Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-03-27 / 13. szám
Budapest, 1935 március 27. sipöcz hü# id gesnek szeretnék látni ezt a várost. Lázasan, idegbetegen, tétlenül hever ez a város akkor, amikor új országépítés munkájának ütött az órája és még ha feléledne is újból munkakedve, képtelen volna rá, mert az élösdiek elszívják minden erejét.” Sipöcz Jenő dr. tizenöt esztendeje áll a főváros élén. Előbb kormánybiztos, azután háromizben polgármester, most pedig mint főpolgármester vezeti a főváros ügyeit. Első megbízatásától az utolsóig, amely a múlt év novemberének végén következett be, minden alkalommal az volt a helyzet, ami később erőteljesen be is bizonyosodott, hogy Sipöcz Jenő személyes kiválósága és kvalitásai azok a tényezők, amelyek a főváros haladását, emelkedését, gazdasági konszolidációját, a polgárság és a kormány felé való viszonyát a legtökéletesebben szolgálhatják. Ez a tizenöt esztendő csodálatos vizsgája volt egy nagyszerű emberi életnek, amely mindenhol a legtökéletesebbet, az állam és a nép javát legjobban szolgálót tudta produkálni. Bárhova állította a polgárság bizalma, vagy a kormányzat érdeke, mindenütt ő volt az a férfi, aki megállta a helyét. Tizenöt esztendős működését az utóbbi időben többször módunkban volt méltatni, de most, a nagy emlékezés óráján, semmivel jobban meg nem tudjuk mutatni szerepének fontosságát, tehetségének érvényesülését, munkájának sikerét, mintha egyszerűen szabad szemmel visszatekintünk a múltba, tizenöt év «lőttre, amikor ez a ragyogó karrier megindult. Nem nehéz az összehasonlítás, hogy milyen állapotok voltak akkor és milyen állapotok: vannak ma. A két állapot között való, szinte kiszámíthatatlan munka legelsösorban Sipöcz Jenő vállaira nehezedett. Az ö kormánybiztosi kinevezése előtt néhány héttel hozta a Fővárosi Hírlap: „összeomlás fenyegeti a főváros háztartását. Többé nem deficitekről van szó, nem a kölcsönök öregbítése a medicina, nem átmeneti, jelentéktelen intézkedések segedelmébe vethetjük jámbor bizodaimunkat: itt gyökeres, mélységes operációra van szükség. Tönkrementünk mindnyájan, tönkrement a főváros is. Ez olyan természetes, mint a kétszer kettő négy. De le kell vonni a konzekvenciákat. Nekünk, büszke magyaroknak, eröskarú, erösakaratú férfiaknak, nem szabad a hisztérikus Bécs példáját követnünk, mi nem mehetünk kolduskörútra a gyűlölködő Európába és nem állhatunk ki a világ zsibáruspiacára, hogy értékeinket áruba bocsássuk. Nekünk az amerikai Hoower szavait kell követnünk, aki azt mondta, hogy Európa népei ne várjanak külső segedelmet, hanem Európa népei dolgozzanak. Budapest ezt a módot választja, Budapest dolgozni fog.” És Budapest dolgozott. Dolgozott pedig Sipöcz Jenő áldásos vezetése alatt olyan elánnal, olyan odaadó készséggel, amelyet történelmi példává kell avatnunk. Budapestet meg kellett menteni és sikerült is megmenteni és pedig a maga áldozatkész, munkás, városukat rajongásig szerető polgársága által. Sipöcz Jenő érdemei ezen a téren elévülhetetlenek. 1920-ban, amikor kormánybiztosi kinevezése ezelőtt tizenöt esztendővel megszületett, összeomlás fenyegette Budapest székesfőváros háztartását. Azóta le nem írható, szörnyű gazdasági számum száguldott át az egész vüágon. Azt kell mondani, hogy ez a számum az egész müveit földkerekségen mindent megingatott, csak Budapest székesfőváros gazdasági helyzete maradt szilárd, miután Sipöcz Jenő vezetése alatt a törvényhatóság tizenkét esztendős odaadó munkával az óvatos, bölcs haladás és fejlődés útján elindulva, eltakarította a forradalom romjait és felépítette Budapest gazdasági konszolidációját. Sipöcz Jenőt, mint kormánybiztost, húsvéti ajándékul kapta Budapest székesfővárosa 1920-ban. A kinevezés, amely a Simonyi-Semadam-kormány Negyed © P Nyolcad 3 P Hiszás már kezdődik I ^ ifsersj játékterve, a sorsjegyek ára, nyerési esélye változatlan. Tekintettel az óriási keresletre, nagyon ajánlatos, hogy eddigi résztvevők sorsjegyszámaikat továbbra is megtartsák, nehogy utólag megbánás, esetleg keserűség érje őket. írj vevők pedig minél előbb rendeljenek és biztosítsanak maguknak sorsjegyet, mert sorsjegy nélkül nincs nyerési esélyük, sőt reményük se leket egy nyereményre. Az I. osztályú .sorsjegyek hivatalos ára: ténye volt, egy kaotikus állapot végét jelentette. A kormánybiztosi állásért erős versengés folyt és nagy megnyugvást jelentett az, hogy nem idegen, a főváros ügyeit nem ismerő személyiség került az adminisztráció élére, hanem Sipöcz Jenő dr., akinek nagynevű apja is jelentős szerepet játszott a főváros életében és aki maga is kebelbeli köztiszteletben álló egyéniség volt. A kinevezés napján a Fővárosi Hírlap húsvéti vezércikket írt, amelyben a főváros akkori helyzetét így jellemezte: „Készül-e ez a város a nagy feltámadásra? Elborulva állapítjuk meg a kétségbeejtő igazságot, hogy nem. Budapest máig sem tudott ; kieviekélni a forradalmak izzó levegőjéből. Budapest idegei ma is gyógyíthatatlan betegeknek látszanak, Budapest ma sem dolgozik és Budapest ványadt testén ma is az uzsorások, a láncosok, a csalók s más élösdiek lakmároznak. Förtelmes tudat ez olyanoknak, akik másnak, ismét nagynak, ismét szépnek, ismét egészséÉs ebből az elalélt, idegbeteg, sorvadó, tétlenül heverő, gyógyíthatatlannak látszó városból építette ki Sipöcz Jenő dr. a ma viruló Budapestet, ezt a nagyszerű várost, amelyet egész Európa joggal irigyel, amelynek lakossága boldogan, odaadással, szeretettel dolgozik és áldoz a közügyekért. Ebből az összeroskadt, tehetetlen romhalmazból került ki az új Budapest, amely a még mindig idegbetegségekben rázkódó Európának szanatóriumává, idegen- forgalmi gócpontjává lett. Ez az a város, amelynek szilárd gazdasági helyzetére, dolgozó polgárságára, feddhetetlen erkölcseire, nemzeti büszkeséggel telt lakosságára, a magyar sorsközösségért rajongó népére irigykedve tekint az egész müveit világ. Mindezek az eredmények Sipöcz Jenő dr. érdemei, akit a tizenöt esztendős évfordulón szebben és méltóbban nem üdvözölhetünk, mintha néhány sorban felvázoltuk azt, hogy mi volt ez a város, amikor teremtő keze hozzáért és mi ez a város akkor, amikor polgárságának egész szeretete, őszinte rajongása száll feléje. Biitínpesl tilalmas úf légikikötője a megoldás előterébe jutott Sorozatos helyszíni szemléken még a héten kiválasztják a megteled leffüteíet — 4 modern siagy légipályandvas' építkezéséhez már ebben az évben hozzáfognak A nemzetközi légiforgalomban, központi fekvésénél fogva, évről-évre növekszik a budapesti repülőtér jelentőségű. Ennek a szerencsés földrajzi helyzetnek köszönhetjük, hogy Budapest már több nagyfontosságú transkontinentális légivonalnak a bázisállomása, amely hivatását a mátyásföldi repülőtér berendezése azonban már alig tudja kielégíteni, üj, modern, nagy légikikötőre van Budapestnek szüksége és ez a nagyjelentőségű kérdés már évek óta foglalkoztatja az illetékes állami és fővárosi köröket, de az elméleti tervez- getésnél eddig tovább nem igen jutottak. Most azonban végre komolyan határozni kell, mert a további késlekedés hátrányosan befolyásolhatná azt az előkelő pozíciónkat, amelyet a nemzetközi repülőforgalomban betöitünk. A 31 ALERT és a Cidna járatain kívül itt repülnek át a Holland- Indiai (Amsterdam—Batavia útvonal) óriásgépei. Ennek a járatnak kelet felé a kontinensen Budapest az utolsó állomása, a gép és az utasok itt éjszakáznak és másnap hajnalban indulnak tovább sokezer kilométeres útjukra. Legújabban pedig az angol repülőtársaság figyelme is ráterelö- dött Budapestre, Közvetlen reláció létesült London—Budapest között, amelynek járatai április 1-én megindulnak. Ezek a jelenségek örvendetesen biztatók a jövőre nézve, repülőterünk rövidesen hatalmas forgalmú légipályaudvarrá fejlődik, ahol a Nyugat felöl érkező utasok a Kelet, Dél és a többi irányba induló légijármüvekbe átszálini fognak. Ennek a fejlődésnek a feltételeiről azonban késedelem nélkül gondoskodni kell. Ezt a célt szolgálja az a leirat, amely a napokban érkezett a kereskedelmi minisztériumból a fővároshoz. A leirat tartalma szerint az új polgári repülőtér megvalósítása döntő stádiumba jutott. Géber Antal dr. miniszteri tanácsos vezetésével az elmúlt héten sorozatos helyszíni szemléket tartotta^ a legalkalmasabb hely kiválasztására. A szemléken a kereskedelmi minisztérium, a légügyi hivatal, a repülőtársaságok, a közmunkák tanácsa és a székesfőváros szakemberei vettek részt. Beavatott forrásból származó értesülésünk szerint a hely tekintetében még nincs végleges állásfoglalás, de a hét folyamán összeülő ankéten már tisztázódik a kérdésnek ez a része is. Az új légipályaudvart az állam és a főváros közösen építik és a munkát még ebben az évben elkezdik, úgyhogy a jövő tavaszra — ha minden simán megy — már az új, modem budapesti repülőtér betonján ,,landol”-nak a különböző égtájak felöl érkező repülőgépek. A Fővárosi Hírlap munkatársa érdeklődött a nagyszabású terv részletei felől és a következő felvilágosítást kapta: — Régi dolog, hogy a mátyásföldi repülőtér már az eddigi forgalmat is csak nehezen képes lebonyolítani. A forgalmi épület egészen primitív és a technikai berendezések is kiegészítésre szorulnak. Mátyásföld fejlesztése azonban nem célszerű, mert távol esik a város központjától és sok DEBRECiN-ÉTTEREM Rákóczl-út 88. Tal. s 31-5-68, 34-3-08 Déli mcnQ a polgári étteremben P 1.20 Minden szerdán disznótoros vacsora pénteken este halászlé a panasz amiatt is, hogy a Kerepesi-úti „halálsorompó” előtt sokszor 5—10 percig kénytelenek várakozni a repülőtérre menő és onnan jövő gépkocsik. •—- Az új légikikötő számára már a városrendezési program tárgyalása során több helyet jelöltek ki, a mostani szemléken is öt különböző megoldással foglalkozott a bizottság, amely járt Óbudán, a Római-parton, Csepelen, a rákosi mezőn, Tétény határában és Albertfalván. Kerestek alkalmas helyet a most épülő és a Kamara-erdőn átvezető Balatoni-müút közelében is, de nem találtak. Elvetették a csepelszigefi megoldást is, mert ott a gyártelepek és az állami szabadkikötö továbbfejlődése esetleg megakadályozná a repülőtér későbbi fejlesztését. Legmegfelelőbbnek látszik a Kerepesi-út és a Hajcsár-út között fekvő nagy szabad terület, amely a főváros tulajdonában van. Itt viszont attól lehet tartani, hogy a környék a légikikötő hátrányára túlhamar beépül. Ideális megoldásnak kínálkoznék a főváros déli határában a dunaparti terület, ez azonban már Albertfalvához tartozik. Itt a Duna közelsége folytán hidroplánok is kiköthetnének. Ha ezt a terepet választják, akkor sürg'ösen kiépítik az új dunaparti útvonalat, amely a Műegyetem előtt vezető út folytatása lesz, de a terület ideiglenesen a már kiépült Budafoki-úton is jól megközelíthető. Ez a hely a Gellért-tértöl pár percnyire fekszik. A közeli napokban eldől, hogy melyik hely lesz a legalkalmasabb és rövidesen elkészül Budapest modern légi- pályaudvara, hasonlóan a nyugati légikikötőkhöz nagyarányú szállodává, vendéglővel és egyéb szükséges berendezésekkel.
