Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-19 / 51-52. szám
Budapest, 1934 december 19. 15 Létérdekük és célkitűzéseik a kereskedőket a Nemzeti Egység pártiéba szőlítiák Kenéz Béla ny miniszter», a tömörülés elnöke és Girardi Tibor Kormány főtanácsos nyilatkoznak a mozgalom jelentőségéről A közelmúltban a Nemzeti Egység pártjának keretében megalakult a kereskedők szakcsoportja. Életerős, komoly megmozdulás ez, amely előreláthatóan fel fogja szívni az ország kereskedötársa- dalmának legnagyobb részét. Máris ezrével csatlakoznak a kereskedők az új alakuláshoz, mert olyan célokat tűzött maga elé a Nemzeti Egység pártjának kereskedő szakcsoportja, amik céljai külön- külön minden egyes magyar kereskedőnek. A kereskedötársadalmat a múltban nagyon sok egyesület, érdekképviselet, alkalmi tömörülés / igyekezett egy táborba hozni, helyesebben egymás mellett, sok esetben pedig egymás ellen harcoló csoportosulásokba tömöríteni. > Ezeknek az egyesületeknek egy része olyan tevékenységet fejtett ki, hogy a közvéleményben lassanként meggyökerezett az a hit, hogy az, aki kereskedő, már par exellance, ellenzéki is. A magyar kereskedötársadalom számos tagja nagy elégedetlenséggel nézte ezt a jelenséget és felvetődött az ötlet, hogy olyan szervezetbe kellene tömöríteni a kereskedőket, amely szervezet — élvezve a kormány bizalmát is —, képes a kereskedők célkitűzéseit megvalósítani. Girardi Tibor kormányfötanácsos állt a mozgalom élére és szívós energiával dolgozva, igyekezett mindenkit meggyőzni, hogy a kereskedők ilyen szervezetének megalkotását nem lehet már tovább elodázni. Girardi Tibor tevékenykedése sikerrel járt. Stranyavszky Sándorral, a Nemzeti Egység pártjának országos elnökével folytatott megbeszélések következményekép rövid idővel ezelőtt megalakult Nemzeti Egység pártja keretében ^ a kereskedő szakcsoport. A csoport elnökévé Kenéz Béla volt minisztert választották, tagjai felerészben ország- o-yülésí képviselők, felerészben aktív kereskedők. Ezt az összeállítást azért választották, hogy a kereskedelem és a képviselöház kapcsolatai még szorosabbra fűződjenek, a kereskedők célkitűzései leggyorsabban, legrövidebb úton megvalósulhassanak. A Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste KENÉZ BÉLA Br. ny. minisztert, aki a nagyfontosságú alakulásról a következő nyilatkozatot tette: — A magyar kereskedők nagyon tekintélyes csoportja felismerte, hogy a Nemzeti Egység- pártja nem pártérdekeket és nem átmeneti kormányzati érdekeket szolgál, hanem a nemzet állandó és egyetemes eszményeinek áll a szolgálatában. Éppen ezért arra a meggyőződésre jutott, hogy a kereskedelem és a kereskedelem révén az egész ország közgazdaságának érdekeit eredményesebben szolgálhatja, ha a párt kötelékébe belép. A párt pedig örömmel ragadta meg és szorította meg a magyar kereskedő kezét és megalakította a kereskedelmi csoportot. Mikor arra felszólítást kaptam, örömmel elfogadtam a tömörülés elnöki pozícióját. — A pártot elsősorban a kereskedelem fontosságának felismerése vezeti. A legutóbbi népszámlálás megállapítása szerint a kereskedők száma 180.000 körül jár, családtagokkal együtt több százezren élnek belőle. De annak az elgondolása isvezeti a pártot, hogy a kereskedő mint a piac megszervezője, mint a termelő és a fogyasztó érdekeinek közös nevezőre hozója, mint a szükséges javaknak kellő időben, kellő mennyiségben és megfelelő helyen rendelkezésre bocsájtója, nélkülözhetetlen fontosságú hivatást tölt be. A kereskedő ezenfelül a nemzetközi érintkezés terjesztője, a kultúra hordozója, a művészet és irodalom pártfogója és mint öntudatos és fegyelmezett polgár, megbecsülendő tagja a magyar társadalomnak. — A súlyos gazdasági helyzet bajai talán a kereskedelemre nehezedtek a legnyomasztóbban, hiszen a kereskedelem éltető eleme a szabadság. A Páris környéki diktátumok a szabadságot megfojtották. Ezenfelül a devizakorlátozások, a gyűlölet fokozódása, az elzárkózás, a magas vámfalak és egyéb korlátozások a nemzetközi kereskedelmet lehetetlenné tették. Nem utolsó sorban fokozta a kereskedő terheit a vásárlási képesség csökkenése, a mezőgazdaság vásárló erejének jelentékeny mértékben való alászállása, a tisztviselők fizetésleszállításának ismételten való elrendezése Megcsökkent tehát a vevőkörük, ugyanakkor, amidőn a társadalombiztosítás és egyéb közterhek emelkedő irányzatot mutatnak. Feltétlen segítségre van tehát szüksége ennek a küzködő, de minden megbecsülést megérdemlő osztálynak s éppen ezt a segítő együttműködést tűzi ki céljául a nemzeti egység kereskedelmi csoportja. Magától értetődik, hogy amikor teljes megértést tanúsít a párt a kereskedők társadalmának nemzetfentartó érdemei mellett, nem hagyhatja figyelmen kívül 'azt a tényt, hogy a gyárak, a kereskedők kiküszöbölésével., detail árusításra rendezkednek be, hogy a szövetkezeti árusítás fokozottabb mértékű kiterjesztése folyik, hogy a kereskedelem az export-importban nem részesedik kellő mértékben. Célunk mindezeknek a főfontossáaú kérdéseknek a rendezése és megoldásai. Követeljük, hogy a társadalombiztosítás terhei méltányosabb elosztás alapján történjék és hogy a lerovás módja is megkönnyíttessék. — Nem tévesztendő el, hogy a gazdasági élet organikus egész és ennélfogva a kereskedelem a maga számára sohasem kíván különleges előnyt. Csak azt, hogy a maga jogos területén megélhetését ne tegyék lehetetlenné. — A mozgalom megindítói a főváros kereskedelmi társadalmának a legkiválóbb tagjai és természetesen a nagyobb súly e pillanatban a fővárosi kereskedők szervezésére esik. Amint ez a munka befejeződik, a szervezkedés hálózata ki E lap hasábjai sokkal szükebbek ahhoz, hogy kellően lehetne rajtuk méltatni azt a nagyjelentőségű előadást, amelyet Pfeifer Ignác, a nagynevű tudós professzor a magyar technikus világ előtt a Magyar Racionalizálási Bizottság felhívására tartott. Messze terjedne, ha gondolatmenetének egész vonalán végig akarnánk öt követni, mert előadásában az emberiség technikai kultúrájának fejlődését az emberiség gyermekkorától napjainkig végigvázolta. A professzor fejtegetéseinek részletei elsősorban a szakembereket érdeklik, de az a végső következtetés, amelyre jutott, előadását az emberiség egyetemes gazdasági és szociális politikájának legmagasabb síkjára emeli. Mi is itt kapcsolódunk bele gondolatmenetébe, ahol a racionalizálás mozgalmának jelentőségét méri le. Megállapítja, hogy a racionalizálásnak, szóval „azoknak a törekvéseknek, amelyek az anyag- és a mechanikai energiafogyasztás csökkentésével akarják a termelést olcsóbbá tenni, határt vetni nem szabad. Sokkal óvatosabban kell azonban a racionalizálással elbánni ott, ahol az ember fizikai és szellemi munkaerejének kiküszöbölésével jár. Ennek a racionalizálásnak megvannak a korlátái és határai, mert az emberi munkát korlátoznunk nemcsak akkor és addig szabad, míg a felszabaduló munkaerő a technikai kultúra további terjedésével elhelyezkedést talál, mert ha ez ellen vétünk, megzavarhatjuk a gazdasági rendet”. E sorokban az izzág-vérig technikus, de szíve mélyéig szociális érzéstől áthatott szakember szól hozzánk é3 megállapítja annak az összhangnak feltételét, amely nélkül a gazdasági élet és a társadalmi élet fejlődése el sem képzelhető. fogja terjeszteni működési körét az egész ország területére. A Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste GIRÁRDI TIBOR kormányfőtanácsost, a kereskedő szakcsoport egyik legagilisabb életre- hívóját, aki az érdekes alakulásról a következőket mondotta: — Szomorúan láttam a kereskedő társadalom széttagoltságát és megérlelődött bennem a gondolat, hogy a magyar kereskedőket életerős szervezetbe kell tömöríteni. Mi kereskedők nagyon jól tudjuk azt az igazságot, hogy egységben az erő és csak úgy érhetjük el sorsunk jobbrafordulását, ha valamennyien összefogva törekedünk a közös célok megvalósítására. Egy foglalkozási ágat se érintenek oly súlyosan a gazdasági viszonyok, mint a. kereskedőket, akiket még a kényszerű korlátozási intézkedések is sújtanak. — Sok fontos probléma vár megoldásra. Itt van a gyárosok detailárusítása a szövetkezeti kérdés, az OTI és MABI terhek kérdése. Mindezeket a problémákat a közeljövőben az illetékesekkel együtt letárgyaljuk s minden reményünk meg van arra, hogy ezeket minél előbb meg tudjuk kedvezően oldani az egész kereskedőtársadalom javára. Programmunk megismertetése céljából fel szándékozzuk keresni a nagyobb vidéki kereskedő központokat, ahonnan máris számos meghívást kaptunk. Egyébként vidéken is nagy visszhangja van mozgalmunknak. A tömörülés különben nemcsak fővárosi kereskedőket soroz tagjai közé, hanem a szakcsoport országos jellegű. Hogy ezt kidomborítsuk, a nagyobb vidéki empóriumok kereskedő képviselőit a szakcsoport vezetőségébe választottuk. — Politikailag a kereskedelmi szakcsoport értékes támogatója lehet a Nemzeti Egység pártjának. Ne felejtsük el ugyanis, hogy a kereskedő hivatásánál fogva sok féllel, üzleti baráttal érintkezik, tehát párt- és propaganda szempontból sem jelentéktelen a szakcsoport működése. A Nemzeti Egység pártjának vezetői kellőképen értékelik is ezt s igazolja ezt az a messzemenő támogatás, melyben a párt vezérkara mozgalmunkat részesíti. Boldogan hallottam, amikor Zsitvay Tibor, a párt községi csoportjának vezetője kijelentette: szeretné, ha minden foglalkozási ág hasonló lelkesedéssel és a siker hasonló reményében alakítana szakcsoportokat. Nagy hálával beszélhetek csoportunk elnökéről, Kenéz Béláról, aki gyönyörű szavakkal állított maradandó emlékeket a kereskedő fogalmának. Kenéz Béla vezetése alatt, biztosra vesszük, elérjük céljainkat és rövidesen megvalósíthatjuk program- munkat, ami a kereskedőtársadalom sorsának jobbrafordulását fogja jelenteni. A mélyenjáró előadás során azt a kérdést is felveti a professzor, hogy a, földteke mennyi embert képes eltartani. Az emberiség szaporodásának problémájára annak idején Malthus irányította a figyelmet. Malthus aggodalmai azóta megsemmisültek, de a probléma maga továbbra is nyílt kérdés marad az emberiség előtt. Pfeifer Ignác a kérdést abból a szemszögből vizsgálja, hogy a föld szénkészletének kiapadása után milyen energiaforrásokkal tudja az emberiség a hiányokat pótolni. Abból indul ki, hogy fokozatosan háromszorosára fog emelkedni az egy fejre eső energiaszükséglet és kiszámítja, hogy a vízi erők annyi energiát biztosítanak az emberiség részére, amennyivel a mostani két milliárdnyi embermennyiséggel szemben nyolc müliárdra szaparodhatik fel az emberiség létszáma anélkül, hogy az energiával való ellátásban zavar állhatna be. Természetes dolog azonban, hogy a kérdés nemcsak technikai, hanem szociális probléma is, amely harmónikus megoldásra csak akkor számíthat, ha a társadalmi munkaorganizáció megtalálja a maga fejlődésének ama lehetőségeit, amelyek mellett a technikai élet haladása nem vonja szükségkép maga után a munkanélküliséget. E sorok szerény írójának felfogása szerint a kérdés tisztán organizációs jellegű. Egyik igénytelen tanulmányomban, Az ember és a gép harca című munkámban rámutattam arra, hogy a munkanélküliség leküzdésében az emberiség azért találkozik óriási nehézségekkel, mert a társadalmi munka organizációjának fejlődésében nem tartottunk lépést a technika fejlődésével. Amikor tehát Pfeifer professzor megállapítja, hogy földünk négyszer annyi embert is nyugodtan elhordhat a hátán, hangsúlyoznunk kell azt a köveA tudományos kutatás a gazdasági élet szolgálatában Megjegyzések Pieifer Ignác professzor előadásához Irta: Magyar Miklós
