Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-06-12 / 24. szám
Huszonötödik évfolyam Budapest, 1935 június 12. 24. szám ........... . .-ai-MaMMiii ..... ............"" Oö Sfeeíéss ár: EGÉSZ ÉVRE ...... 24 íPlafSG© FÉLÉVRE....................... . . . 12 PENGŐ EG YES szám ÄRA: 50 ÉF S LLÉ s& i^rusiSják az összes SBUSz-pauällanckhan F & L Iá S, © S SZERKESZTŐ ®H€$© EMIL MEGJELENIK MBNÖEri 3ZERDÄN Szerkesztőség és kiadáhívaiaS; BUDAPEST, VB. ANDRÄSSY-&T 69 Telefon : 13-7-1S — PosSassekk i 40.424 A belügyminiszter a fővárosért A törvényhatósági választás lezáródott és a megnyugtató, szép eredményen túl azt kell megállapítanunk, hogy ez a választási harc tiszteletreméltó fegyverek alkalmazásával folyt le. Mi és velünk Budapest egész lakossága, kétségkívül legmaradandóbbnak azt tartjuk ebből a választási küzdelemből, amit a NÉP hirdetett: a békét, a szeretetet, a munkát. Az új közgyűlés hamarosan össze fog ülni és ha ma még viharzanak is imitt-amott az ellentétek, ha még imitt-amott sértődöttség mutatkozik és talán a sebek is sajognak: hiszünk benne, hogy a közgyűlési terem fogja elsősorban a példát produkálni a békéből, a szeretet- ből és a munkából. Hogy ez így lesz és ennek így kell lennie, annak tanúbizonysága az a nagyszabású beszéd, amelyet Kozma Miklós belügyminiszter a költségvetési vita során a képviselőházban mondott. Ebből a beszédből látnia kell mindenkinek, hogy a kormányzat milyen szeretettel, jóindulattal és megbecsüléssel foglalkozik a főváros ügyeivel és nemcsak azt kívánja, hogy a főváros ne tegyen az országgal szemben corpus seperatus, hanem maga a kormány is fokozott gondossággal és jóindulattal igyekszik a főváros ügyeit a magáévá tenni A nemzet egységbetömörítésének napjaiban örömmel kell vennünk a belügyminiszternek azt a kijelentését, hogy meggyőződése szerint a kormányzat a fővárossal a legnagyobb egyetértésben fog működni, mire annál nagyobb szükség van, mert a főváros lakossága az ország lakosságának egynyolcadrészét teszi ki és azért is, rnert vagyonban még ennél is sokkal nagyobb százalékot jelent. Azt a jóindulatot és megértést, amely a főváros felé a kormány felől irányul és amely éppen a főváros közvetlen felügyeleti hatóságának, a belügyminiszternek ajkán nyer kifejezést, Budapestnek köszönettel, megértéssel és azonos szellemű jószándékkal kell fogadnia. Elsősorban tehát a főváros közgyűlési termében kell megindulnia az alkotó munkának, hogy az alkalmat, lehetőséget adjon a főváros vezetősége számára, amelynek a reformokra, az alkotásokra való készsége mindig megvolt és ha valami ezekben a törekvéseiben akadályozta, akkor az az anyagi eszközök hiányán kívül csak a közgyűlési teremből kiáradó politikai szellem volt. A politika fülledt levegőjének többé nincs helye a közgyűlési teremben, mert elhervasztja az alkotásnak még a vázát is. Vegyen példát a közgyűlés a belügyminisztertől, aki mindig és tökéletesen el tudja önmagát és cselekedeteit vonatkoztatni a pártérdektől és kizárólag, szinte csodálatos tökéletességgel az emberi mértéket meghaladni igyekvő módon az igazságot és méltányosságot kívánja szolgálni. A belügyminiszter beszédének azonban más vonatkozásban is nagy jelentőségű részletei vonatkoztak a fővárosra. Elsősorban az, amelyben a szanálásról nyilatkozott. Ebben a tekintetben elmondta a belügyminiszter, hogy a szanálási törvény egy éven belül lejár és hogy a szanálást a törvény alapján a főpolgármester, illetőleg az autonómia fogja végrehajtani. A miniszter semmi okot nem lát arra, hogy a szanálást abbahagyják. Tökéletesen igaza van, ebben a formájában a szanálás teljesen megnyugtató lehet a főváros lakosságára és vezetőségére nézve egyaránt. Nem kétséges, hogy annakidején, amikor a szanálási törvényt megalkották, más atmoszféra uralkodott a kormányzat és a főváros között. És itt legelsősorban személyi kérdésekre kell rámutatnunk, mert egészen bizonyos, hogy a mély Sipűcz Ilii főpolgármester: Meggy©s©slés@m, hogy a Budapest Iránti rafongáshati as összes pártok egyesülnek A főpolgármester nyilatkozata a közgyűlés harmonikus együttműködéséről A választási harc befejeződött és esedékes a törvényhatósági közgyűlés rnunkábaállása, amelytől függővé van téve Budapest sorsának további alakulása. A választási harcot sohasem vívják kesztyűs kézzel, ám béke jobbot nyújtanak az ellenfelek abban a pillanatban, amikor a választók képviseletében a lelkiismeretes munka megindítása elérkezik. Vannak hitetlenkedök, akik úgy látják, hogy az új törvényhatóság nem lesz munkaképes, mert túlnagyok az ellentétek és azok a szakai dékok, amelyek a pártokat egymástól elválasztják'. Ennek a megítélésére nincsen hiyatottabb tényező, mint Sipöcz Jenő főpolgármester, aki hivatalból elnöke a törvényhatósági bizottságnak, személy szerint pedig a becsülés és a tisztelet központjában áll. Felkerestük a főpolgármestert és feltettük a kérdést: munkaképes lesz-e ez a közgyűlés, amely kétségtelenül viharos választási harc után jutott el a megalakulásig ? Sipőcs Jenő dr. főpolgármester a következő nyilatkozatot tette a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: — Feltétlenül bizakodással tekintek az imént megválasztott törvényhatósági bizottság sikeres munkássága felé, mert a pártok tagjait a főváron szeretete, fejlődésébe Vetett hite és az az ambíció hatja át, hogy Budapest lakossága számára megteremtsék mindazt, ami a mai nehéz I időkben az életlehetőségek könnyítésére, a kereseti alkalmak fokozására és a mindennapi gondok enyhítésére vezet. A törvényhatósági bizottságnak a múlt ciklusból visszatérő tagjai bebizonyították, hogy minden jóért és szépért lelkesednek, az újakat pedig éppen úgy áthatja az a szellem, amely őket a főváros érdekeinek előmozdítására sarkalja. — Előfordulhattak a heves választási agitáció sodrában látszólagos ellentétek az egyes pártok között, mindezek azonban a versengés hangulatában juthattak kifejezésre. Meggyőződésem, hogy a Budapest iránti rajongásban az összes pár- i tok egyesülnek és ezért nem kétséges előttem, hogy az új törvényhatósági bizottság harmonikus együttmunkálkodása Budapest érdekeit fogja a siker. jegyében szolgálni. Eddig szól Sipöcz Jenő főpolgármester nyilatkozata, amelyhez további kommentárt fűzni fölösleges. Megindul a törvényhatóság munkája és ez a munka nem lehet más, minthogy Magyarország fővárosa szebb, reményteljesebb, nagyobb és boldogabb legyen. NEU TÉVED A MATEMGTIKII: a NÉP lesz a közgyűlés legnagyobb pártja A községi választások után mindössze egy-két napig tartott, amíg a baloldali sajtó a bukás leplezését számokkal való zsonglörködéssel akarta eltussolni. Természetesen a legügyesebb és legraffi- náltabb számtani produkcióval sem lehetett elhomályosítani azt a valóságot, hogy a NÉP nyolcvan százalékos előretörést ért el a törvényhatósági választásokon. Maga az a tény, hogy a NÉP az egyetlen párt, amely ilyen hatalmas lépéssel haladt előre és mellette csak a Keresztény Községi Párt tudott kisebb arányú emelkedést felmutatni, a többi pártok pedig 23—90 százalékos eséssel kerültek ki a választásból, biztosítja a Nemzeti Egység számára a közgyűlésben való vezető szerepet. Kézenfekvőnek látszik, hogy a jobboldali pártok együttműködése ki fog alakulni a közgyűlésen, egyelőre azonban ebben az irányban lépések nem történtek, mindössze a Keresztény Községi Párt egyik vezető egyénisége az, aki az együttműködés szükségességét nyilatkozatában hangoztatja. A közeli napok azonban kétségkívül biztosan kialakítják a törvényhatósági bizottság jövendő működésének képét. Egyelőre még az erőviszonyok sem alakultak ki teljesen. Az ugyanis, hogy a Keresztény Községi Párt a választáson harminchárom mandutámot , nyert, nem jelenti azt, hogy a Wolff Károly vezetése alatt álló párt lesz a közgyűlés legnagyobb csoportja, annál is inkább, mert hiszen a NEP-nek mindössze négy madátumával van kevesebbje, mint a Keresztény Községi Pártnak. Az erőviszonyok kialakulása nemcsak a választott bizottsági tagok számától függ, hanem nagyban befolyásolja ezt az öröigazságérzettel rendelkező Kozma Miklós belügyminiszter és a főváros autonómiájából kikerült, a főváros szeretetében megedzödött Sipöcz Jenő főpolgármester tovább is olyan észrevétlen, fájdalommentes operációval fogják kezelni azt a törvényt, amely bizony nem igen ígérte ezt a fájdalommentességet. Jólesik azt mondani, hogy észre sem vesszük, hogy a szanálás folyik, jólesik konstatálni, hogy a szanálási törvény végrehajtása az autonómia jogait egy hajszállal sem csorbította és jólesik biztosnak lenni abban, hogy ennek a szanálásnak tökéletes és becsületes sikere lesz. Erre azután minden remény meg is van, hiszen csak pünkösd hetében hozta nyilvánosságra a polgármester a múlt évi zárószámadást, mely élő kifejezése anna.k, hogy a főváros vezetősége a szanáláson túl is szanál, a törvényhatósági bizottság által engedélyezett és a felügyeleti hatóság által jóváhagyott költségvetési túllépést is SO százalékkal csökkentette. Ilyen körülmények között a szanálás sikere el nem maradhat és Budapest jövőjének kialakulását a komoly reformok és nagy alkotások idejének megkezdését semmi sem akadályozhatja.
