Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-28 / 13-14. szám
Budapest, 1934 március 28. 3 SZTRANYAfSlKY SÁNDOR DR. országos pártelnök nyilatkozik a fővárosi Hírlapnak a nemzeti egység gondolatának Dudapesten való kiépítéséről Még a fővárosi törvény benyújtása előtt köztudomású tervként vált ismeretessé a kormánynak az a törekvése, bogy a jövőben fokozottabb mértékben kívánja bekapcsolni az országos politika keretébe a székesfővárost és annak közönségét. A fővárosnak ebben a vonatkozásban való szerepéről és jelentőségéről folytattunk beszélgetést SzfrantfavszSítj Sándor dr országgyűlési képviselővel, a Nemzeti Egység Pártja országos elnökével, aki a következő nyilatkozatot tette a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A főváros jelene és jövője feltétlenül szükségessé teszi, hogy a nemzeti egység- megteremtésében is előljárjon és példát mutasson. A főváros nem lelheti _ a széthúzásban a maga programjának beteljesedését és nem nyújthat olyan példát, amely züllesztőleg hathat, nemcsak a fővárosra, hanem az egész ország egyetemére. Amikor szerte az országban épül a nemzeti egység, nem lehet egyéni vagy pártérdekek szempontjából azt hirdetni, hogy a főváros külön lelkűiét és ezt nem lehet hozzámérni az ország egyéb részeinek lelkiiletéhez. Aki ezt állítja, mélyen sérti a fővárost, de egyébként is érthetetlen józan ésszel, ha. egyik oldalon megértést keresünk a vidék részéről a főváros felé, másirányban a vidék felé, ugyanakkor a főváros külön lelkületét hangoztassuk. — Éppen így téves beállítás az is, mintha a fővárosnak és a vidéknek közös nevezőre hozása tisztán csak azon múlnék, hogy mikép bonyolíthatók le azok a gazdasági kapcsolatok, amelyek természetszerűleg fenn kell, hogy álljanak a főváros és a vidék között. Ezektől a gazdasági kapcsolatoktól függetlenül kell azonosnak lennie e lelkületnek úgy a fővárosban, mint a vidéken: külön lelkülete Budapestnek nem lehet, mert egyedül csak magyar lelkűiét képzelhető el az egész országban. — Minden ellenkező tendencia és támadás ellenére a fővárost akarjuk a nemzeti egység gondolatának legbiztosabb alapjává tenni. Ehhez azonban nemcsak az elhatározás kell, liánéra a főváros egész társadalmának munkássága és megértése és ha ez megteremtődött: lehetetlen megakadályozni, hogy a főváros a nemzeti egység gondolatának kiépítése munkájában ne az első munkás szerepét töltse be. A főváros polgárságának elsőrendű kötelessége önmaga iránt is, hogy biztosítsa a maga számára azt a pozíciót, amely a jelen és jövő generációinak egyaránt jövőt jelent. Sztranyavszky Sándor országos pártelnök nagy- érdekességű nyilatkozata minden kétséget kizáróan mutatja, bogy a Nemzeti Egység pártja budapesti szervezkedése közvetlenül küszöbön van és nem kétséges, hogy a hívó szó a budapesti polgárság körében örvendetes visszhangra fog találni. 0 ják alkalmazni a fővárosnál is, hogy a költségvetési hiányát megszüntessék. — Ennek a hatalmas munkateljesítménynek a lefolytatására olyan tényezők hivatottak, amelyek függetlenek az autonómia szerveitől. A költségvetés egyensúlyának helyreállítására tehát a főpolgármester áll rendelkezésre, aki diktatórikus hatalmat nyer ahhoz, hogy a kiadásokat leszállítsa és ennek folyományaként az adófizető közönség helyzetét megjavítsa. Ez a széles hatáskör ébresztette fel azt az aggodalmat, hogy a diktatórikus hatalom gazdasági, vagy pedig politikai célokat takar-e? Ha a belügyminiszter, illetve a főpolgármester a gazdasági kérdések megoldására helyezi a súlyt, akkor vitán felül áll, hogy az új fővárosi törvény a főváros közönségének az érdekeit szolgálja, ha azonban a kormányzati szervek a beavatkozásokra jogosító erős hatáskörüket politikai célokra használják fel, akkor a főváros nyugodt kormányzatát nem remélhetjük, lisron Gábor ny. belügyminiszter nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak az ui törvény politikai és gazdasági céljairól Most már csak a felsőházi tárgyalás van hátra, hogy végleges formában elfogadásra találjon az a fővárosi törvényjavaslat, amely körül annyi izgalom és türelmetlen várakozás zajlott le az elmúlt hetekben. A kedélyek megnyugtatására jótékony hatást gyakorolt a belügyminiszternek az a nyomatékos kijelentése, hogy a szóbanforgó reform mellőzi a politikai és hatalmi törekvéseket, mert célja egyedül az, hogy rendbehozza a főváros nehézségekkel küzdő háztartását. A belügyminiszternek ez a többször hangoztatott komoly megnyilatkozása kétségtelenül a minimumra csökkentette azoknak az ellenvetéseknek a hevességét, amelyek azt akarják kimutatni, hogy a fővárosi törvényjavaslat tulajdonképpen erőszakos beavatkozás az autonómia ügyeibe. A véglegesnek mondható törvényjavaslat áttetszőén mutatja a kormány törekvését, hogy megnyugtató állapotot teremtsen a székesfőváros gazdálkodásában, azonban az a kivételesen messzemenő jogkör, amelyet a törvényjavaslat a főpolgármester részére biztosít a városházi ügyvezetés majdnem minden területén, még mindig fenntartja bizonyos körökben az aggodalmakat, hogy tulajdonképpen politikai és hatalmi ténykedésről van szó. Az aggodalmakról és a kormány szándékainak megítéléséről intéztünk kérdést a politikai élet egyik legnagyobb tekintélyű tagjához, Ügron Gábor tlr. ny. belügyminiszterhez, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A belügyminiszter úr több alkalommal leszögezte magát amellett, hogy nincsen más célja a kormánynak, minthogy a költségvetési deficitet lejebb szorítsa, illetve teljesen megszüntesse. Az új fővárosi törvényjavaslat útján akarják ezt a nagy munkát végrehajtani és kétségtelen, hogy bizonyos megtakarítások valóban eszközölhétők a főváros háztartásában. A racionalizálási munkálatok nyújtanak elsősorban lehetőséget a megtakarításokra, de elérhető ez a szándék olyan intézményeknél is, ahol a főváros és az állam azonos területen fejt ki tevékenységet. — A főváros pénzügyi helyzete eddig aggodalomra nem adott okot és kedvező voltánál fogva valóban irigylésre méltó megítélésben részesült. A főváros gazdasági erőforrásai ugyanis meg tudtak birkózni a gazdasági válság nyomásával, amelyet ügyesen és előreláthatóan hárított el a főváros vezetősége és a pénzügyi osztály vezetője, mert olyan időben kezdték el a kiadási tételek lefaragását, amikor a tulajdonképpeni deficittől még nem is kellett tartani. A válságos esztendők tehát nem zavarták meg a költségvetési egyensúlyt, most azonban elérkezett az a mélypont, amikor a főváros a maga erejével nem tudja redukálni a kiadásokat. A bevételek állandóan visszaesnek és így van jogos alapja annak a számvetésnek, amely az idén várható deficit mértékét 15—30 millió pengőre becsüli. — Az államnál évekkel ezelőtt alkalmazták azokat az intézkedéseket, amelyek a kiadások további csökkentését biztosították és az illetékes kormánykörök most ezt a rendszert akarA néhai Vass József népjóléti miniszter nevéhez fűződő szociális és kötelező biztosítási rendszer előtt már megalakult a fővárosnál a tisztviselők segítő alapja, amely a maga hatalmas és mindenre kiterjedő berendezkedésével méltán nevezhető a legsikerültebb társadalombiztosító szervezetnek. A segítőalap tagjainak áldozatkészsége, továbbá a főváros messzemenő gondoskodása révén minden irányban rendelkezésére áll tagjainak és úgy betegápolási, mint segélyezési vonatkozásokban elsőrendű munkát fejt ki. Orvosai kiválósága és egészségügyi berendezései a legmesszebbmenő bírálatot is kiállják, a balatonvilágosi és kenesei üdülőtelepek pedig száz százalékban ellátják fontos hivatásukat. Az elnöki ügyosztályban most készítik a segítőalap új szervezeti szabályzatát, amelynek lényeges újítása, hogy különválasztják az üdülőtelepi gazdálkodást a szorosan vett igazgatási teendőktől. A jövőben külön elszámolást és tevékenységet fejtenek ki az üzemeknek nevezhető intézmények és világos képet nyújtanak a gazdálkodás eredményéről. Ezzel szemben az adminisztratív igazgatás a maga hatáskörében végzi el feladatát, amelyek az egészségügyi gondozásra, a hitelsegélyezésre és a családtagok orvosi ellátására szorítkoznak. Függetlenül a szervezeti szabályzattól, folytatódnak továbbá azok a tárgyalások, amelyek az üzemi alkalmazottaknak a segítőalapba való beszervezését célozzák. sőt az erőviszonyokon esetleges újabb községi választással sem lehet lényeges eltéréseket várni. Sajnálatos körülmény volna, ha a. törvényhatósági bizottság munkaképtelensége folytán a kormány a közgyűlés feloszlatásának eszközéhez nyúlna, amit végzetesnek tartok a külső és belső politikai megítélés szempontjából is. — Rámutattam arra, hogy esetleges új községi választásokkal a kérdés megoldását biztosítani nem lehet és mert a pártpolitikának az önkormányzatba való bevitele a törvényhatóság munkaképessé gének megbénulásához vezetne: nincs helyesebb megoldás, mint a kivételes hatalomnak kizárólag a gazdasági megoldásokra való fel használása. Ebben az esetben a főpolgármester kivételes hatalmi jogköre eredményt és komoly javulást hoz a főváros életébe és én remélem, hogy a májusban életbelépő új fővárosi törvény Budapest székesfőváros lakosságának érdekeit fogja szolgálni. Az évek óta megindított erro vonatkozó kísérletek mindezeideig meddőeknek bizonyultak, mert az üzemi alkalmazottak magasabb rangba sorozott tisztviselői túlmagasnak találják illetményeiknek kétszázalékos segítőalapi tagdíját. Azt hangoztatják, hogy a jelenlegi helyzet számukra kedvezőbb, miután a MABI és az OTI járulékai lényegesen alacsonyabbak annál az összegnél, amelyet a segítőalapnak kellene lerónni. Velük szemben mértékadó helyen azt az álláspontot képviselik, hogy az országos társadalmi biztosító szervezetek nem nyújtanak különleges lehetőségeket, míg a segítőalap a fővárosi tisztviselők számára megkülönböztetett kedvezményekkel és intézményekkel rendelkezik. Kilátás van arra, hogy az ellentéteket áthidalják, amely esetben még az idén bekerülnek a segítőalap keretébe az üzemek 14.000 főt számláló alkalmazottai. •FÉNYKÉPÉT* igazogvái^ra azonnal 2 darab rendelésnél darabja J& (3S min« HŰTEKEN »Iler PÁRISI NAGY ÁRUHÁZ Belépnek a Segítő Alapba a fővárosi usemelc alKalmas^ottai Áthidalják asz ellentéteket a koszigaszgatási és üszemi tissztviselői sszerveszelek köszöíí
