Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-03-20 / 12. szám

Budapest, 1935 március 20. ff 9 Kijátszák a gyárak a kereskedőkkel kötött egyezséget a detailárusítás beszüntetésér e Tisztességtelen verseny becsalogató reklámcikkekkel — Növeked­nek a fizetésképtelenségek az áruházak kíméletlen versenye miatt Az áruházi fronton pillanatnyi csend honol és az érdekelt kereskedők feszült kíváncsisággal vár­ják az áruházi tevékenység korlátozásáról szóló miniszteri rendelettervezet közvetlen hatásait. Nagy megTiyugvást és örömet keltett a kereskedők körében Bornemissza Géza kereskedelmi miniszter­nek a.'Fővárosi Hirlap multheti számában tett nyi­latkozata, amelyben a miniszter bejelentette, hogy teljesen magáévá teszi elődjének az áruházak kí­méletlen versengésének háttérbeszorítá- sára tett intézkedéseit. Az áruházak tehát hiába mesterkednek azon, hogy a rendelettervezetet megmásítsák, mert erre Bornemissza Géza kereskedelmi miniszter nem fog módot nyújtani, sőt határozott kijelentése szerint keresi azokat a lehetőségeket, amelyek révén to­vábbi könnyítéseket nyújthat a legális kereskedelmi osztálynak. A Fővárosi Hirlap nagy elégtétellel ál­lapítja meg, hogy évek óta folytatott akciója ezt a nagy sikert eredményezte és most már csak az van hátra, hogy elhatározó lépés történjen a kereske­dők másik fájó sebének: a gyári detailárusításnak a tökéletes leépítése terén is. Feljelentés tisztességtelen verseny miatt Amint előrelátható volt, az áruházak most újabb eszközöket keresnek, hogy a rendelet kibo­csátása készületlenül ne találja őket. Ötletben eddig sem voltak szegények az áruházak és különböző raffinált trükkök­kel igyekeztek a közönség érdeklődését fel­kelteni és mi sem természetesebb, minthogy háttérbe szorí- tottságuk láttán nem riadnak vissza a legképtele­nebb reklámfogások alkalmazásától. Tipikus pél­dája a legújabb áruházi manővernek az a hirdetés, amely egy kisebb , Andrássy-úti áruháztól ered és amely nemi átallotta „becsalogató” cikknek női ta­vaszi kabátot 6.80 pengős áron kínálni. Szakkörök­ben nagy feltűnést keltett ez a propaganda, mert egy ilyen női kabátnak a munkadíja egymagában 3.30 pengő, amelyben nem szerepel maga az anyag, a hozzávaló ,bélésáru és az legyéb tartozékok. A női szabók és a konfekciós kereskedők valóságos nyomozást folytattak, hogy ennek a feltűnő kíná­latnak a hátterét megismerjék. Kiderült, hogy a kabát szabója nem rendelkezik iparengedéllyel, a szövet pedig silány pamutanyag. A kabát készí­tője elmondotta, hogy mindössze tizenhárom darabot készített ebből a típusból, amelyet az áruház meg­vásárolt. A nyomozás során az is megállapítást nyert, hogy a szenzációsan olcsó árajánlatra tömegesen jelent­keztek vevők, de egyetlen egy kabát sem volt már raktáron. A hirdetésnek a célja nem volt más, mint becsábítani a vevőt és lehetőleg más cikket a nya­kukba sózni. A Női Konfekciókereskedök Országos Szövetsége elhatározta, hogy az iparkamara és az OMKE közreműködésével megteszi a szükséges lé­péseket, hogy a szőbanforgó áruháznak a szakmát súlyosan károsító és a tisztességtelen verseny tényét kimerítő gesztusa kellő megtorlásban részesüljön. Tönkrement kereskedők az áruházak versenye miatt Az áruházi verseny egymás után szedi áldoza­tait a kereskedők körében és a hivatalos lap na­ponkint ismerteti azoknak a kereskedőknek a szo­morú névsorát, akik elveszítik exisztenciájukat és magukon kívül alkalmazottaik is a nincstelenségre vannak kárhoztatva. Legutóbb olvastuk, hogy Garai Árpád csillár és villamossági cikkek keres­kedése a kényszeregyezség megindítását kérte, mert képtelen az üzletét tovább folytatni. Különös szerencsétlensége ennek a Rákóczi-út hl- szám alatt lévő üzletnek, hogy két áruház közé van beékelve, amelyek ezeket a cikkeket is forgalmazzák és ter­mészetesen felszívják annak a környék­nek a közönségét. Az egykor virágzó üzlet most 6000 pengős hiány miatt kénytelen redőnyeit lehúzni. Az élelmiszer­szakma is érzi az áruházak romboló munkáját és annak ellenére, hogy az élelmiszerárusítást az áru­házak korlátozni kénytelenek, még mindig j nagy­számban jelentkeznek élelmiszerkereskedök és más rokonszakmák, amelyek az áruházak versenye miatt adják fel a további küzdelmet. A legnagyobb inzolvenciá-ja a szakmának Winterstein P. és Fiai gyümölcsízgyárának fizetésképtelensége, ahol a passzíva 108.000 pengőre rúg. Megszünteti üzletét a Kallus Soma cég és még egynéhány budapesti éíelmiszerkereskeáő, összesen tizenegy, akiknek hiánya 216.000 pengő. Amint látható, az áruházak rombolnak és ezért a még esedékes korlátozó rendelkezések sürgető fel­adatot rónak az állami szervekre. A detailegyezmény kudarca A igyári detailárusítás ügyében nagy megköny- nyebbülést hozott a Fővárosi Hirlap-nak az a köz­lése, amely bejelentette, hogy a főváros felterjesz­tést intéz a kormányhoz egyes gyáripari vállalatok kereskedelemellenes tevékenysége miatt. A gyári detailárusítás a közelmúltban annyiban enyhült, hogy a selyemgyárak és a posztógyárak meg'álla- podást kötöttek a detailárusításra j vonatkozólag, a kötszövögyárak és a kereskedők között pedig foly­nak a tárgyalások. Szó van arról is, hogy a kalap­gyárak és a kereskedők is tárgyalni fogják ezt az ügyet és a megegyezésre komoly kilátások mutat­koznak. A kereskedők tehát itt joggal várnak bizo­nyos méltányosságot és hiszik, hogy helyzetük a közeljövőben megjavul, azonban máris mutatkoznak olyan jelenségek, ame­lyek a részben megkötött, részben pedig megkötendő egyezmények teljes kijátszá­sát célozzák. A gyárak ugyanis hajlandók színleg a kicsinyheni árusítás beszüntetésére, ugyanakkor azonban bizo­mányi lérakatokat létesítenek, amelyek a gyár megbízottjának vezetése alatt tulajdonképpen fiók­üzleti munkakört látnak el. Különösen lábra kapott ez a szokás a festék- és vegyi szakmában, de foly­tatja ezt a furcsa játékot a GFB. is, amely most fiókok helyett gyári lerakótokkal hálózza be a fő­várost. A kereskedelmi minisztériumban komolyan foglalkoznak a gyári árusítás beszünteté­sével és most nyilvánvalóan gondoskodnak arról, hogy egyes gyárak ilyen lerakatok létesítésével ne foly­tassák a detailárusítási számukra nem méltó tevé­kenységét. A Magyar Általános Takarékpénztár közgyű­lése. A Magyar Általános Takarékpénztár Rész­vénytársaság Horváth Lipőt dr. elnök-vezérigaz­gató elnöklete alatt március 14-én tartotta meg 53. rendes közgyűlését. A közgyűlés megállapította, hogy az 1934. üzletév tiszta nyeresége — miután már mérlegen belül a nyugdíjalapot 250.000 P-vel (1933-ban 151.000 P) dotálták és leírásokra h53.331.1h P-t (tavaly 352.000 P-t) fordítottak, va­lamint ugyancsak mérlegen belül a 330/1935. M. E. számú rendeletnek megfelelő leírásokat több eset­ben a rendelkezéseken túlmenő mértékben eszkö­zölték — 506.902.h8 P (1933-ban 509.447.83 P). A közgyűlés elhatározta, hogy a tiszta nyereségből — úgy mint tavaly — 100.000 P az intézet tarta­lékalapjának növelésére fordíttassék, miáltal az 13.850.000 pengőre, az intézet összes saját tökéi pedig" 33,850.000 pengőre emelkednek, továbbá 60.000 P (tavaly 50.000 P) a nyugdíjalap dotálá­sára, 31,902.h8 P pedig átvitelre használtassák fel és osztanék címén — úgy mint tavaly — részvé­nyenként 15 fillér = 300.000 P fizettessék március 16-tól kezdödöleg. Az igazgatóság új tagjává vá­lasztották Gr. Uff. Sulfina Michele urat, a Triesti általános biztosító társulat (Assicurazioni Generali) vezérigazgatóját. A felügyelöbizottság új tagjai let­tek: Comm. Dr. Gentilli Camillo úr, a Triesti ál­talános biztosító társulat (Assicurazioni Generali) igazgatója és Or óva Károly úr, a takarékpénztár ny. igazgatója. A Magyar Kereskedelmi Hitelbank-Schopper J. G. Részvénytársaság igazgatósága a közgyűlés­nek javasolni fogja, hogy az 1934. évi 35.081.08 P tiszta nyereség új számlára vitessék át. FÉNYSZÓRÓ Tessék besétálni! aCorvin Aruház éttermébe, ahol — azt olvassuk a lapokban megjelent hirdetésekben — 60 fillérért reggelit, löncsöt, 1.60 P-ért ebédet és 60 fillérért uzsonnát kínálnak a jámbor publikumnak. Az áru­házi tevékenység tehát a vendéglátó ipart is kisajá­títja és reggeltől estig a kávéházaknak és a vendég­lőknek csinál éles konkurrenciát, mintha az áruház­nak az volna a hivatása, hogy a kimondott kávéházi és vendéglői üzletekből a közönséget magához csalo­gassa. Nincsen korlát és fék az áruházi mohóság­ban, mert nem elég, hogy az összes szakmai kis­kereskedőket teszik tönkre: díszműárut, cipői, kalapot, ruhát, szőnyeget, bútort, füstölthúst, zöld­babot, esernyőt, játékárut és miegymást kínálnak, amivel a kiskereskedők pusztulását idézik elő. Most a vendéglátó ipar van soron, mert miért menjen tűrhetően a sorsa a szomszédos vendéglő­nek vagy kávéháznak, amikor Lewin Miksáék- nak is van üres termük, ahová csak asztalok, székek, evőeszközök, néhány pincér és nagyfokú lelkiismeretlenség szükséges. Pusztuljon mindenki, éljen az áruházl Szerencse, hogy Fabinyi Ti­hamér már elkészítette nagyszerű rendeletét az áruházak tevékenységének szabályozásáról, ame­lyet tetterős utódja, Bornemisza Géza keres­kedelmi miniszter is mindenben magáévá tesz. Ennek a rendelettervezetnek a 4. pontja kimondja, hogy áruházban vendéglátó, valamint általában képesítéshez kötött ipar nem gyakorolható és az említett iparokat az üzlethelyiségben más sem gyakorolhatja. A kö­vetkező pont úgy szól, hogy a fentebb megje­lölt ipar gyakorlását a jelen ren­delet életbeléptetésétől számított hat hónap alatt meg kell szün­tetni. Miért siet tehát a Corvin Aruház az étterem forszirozásával, amikor a rendelkezés ki­múlásra ítéli? Nyilvánvalóan flottatüntetésről van szó, merész szembeszállásról a rendelettervezet intencióival és ezen a ponton nyilatkozik meg leg­jobban az a hallatlan tiszteletlenség, amit a pöf- íeszkedő áruházak saját maguknak engedélyeznek. A rendelettervezet már komoly figyelmeztetést adott az áruházaknak, hogy tűrhetetlen tolakodá­suk megelégel tetett és ez a legújabb gesztus csak azt provokálhatja ki, hogy az érvényessé váló ren­delet az éttermi üzemek haladéktalan beszünteté­sét fogja előírni. Méltányosságnak és elnézésnek nincs és nem lehet helye azokkal az áruházakkal szemben, amelyek fütyülnek a kormányzati tény­kedésekre és hencegően rázzák öklüket a legma­gasabb hatóságok felé. Hogy mi a szódavíz azt az iskolásgyermekek nem tanulják ugyan az oktató intézetekben, azonban tökéletesen tisztában vannak a rendes vízvezetéki víz és a közönséges szénsav keverékével. Általában nem luxus ez a pri­mitív üdítő ital és mégis hovatovább odajutunk, hogy kisigényű polgártársaink kénytelenek lesznek a szódavíz élvezetéről lemondani. A kényszerítő kö­rülményeket maga a szikvízkartel idézi fel azzal, hogy a három és; a hat filléres árakat egyelőre öt és tíz fillérre drágították. Az áremelés még nem érte el a végső kifejtést és most tanakodnak a víz­vezetéki víz és a szénsav szorgalmas keverői azon, hogy néhány napon belül akisüveg árát hat fillérre, a nagyüvegét pedig tizenkét fillérre emeljék. Amint látható, néhány hét alatt pontosan százszázalékos a drágítás mértéke, közben közeledik a feltartóz­tathatatlan tavasz és nyár. A kánikula ide­jére drágítanak már a szikvízkartel urai és eb­ben hűséges társaik a sörgyárak, amelyek őszintén kívánják a szódavíz áremelkedését, hogy ilymódon veszélytelenebb legyen az árpalé ver­senytársa. A fővárosi ásványvízüzem feladata, hogy Budapest közönsége ne lássa elérhetetlen tá­volságban maga előtt a szódavizet és mert a ható­sági üzem pillanatok alatt berendezhető erre a gyártásra: elsőrendű közérdeket szolgálnak, ha a nyári hónapokban hatósági szódavíz ke­rülne szolid árakon forgalomba. Mu­tassa meg a főváros, hogy az indokolatlan árdrágí­tást eredményesen vissza tudja utasítani! Magyar Küályl Osziáiysors]álék A most befejezett 33. sorsjátékon a nagy jutalmat 300,000 P a legnagyobb főnyereményt „ 200.000 P cSiYíé! TÖRŐK szerencsés vevői nyerték Kísérelje meg a szerencséjét TÖRÖKNÉL Elérhető legnagyobb nyeremény 500.000 pegigöa Nyeremény húzás már ÁPRILIS 13-án és 16-án Hivatalos I. oszt. sorsjegyárak : | Egész sorsjegy 1 P 24- _ §5*3 Fél sorsjegy p 1% ­ti | Negyed sorsjegy | TÖRÖK A. és TÁRSA BANKHÁZ RT., Bpest. 1V„ Szervita-tér 3.

Next

/
Thumbnails
Contents