Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-19 / 51-52. szám
Kállay Miklós dt». föMmíveíésügyi minisztét* a termelők és a budapesti fogyasztók erdekemek kölcsönös biztosítására nagyarányú tervezetet készített Az utóbbi időkben a törvényhatósági életben és az országos politikában is sok szó esik a főváros közélelmezési rendszerének az állam részéről való szabályozásáról és ugyanakkor a mezőgazdaságot érintő fővárosi illetékek és díjak új megállapításáról. A kérdés a gazdasági élet előterébe került és Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter rövidesen ankét elé terjeszti elgondolásait. Tudomásunk szerint a földmívelésügyi minisztériumban egy olyan megoldáson dolgoznak, mely a mezőgazdasági termelő és városi fogyasztó érdekeit van hivatva egyformán kielégíteni. Ez a tervezet rendezné azokat a panaszokat, melyek a főváros politikusai részéről hangzanak el, hogy a kormány a kötött forgalom bevezetésével tulajdonképpen a városi lakosságot sújtja a legjobban. A kormány felfogása szerint ugyanez a tervezet adna nagyobb lehetőségeket a vidéki termelő osztálynak a főváros élelmezésébe való bekapcsolására. Erről a tervezet felől érdeklődtünk Kállay Miklós földmívelésügyi miniszternél, aki az általános szempontokról érdekesen nyilatkozott. A részletekbe a miniszter azért nem bocsátkozott, mert mint mondotta, a kérdés még nincs végleg előkészítve. Elgondolásának alapelveiröl azonban KÁLLAY MIKLÓS DR. földmívelésügyi miniszter a következő nyilatkozatot tette a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A főváros a magyar mezőgazdaság legnagyobb fogyasztója és ezért a legmegbecsültebb tényezője kell, hogy legyen a magyar mezőgazdasági értékesítési politikának. Ez azt jelenti, hogy termelésünket úgy kell irányítani, hoerv minél több portékát, minél olcsóbban tudjuk a fővárosi fogyasztóy i J közönségnek rendelkezésére bocsátani. Viszont a főváros élelmezési és fogyasztási politikáját úgy kell vezetni, hogy a mező- gazdaság részére biztos piacot, lehetőleg áringadozástól mentes piacot, de főként a költségeket biztosító piacot nyújtsunk. — Az egész kérdésben a két főérdekelt: a termelő és a fogyasztó. A főszempont a termelési költségeknek megfelelő ár és a fogyasztó számára a teljesítőképesség. Mindent, járni egyrészről a termelői ár rombolására, másrészt a fogyasztótól nem méltányos teljesítésre vezet, ki kell küszöbölni és ebben elsősorban a régi patinás és legális kereskedelem hivatott jópéldával elől járni, amikor megadja a termelőnek, ami az övé, a fogyasztótól nem kér többet, mint ameny- nyit kérhet és megelégszik a polgári életstandardnak megfelelő haszonnal. Nem akar hirtelen meggazdagodni, de állandóan jómódban kíván élni. — Ezek azok a már lefektetett irányelvek, amelyekben a kollaborációt szeretném és hiszem, hogy azt meg is tudom találni a főváros (Vezetőségével. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter tulajdonképpen a Fővárosi Hírlap útján jelenti be ennek az elsőrendű fontosságú problémának a közeli napirendre tűzését, amelynek révén teljesen új alapra helyezik Budapest élelmezésének árpolitikáját. Nem tartok attól, hogy pénzügyi téren a jüvü év folyamán csalódás érjen bennünket, - mondja Lamotte Károly hogy végül rendszeres és folyamatos megmunkálás alá kerüljön a Budapest-Fürdőváros probléma. Ma már eldöntött kérdés, hogy Budapest területén három fürdőcentrum lesz. Az első a gellérthegyi fürdőcentrum a Tabánnál és a Gellérthegy lábánál elterülő három kiváló gyógyhatású és bővizű fürdővel. (Szent Gellért, Rudas, Szent Imre.) A második fürdőcentrumba tartozik a Szent Lukácsfürdő, a Császárfürdő és a Szent Margitsziget. A harmadik fürdőcentrum a Széchényi Gyógyfürdő a Városligettel, az Andrássy-út és a városligeti Fasor, továbbá a Bulyovszky-utca által határolt területrésszel, ahol tudvalevőleg Budapest legnagyobb szanatóriumai vannak. Lesz azonkívül három üdülőhely Budapest területén. Ezek a Svábhegy, a Hűvösvölgy és a Zugliget. Az idegenforgalomnak centruma a Ferenc József-híd és Lánchíd közötti Dunapart lesz, mint amelyik már eddig is úgy szerepel, mint Budapest-Fürdővárosnak a szórakozóhelye és korzója, középpontjában a Vigadó épületével, amely már önmagában véve is teljesen kész és kialakított Kursaal. A gellérthegyi fürdőcentrum kialakítása szisztematikusan megy előbbre, pár év alatt a székesfőváros csodákat varázsolt a Gellérthegyre. A Szent Gellért Gyógyfürdő a világ egyik leglátogatottabb és legsokoldalúbb gyógypalotája; a Rudas fürdő átépítése és egy modern ivócsarnokkal való kibővítése folyamatban van és éppen a közeli napokban szerezte meg a Székesfőváros a harmadik értékes forráscsoportot, a Szent Imre Gyógyfürdő forrásait. Ez a három forráscsoport szervesen összefügg egymással és a Tabánnak fürdőváros centrummá való kialakítása egyike lesz a közeljövő leggrandiózusabb városi feladatoknak. A Szent Lukács Gyógyfürdő az utolsó évtized alatt egészen észrevétlenül alakult át minden tekintetben modern és nagyszabású gyógyintézetté. A Szent Margitszigeti 'Gyógyfürdő átépítése a múlt évben készült el és teljesen modernizálódott és külföldi szakértők véleménye szerint is egyike a világ legszebb és legideálisabb gyógyhelyeinek. Tervbe van véve a Széchenyi-fürdő mellé egy kisebb gyógyszálló (negépítése, főképpen a súlyosabb, fekvő reumabetegeknek a befogadására. A Császár fürdővel kapcsolatban fog megoldódni a középosztálybeli és szegény betegek számára építendő reumakórház. Ennek a reumakórháznak a hiányát általánosan érezzük Budapesten, mert a reumabetegségeknek klinikai vizsgálata és gyógyvizeinknek hatása megfelelő beteganyag hijján eddig nem volt tudományosan feldolgozható. Ezzel teljes is a kép, amit a fürdők és környéküknek kialakulásáról mondottunk. Az elkövetkező évtized a racionális fürdőpropaganda kiépítésének jegyében fog eltelni. Erre meg is lesz a lehetőség a fürdőtörvény végrehajtásával kapcsolatban, mert rendelkezésre fognak állani a propaganda céljaira anyagi eszközök, melyeknek hijján eddigelé csak szórványosan és ötletszerűen tudtuk Budapest fürdőit a külfölddel megismertetni. Amíg a kereskedelmi szerződések megkötésénél nem vagyunk szuverének és így áruinkat nem mindenkor tudjuk időben és olyan áron értékesíteni, hogy a mi termelési viszonyainknak megfelelne; teljesen szuverének vagyunk azonban abban a tekintetben, hogy rendszeres propagandával és észszerű akvizíciós tevékenységgel annyi idegent és fürdővendéget hozunk Budapestre, amennyi csak erőnkből kitelik. A hozzánk jövő idegenek meg fogják javítani kereskedelmi mérlegünket és az itt tartózkodó fürdővendégek friss vérkeringést fognak belevinni kereskedelmünk és iparunk elernyedt ereibe. A szanálási művelet végrehajtásánál kétségkívül jelentős szerepe lesz Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnoknak, akit január elején alpolgármesterré választ Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága. Személyében a legkitűnőbb szakember kerül az alpolgármesteri székbe. Nem kétséges, hogy Lamotte Károlyra nehéz feladat vár, mert nemcsak a fővárosi polgárság jogos igényeinek a kielégítésére kell majd törekednie, hanem ugyanakkor érvényesítenie kell azokat a takarékossági szempontokat, amelyeknek az alapján a főváros pénzügyi helyzetét szanálni kell. LAMOTTE KÁROLY dr. pénzügyi tanácsnok, akivel ezekről a kérdésekről beszélgetést folytattunk, a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: —i A mai súlyos gazdasági viszonyok között valóban nehéz feladat a jelentkező szükségletek kielégítésére törekedni és ugyanakkor takarékoskodni is. Én a magam részéről a költségvetési egyensúly helyreállítását és jövőbeni biztosítását tekintem legfontosabb feladatomnak. Ha a költségvetés deficitjének az eltüntetése bármilyen okból akadályokba ütköznék, akkor minden erőfeszítés céltalanná válnék. Semmi okunk sincs azonban kétségben lenni afelől, hogy a főváros pénzügyi helyezete megfelelő eszközök igénybevételével tartósan megjavítható. Amikor a főváros jövő évi költségvetésének a kereteit megszabtuk, reális számvetést csináltunk. Bevételeinket az eddig szerzett tapasztalatok alapján irányoztuk elő és ennek folytán nem tartok attól, hogy a jövő óv folyamán bármiféle csalódás érjen bennünket ezen a téren. Egyébként is a jövő évben is élni fogunk a tíz- százalékos zárolásnak kitünően bevált eszközével, amelynek igénybevételével ebben az esztendőben is jelentékeny megtakarításokat sikerült elérni. — Ami a szanálás útját illeti, ebben a tekintetben a költségvetés általános vitájában több oldalról is elhangzott az a felfogás, hogy az üzemek területeire kell irányítani a figyelmet. Sokan hangoztatták, hogy az üzemek gazdálkodásának gazdasá- gosabbátételével, az üzemek jövedelmezőségének a fokozásával és általában az üzemek üzletvitelének a keretem belül eszközlendő megtakarításokkal meg lehet javítani a főváros pénzügyi és háztartási helyzetét. Elvileg feltétlenül megáll ez az elgondolás, mert hiszen az üzemek minden jövedelmüket átadják a községi háztartásnak, amelynek mérlege a szerint alakul, hogy az üzemek mekkora összegekkel járulnak hozzá évről-évre a főváros általános igazgatásának a költségeihez. Ezen az úton elindulunk, már csak azért is, mert az új fővárosi törvény kifejezetten elrendeli az üzemek üzletvitelének racionalizálását. — Az a szempont, amely legutóbb az összes beruházásoknak kölcsön útján való fedezésére irányult, komoly megfontolást igényel. Általában kizárólag produktív természetű beruházásokat lehet csak kölcsönből fedezni, viszont az is igaz, hogy a nagyobb beruházások költségeit a mai nehéz időkre való tekintettel helyesebb több esztendőre elosztani és legalább részben az utánunk következő nemzedékre áthárítani. Ez a szempont vezette nyilván a törvényhatósági bizottság közgyűlését, amikor a jövő évi költségvetésből kiemelte a beruházási tételeket és azok fedezésére kölcsönnek a felvételét határozta el. E kölcsön felvételének az előkészítése már folyamatban is van és minden remény megvan arra, hogy e beruházások végrehajtásához szükséges összeget már a jövő év elején kedvezőbb feltételek mellett vehetjük igénybe.