Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-12-19 / 51-52. szám

Kállay Miklós dt». föMmíveíésügyi minisztét* a termelők és a budapesti fogyasztók erdekemek kölcsönös biztosítására nagyarányú tervezetet készített Az utóbbi időkben a törvényhatósági életben és az országos politikában is sok szó esik a fő­város közélelmezési rendszerének az állam részéről való szabályozásáról és ugyanakkor a mezőgazda­ságot érintő fővárosi illetékek és díjak új megálla­pításáról. A kérdés a gazdasági élet előterébe ke­rült és Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter rövidesen ankét elé terjeszti elgondolásait. Tudomásunk szerint a földmívelésügyi minisz­tériumban egy olyan megoldáson dolgoznak, mely a mezőgazdasági termelő és városi fogyasztó érde­keit van hivatva egyformán kielégíteni. Ez a ter­vezet rendezné azokat a panaszokat, melyek a fő­város politikusai részéről hangzanak el, hogy a kormány a kötött forgalom bevezetésé­vel tulajdonképpen a városi lakosságot sújtja a legjobban. A kormány felfogása szerint ugyanez a tervezet adna nagyobb lehetőségeket a vidéki termelő osz­tálynak a főváros élelmezésébe való bekapcso­lására. Erről a tervezet felől érdeklődtünk Kállay Miklós földmívelésügyi miniszternél, aki az általá­nos szempontokról érdekesen nyilatkozott. A rész­letekbe a miniszter azért nem bocsátkozott, mert mint mondotta, a kérdés még nincs végleg elő­készítve. Elgondolásának alapelveiröl azonban KÁLLAY MIKLÓS DR. földmívelésügyi miniszter a következő nyilatkozatot tette a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A főváros a magyar mezőgazdaság legnagyobb fogyasztója és ezért a legmeg­becsültebb tényezője kell, hogy legyen a magyar mezőgazdasági értékesítési politi­kának. Ez azt jelenti, hogy termelésünket úgy kell irányítani, hoerv minél több portékát, minél olcsób­ban tudjuk a fővárosi fogyasztó­y i J közönségnek rendelkezésére bo­csátani. Viszont a főváros élelmezési és fogyasztási politikáját úgy kell vezetni, hogy a mező- gazdaság részére biztos piacot, lehetőleg áringadozástól mentes piacot, de főként a költségeket biztosító piacot nyújtsunk. — Az egész kérdésben a két főérdekelt: a termelő és a fogyasztó. A főszempont a termelési költségeknek megfelelő ár és a fogyasztó számára a tel­jesítőképesség. Mindent, járni egyrészről a termelői ár rombolására, másrészt a fo­gyasztótól nem méltányos teljesítésre vezet, ki kell küszöbölni és ebben elsősorban a régi patinás és legális kereskedelem hivatott jópéldával elől járni, amikor megadja a termelőnek, ami az övé, a fogyasztótól nem kér többet, mint ameny- nyit kérhet és megelégszik a polgári élet­standardnak megfelelő haszonnal. Nem akar hirtelen meggazdagodni, de állandóan jómódban kíván élni. — Ezek azok a már lefektetett irányelvek, amelyekben a kollaborációt szeretném és hiszem, hogy azt meg is tudom találni a fő­város (Vezetőségével. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter tulaj­donképpen a Fővárosi Hírlap útján jelenti be ennek az elsőrendű fontosságú problémának a közeli napi­rendre tűzését, amelynek révén teljesen új alapra helyezik Budapest élelmezésének árpolitikáját. Nem tartok attól, hogy pénzügyi téren a jüvü év folyamán csalódás érjen bennünket, - mondja Lamotte Károly hogy végül rendszeres és folyamatos megmun­kálás alá kerüljön a Budapest-Fürdőváros pro­bléma. Ma már eldöntött kérdés, hogy Budapest területén három fürdőcentrum lesz. Az első a gellérthegyi fürdőcentrum a Tabánnál és a Gellérthegy lábánál elterülő három kiváló gyógyhatású és bővizű fürdővel. (Szent Gellért, Rudas, Szent Imre.) A második fürdőcentrumba tartozik a Szent Lukácsfürdő, a Császárfürdő és a Szent Margitsziget. A harmadik fürdő­centrum a Széchényi Gyógyfürdő a Város­ligettel, az Andrássy-út és a városligeti Fa­sor, továbbá a Bulyovszky-utca által határolt területrésszel, ahol tudvalevőleg Budapest leg­nagyobb szanatóriumai vannak. Lesz azonkívül három üdülőhely Budapest területén. Ezek a Svábhegy, a Hűvösvölgy és a Zugliget. Az idegenforgalomnak centruma a Ferenc József-híd és Lánchíd közötti Dunapart lesz, mint amelyik már eddig is úgy szerepel, mint Budapest-Fürdővárosnak a szórakozóhelye és korzója, középpontjában a Vigadó épületével, amely már önmagában véve is teljesen kész és kialakított Kursaal. A gellérthegyi fürdőcentrum kialakítása szisztematikusan megy előbbre, pár év alatt a székesfőváros csodákat varázsolt a Gellért­hegyre. A Szent Gellért Gyógyfürdő a világ egyik leglátogatottabb és legsokoldalúbb gyógypalotája; a Rudas fürdő átépítése és egy modern ivócsarnokkal való kibővítése folyamat­ban van és éppen a közeli napokban szerezte meg a Székesfőváros a harmadik értékes for­ráscsoportot, a Szent Imre Gyógyfürdő forrá­sait. Ez a három forráscsoport szervesen össze­függ egymással és a Tabánnak fürdőváros cen­trummá való kialakítása egyike lesz a közel­jövő leggrandiózusabb városi feladatoknak. A Szent Lukács Gyógyfürdő az utolsó év­tized alatt egészen észrevétlenül alakult át minden tekintetben modern és nagyszabású gyógyintézetté. A Szent Margitszigeti 'Gyógyfürdő átépí­tése a múlt évben készült el és teljesen moder­nizálódott és külföldi szakértők véleménye sze­rint is egyike a világ legszebb és legideálisabb gyógyhelyeinek. Tervbe van véve a Széchenyi-fürdő mellé egy kisebb gyógyszálló (negépítése, főképpen a súlyosabb, fekvő reumabetegeknek a befoga­dására. A Császár fürdővel kapcsolatban fog meg­oldódni a középosztálybeli és szegény betegek számára építendő reumakórház. Ennek a reumakórháznak a hiányát általánosan érezzük Budapesten, mert a reumabetegségeknek kli­nikai vizsgálata és gyógyvizeinknek hatása meg­felelő beteganyag hijján eddig nem volt tudo­mányosan feldolgozható. Ezzel teljes is a kép, amit a fürdők és környéküknek kialakulásáról mondottunk. Az elkövetkező évtized a racionális fürdőpropa­ganda kiépítésének jegyében fog eltelni. Erre meg is lesz a lehetőség a fürdőtörvény végre­hajtásával kapcsolatban, mert rendelkezésre fognak állani a propaganda céljaira anyagi eszközök, melyeknek hijján eddigelé csak szór­ványosan és ötletszerűen tudtuk Budapest für­dőit a külfölddel megismertetni. Amíg a kereskedelmi szerződések megköté­sénél nem vagyunk szuverének és így áruinkat nem mindenkor tudjuk időben és olyan áron értékesíteni, hogy a mi termelési viszonyaink­nak megfelelne; teljesen szuverének vagyunk azonban abban a tekintetben, hogy rendszeres propagandával és észszerű akvizíciós tevékeny­séggel annyi idegent és fürdővendéget hozunk Budapestre, amennyi csak erőnkből kitelik. A hozzánk jövő idegenek meg fogják javí­tani kereskedelmi mérlegünket és az itt tartóz­kodó fürdővendégek friss vérkeringést fognak belevinni kereskedelmünk és iparunk elernyedt ereibe. A szanálási művelet végrehajtásánál kétség­kívül jelentős szerepe lesz Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnoknak, akit január elején alpol­gármesterré választ Budapest székesfőváros tör­vényhatósági bizottsága. Személyében a legkitű­nőbb szakember kerül az alpolgármesteri székbe. Nem kétséges, hogy Lamotte Károlyra nehéz fel­adat vár, mert nemcsak a fővárosi polgárság jo­gos igényeinek a kielégítésére kell majd törekednie, hanem ugyanakkor érvényesítenie kell azokat a ta­karékossági szempontokat, amelyeknek az alapján a főváros pénzügyi helyzetét szanálni kell. LAMOTTE KÁROLY dr. pénzügyi tanácsnok, akivel ezekről a kérdésekről beszélgetést folytat­tunk, a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: —i A mai súlyos gazdasági viszonyok kö­zött valóban nehéz feladat a jelentkező szükségle­tek kielégítésére törekedni és ugyanak­kor takarékoskodni is. Én a magam részéről a költségvetési egyensúly helyreállítását és jövőbeni biztosítását tekintem legfontosabb feladatomnak. Ha a költségvetés deficitjének az eltüntetése bármilyen okból aka­dályokba ütköznék, akkor minden erőfeszítés cél­talanná válnék. Semmi okunk sincs azonban kétségben lenni afelől, hogy a főváros pénzügyi helyezete megfe­lelő eszközök igénybevételével tartó­san megjavítható. Amikor a főváros jövő évi költségvetésének a kereteit megszabtuk, reális számvetést csinál­tunk. Bevételeinket az eddig szerzett tapaszta­latok alapján irányoztuk elő és ennek folytán nem tartok attól, hogy a jövő óv folya­mán bármiféle csalódás érjen bennün­ket ezen a téren. Egyébként is a jövő évben is élni fogunk a tíz- százalékos zárolásnak kitünően bevált eszközé­vel, amelynek igénybevételével ebben az eszten­dőben is jelentékeny megtakarításokat sikerült elérni. — Ami a szanálás útját illeti, ebben a te­kintetben a költségvetés általános vitájában több oldalról is elhangzott az a felfogás, hogy az üze­mek területeire kell irányítani a figyelmet. So­kan hangoztatták, hogy az üzemek gazdálkodásának gazdasá- gosabbátételével, az üzemek jövedel­mezőségének a fokozásával és általában az üzemek üzletvitelének a keretem be­lül eszközlendő megtakarításokkal meg lehet javítani a főváros pénzügyi és háztartási helyzetét. Elvileg feltétlenül megáll ez az elgondolás, mert hiszen az üzemek minden jövedelmüket átadják a községi háztartásnak, amelynek mérlege a sze­rint alakul, hogy az üzemek mekkora összegek­kel járulnak hozzá évről-évre a főváros általános igazgatásának a költségeihez. Ezen az úton el­indulunk, már csak azért is, mert az új fővárosi törvény kifejezetten el­rendeli az üzemek üzletvitelének ra­cionalizálását. — Az a szempont, amely legutóbb az összes beruházásoknak kölcsön útján való fedezésére irányult, komoly megfontolást igényel. Általában kizárólag produktív természetű beruházásokat lehet csak kölcsönből fedezni, viszont az is igaz, hogy a nagyobb beruházások költségeit a mai nehéz időkre való tekintettel he­lyesebb több esztendőre elosztani és legalább részben az utánunk következő nemzedékre áthárítani. Ez a szempont vezette nyilván a törvényható­sági bizottság közgyűlését, amikor a jövő évi költségvetésből kiemelte a beruházási tételeket és azok fedezésére kölcsönnek a felvételét hatá­rozta el. E kölcsön felvételének az előkészítése már folyamatban is van és minden remény meg­van arra, hogy e beruházások végrehajtásához szükséges összeget már a jövő év elején kedve­zőbb feltételek mellett vehetjük igénybe.

Next

/
Thumbnails
Contents