Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-31 / 5. szám

2 Budapest, 1934 január 31. Gömbös Gyula miniszterelnök megértő gesztussal méltányolta a javaslattal szemben felsorakoztatott érveinket és bebizonyította, liog-y távol áll tőle minden olyan hatalmi érdek, hogy a főváros fölötti impériumot az állam részére, akár csak átme­netileg is kisajátítsa. A kormány törekvése a szóbanforgó törvényjavaslat kapcsán nem más, minthogy alátámassza a főváros gazdasági erejét és nyugodt alapokra helyezze a községi háztartás vitelét. Ez volt közvetítő javasla­tomnak lényege, amelynek előterjesztése so­rán több alkalommal kifejtettem, hogy a pénzügyi rekonstrukcióra vonatkozó elgondo­lások teljes egészükben érvényesülhetnek a sérelmezett intézkedések kikapcso­lásával. A miniszterelnök bölcs mérséklete megelőzte a nyugtalanság kiszélesedését és^ megkereste azokat az eszközöket, amelyek a cél érdekében eredményt ígérnek. A békülékenység álláspontját képvi­seltem az egész kampány alatt és örülök, hogy a köl­csönös megértés lehetővé tette a zavaró jelen­ségek kiküszöbölését. mm €§ a ttszíviseiöü Érdekes eseménye van a városi politikának: Éber Antal levelet intézett Kozma Jenőhöz és beje­lentette kilépését az Egységes Községi Polgári Párt­ból. Éber Antal elhatározását azzal indokolja, hogy Kozma Jenő a hibákért a fővárosi adminisztrációt okolja, holott a bajok forrása elsősorban a párt­szempontok érvényesülésében található. Éber Antal a maga kilépő levelét még annak elküldése elölt közzétetette a napilapokban és általános meglepe­tést keltett, nemcsak a kilépés ténye, hanem annak indokolása is. Éber Antal elhatározásáról kérdést intéztünk Kozma Jeuőiiöz, aki a következő nyilatkozatot adta a Fővárosi Hír­lap munkatársának: — A Nemzeti Egység pártjában a fővárosi törvényjavaslat vitája során valóban foglalkoz­tam különböző kérdésekkel, de a nekem- impu- tált kijelentéseket és kritikákat nem- mondot­tam el. A pártértekezletről szóló közlemények nem adták hűen vissza felszólalásomat, amely a legtávolabbról sem vonatkozott a fő­városi adminisztráció, illetve a város­házi tisztviselői kar ellen. — A Nemzeti Egység pártjának értekezletén az utóobi időben a nyilvánosság előtt elhang­zott konkrét vádakra válaszoltam és rámutat­tam arra, hogy például az üzemi problémák megoldásában azért nem tudunk előbbrejutni, mert az üzemi szabályrendelet tervezetét több­szöri sürgetés ellenére sem terjesztették a plé- num elé. Ez az üzemi szabályrendelet volna ugyanis hivatott arra, hogy bizonyos túlzások­nak gátat vessen és Éber Antal felfogásának megfelelően letompítson olyan kinövéseket, ame­lyek állandóan kifogások alá esnek. — A másik ügy, amelyet felszólalásom kere­tében érintettem, a Vásárpénztárral függ ösz- sze. Rámutattam arra, hogy a Vásárpénztár spekulációs vállalkozásai, amelyek azután a horribilis veszteségeket eredményezték, az intézmény régi igazgatóságálnak és adminisz­trációjának működése idejéből származtak és a mai autonómiának csak az a szerep jutott, hogy a felnövekedett veszteségek pótlásáról gondos­kodjék. Távol állott tőlem, hogy • a fővárosi adminisztrációt okoljam mindezekért,, mert éppen én, aki közelről ismerem a városházi apparátus rendkívüli munkateljesítményét: nem tehettem olyan megállapításokat, amelyek a valósággal ellentétben, rossz színben tüntessék fel a hivatali sze­mélyzetet. Mindezekre kötelességem volt az igazság érde­kében rámutatni és kihangsúlyozni, hogy az autonómiát az üzemi és a vásárpénztári ügyek­ben nem lehet, hibáztatni. A fővárosi tisztvise­lők értékéről én a legjobbakat mondhatom és önmagámmal szemben lettem volna kö­vetkezetlen, ha bármilyen beállításban az ellenkezőjét állítottam volna. Számtalan esetben volt alkalmam magasabb kormánykörökkel megtárgyalni bizonyos fővá­rosi vonatkozású problémákat és mindenkor fel­használtam a, lehetőséget arra, hogy a, városházi tisztviselői kar képzettségét, munkabírását, szorgalmát és önzetlenségét feltárjam. Már most mindezek után csak annyit jegyzek meg, hogy aki ez^el ellentétes magatartást impu- tál nekem, az rosszban sántikál és ellenkezésbe jut a ténybeli igazsággal. Kozma Jenő fenti nyilatkozata után nem kétséges, hogy ferdítés vagy félreértés okozta azt a beállítást, amely szerint Kozma Jenő lesújtó bírálatot mondott az adminisztráció minden egyes tagjáról. Konkrét eseteket tett szóvá és ennek kapcsán megvilágította az ügyek hátterét, anélkül, hogy a legcsekélyebb mér­tékben is érintette volna a tisztviselői kar kiváló munkásságát. Súlyos bírálatot mond a belügymi­niszter a törvényhatósági tanácsról A tisztviselők a pártbefolyás alól nehezen tudják magukat kivonni A fővárosi törvényjavaslat indokolása rendkívül terjedelmes. Az érdekes indokolásban egyebek közt a következőket mondja a belügyminiszter: — A székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930. évi XVIII. törvénycikknek egyik legfőbb újítása az Amit, hog-y a tisztviselőkből álló tanácsot megszűn­tette és a székesfőváros szervezetébe új szervként a túlnyomórészt nem tisztviselőkből álló törvényható­sági tanácsot illesztette be. A törvény célja az vol, hogy a tanácsbeliek kollektív felelőssége helyett a vezetőtisztviselők egyéni felelősségét helyezze elő­térbe. — A törvényhatósági tanács kiemelkedő szerepet kapott a főváros életében, úgyhogy a főváros összes közérdekű ügyei a törvényhatósági tanács tárgyalá­sain mentek keresztül. Ez a hatalmi eltolódás a köz­gyűlés tagjait két kategóriába osztotta: az egyik csoport a törvényhatósági tanács tagjainak csoportja, a főváros összes önkor­mányzati ügyeiben döntő súllyal vett részt, a másik csoport, amelynek tagjai már nem tartoznak a törvényhatósági tanácsba, ki ki volt zárva, nagyszámú olyan ügy elintézéséből, amely kihatással lehetett a főváros érdekeire. — A régi tanács megszűntetése a felelősség szem­pontjából nem javított a helyzeten, sőt inkább azt lehet mondani, hogy az ríj törvényhatósági tanács intézménye a benne kijegecesedett pártbefolyás útján még jobban elhomályosította a tisztviselők, elsősor­ban a polgármester egyéni felelősségét. — A mai körülmények között a polgármester ve­zető tevékenysége a törvényhatósági tanács hatal­mának súlya mellett egészen elsorvad és így a szé­kesfőváros közigazgatásának miként való vezetéséért felelősségre vonni alig lehetett. Már pedig a felelősségrevonás lehetőségének hiánya bár­milyen közüíetnél, de különösen az ország fő­városa ügyeinek intézésénél nagy veszedelmet jelent. Ennek az áldatlan helyzetnek nyomán a főváros ügyeinek intézésében lépten-nyomon mutatkoznak olyan hibák, amelyeknek okát főként a felelősség nél­küli párturalomban lehet megtalálni. — Közismert dolog, hogy a pártpolitikát az ön- kormányzatok életéből teljesen kiküszöbölni nem le­het. Ennek minden közületben megvan a maga sze­repe, azonban olyan kóros tünetek soha még sehol nem mu­tatkoztak, mint a főváros életében, azóta, mióta az új fővárosi törvény alapján a tör­vényhatósági tanács megkezdte működését. — A törvényhatósági tanács működése révén az igazgatásban a mindenekfelett szükséges tárgyila­gosság rovására pártpolitikai szempontok jutottak érvényesüléshez. Fontos intézkedéseket nem tudott megtenni a törvényhatósági tanács akkor, ha azok pártpolitikai szempontból ellenszenvesek lehettek volna. — Köztudomású, hogy a páidpolitikai szempont az irányadó még a legkisebb állások betöltésénél és a legjelentéktelenebb alkalmaztatásoknál is, A tisztviselők a pártbefolyások alól nehezen tudják kivonni magukat, mert őket vagy maga a törvényhatósági tanács vá­lasztja vagy előmenetelükre a törvényhatósági ta­nács a párturalom következtében befolyást gyakorol. — Ezért a tisztviselői kar opportunitása okából is különböző befolyásoknak enged, vagy önkéntelenül is azok hatása alatt áll, előmenetelét a politikai pártok­hoz fűzve gondolja biztosítani. Ez az út végered­ményben oda vezet, hogy még a polgárok ügyeinek az intézésénél is az egyes pártokhoz való tartozás lesz a vezető szempont. Közismert dolog, hogy a tisztviselők alkalmazásánál az egyes pártok az állásokat egymás között felosztják és az alkalmazások a pártok kívánsága szerint tör­ténnek. — A főváros egész közigazgatásában mutatkozó rendellenességeknél a bajok főforrását a törvényhatósági tanács­ban látom, — mondja az indokolásban a belügyminiszter — azt hiszem tehát, ha ezt az intézményt megszüntetjük, elérjük azt is, hogy az önkormányzat hatósági szer­vei között az egészséges egyensúly ismét helyre­álljon. A belügyminiszter ezután indokolja a bizottsági tagok leszállítására vonatkozó intézkedést. Közli az indokolásban, hogy Párisban 80, Londonban 145, Brüsszelben 58, Bécsben 165, Newyorkban 71 a tör­vényhatósági tagok száma, tehát nemcsak aránylag, bánéin általában is kevesebb mint nálunk. Tanácsnoki értekezlet fogja megvitatni a főváros iáőszertí aáminisztrációs teenáőit A fővárosi törvényjavaslat módosítása nyomán megszűnik a törvényhatósági tanács és ennek az intéző szervnek a hatásköre egyrészt a polgármes­terre, másrészt a közgyűlésre fog átruházódni. Elté­rően azoktól a híresztelésektől, hogy a törvényható­sági tanács helyett ismét a régi hivatalnoktanács veszi át az ügyek irányítását, a kormány javaslata nem állítja vissza a tekintetes tanács intézményét és az ügyek vitele túlnyomórészt a polgármester kiszélesített hatáskörében fog történni. A reformmal kapcsolatban érdekes gyakorlati intézkedések várják a megvalósítást. A polgármester megnagyobbodott hatásköre kétségtelenül a na­gyobb felelősség vállalását is jelenti és ezért már most felmerült bizalmas megbeszéléseken az a gon­dolat, hogy a polgármester és a nevében intézkedő ügy­osztályvezető tanácsnokok között állandó Jellegű és szorosabb kapcsolat teremtődjön meg. Az 1930. évi XVIII. törvény kimondotta, hogy a pol­gármester és a tanácsnokok legalább havonként ér­tekezletet tartsanak és ott tájékoztassák egymást az adminisztráció napirenden lévő ügyeiről és a kü­lönböző tervek végrehajtásának módozatairól. A vá­rosházi apparátus lázas gyorsasággal működő tem­pójában az ilyen értekezletek elmaradtak és egyet­lenegy esetben sem fordult elő, hogy a főváros vezetői és a tanácsnokok a zöld asztalnál tárgyalták volna meg a városházát érdeklő fontos ügyeket. A reformjavaslat tör\rényerőre emelkedése után elkerülhetetlen a tanácsi értekezletek rendszeresítése, amelyre feltétlenül szükség van, hogy a harmónikus egyiittmunkálkodás a polgármester és a polgármes­teri hatáskörben eljáró felelős tisztviselők között biztosítható legyen. Értesülésünk szerint a helyzet olyképpen alakul, hogy a polgármester havonként legalább két-három alkalomznal értekezletre hívja meg az ügyosztáyvezető tanácsnokokat és ennek a keretében vitatják meg mindazokat az ügyeket, amelyek polgármesteri intézkedést igényelnek, vagy pedig, amelyeket a törvény értelmében a közgyűlés határozata alá kell bocsátani. Nem hatósági funk­ciók végzése, hanem az ügyek megfelelő előkészítése céljából tehát ismét felelevenedik a régi hivatalnok- tanács, amelynek a működése bizonyára jelentéke­nyen megkönnyíti az adminisztráció eredményes munkásságát. esztendős a MAUTHNER MAG DIADALAI Nauthner Ödön magtermelő és magkereskedelml r. t. BUDAPEST Központ: VII.Rottenbiller-u. 33. T. 46-3-65

Next

/
Thumbnails
Contents