Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-12 / 50. szám
6 Budapest, 1934 december 12. az Egységes Községi Polgári Párt (Nemzeti Egység pártja fővárosi szervezete) hivatalos lapja Előfizetési ára: egész évre ...........................................24 pengő fé l évre .................................................12 pengő Tisztelettel felkérjük a hátralékos előfizetőket, hogy az előfizetés megújításáról mielőbb gondoskodni szíveskedjenek. Egy örökkön lobogó, égő temperamentum, egy szeretetreméltóan nyugtalan, szünet nélkül az alkotás njogtalanságában vágtató lélek hunyt ki (és a magyar sajtó legmagasabbrendü, békebeli generációjának egyik legtehetségesebb, legismertebb, legtiszteltebb egyénisége távozott el körünkből Róna Lajos halálával. Szűk ujságsorokban, rövid hasábokon nem lehet elmondani ki volt ö, az ő jellemzésére regényt, korrajzot kellene írni, mert ahogy ö minden idegével benne élt a fölötte átrepült három korban — a békében, a forradalmakban, a trianoni nyomorúságban — csak úgy éltek ezek a korok az ő örök mozgalmasságban hullámzó lelkében, amely mérhetetlen érzékenységgel fogadta magába a mindenkori korszellemet. Bár fiatalon, legszebb férfi- korában hagyott itt bennünket Róna Lajos, a legváltozatosabb, legmozgalmasabb történelmi idők valóságos népvándorlásként vonultak át az ö lángoló lelkén, táncoló idegrendszerén. Csoda-e, ha ezekben az időkben, ezek között az örök nyugtalanító események között mindenre reagáló, érzékeny élete idő előtt kiégett, gyászbaborítva szeretett családját, barátainak tömegét és a magyar újságírói társadalmat, melynek legkülönbjei közé tartozott. Nemes, szép lélek volt, tiszteletreméltó eredeti egyéniség, zseniális ember: de mindenek felett a régi vágású, nagyszerű újságíró érdemli meg, hogy emlékét szeretettel őrizzük meg. Az ő indulása egybeesik az eddig élt legkitűnőbb magyar újságíró-generáció pályakezdésével. Ma már azok, akik az ő fiatal ujságirótársai voltak, szinte kivétel nélkül a magyar sajtó elitjéhez, vezérkarához tartoznak, innen, ebből a sorból szólította el Róna Lajost is a könyörtelen halál. A újságírásról kemény, sokszor elszánt elméletei voltak a mi elhunyt, nagyszerű barátunknak. Nem egyszer mondta, hogy nem tartja újságírónak, akit 1914-ben a világháború nem ért ezen a pályán. Ügy értette ezt, hogy azt a békebeli iskolát, amelyben az ő generációja részesült, nem pótolhatja semmi; azt a pályaszeretetet, amelyet a Róna Lajosok az utolsó órájukig a szívükben tápláltak és táplálnak ma is az élők, nem érzik többé az újságírás új katonái és végül azt a tökéletes írni-tudást, amelyet attól a generációtól az újságírás sine qua non-jaként megköveteltek, a mai rohanó, léleknélkiili világban sehol sem találjuk meg. Fájdalom, hogy ebből a nemes, pótolhatatlan ujság- írófajtából megint elhullott egy és pedig a legjelesebbek közül. Ez volt az az újságíró-generáció, amely nem válogatott munkában, mert mindenhez értett, minde- nekfelett pedig nyelvének kifejezöereje olyan volt, hogy lehetetlen feladatokat is meg tudott oldani. Róna Lajos ezen a téren is nemcsak mester, de valósággal bűvész volt. Tanúja ennek a hosszú, változatos ujságírópálya minden állomása, amelyen teremtő lelke végigszáguldott. Tegnap még Aradon aratja az újságírás babérjait, ahonnan Nagyvárad már mint felelős szerkesztőt ragadja el. Aztán a budapesti újságírást frissíti fel pompás tehetségével, A Nap szerkesztőségéből kápráztatja el a sajtót bravúros újságírói teljesítményeivel. Közben lerán- dul Szegedre lapot alapítani. Persze tönkremegy, mert nem a kisiparosok, hanem a teremtő zsenik fajtájából való. Az új alkotás iránt való nosztalgiás vágya élete utolsó órájáig dolgoztatta bámulatos fantáziáját és tépte idegeit. Ott van minden lap alapításánál, bábáskodik a Pesti Tükörnél, keresztapa a 8 órai Újságnál, később a forradalom alatt a Déli Hírlapot segíti felvirágoztatni, majd nyugtalan .vére, magasratörö ambíciója Bécsbe hajtja, ahol Magyar- ország megvédésére, az emigránsok ellen alapítja a Bécsi Magyar Újságot. Majd hazajön és megcsinálja ragyogó ötletessággel szerkesztett, irodalmi kvalitásokkal rendelkező közgazdasági lapját, az újjá- teremtett Pénzvilágot, amelyet élete utolsó órájáig szeretettel istápolt. Az utolsó években mint A Mai Nap felelős szerkesztője tevékenykedett nagy sikerrel és sok odaadással. Mély gyásszal mondunk búcsút Róna Lajosnak, a legkiválóbb magyar újságírók egyikének, a legkedvesebb kollégának. A hercegprímás üdvözlő levele a főpolgármesterhez. Serédi Justinián, Magyarország bíboros hercegprímása Rómából hazaérkezve, igen meleghangú levélben üdvözölte Sipöcz Jenő főpolgármestert. Az a megértés, — írja többek között a hercegrimás, — amellyel Méltóságod polgármesteri minőségében is irányította és intézte a kegyúri jogokat és amellyel felkarolta az egyház jogos érdekeit, a személye iránt érzett nagyrabecsüléssel együtt arra késztet, hogy új hivatalához és méltóságához szerencsekívánataimat fejezzem ki és további működésére az Isten bőséges áldását kérjem. Budapest ismét sikerrel vizsgázott. Minden bejelentés nélkül valóságos meglepetésként érte az ország közvéleményét és társadalmát az a megdöbbentő eljárás, amellyel a jugoszláv terroristák földönfutóvá tettek sokezer délvidéki magyart. A kitaszítottak túlnyomó részét Budapest felé irányították és a főváros hatóságai szembentalálták magukat azzal a feladattal, hogy közel ezer személy élelmezéséről és elhelyezéséről kell gondoskodni. A szociálpolitikai ügyosztály kitűnő apparátusa azonnal felismerte a segítés módozatait és minden zökkenő nélkül sikerült szerencsétlen magyar testvéreinket fedélhez és élelmezéshez juttatni. Az intézkedések gyorsak és ötletesek voltak, mindenki tudta, hogy mi a teendője, pillanatok alatt történt az elosztás és az élelmezés megszervezése úgy, hogy ezekben a szomorú napokban Budapest ismét jól vizsgázott az ember szer etetböl, a gyors cselekvésből és az eredményes támogatásból. Nemcsak a kormányzati szervek, hanem Budapest és az ország egész társadalma elismeréssel adózik ezért a cselekedetért a főváros vezetőségének, Liber Endre alpolgármesternek, Schuler Dezső tanácsnoknak és Bärtl Tivadar főjegyzőnek, akiknek gyors áttekintése oly eredményesen érvényesült az elüldözött magyarok megsegítése körül. Flaxmayer tanácsjegyző előadása. Flaxmayer József dr. tanácsjegyző a múlt héten érdekes előadást tartott a Pázmány Péter Tudományegyetem közigazgatástudományi intézetében a nagyvárosok igazgatásának rendszeréről. Az előadást követő vitában Magyary Zoltán egyetemi tanár, Liber Endre alpolgármester, Lamotte Károly tanácsnok, Duday Alajos elöljáró, Haidecker János főjegyző és Medriczky Andor segédfogalmazó szólaltak fel. Lord Rothermere és Sipőcz főpolgármester történelmi levélváltása. A magyarság és minden magyar ügy őszinte, hathatós barátja, Lord Rothermere az új főpolgármester székfoglalóját is felhasználta arra, hogy kifejezésre juttassa azt az őszinte rokonszenvet, amelyet Budapesttel szemben érez. Lord Rothermere Sipöcz főpolgármesterhez intézett távirata íg-y hangzott: „Engedje meg, hogy Budapest székesfőváros főpolgármesterévé történt kinevezéséhez gratuláljak. Van szerencsém önt személyesen ismerni és így tudomással bírok azokról a kiváló képességekről, amelyek önt e magas, felelősségteljes méltóságba emelték. A megpróbáltatás e napjaiban az ön kipróbált, bölcs vezetése örömet és megnyugvást kell, hogy jelentsen az ön nagy városa polgárságának.” Erre az üdvözlő táviratra a főpolgármester rendkívül meleghangú és klasszikus szépségű levélben yálaszolt. Ez a levél így hangzik: ,,My lord! Nagy kitüntetés számomra az a meleghangú üdvözlet, amelyet főpolgármesteri kinevezésem alkalmából küldött. Az elismerés legszebb szavaival köszöntött, de úgy érzem, hogy szeretett hazámnak és fővárosának szól a benne kifejezett nemes érdeklődés és nagylelkű jóindulat. Megható az az állandó figyelem és odaadó barátság, amellyel Lordságod nemzetünk sorsát kíséri. Minden alkalmat megragad, hogy Magyarország és annak fiai iránt érzett pártfogó szeretetét és elismerő rokonszenvét nyilvánítsa. A pusztából kiáltott magyar igazság- ságnak Mylord adott megrázó, szózatos hangot a világ nyilvánossága előtt. Engedje meg, hogy én is megragadjam ezt az alkalmat annak az örök hálának és hódolatteljes tiszteletnek a kifejezésére, amely eltölti az ön személye iránt párt- és felekezeti különbség nélkül az egész magyar nemzetet. A mi népünk mindenkor nagy tisztelője és bá- mulója volt a nagy angol nemzetnek, példaképül vette azokat a fényes emberi tulajdonságokat, amelyek az angol jellemet ékesítik és amelyeket Mylord kimagaslóan nemes egyénisége testesít meg a mi szemünkben. Az emberiség szellemi és erkölcsi felemelkedésére, a nyugati kultúra kiépítésének kezdettől fogva lelkes, fáradhatatlan munkásai voltunk, sokszor életünket áldoztuk fel az emberi eszmények oltárán. Századokon át a magyar nemzet vére hullásával, a saját testével védte az európai műveltséget a tatár és török rohamokkal szemben. A barbár kelet és a müveit nyugat között Magyarország a védőbástya, a thermophilei szoros volt. Ez a szerepünk ma is megmaradt, ma is ugyanazt a történelmi hivatást teljesítjük a szellemi és erkölcsi küzdelmek terén, ahol a nyugat kulturális eszményei viaskodnak kelet barbár szellemével. Az ezeréves Magyarország testét megcsonkították, feldarabolták, de a magyar lélek eszményi világa a régi maradt. A hazák nemcsak határolt földből állanak, hanem lélekben térképezett szellemi országokból is, amelyeket tűzzel és vassal nem lehet elpusztítani. A mi megcsonkított magyar hazánkban is él a magyar lélek régi, szenti stváni birodalma, az emberi eszmények, a nyugati müvelség világa, amely rendületlen erővel állja a keleti szellem támadásait. Ilyen lélekkel állunk a mai idők megpróbáltatásai között. Nagy vígasztalás testben és lélekben megtámadott nemzetünknek, hogy a nagy angol nemzet nagy fia tesz bizonyságot állandóan a magyar nép nemes jelleme, erkölcsi értéke mellett. Kérem Mylord, fogadja üdvözletéért legmélyebb köszönetemet Hódolatteljes tisztelettel igaz híve: Sipöcz Jenő főpolgármester.” A főpolgármester angol nyelven írta meg ezt a köszönőlevelet a magyarság nagy és őszinte pártfogójának, Budapest díszpolgárának: Rothermere Lordnak. Az Erzsébetvárosi Demokratakor húsz éves jubileuma. Megalakulásának kétévtizedes jubileumát ünnepelte az elmúlt napokban az Erzsébetvárosi Demokrata Kör és ez az ünnepség egybeesett Magyar Miklós elnöki tevékenységének tizedik évfordulójával. Az ünnepségen megjelent Vázsonyi Vilmosné, továbbá Vázsonyi János és Gál Jenő országgyűlési képviselők és előkelő rétege az Erzsébetváros polgárságának. Schmidt Dávid társelnök ünnepi beszéde után Somló Bernát, Weisz Rezső, Balassa András és Antal Miklós mondottak beszédeket, majd Gál Jenő és Vázsonyi János tolmácsolták a központi demokrata párt üdvözletét, amelyben különösen kiemelték Magyar Miklósnak érdemeit a kör felvirágoztatása körül. Az ünnepségen adták át a klubnak sóstói Horváth Etel szobrászmüvésznő kitűnő alkotását: Magyar Miklós elnök mellszobrát. A főváros nem akar több új gyógyszertárat. Az utóbbi időben gombamódra nyílnak minden városrészben, egymás közvetlen közelében is gyógyszertárak. Ennek az az oka, hogy az újabb rendelkezések szerint a gyógyszertárnyitási engedélyek kérdésében a főváros csak véleményt mondhat, de a döntés kizárólagos joga a belügyminisztériumot illeti meg. A tapasztalat szerinte mostanában a főváros állásfoglalását nem mindig veszik figyelembe a kormányhatóságnál, sőt az utóbbi időben nem egyszer a törvényhatósági bizottság határozott ellenzése dacára is történtek gyógyszertár adományozások. Hivatalos megállapítás szerint az utolsó három esztendőben közel ötven- nel szaporodott a patikák száma, ami nincs arányban a főváros fejlődésével és terjeszkedésével. A gyógyszertárak elszaporodása viszont az egészségtelen verseny kialakulását eredményezi, ami közegészségügyi intézményeknél nem kívánatos. Nemrégiben 20 gyógyszertámyitási kérelem elutasítását javasolta a főváros. Alig néhány héttel ezután most újabb engedélyt kérnek. Egyet a III. kerületben, (az Aquincum, Rómaifürdő és a Gázgyár környékén, a másodikat a IV. kerületben akarják megnyitni, a Kígyó- és a Vajna-féle patikák tőszomszédságában az Apponyi-tér és a Petőfi Sándor-utca sarkán, a harmadikat az V. kerületben a Nádor-utcában, a negyediket a VII. kerületi Haj- tsár-úton, a Bosnyák-utca és a Zuglő-utca között, az ötödiket Kőbányán, a Gyömröi-út és Maglódi-út között, végül egyet a XI. kerületben, a Verpeléti- út, a Fehérvári-út és a Bártfai-utca között. A Rómaifürdöre kért gyógyszertár tekintetében nincs egységes állásfoglalás. A III. kerületi elöljáróság a Rómaifürdő-telep nagy látogatottságára való tekintettel javasolja a patikát, a tisztíföorvos pedig ellenzi, mert 1922-ben már engedélyeztek ott egy patikát. A polgármester a tisztíföorvos elutasító véleményéhez csatlakozott. A többi kérelmekre nézve az egyes kerületi elöljárók és a tisztíföorvos egyöntetű elutasító javaslatot terjesztettek elő és közegészségi okból indokolatlannak, egyéb szempontból pedig aggályosnak tartják az új gyógyszertárak felállítását. A polgármester ilyen értelemben írt fel a belügyminiszterhez. varrógép Legmesszebbmenő fizetési könnyítések Csekély havi részletek Singer varrógép részv.-íárs, IV Corvin-tér 1 V«. FUkócr-üt 18 IV, Semm*lweis-u.U BUDAPEST VII, Rákóczl-üt 68 VI, Andrássy-üt 33 VMI Baross-u. 86/88 fiókok mindan nagyobb városban
