Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-12-12 / 50. szám

f Országos bojkott-mozgalmat miianak a kereskedők a gyárak detailárusítása ellen őz exlsztenciájukban megtámadott kereskedők erélyes ellenállásra szervezkednek A kereskedelem egyik legjogosabb panasza, hogy a gyárvállalatok félretéve a merkantilszel­lemnek azt a rendszerét, hogy a gyárak, ne foglal­kozzanak kereskedelemmel: egymásután nyitják meg detailüzleteiket és elvonják a vevöközönséget a szakmabeli kereskedők boltjaiból. Vezérkednek ennek a kártékony rendszernek kiépítésében a textil­gyárak, amelyelmek pedig minden okuk meg volna a legmesszebbmenő hálára a kereskedők iránt azért, mert cikkeiket annakidején ügyes rábeszé­léssel megkedveltették a közönséggel. A magyar textiltermékeket bevezetni és azokat a kényes íz­lésű fogyasztóközönséggel elfogadtatni: ez volt a pionír munka, amit a kereskedők becsülettel elvé­geztek és viszonzásképpen azt kapták, hogy a textilgyárosok legázolják őket. rakat, amelyek detailárusítással a keres­kedő torkát szorongatják. Nyílt és önérzetes harcra van szükség, hogy a gyárak észretérjenek és módosítsák erkölcstelen üzleti politikájukat, amely végeredményben a ke­reskedelem teljes letiprásához vezethet. A keres­kedőknek a gyárak elleni bojkottja szerintünk az egyetlen fegyver, amely külsőségeiben sem téveszti el a hatását és felvüágosítja a közönséget arról a mérhetetlen nyereségvágyról, amely a lelketlen gyárvállalatokat a kereskedelem hulláin keresztül űzi a közvetítői haszon letárolására, örömmel álla­pítjuk meg, hogy felhívásunk élénk visszhangra talált és az OMKE kecskemétvidéki kerülete máris ha­tározott. Számos textilgyár hőnaljkereskedöket alkalmaz, akik gyártmányaikat lakásról-lakásra járva kínál­ják, de akadnak textilgyárak, amelyek fényespor- tálos üzleteket rendeztek be a legforgalmasabb út­vonalakon. Ezekbe az üzletekbe tolong a közön­ség és a szakkereskedők kétségbeesve tapasztal­ják elsorvasztásuk biztos menetét. Semmi okuk nem volt a gyárosoknak, hogy árucikkeikkel köz­vetlenül a fogyasztók elé menjenek, mert a keres­kedők kitünően megoldották ezt a feladatukat és megérdemelték azt a néhányfilléres hasz­not, amit a termelő és a fogyasztó között szolgálatukért kerestek. Erre a különbözetre utaznak a gyárosok, akik pe­dig a túlzott vámvédelem és a behozatali tilalmak között virágzó konjunktúrát élveznek és így nin­csenek rászorulva arra a sovány keresetre, amit a kereskedőktől elvonnak. A példa csakhamar követőkre talált és a gyár­üzemek fióküzletei teljesen háttérbe szorítják a szakmai kereskedőket. A cukorkagyárak közvetlen elárusító hálózatokat teremtettek, a sörgyárak cse­mege- és tápszerkiskereskedelmet folytatnak, a sajt- és vajgyárak önálló eladásokra vállalkoz­tak, de nem maradnak ki a sorból a hentesáru­gyárak, valamint a festékgyárak sem és alig múlik el nap, hogy újabb gyáripari fióküzlet ne nyílna meg Budapest valame­lyik forgalmas pontján. A kereskedő ezzel szemben továbbra is a gyá­rakra van utalva és kénytelen mindazokat az áru­kat raktáron tartani, amelyet a mellette felállított gyári üzlet is árusít. Ez a helyzet kényszerű kese­rűséget idézett föl, ami ellen védekező eszközöket nem találtak a kereskedők. A Fővárosi Hírlap egyik legutóbbi számában foglalkozott ezzel a lesújtó helyzettel és azt aján­lotta a kereskedőtársadalomnak, hogy egyszerűen bojkottálja mindazokat a gyá­A taggyűlés kimondotta, hogy amennyiben a gyár­iparral a detailárusítás kiküszöbölése érdekében nem sikerül megegyezni, teljesen jogosultnak tartja az önvédelmi harcot. Az ellenállásnak ab­ban kell megnyilvánulnia, hogy a létében veszé­lyeztetett kereskedelem szervezetten bojkottálja a detailárusító gyá­rakat és tőlük árut nem vásárol. Ennek a megszervezésére az OMKE kecskemét­vidéki kerülete felkéri az OMKE központját, mint a kereskedelem országos érdekkpviseletét. Hasonló határozatot hozott a Miskolci Keres­kedelmi Testület, amely az ország legelőkelőbb és legrégibb kereskedelmi tömörülése. Felterjesz­tést intéztek a kormányhoz, amelyben azt kérik, hogy szüntesse meg azokat a kedvezményeket, amelyeket a detailárusítást űző gyárosok eddig élveztek. A miskolci kereskedők annyira komolynak tartják mozgalmukat, hogy az egyik gyárat, amely a ke­reskedők kikapcsolásával bonyolította le üzleteit, máris bojkott alá helyezték. Szükségesnek tartják a kereskedők a kormány­zat figyelmének felhívását arra, vájjon összeegyez- tethetök-e a gyáripar által élvezett vámvédelmi és egyéb protekciós előnyök azzal a magatartással, amelyet a gyáripar azokkal a foglalkozási ágakkal szemben követ, amelyeknek fennmaradása nemzeti és közgazdasági érdek. Követelni kell haladéktalanul azt is, hogy a gyá­rak detailüzletei a magánkereskedelemmel egy­forma módon adózzanak, mert ezek a gyári fiókok túlnyomórészt részvénytársasági keretbe tartoz­nak, ahol tudvalevőleg előnyösebb az adózási rend­szer. A kereskedők országos mozgalma remélhető­leg visszhangra talál a közönség körében is, ahol már kialakult az egészséges vélemény a gyáripar méltánytalan mohóságáról. Olcsóbb lesz a kenyér apékhar­íel megrendszabáíy&zása után Ruzicska és társai lemondásával megszűnik a pékkartel A közönség körében nagy megnyugvást keltett a kereskedelmi miniszternek az az intézkedése, amellyel megindította a sütő ipartestületben a rend­csinálás munkáját. Állandó harcok és a közönség érdekeinek tervszerű háttérbeszorítása jellemezték azt a tevékenységet, ami a Sütök Iparvédö Egyez­ménye néven működő pékkartel kebelében megnyil­vánult és így indokolt, hogy a kormányzati szer­vek erélyes közbelépése vessen véget az ott mutat­kozó káros állapotoknak. A vizsgálatot a közgazdasági és ipari ügyosztály vezeti, ahol annak menetéről a következő tájékoz­tatást adták a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A tulajdonképpeni panasz az volt, hogy a pékkartel a pékipar termékének állítólagos áron alul való árusítását erőszakkal megakadályozta. mii l»l TlflUI Ml HHlHHHIlHHHHHIMIIimiH A kereskedelmi miniszter felhívására megvizsgál­tuk, hogy milyen összefüggés van a Sütők Iparvédő Egyezménye és a Budapesti Sütők ípartes- tülete között, továbbá, hogy az Ipartestület nem fejtett ki olyan tevékenységet, amely az ipartestületekröl szóló 1932. évi VIII. t.-c. rendelkezésébe ütközik, amely­nek értelmében az ipartestület a tagjait termékeik és munkáik értékesítésében nem korlátozhatja. — Az ipartestület ellen lefolytatott vizsgálat eredményeképpen a panaszos ügyben törvénybeütköző módon eljárt ipartestületi előljárósági tagot ezen tisztségétől, továbbá egy ipartestületi tagot az ipartestülettől a pékek ellenőrzésére kapott megbízatása alól, valamint az ipartestület egyik alkal­mazottját az ipartestületnél viselt állásától felfüggesztettük és ellenük fegyelmi eljárást indítottunk. A polgár- mester egyidejűleg utasította az ipartestületi al­kalmazottakat, akik a kartelnél is állást vállaltak, hogy ezt a kettős alkalmaztatásukat nyolc napon belül szüntessék meg, mert ellenkező esetben a fe­gyelmi eljárás ellenük is megindul. — A fentemlített nyolc napos határidőt a kéz­besítés keltétől kell számítani és ezért az érdekelteknek van még néhány órájuk a konzekvenciák levonására. A fegyelmi eljárás minden súlya és hatálya kiter­jed azokra, akik a törvény intencióit nem veszik figyelembe és ezért nincs kétségünk aziránt, hogy a kartel vezetősége az ipartestületnél betöltött pozíciójuk kérdésében a megfelelő megoldást fogják magukra nézve megtalálni. A nyilatkozatnak ez a része kétségtelenné teszi, hogy az ipartestület, vagy a kartel éléről elsősorban Ruzsicska Ede távozik, aki az ipartes­tület élén hatósági jogköröket gyakorol, a kartel vezetői minőségében pedig elnézte, hogy erőszako­san akadályozzák meg azoknak a kisebb péküze­meknek a működését, amelyek olcsóbb áron is meg­találták üzleti számításaikat. Ruzsicska és a többi vezetők távozásával remélhetőleg az, egész vona­lon bekövetkezik a kenyér- és péksütemény olcsób­bodása. FÉNYSZÓRÓ Frigessi vagy Frigy essy? — ezt abból az alkalomból kérdezzük, hogy az Adria bizto­sító vezetésében mélyreható változások történtek. A veze­tőség nyugdíjazta Keiner Mihály ügyvezető igazgatót és az utódának kiszemelt Erdős Aladár ünneplésére Buda­pestre érkezett az Adria társulati elnöke, aki felhasználta az alkalmat, hogy elismerését fejezze ki az érdemekben megőszült Keiner Mihálynak, egyidejűleg pedig előlegezze a bizalmat Erdős Aladár működése iránt. A társulat elnö­kének furcsa hangzású olasz neve érdekes filológiai kereszt- rejtvény ^megoldására nyújt bőséges alkalmat. A társulati elnök: dr. Arnoldo Frigessi de Rattalma, az Adria igazgatósági üléstermében hibátlan magyarsággal mondotta el üdvözlő szavait és ezt követőleg perfekt készséggel folytatott tárgyalásokat az itteni biztosító vezetőivel. A tár­sulati elök nevének megfejtése nem okozhat különösebb fejtörést azoknak a számára, akik még emlékeznek az Abria Biztosító egyik túlbuzgó igazgatójára, aki hosszú ideig működött Budapesten az intézet vezetésében. Az olasz hangzású és olasz prédikátumot sejtető név viselője rác- almási Frigyesi Arnold, aki nem tudni miért változtatta meg nevét teljesen jolaszos hangzásúra, amikor az Adria Biztosító központja amúgy is számos magyar főtisztviselőt mondhat a magáénak. Nem hisszük, hogy Frigyesi Ar- noldnak különösebb oka volna Frigyesiből Friggesit és Rácalmásból Kattalmát csinálni és ha már az Arnold ke­resztnevét változatlanul megtartotta, úgy semmi értelmét sem látjuk az önkényes névváltoztatásnak. Magyarnak lenni nem szégyen még akkor sem, ha az illető az Adria biztosító elnöki (pozícióját tölti be. <•> Oktalan kártevés aligha lehet a célja a Vámhivatalnak, amelynek tudva­levőleg az a feladata, hogy a külföldről érkezett küldemé­nyeket megvizsgálja és azokat szabályszerű illeték lerovása alá vonja. A vámtörvénynek van egy rendelkezése, amely kimondja, hogy az áruminta címen jelzett küldeményeket a használatra alkalmatlanná lehet tenni, nehogy mint ke­reskedelmi áru illeték- és vámmentesen forgalomba kerül­jön. A törvénynek ezt a rendelkezését kifogástalanúl végre­hajtották azzal a szerszámmal, amelyet egy 20 cm hosszú szövetdarabon próbáltak ki. A mintaszöveten 46 késszúrás mutatja, hogy a vámhivatal feladatát alaposan elvégezte és a mintaanyagot férc formájában juttatta el a címzettnek. A kereskedő, aki ezt a mintát külföldről kapta, képtelen most a szövetmintát vevőinek bemutatni, mert szövet he­lyett rongyfoszlányok kerültek a birtokába. A fővámhiva­tal vezetőinek kötelessége, hogy a túlbuzgó közegeket megfékezze, ambíciójukat megfelelő keretek közé korlá­tozza és több megértésre nevelje a vámhivatal közegeit, akik az ilyen ténykedésükkel a kereskedelem jogait és ér­dekeit sértik. Nem tilos a margarin használata, ennek dacára akadnak vállatatok, amelyek el akarják titkolni a közönség előtt, hogy áruik a faggyúból kotyvasztott zsírkeveréknek az igénybevételével készültek. A margarin-rendelet egyik pontja szerint, a vendéglők és cukrászdák kötelesek a közönség tudomására hozni, hogy ételeiket margarinnal sütik-főzik, viszont a kekszgyárak érthetetlen módon mentesülnek a nyilatkozási kényszer alól. A rendeletnek ez a pontja kétségtelenül jogos visszatet­szést szül, úgy az érdekeltek, mint a nagyközönség köré­ben. A közönség valóban kíváncsi arra, hogy milyen kekszet vásárol, mert elképzelhető, hogy inkább adja pén­zét olyan készítményért, amelyben a zsiradékanyagot a vaj és nem a margarin jelenléte képviseli. Érdekelt kö­rökben is elkeseredést keltett a rendeletnek ez a pontja, mert vannak olyan kekszgyárak, amelyek mellőzik a mar­garint, viszont nincs módjukban külön figyelmeztetni a közönséget hogy a konkurrens keksztermék margarinos gyártmány. Eddig az volt az előírás, hogy a margarinnal sütött kekszek dobozán piros sáv mutatta a gyártmány anyagát és így a közönségnek módjában volt, ha szüksé­gét érezte, az ilyen kekszféléktől tartózkodni. A rendelet most egyenlő versenytársakká teszi a vaj és a margarin felhasználásával készült kekszeket, ami joggal felveti azt a követelést, hogy továbbra is maradjon érvényben a mar­garin kötelező deklarálása. Ha a rendelet a vendéglődre kifejezetten előírja a közönség tájékoztatását, úgy ez alól nem mentesülhetnek azok a kekszgyárak sem, amelyek az anyagbeszerzés olcsóbbítása érdekében nem a színtiszta és magyar gyártmányú vajat, hanem a külföldi érdekeltsége­ket hizlaló állati faggyút keverik készítményeikbe. Banyád! János '"""TfiBMfeSZETES KESEBŰVIz' AZ EMÉSZTŐSZERVEK LEGKIVÁLÓBB GYÓGYVIZE. EGY HÁZTARTÁSBAN SEM HIÁNYOZHAT HATASÄBA^)EÜ}^lJL£ATATÜftl| SAXLEHNER ANDRÁS, BUDAPEST

Next

/
Thumbnails
Contents