Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-07-24 / 30-31. szám
Budapest, 1935 július 24. 3 BÁRCZY ISTVÁNNÁL A romantikát nem kapni ingyen. Lépcsőn kell felmenni érte a Gül Baba-utcába. De megéri bőségesen a kis fáradtságot az üdítő érzés, amellyel eltelünk a játékos formájú régi házak között, amelyek úgy ágaskodnak egymás fölé, mintha az éjszaka egyet gondoltak volna, s mire reggel lett, felmentek a hegyre, látogatóba Gül Babához, aki a hegy tetején lakik mesebeli kastélyában. A mályvaszínbe öltözött lányok az apró erkélyek és virágos ablakok mögött, meg lenn a pincékben foltozó kézművesek észre se vették a csodát, ami éjszaka történt a mesében. Mi pedig most már keressük a meséhez Gül Baba kastélyát, ahova a házak felfelé indultak. S rá is akadunk az utca legfelső fokán. Ott uralkodik a felfelé ágaskodó házak felett. Nem éppen százszobás kastély, amilyet a mesékben is bizonyára csak a bankvezérek építtettek maguknak — de nagyon kedves, finom lakocska, melynek fehér ajtajára ki van írva: Bárczy István. Itt lakik, a 27-es szám alatt a nyugalmazott igazságügyminiszter, aki Budapestnek főpolgármestere, sőt polgármestere volt. Hol nem volt.. . Ma, a sivár színűre fakult életben, mikor a gondok láthatatlan terhétől nyikorognak az üres kocsik, itt, a romantika-utcán felrajzik előttünk a mese. A kocsik köveket vittek fel a hegyre és a síkságra a nagy vízen túl és mire reggel lett, felépültek ezren a házak, a paloták és iskolák, tele épültek egész hegyek tornyos házakkal és széjjel, mindenfelé, mint a hold körül az udvara, színes, apró otthonok, sok ezerszámra. És ligetek és kertek és rózsák mindenfelé kinn és benn a kőfalak között, mert ez is hozzátartozott a nagy ültetéshez, amelyben — akárcsak Gül Babánál — bölcsesség, varázsló hatalom és a rózsák szeretete egyformán szerepet játszott. És mire reggel lett, megszületett a mesében ide varázsolt és mégis bölcsen megformált, kőből és virágból megépített nagy Budapest. S most azért állunk a fehér ajtó előtt, hogy Bárczy Istvánt, a bölcset, a varázslót és a kertészt megkérdezzük arról a Budapestről, amely az övé körül, az övé miatt kinőtt a felparcellázott homokból, s mind türelmetlenebbül új bölcset és új varázslót sürget: Nagy-Buda- peströl. — A kegyelmes úr korán kel és korán elmegy itthonról — hangzik a válasz a fehér ajtóban. — Tudom, éppen azért jöttem negyedkilenc órakor. •—• Már elment. Félkilenc órakor minden nap a Lukács-fürdőben van. — Csak nem beteg ? —• Dehogy. Az irodában van. Az elnöki irodában dolgozik. Visszafelé a Gül Baba-utcában megtudjuk, hogy minden reggel itt megy végig a kegyelmes úr, s délben a száz lépcsőfokon kapaszkodik visszafelé. Bírja. A Lukács-fürdő Rt. elnöki irodáját az előszobában egy hófehérre őszült, kis komornyik őrzi és csak meggyőző érvek ellenében hajlandó bejelenteni a kegyelmes úrnak. Nagyon sokan keresik, lehetetlen kívánságokkal kínozzák, mint mindenkit, akinek a főváros szövevényéhez valamilyen köze van. Hogy a nyugalmazott főpolgármesterben vagy az aktív bizottsági tagban keresik a kapcsolatot, nincs felderítve, de az bizonyos, hogy sokan keresik. Mi tagadás, mi is kapcsolatot és támogatást keresünk nála a problémához, amely a legutóbbi napokban eleven erővel tört elő. Mi a nézete Budapest egykori nagy polgármesterének Nagy-Budapeströl, amelyről olyan sokan elmondták egymással pontosan szembenálló véleményüket. — Nagy-Budapest —- mondja Bárczy István, messze-messze elnézve íróasztala felett, s nem tudni, hogy a múltba vagy a jövőbe néz-e — Nagy- Budapest, ez már nem probléma többé. Ezt nem lehet akarni, ezt nem kell megcsinábvi. Nagy-Buda- pest élő valóság, amely meg van, ami semmiféle mesterséges életrekeltésre nem szorul, de amelynek a létét letagadni, sem párt- vagy egyéb szempontból kétségbevonni nem lehet. Nagy-Budapest meg van, azt csak organizálni kell. Mégpedig' minél előbb, mert a helyzet így parancsolja s mert ma talán könnyebb, mint holnap. Most megint messzire elnéz, amikor mondja: — Már mi is meg akartuk csinálni, már akkor kellett volna, de egy és más közbejött.. . Egy és más közbejött. Üristen, nem is olyan sok idő telt el azóta, amióta „ők is meg akarták csinálni”, de ami közbejött, évszázadok történetének is elég lett volna, szomorúságnak pedig évszázadokra is sok. De Budapest, amely bölcsességgel, varázslattal és virágokkal naggyá épült, kiállotta a csatát és hol belül, hol kívül duzzadt jobban, csak annyi bizonyos, hogy a nagy komplexum összenőtt, csupán organizálni kell. — Organizálni kell ezt a kétségbevonhatatlan egységet, — mondja Bárczy István — amelyben az emberek egymásra utalt, közös életet élnek. Benn dolgoznak és kinn laknak, kinnröl behozzák az iparcikkeiket és terményeiket, behozzák a betegeiket és viszont itt benn sem közömbös, hogy milyen az egészségügy a környéken. Ezt organizálni kell. — De hogyan, hogy alakuljon ki az a Nagy- Budapest, előbb átmenetileg, külön maradva, közös bizottság egyenlítse ki az érdekeket, vagy pedig egyesüljön egy közigazgatási közösségbe az egész? — Megmondom őszintén, ehhez, a kialakulás rendjéhez és formájához én most, ebben a pillanatban nem értek. Ezt mondja Budapest egykori nagy polgármestere. És ö a kevesek közül való, akinek ebben a kérdésben, organizáció formájának kérdésében nincsen véleménye, amikor olyaa sok embernek határozott véleménye van. Ezt azért mondja ekkora őszinte szerénységgel, mert ez nem is csak szerénység, hanem annak bevallása, hogy még mindig nem szakadt el a polgármesteri gondoktól s ismeri azt az ezer szempontot, amely ennek a kérdésnek megoldásánál a mérlegbe fog kerülni. Az ezer szempont közül ebben a pillanatban eszünkbe jutott egy, amelyet a minap vetett fel előttünk a pestkörnyéki összes gazdakörök vezére, Varga P. Vince gazdálkodó és megyebizottsági tag. „Talán el sem hiszi senki, hogy mi gazdák is szívesen belemennénk abba a Nagy-Budapestbe. De lehet azt kívánni, hogy egyforma kulcs szerint járuljunk a közterhekhez. Ha megcsinálják a Nagy. Budapestet, periferiánkint csak más és más adókulcs szerint lehet megcsinálni.” Ezt ezúttal hallottuk először a nagy probléma keretében. Megáll-e, nem áll-e az elmélet, ne kutassuk. De bizonyság ez a kijelentés is arra, hogy nem csak ezer, hanem legalább ezeregy szempont él, amit a nagy kérdésnél számba kell venni. Aki igazán ért a dologhoz, nem mondhat úgy hirtelenében egyebet, mint Bárczy István:-— Én most, ebben a pillanatban nem értek hozzá. A legutóbbi idők a nőket a politkai élet küzdőterére állították. A nők ma már a férfiakkal együtt küzdenek a közös célért; az ország boldogulásának előmozdításáért. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a nők munkája a lezajlott választásokon nemcsak észrevehetően nyilatkozott meg, hanem jelentős eredményeket is hozott. A kitartó női agitáció, a komoly felvilágosító munka ezreket győzött meg arról, hogy csak a nemzeti összefogás hozhat áldásos gyümölcsöket, hogy a jelenben mindenkinek támogatnia kell a kormányt holnapot formáló munkájában. A nők agitatív tevékenysége nagy tömegeket mozgatott meg, közte a legszegényebb néposztályokat is. Bebizonyosodott, hogy ott, ahol a féfiakarat és tudás meddő maradt, a női szívből kisugárzó melegség hatására kisarjadtak a szeretet magvai. A nők a magyar politikába új színt, új életet vittek. Megteremtették a szociális belátás, a szociális megértés politikáját, azt a cselekvő munkát, amely nem ismer pártkeretet akkor, ha a szenvedő istápolásáról és az elesettek felemeléséről van szó. A női politika ezen sajátosságánál fogva belopja magát a lelkekbe és kitörölhetetlenül befészkeli oda magát. A NEP-ben tömörült nők tanulmány tárgyává tették a kisemberek életkörülményeit és foglalkoztak apró-cseprő bajaikkal, gondjaikkal és igyekeztek azokat a lehetőséghez képest elintézni. Nem a pártember kopogtatott be a kisember ajtaján, hanem az együttériző nő, aki rövid idő alatt bebizonyította, hogy nemcsak akkor kell megtalálni a kispolgárt, amikor szavazatára van szükség, hanem képviselni kell gondjaiban, bajaiban. A választások kedvező eredményei a kispolgárok és a nők szavazataiból tevődnek össze, ami nagyrészt a nők által kifejtett agitációs munkának az eredménye. A nők munkássága azonban csak akkor lehet állandó jellegű és eredményes, ha azt alátámasztják az illetékes körök azáltal, hogy az általuk hirdetett eszmék, gondolatok, javaslatok a gyakorlatban is valóságot öltenek. Nem szabad annak megtörténni, hogy elalszik a női — De a mai városházát alkalmasnak találja-e a nagy kérdés megoldásához. És általában mi a nézete a. törvényhatósági bizottság akcióképességéröl, a két jobboldali párt együttműködéséről, az országos politikáról, amely . . . — Politikáiról és pártokról nem szeretek beszélni — adta meg a hosszú kérdésre a rövid választ Bárczy István, aki most a követelve csengő telefon hallgatójához nyúlt. Jogos haraggal néztünk a telefonra. A rövid kihallgatás elején is valaki percekig lefoglalta a telefonon át a kegyelmes urat, s most ime, ismét elveszik tölünk. Hát ne haragudjunk? Nem, nem lehetett haragudni. Ezúttal Bárczy István így üdvözölte a csengetést: — Csókolom a kezeit! És mosolygott örök fiatal, üde mosolygással, amelyről eszünkbe jutott egy régi kép. A Sybill című operett viharzó diadalának napjaiban történt. Bárczy István, aki csodálatosan finom átérzéssel zongorázik, müvésztársaságban a zongoránál ült és a divatos darab híres levéláriáját játszotta. Fedák Sári könnyes elragadtatással hallgatta és a végén a darab népszerű hőse után kinevezte Fő Petroónak. Különböző érdemek után Kis és Nagy Petrov címeket osztott akkoriban a művésznő s Bárczy lett a Fő Petrov. Akkor is így mosolygott Bárczy István s még ma sem fogyott ki belőle. Pedig egy és más közbejött azóta . . . LOSONCZY ZOLTÁN propaganda. A kisembereknek állandóan érezniük kell, hogy ott állanak mellettük őrködve a nők, akikre bármikor számíthatnak. A nők az alkotó politikát hirdetik és gyakorolják. Hangsúlyozzák, hogy a nemzeti alapról soha nem térhet le a nemzet, ugyancsak nem tévesztheti el szem elől a valláserkölcsi parancsokat sem. A NEP-ben tömörült nők kitartó, lankadatlan munkával igyekeznek a nemzeti összefogás számára a talajt megművelni. Tartózkodnak azonban a délibábos képek elővarázsolásától, mert a túlzott Ígéretek meg nem valósulás esetén csalódást, kiábrándulást váltanak ki. A nők reálpolitikát hirdetnek. Olyan politikát, amely számol a nehéz gazdasági helyzettel, az adottságokkal, a körülményekkel. A való képet tárjuk a nagyközönség elé, ezáltal megnyerjük bizalmát, amely nélkül állandó kapcsolat el sem képzelhető. A lezajlott választások bebizonyították, hogy a női választói tömegek nélkül nem érhető el választási győzelem. Bebizonyosodott, hogy a nők nemcsak megérdemlik a politikai jogokat, hanem azzal élni is tudnak. Ugyancsak bebizonyosodott az is, hogy a nők agitatív tevékenysége — sok esetben — a férfiakét is túlhaladja, mert nemcsak a nők, hanem sokszor a férfiak politikai elhatározásaira is döntő befolyást tudtak gyakorolni. A magyar nők szívvel-lélekkel vesznek részt a politikai életben, ez azonban nem jelenti azt, hogy női hivatásukat egy pillanatig is szem elől tévesztenék. Ilkovits I. Budapest központi fűtés- és vízvezetéki vállalata V..IÓZSEF-TÉR11. TELEFON: 811-54 99 UVEGCENTMUM TAKÁCS IMRE TÁBEAŰVEG-SZAKŰZEET BUDAPEST, II., ZSIGMOND-UTCA 24. SZ. SŰRGÖNyCIM: ÜVEGCENTRUM. TELEFON: 606-00. mindenütt bevált legolcsóbb beton KÉMÉNYFEJ ANDREA ~ cementárugyár V., Tatra-utca 26 Telefon: 92-0-37 S m Nők a politikában Irta: ár. Kováls Istvánná, a NÉP női táborának elnöknője