Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-19 / 51-52. szám
Budapest, 1934 december 19. yxn^o^JinsMp s Szendy Károly polgármester: Budapest székesfőváros polgársága nem fog csalódni bennem! Az uj polgármester nyilatkozik céljairól, elgondolásairól és a (óváros hivatásáról Abban az órában, amikor a kormány bölcs elhatározása Sipöcz Jenő dr.-t, Budapest tizenöt éven át volt nagynevű polgármesterét a főpolgármesteri méltóságra kinevezte, szinte futótűzként terjedt el a gondolat, hogy Sipöcz Jenő utóda a polgármesteri székben Szendy Károly dr. alpolgármester lesz. Akkor még mindenkit meglepett ez a gondolat, amely pár hét alatt természetessé érett. Amikor a törvényhatósági bizottság az urna elé került, a legnagyobb egyértelműséggel állott mindenki Szendy Károly mellé. Többé nem volt meglepő, hanem természetes, hogy az alig ötvenéves főtisztviselő, aki csak öt év előtt lett tanácsnokká és félév előtt alpolgármesterré, legyen Budapest polgármestere, akire rendkívüli időkben rendkívüli feladatok várnak. A törvényhatósági bizottság lelkiismeretének nem volt könnyű dolga, mert hiszen egy érdemekben mérhetetlenül gazdag, nagyszerű férfiú érdemeinek jogos méltányolá- sától kellett eltekinteni a polgármesterválasztásnál, mert az előrelátó bölcsesség azt kívánja, hogy Budapest kormányzatának gyeplője hosz- szú időn át egy ember kezében maradjon, hogy ez az egy ember szívós munkával, fiatalos erővel egyhuzamban valósítsa meg mindazokat az elgondolásokat, amelyek ma már a levegőben élnek, de amelyeknek megvalósítása még mindig igen nagy nehézségekbe ütközik. így volt ez, hogy tovább ne menjünk, Sipöcz Jenő, vagy Bárczy István polgármesterré választásakor is, akik mindketten még Szendynél is fiatalabbak ■ voltak. Budapest polgárságát azonban Szendy Károly gyors és ritka karrierje mégis ámulatba ejtette. Szendy Károly csaknem három évtized o csöndben, zaj és reklám nélkül dolgozik a városházán és úgylátszik, van a munkának, van a tehetségnek, van az önzetlenségnek egy olyan foka, amelyet már mindenki tiszteletben tart, még akkor is, ha a munkás tehetséges és önzetlen ember nem is keresi az erőszakos érvényesülés útjait., Ez volt az esete Szendy Károlynak és százszorosán kell megbecsülni ezeket az erényeit, amelyek ma olyan ritkák, de amelyek talán éppen azért győzték, mert nem mindennapiak. Budapest közönsége meglepődött és megilletődött a gyors és tökéletes karrier látMgi idők és áf idők Ida: Pássd&sHíikátfy Szalad az idő. Ha jól megnézem: huszonötödik esztendeiét súrolja a Fővárosi Hírlap is, ami bizony jó pár esztendő még akkor is, ha nem számláljuk duplán a háborús éveket, meg azokat, amik utána következnek. Mikor a Fővárosi Hírlap megindult: a pesti városházán a Sturm und Drang korszaka járta. Bárczy István volt a polgármester. Az ő városigazgatási zsenialitása, nagy koncepciói és alkotásai jellemzik Budapest életének ezt a korszakát. „A tespedést, rezigná- ciót, tépelődést, aprólékosságot, amely a város- igazgatás több ágában volt észlelhető, mihamar a szorgos munka, gyorsabb elhatározások, a jövő sikerek biztató reménye, bátrabb gondolkodás és bizonyos nagyobbszabású, szabadabb mozgás kezdte felváltani” — mondta székfoglaló beszédében - Bárczy István, mikor 1909-ben másodszor is polgármesterré választották. Az előző korszak a végletekigmenő spórolás és tanakodás korszaka volt. A szeretetreméltó Halmos Jánosnak az volt a mondása, hogy „semmi szín és feltétel alatt egy veres rézkrajcárt sem adunk!” Bárczy idejében azután megváltozott a jelszó is, a tempó is. Az eszmék, tervek és alkotások új, hatalmas lendületet adtak Budapest fejlődésének. A világháború ugyan megakasztotta ezt a fejlődést és lehetetlenné tette a tervek és elgondolások egész seregének megvalósítását, de kétségtelen, hogy a háborút követő nehéz idők nagy erőfeszítései és nagyszabású rekonstrukciós munkája jórészben kárbaveszett volna, ha Bárczy István és tehetséges munkatársai a béke éveiben le nem rakják a tán. Ennél még gyorsabb karrier volt Sipőcz Jenőé, akit ugyan teljes érdemmel, de forradalmi idők ültettek 42 éves korában Budapest polgármesterének székébe. Bárczy Istvánnak, Budapest örök nagy polgármesterének karrierje talán még Sipőczénél is csodálatosabb volt, mert negyvenéves korában, tizenhat évi szolgálat után közoktatásügyi tanácsnokból, nyugodt békeidőkben lett Budapest székesfőváros polgármestere. És csori-iofns. hogy bárhogy összeA Fővárosi Hírlap számára rajzolta l Gábor Móric festőművész. keveredtek a világnézetek, bármilyen világrengéseket értünk is meg, bármilyen új jelszavak divatoznak is a közéletben, az élet lényege mindig ugyanaz marad. Egyetlen mondatát idézfundamentumot. Dolgok és emberek az ő szerencsés egymásratalálásuk egyaránt hozzájárultak a sikerhez. A Bárczy-rezsim programjának első pontja az önkormányzati függetlenség. Mikor Bárczy Istvánt 1906 júniusában polgármesterré választották, székfoglalójában azt mondta: megválasztását annak tulajdonítja, hogy a közgyűlés „az önkormányzati függetlenség, az erős magyar nemzeti kultúra és a modern demokratikus haladás tettekre kész emberét látta benne”. Budapest törvényhatósága nem is csalatkozott várakozásában, mert Bárczy mindvégig hű maradt ehhez a programhoz. Mindenekelőtt rendezte a tisztviselők fizetését, mert azt tartotta, hogy csak megelégedett és olyan tisztviselői karral tud dolgozni, amely meg tud élni a fizetéséből. Azután tervezetet készített a községi választójog kiterjesztéséről, mert szerinte igazságtalan és lehetetlen állapot, hogy a közel egymilliós lakójú főváros képviselőit néhány száz ember által, meghatalmazások alapján leszavazott 20—25 ezer választó választja. A képviselők felét pedig nem is az ösz- szes polgárokból szabadon, hanem vagyoni cenzus alapján, virilisták közül kell választani. Ma, amint tudjuk, a községi választók száma meghaladja a háromszázezret. Aztán sorra jött a program többi pontja is. Megindult a kislakás- és az iskolaépítés, majd a városi építkezés megindította a magánépítkezést is. Valósággal építési láz támadt. Azután jött a közhasznú üzemek kommunizálása: a gázgyár és az elektromostelepek megváltása.. Akkor vásárolják meg a városi villamosvasút részvénytöbbségét is, hogy hathatósan szólhasson bele a főváros a villamosvasúti tarifa kérdésébe. Megkezdik a közélelmezési kérdések sokágú problémájának a megoldását és jellemző, hogy a drágaságról már akkor is mint világjelenségről beszélnek. zük csak Bárczy István polgármesteri bemutatkozó beszédének, az az érzésünk, hogy Szendy Károlyt ugyanezek . az elvek, ugyanezek az ideálok vezetik, mert ugyanezeknek kell vezetniük. 1906 június 10-én, tehát pár évvel Szendy Károlynak szolgálatbalépése után, az újonnan megválasztott polgármester, Bárczy István, így szólt: — A törvényhatósági bizottság többsége akkor, amikor a polgármesteri állásra kiszemelt, úgy hiszem, az önkormányzati függetlenség, az erős magyar nemzeti kultúra és a modern demokratikus haladás tettekre kész emberét látta bennem. És én érzem és vallom, hogy az vagyok. Ma sem. kell más. És mi hisszük, mi látjuk és tudjuk, hogy Szendy Károly is ezt érzi és ezt vallja. Az új polgármesternek, aki a kormányzói megerősítésig természetszerűen nem tesz programnyilatkozatot, van egy mondása: „Egy év után döntse el Budapest: méltó vagyok-e a polgármesterségre?^ Aki ezzel a szerény, de tiszta önbizalommal indul nagy útjára, aki a maga értékeit ilyen becsületesen az eredményekhez és a sikerekhez hajlandó mérni, az biztos a dolgában. Tudja, hogy egy esztendő alatt nemcsak a közgyűlés, amelynek tagjai eddig is ismerték gazdag tevékenységét, hanem egész Budapest népe, amely tényeiből fog ítélni, szeretetébe fogadja. Dolgozószobájában kerestük fel, hogy tisztelegjünk Budapest első polgára előtt. Megkérdeztük, hogy milyen érzése volt abban a pillanatban, amikor a közgyűlés bizalma a személyét oly magasra értékelő és kitüntető módon nyilatkozott meg mellette. Szendy Károly így válaszolt: — Mélységesen meghatott a törvény- hatóság kitüntető bizalma és nagyon jól tudom, hogy ezért mivel tartozom a közgyűlésnek és a közgyűlésen keresztül a székesfőváros egész közönségének. Őszintén és becsületesen megmondom, én az autonómia embere vagyok. Sohasem csináltam titkot abból a meggyőződésemből, hogy az autonómia eleven energiájára és hatalmas átütő erejére a nemzetépítő munkánál feltétlenül szükség van. Megemlítettük, hogy a főváros közönsége körében milyen nagy érdeklődéssel várták a választás eredményét és hogy mindenki sokat remél az új polgármester munkájától, amely a főpolgármester megértő támogatásával új fejlődési lehetőséget igér Budapestnek. — A fővárosnak kitűnő tisztviselői vannak —- folytatta —, azonban az adminisztrációs szokások olyan megkötöttséget jelentenek, hogy túlgyakran a formaságok és előírások betartása a kerékkötője Most aztán, hogy lapozgatom a Fővárosi Hírlap első évfolyamait: megelevenednek előttem a közüzemek megváltásáért folyó közgyűlési harcok, a régi viták, régi tárgyalások. Olvasom a régi jelszavakat és olyan furcsa, hogy egyik-másik kérdés minthogyha máig sem veszítette volna el aktualitását. A Tabánt már akkor fel akarták építeni; a Rókust le akarták bontani, annál is inkább, mert a király kijelentette, hogy „nem tűri tovább”. „Az új fővárosi törvénynek a kormány által való benyújtása küszöbön van” — újságolja az egyik hírlap. A pályaudvarokat már akkoriban is ki akarták telepíteni. Végre a háztartás rendezése és szanálása, mint valami vezérmotívum vonul végig minden terven és programon. A nagy programhoz természetesen pénz kell, mégpedig sok pénz. 270 millió koronában szabja meg a közgyűlés a beruházóprogram keretét, de Lánczy Leó és Ullmann Adolf nem akarnak olcsó kölcsönt adni a városnak. — Ha a pesti bankok nem adnak, majd ad a külföld! — fenyegetőznek a városházán és csakugyan a főváros akkori vezérei: Bárczy István, Vázsonyi Vilmos és Heltai Ferenc kiutaznak Londonba pénzért. Angol tolmácsnak a polgármesteri titkárt: Stankovits Szilárdot viszik magukkal. Sok kaland után meg is szerzik az első külföldi kölcsönt, 2 millió fontsterlinget a Lloyds Banktól Londonban meglátogatják a lordmayort, ki meghívja Bárczyékat dinére. Örülnek a meghívásnak, csak az a bökkenő, hogy Vázsonyinak nincs cilindere. Nem baj. Heltai megbízza Stan- kovitsot, hogy sürgősen szerezzen cilindert a demokraták vezérének. Stankovits dícséretre- méltó ügyességgel teljesíti a nehéz megbízást. A megbízás azért nehéz, mert esküvője óta Vázsonyi fején nem volt cilinder, mégpedig nemcsak azért nem volt, mert a feje nem állotta, de
