Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-11-28 / 48. szám
Huszonnegyedik évfolyam Budapest, 1934. november 28. 48. sióm ElösäxQSösi ärs EGÉSZ ÉVRE ...............24 PEKGO FÉ LÉVBE..........................12 PENGŐ EG YES SZáH ÁRA: 5® FILLÉR Árusítják az esszes ISUSí-^avHIonokban FELELŐS 5ZE&EÍESZTÖ DACSÓ ENIL K1EGJELENIK ií^g&i^E^ SZERDÁN Szerkesztőség és küacüóhivataB: BUDAPEST, Ví. AflDRáS$Y»&7 ©0 TaSefa» : 13*?*1S — Posfacsakk: 40.424 ¥W tTW SIPOCZ JENŐ Sipőcz Jenő dr.-t, Budapest székesfőváros polgármesterét a kormányzó Budapest székesfőváros főpolgármesterévé nevezte ki. Ha végig nem éltük volna az utolsó esztendőt, ha egész lelkünk minden érzelmével, egész idegzetünk minden rezzenésével végig nem szenvedtük volna a féltést és aggodalmat, amellyel ennek a városnak minden polgára Budapest önkormányzatának sorsán csüngött, — akkor most értetlenül állnánk ez előtt az esemény előtt. Hogyan: a polgár- mester elhagyja posztját, hogyan: hát van szebb, nemesebb, nagyobb hivatás, mint Budapest pólgármesteré-nek lenni ? Mérhetetlen csalódás, tehát mérhetetlen fájdalom emésztene bennünket, ha nem tudnánk, hogy Sipőcz Jenő is, mint Budapest minden szerelmese, budapesti polgármesteri méltóságának betöltését tartja a világ legszebb hivatásának, s ha nem tudnánk, hogy amikor a mi polgármesterünk, igazán egész Budapest polgármestere, mégis elfogadja és elfoglalja a főpolgármesteri széket, akkor teljesíti igazán hivatását, amelyről nyugodt lélekkel írjuk le ma, hogy történelmi hivatás. Sipőcz Jenő nem a csillogó méltóság kedvéért lett „hűtlen” városához, hanem miután Budapest jogaiért bölcsességen és becsületen élesített kardjával megvívta csöndes szabadságharcát, oda kell állania, ahol az önkormányzat megvédett csorbítatlanságát, a polgármesteri állás díszét, hatalmát a jövőben is őrizheti és megtarthatja Budapest polgársága javára. Ez és csak ez vezethette Sipőcz Jenőt, amikor a szebbet felcserélte a fényesebbért, a mélyebbet a magasabbért, a szív melegében izzót, a hatalom ragyogásában szikrázóért. Budapest népe ma nem azért járul hódoló tisztelettel a főváros új főpolgármestere és örök polgármestere elé, mert az emberi sikerek emelkedő útján magasabb méltóságba jutott, hanem mert mint a főváros önkormányzatának győzelmes szabadságharcosát ünnepelhetjük. De ez a polgárság a kormányzat belátó bölcsességével szemben is örömmel rója le köszöneté és hálája adóját, mert mindnyájan érezzük, hogy Sipőcz Jenőnek főpolgármesteri kinevezése elhárított minden veszedelmet az önkormányzat feje fölül, amely a polgármester pompás hadvezéri ténykedése mellett bebizonyította az életrevaló hivatottságát és az élethez való jogát. A polgármester és a törvényhatóság százszorosán megtette a magáét, de mit értek volna el, ha egy makacs, értelmetlen kormányzattal találják szemben magukat? Gömbös Gyula és kormánya a nehéz helyzetben salamoni ítélettel, csodálatosan bölcs ötletességgel Sipőcz Jenő főpolgármesteri kinevezésében találta meg a tökéletes és minden oldalt kielégítő megoldást. És mégis örömünkbe üröm csöppen, mert — úgy érezzük — lezárul az alkotásoknak az a másfélévtizedes korszaka, amely alatt ^ Sipőcz Jenő, mint polgármester állott a főváros élén. Mert ez a tizenöt esztendő alkotásokban igazán gazdag volt, bár amikor a teremtő munka útján elindult, éppenséggel nem élt a lelkekben az optimizmus, amely a magyar pusztákat aranyvárosokkal akarta volna teleépíteni. Sivár kilátások, üres lelkek, kiirtott önbizalom üszkei között indult el a polgármester, aki megteremtette a lelkek békéjét, magasra emelte a főváros tekintélyét, bizalommal, reménnyel töltötte I meg kongó hitünket és gazdag lelkének sugárzása szerte a városban eleven életet teremtett, magát Budapestet pedig megtöltötte az alkotások tömegével. Sipőcz Jenő főpolgármesterré történt kinevezésével lezárultak mindazok az izgalmas kombinációk, amelyek az elmúlt napokban oly feszült várakozásban tartották a várospolitikai életet. Sipőcz Jenő főpolgármesteri kinevezése nemcsak a szorosan vett városházi körökben, hanem Budapest lakossága között is osztatlan örömet keltett, mert az elmúlt tizenöt esztendő megmutatta, hogy Sipőcz Jenő Budapest lakosságának elsőrendű érdekei fölött őrködik és minden idegszálával a polgárság és a közérdek szempontjáért folytat heroikus munkát. Köztudomású tény, hogy a városházi alkotó munka a közelmúltban megakadt és most, hogy Sipőcz Jenő a főváros legfőbb intézője: lecsiszolódnak a súrlódási felületek, amelyek megbénították az adminisztráció zavartalan működését. Semmi kétség sincs aziránt, hogy az új főpolgármester együttes munkára hozza össze a városházi pártokat, amelynek segítségét igénybeveszi, hogy Budapest háztartását teljesen rendbehozza. Közvetlenül a kinevezés megtörténte után kereste fel a Fővárosi Hírlap munkatársa SIPŐCZ JENŐ főpolgármestert, aki erről a kérdésről a következő nyilatkozatot tette: — Súlyt helyezek annak a hangoztatására, hogy az előttem álló nagy feladatokat a törvényhatósággal együtt óhajtom megoldani. Megkönnyíti ezt a törekvésemet az a megértő közeledés, ami a kormány és a főváros között kialakult és természetes, hogy ennek a jóviszonynak a megerősítését teljes erőmmel szorgalmazni fogom. — Különleges feladatok előtt állok, amikor a főváros háztartásának rendbehozására vállalkozom. Az új főpolgármesternek két feladatot tesz kötelességévé Budapest népe, Az egyik, hogy amit tizenöt év alatt ő maga teremtett és amit tizenöt éven át vak bizalommal bízott gondjaira a főváros lakossága, mindezt az erkölcsi tőkét és anyagi erőt a nehéz időkben is, súlyos feladatkörében is épségben megőrizze. A másik, hogy azt az alkotó szellemet, amelyet ő élesztett újjá és amelynek Budapest mai nagyságát köszönheti, a magasabb székből is ápolja és fejlessze, mert nekünk, Budapest népének, Sipőcz Jenő mindig több lesz a főpolgármesternél. A törvény nagy hatalmat ruházott rá, de az a hatalom, amelyet a milliós város bizalma, szeretete és hálája ad a kezébe, Budapest egész jövőjét fogja irányítani. Ebben a munkában, meggyőződésem szerint, a törvényhatóság őszinte és egyöntetű támogatása fog kisérni, ami egyébként a költségvetési vita folyamán is megnyilvánult irányomban. Minden okom megvan annak a feltételezésére, hogy ez a komoly szándék megmarad továbbra is, amikor ezt most már mint főpolgármester, kérem a magam számára. — Visszatérve a kormány és a főváros viszonyára: a kormány iránya és célkitűzései mindenben azonosaik az enyéimmel. A kormány átfogó nemzeti programmja, amelyek az újjászületést szolgálja, teljes mértékben fedik az én gondolkodásomat és törekvéseimet. Úgy érzem, hogy eszményeim harmóniában állnak a kormány eszményeivel. — A szanálással kapcsolatban teljesen önállóan fogom a magam elgondolásaim alapján az intézkedéseket megtenni. Nem érzem magam kötve semmiféle irányban, csak a helyzethez kívánom alkalmazni a kiadandó rendelkezéseket. Az eredményt a tárgyi és dologi kiadások csökkentése útján óhajtom elérni, ami egyúttal azt jelenti, hogy megértéssel birálom el a tisztviselők nehéz helyzetét, mert munkakászségük és kötelességteljesítésük a legnagyobb elismerést érdemli. Főpolgármesteri működésem és az autonómia belterületén bekövetkező összes nagyobb események harmonikusan fognak lezajlani. Ezt a hitemet merítem az önkormányzat Sipőcz Jenő főpolgármester nyilatkozik a Fővárosi Hiriapnak a kormány és a főváros köpött kialakult févissony további megerősítéséről, a törvényhatósággal való harmonikus együttműködéséről és a szanálás körül vállait fontos feladatáról A polgármesteri állás betöltésére sürgésen kiírják a pályásaiét
