Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-21 / 12. szám
Huszonnégy ediU évfolyam Budapest, 1914. március 21. 12. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ...............24 PENGŐ FÉ LÉVRE........................12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavilionokban nBBBaHBHBBBHBOBiaHBBBBBHBBI FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Készül már a szanálási terv a belügyminisztériumban Janda Károly miniszteri tanácsos különleges megbízatása a részletek kidolgozására A tégla panaszai A tégla keserves panaszokat hallatott, a malter jajgató szava élesen süvöltött, a kalapács siránkozva kopogott, a gyalupad fájdalmasan nyikorgott és a föl nem használt üvegtáblák keservesen csörömpöltek. Valahogy ez történt azon a nagygyűlésen, amelyet vasárnap délelőtt tartottak meg a pesti Vigadóban az építőipari szakmák, vállalkozói érdekeltségek, az összes szervezetek, ipartestületek és országos jellegű érdekképviseletek. Úgy mondták, hogy most indulnak az utolsó rohamra az építőipar megmentése érdekében és Budapest minden lakójának, de az ország minden polgárának is együtt kellett velük érezniök. Ma szeretik azt hangoztatni, hogy az ország egyedüli pillére a földművelés, az agrártársadalom. El kell ismerni, hogy ez így van, de csak egyoldalúan van így, mert éppen olyan erős pillére az országnak az építőipar is, amely, ha kidől, ösz- szeomlik Budapest és az ország egész társadalma. Ha a magyar építőipar ma megszűnne, igazuk lenne azoknak a pesszimistáknak, akik már régebben azt várják, hogy a budapesti m. kir. Operaház helyén libák legeljenek. Az építőipar nélkül megbénulj Budapest élete, testi és szellemi munkások tízezrei pusztulnak éhen és az államkincstár, amely jövedelmeinek nagyobbik felét Budapest polgárságától szedi be, üresen marad. Hol tartunk ma már Mikszáth Kálmán megállapításától, hogy Magyarország gazdasági mérlege attól függ: hány vágón búza termett a Bánságban, hány hektó bor a Hegyalján és hány regényt írt Jókai Mór? Ma már a bor csak keveset számít, az irodalommal se sokat törődnek; de egyedül fontos a búza és az építkezés. Egyáltalán nem jogosulatlan tehát az építőiparnak az a követelése, hogy életét mindenáron meg kell menteni. Az államhatalomnak kell elsősorban a mentőövet^ a fuldokló építőipar számára odadobni. Az egész magyar közvéleménynek meg kell értenie végre, hogy az építőipar az alapja a városok életének, az építkezés félszáznál több iparágnak ad kenyeret és a mezőgazdasággal egyenrangú gazdasági tényezője/ az ^ országnak. A vigadóbeli nagygyűlésen az építőipar keserves panaszait hallottuk és mindnyájunknak meg kellett értenie, hogy ennek a gazdasági pillérnek a kidőlte a városok társadalmi rendjének felborulását hozná magával. Ezek az urak, akik vasárnap panaszaikat elmondták, egytől-egyig a gyakorlati élet emberei, akik csak munkát_ kívánnak, mert kenyeret akarnak adni. Vájjon kik állanak ezekkel szemben1? Mindössze néhány teoretikus, akik, ha rajtuk állana, takarékossági mániájuk parancsszavával egyszerűen megállítanák a magyar gazdasági élet vérkeringését. Aztán állítják sokan, hogy szemben állnak velük a háztulajdonosok is. Mi azt gondoljuk, hogy ez csak igaztalan rá- fogás, mert mi okuk volna a házbirtokosoknak és érdekképviseleteiknek az építkezések ^ elé, vagy az elnyűtt, összeomlófélhen levő házak tatarozása és modernizálása elé akadályokat gördíteni? Ez merőben esztelenség volna tőlük, mert a háziurak is tudják, hogy lakbért csak a munkás, kereső társadalmi osztály képes fizetni. Budapesten tizenkétezer a kiadatlan lakások száma, ennek oka azonban nem a túltermelés, hanem a munkanélküliség és a keresethiány átka az, amely ránehezül a lakásokra is. A kormánynak és a társadalomnak meg kell hallgatni a gyakorlati emberek intelmét, akik a vigadói nagygyűlésen értelmesen, őszintén, magyarosan megmondták panaszaikat és megjelölték azokat a módokat, amelyekkel rajtuk és az egész magyar gazdaságig életen segíteni lehet. A teoretikusok tiltakozásával^ szemben ott állnak ezek a pozitiv gondolkozású, az élet lehetőségéért küzdő emberek, akik nem akarnak mást, csak munkát és a munka lehetőségének biztosítását. Amikor az egész világon az építés, az alkotás láza uralkodik, a magyar közéletnek nem szabad olyan rövidlátónak lennie, hogy ezeknek a pozitiv embereknek a követelését teljes egészében magáévá ne tegye. A fővárosi törvényjavaslat képviselőházi tárgyalásának befejezése után felfokozott érdeklődés nyilvánul meg az úgynevezett szanálási tervezet részletei iránt. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a parlamenti vita során több alkalommal válaszolt az ez irányban hozzáintézett kérdezősködé- sekre, a tervezet részleteiről azonban nem nyilatkozott. Az kétségtelen, hogy nincsen alapjuk a túlzott hireszteléseknek, amelyek azt hangoztatták, hogy a szanálási tervezet a radikális rendelkezések özönét fogja tartalmazni és minden irányban hatalmi jogkört biztosít a tervezetet megvalósítani hivatott főpolgármester számára. A belügyminiszter becsületes nyíltsággal hangoztatta, hogy a tervezetben meglepetések nem várhatók és minden olyan elgondolás, amely diktátori gesztusokat imputál a kormányhatalom részére: tendenciózus beállítás, mert az ilyen szándékok teljesen távol állanak a kormánytól. Illetékes helyről származó információink szerint, a szanálási tervezet elkészítésére kedden adta ki az utasítást a belügyminiszter. Janda Károly miniszteri tanácsos hivatali szobájában hatalmas aktatömeggé duzzadtak a székesfőváros háztartására és üzemi gazdálkodására vonatkozó jelentések, számszerű adatok, mérlegkivonatok, anyagbeszerzési költségek, tisztviselői és szerződéses fizetések listái, valamint mindazok az összesített felsorolások, amelyeknek alapján a szanálási tervezet elvi célkitűzései lefektethetők. Janda Károly miniszteri tanácsos minden más teendője alól mentesült, csakhogy ezt a munkát mielőbb befejezhesse és azt kellő időben a belügyminiszternek bemutassa Közölték a Fővárosi Hírlap-pal azt is, hogy a szanálási tervezet a főváros szorosan vett községi háztartására vonatkozólag túlnyomórészt elvi előírásokat tartalmaz és minden számszerű korlátozás megjelölése nélkül utasítja a polgármestert a szükséges reformok végrehajtására. Az üzemi vonatkozásokban tételenként kerülnek felsorolásra a különböző intézmények és ennek során a tervezet egyenkint ismerteti az elkerülhetetlen reformokat. A szanálási tervezet egész anyagán végigvonul az a törekvés, hogy úgy az adminisztráció költségei, mint a dologi kiadások tekintetében messzemenő takarékosságot érvényesítsenek és ennek megfelelő végrehajtásáért az üzemvezetők felelősek. Az üzemekhez kiküldendő miniszteri biztosok jogkörét is körvonalazza a szanálási tervezet és utal arra, hogy a szükségesnek vélt elhatározások mindenkor a polgármesterrel előzetesen közlendők. A tervezet végrehajtására szánt időtartam két év, amely azonban csökken annak a rendje szerint, ahogy a szükséges reformokat végrehajtják. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a törvénytervezet felsőházi letárgyalása és ezt követőleg a kihirdetés után adja át a főpolgármesternek a szanálási tervezetet, ezt megelőzőleg- azonban széleskörű ankétet tart, amelyre meghívást kapnak a főváros vezetői, valamint a községi pártok képviselői. Addig is bőséges tápanyagot kapott a fantázia, mert várospolitikai körökben a legkülönbözőbb híresztelések vannak forgalomban arról, hogy a szanálási tervezet nyomán radikális újítások készülnek a főváros pénzügyi és gazdasági vonatkozásaiban. Ezek a mende-mondák természetesen kizárólag találgatásokból erednek és ha a belügyminiszter nyilvánosságra hozza a tervezetet, akkor remélhetőleg beáll az a megnyugvás, hogy merész kísérletezésekre és gyökeres rendszerváltozásokra egyszerűen nem kerül sor. Befejezésükhöz közelednek a Boráros- téri híd vasszerkezetének munkálatai Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter nyilatkozik a Fővárosi Hiriapnak a hídépítés lendületes tempójáról Horthy Miklós kormányzó államfői működésének tízéves jubileumát használta fel a kormány és a főváros arra, hogy megvalósítsa Budapest fejlesztésének egyik legégetőbb szükségletét: a Boráros- téri híd megépítését. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot egyhangú lelkesedéssel tette magáévá a törvényhozás és a kormány, valamint a főváros kölcsönös áldozatkészsége tette lehetővé, hogy a háború utáni évek legnagyobb magyar műszaki alkotása valósággá váljék. A dunaparti Ferencváros és vele szemben a még kialakulatlan lágymányosi területek hatalmas tempójú fejlődésének biztosítéka a Boráros-téri híd, amelynek munkálatairól és a megnyitás terminusáról Fabinyi Tihamér dr. kereskedelemügyi miniszter a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Az állami gépgyárban a múlt évben megindított vasszerkezeti munkák rendkívül módon előrehaladtak és a hídalkatrész tekintélyes hányada már teljesen elkészült. Ezzel egyidejűleg indult meg a budai oldalon a híd parti pilléreinek elhelyezése és a földfeletti pillér munkája, amelyek befejezést nyertek. Ezt követte ugyancsak a budai oldalon a mederpillérek építése, amely erőteljesen halad a befejezés felé. A hozzám érkezett jelentépek szerint ez a munkálat még ebben az évben befejeződik. ^ — Komoly stádiumba jut a hídépítés lendülete a jövő évben, amikor a pesti parton kezdenek hozzá a földfeletti és a mederpillérek építéséhez. Magától értetődik, hogy ez idő alatt a vasszerkezetek előállítása tovább folyik, úgyhogy az alapvető helyszíni munkálatok lefolytatása után a vasszerkezet felerősítése következik. — Számításaim szerint ezt a monumentális alkotást 1936-ban befejezik -és a híd ünnepélyes felavatása után megindul a forgalom, amely beláthatatlan fejlődési perspektívát nyújt Budapest déli kerületének. Az állami gépgyár telepein hatalmas kolosszusokban sorakoznak egymás mellett az acélvázak, állványok, láncok és kapcsolók, amelyek tulajdonképpen az új híd biztonságos megtámasztására szolgálnak. A diósgyőri és budapesti vasgyárak munkateljesítményéről a legnagyobb dicsérettel emlékeznek meg az illetékes szakemberek,
