Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-10-17 / 42. szám
Befejezték a tétényi sertéshízlaló három évi működésének felülvizsgálatát A pénzügyi eredmények meglepően kedvezőtlenek — Felállítják az új vásárpénzfárí szervezetet A törvényhatósági tanács, nyomban a Vásárpénztár ügyeinek felderítése után, fokozott figyelmet fordított mindazokra az intézményekre, amelyek meglehetős távolságban a központi kormányzattól folytatják tevékenységüket. Elsősorban a Nagytétényi Sertéshizlaló Rt. iránt érdeklődtek és kifogásolták, hogy annak zárszámadásai évek óta nem kerülnek az autonom szervek elé. A kíváncsiság főleg arra irányult, hogy ez a néhány évvel ezelőtt megvásárolt érdekeltség milyen eredményeket produkált és hogy működése során nem-e kell tartani olyan kínos meglepetésektől, amelyek a közelmúltban a Vásárpénztárnál előfordultak. A törvényhatósági tanács indítványának megfelelően, a polgármester elrendelte a sertéshizlaló működésének három évre visszamenőleg való kivizs- gálását, hogy ebben a vonatkozásban a mutatkozó aggodalmak megszűnjenek. A vizsgálatról és annak adatairól illetékes helyen a következőkben informálták a Fővárosi Hírlap munkatársát: — Köztudomású, hogy a nagytétényi sertéshízlaló telepet a földmívelésügyi minisztériummal közösen vásárolta meg a főváros, azzal a célkitűzései, hogy az ott rendelkezésre álló modern berendezések felhasználásával központosítsa a középeurópai nemzetközi sertésvásárokat. Nemzet- g'azdasági szempontból feltétlenül jó irányú volt az elgondolás, mert a sertéshizlalda felnövekedett forgalma Budapest számára nemcsak élénk forgalmat és jövedelmet, hanem idegenforgalmat is vonzott volna. Időközben a gazdasági válság lerombolta a reménységeket és a nagytétényi sertéshizlalda kizárólag az országból mérsékelt arányokban felszállított vágóállatok tárolására és hizlalására szorítkozott. Nagy jövedelem és komoly arányú hozam tehát nem örvendezteti meg az autonómiát és elképzelhető az is, hogy a bemutatandó eredménykimutatás csalódást fog hozni. — A vizsgálat véget ért és a polgármester, a költségvetés bizottsági letárgyalása után, nyomban beterjeszti az összes adatokat. Az autonómia kénytelen tudomásul venni, hogy a nagytétényi vállalat ezidő szerint nem tartozik a lukrativ intézmények sorába, azonban minden kilátás megvan arra, hogy a jövőben betölti a működéséhez fűzött komoly várakozásokat. Ugyancsak a költségvetés letárgyalása után kerül az autonómia elé a Vásárpénztár likvidálása. A húsiparosok és általában az állatkereskedelem érdekeltjei már türelmetlenül sürgetik a Vásárpénztár működésének újrafelvételét, mert a rendezetlenség hiánya súlyosan befolyásolja a vásárral kapcsolatos hiteligények kielégítését. A Vásárpénztár likvidálása, a szanálási rendeletek értelmében, a főpolgármester hatáskörébe tartozik, az új vásárpénztári szervezetének felállítása viszont az autonómia feladata. Ebben a vonatkozásban a Községi Takarékpénztár szervezeteinek felhasználása látszik a legkedvezőbbnek és ezért a likvidálás befejezése után megkötik a szerződést a fővá,rosi pénzintézettel, amely a maga biztonságos szervezetével visszaállítja az állatvásárral kapcsolatos teendők kifogástalan ellátását. Meghiúsult a cukrászcukor kás béke Hatalmi szóval teremt rendet a főváros Evek óta áll a harc a cukrászok és a cukorkaárusok között a záróra miatt. A cukrászok tudvalévőén az érvényben levő rendelkezések miatt a késő esti órákig nyitva tarthatnak, míg a cukorkakereskedőknek este 8-kor be kell zárniok. Ezt a reindet a cukorkaárusok úgy próbálták kijátszani, hogy cukrász iparengedélyt szereztek. A cukrászok és cukorkakereskedök között egyre inkább kiélesedö ellentétek kiküszöbölésére a kormány már az év elején felhívta a fővárost, hogy készítsen előterjesztést a cukorkaüzletek zárórájának rendezésére. A közgazdasági és ipari ügyosztály hónapokig tartó tárgyalások és rendkívül alapos előkészületek után pénteken délben ankétra hívta össze az érdekeltségeket, amelyen Felkap Ferenc tanácsnok elnökölt. Az ankéten a cukrászokon és a cukorkaárusokon kívül résztvettek a füszerkereskedök delegáltjai is. A cukrászok és cukorkaárusok közötti békekísérletek meghiúsulása után és mindegyik oldalról egyaránt sürgették a rendezést. A közgazdasági és ipari ügyosztály az érdekeltségekkel folytatott előzetes megbeszélések után hívta össze a pénteki ankétot, amelyen a cukrászok és a cukorkaárusok között már létre is jött bizonyos fokú közeledés, de mégsem sikerült a kívánt célt elérni, még pedig fűszeresek merev ellenállása miatt, akik nem hajlandók belenyugodni abba, hogy a cukrosboltok 8 óra után nyitvatartsanak. A főváros az érdekeltségek felfogásának ismeretében a jövő héten összeülő közgazdasági bizottság elé javaslatot fog terjeszteni a záróra kérdéséről és azon lesz, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a kereskedelmi miniszternek is konkrét javaslatot mutathasson he. A főváros álláspontja az lesz, hogy a kizárólag cukorkaárúsítással foglalkozó üzleteknek is megengedik a későbbi, illetve a vasárnapi nyitvatartási, ezzel szemben le kell nekik mondani a cukrászsütemény árusításáról. Ebbe a megoldásba a cukrászok is valószínűleg belemennek. MtopßäteUH a mot^úmeikdetel Felkay Ferenc dr. tanácsnoknál érdeklődtünk a főváros további szándékai iránt, amelyről a következő felvilágosítást kapta a Fővárosi Hírlap munkatársa: — A cukorkaárusok egy háborúelötti, 1913-ból származó rendelkezés értelmében éjjel 1 óráig tarthatnak nyitva. Valami méltányosság tehát feltétlenül van törekvésükben, amikor a békebeli ■állapotok visszaállítását próbálják elérni. A mostani korlátozások a háborús évekből származnak, •amikor a kormány különböző intézkedései kedvéért megrövidítették a cukorkásboltok záróráját. — A cukorkaárusok ebbe, semmiképpen sem akartak beletörődni és amikor más mód nem .kínálkozott, úgy próbálták megkerülni a rendeletet, hogy látszólag cukrászdákká alakultak át, mert így tovább nyitvatarthattak. A cukrászipar azonban hamarosan rájött ezekre a lépten-nyomon felbukkanó „látszat-cukrászdákra” és élesen tiltakoztak. Ennek eredményeként külön bizottság alakult az „álcukrászdák” szigorú ellenőrzésére. Érthető, hogy ilyen körülmények között egyre jobban kiélesedett az ellentét a két iparág között A vettdégSBsek, pékek, m§msw& kötetesek a k&smátetíU {ietiükieltd — 4 keksa- Méeakkak Hosszas vajúdás után végre megszületett a kekszrendelet, amelyet a földmívelésügyi minisztérium hozzászólás végett megküldött a székesfőváros polgármesterének, a Kereskedelmi Kamarának, a Mezőgazdasági Kamaráknak, valamint az összes érdekeltségeknek. A Fővárosi Hírlap évek óta sürgeti a rendelet meghozatalát, amelynek késése már eddig is szinte pótolhatatlan kárt okozott mezőgazdaságunknak, hátrányosan befolyásolta a tejgazdálkodást és a zsírtermelést. Ezzel szemben a margariniparban csak egy-két egyéni érdeket sért, biztos exisztenciális alapot nyújtott a cseh érdekeltségű Hutter—Lever vállalatnak és a házak tucatjával rendelkező Biehn S. ési fia cégnek. A rendelettervezet egyébként lényegbe vágó újításokat nem is tartalmaz, csak a már 1900. évben hozott rendelet végrehajtását teszi ^kötelezővé. A tervezet részletesen előírja a margarin és a mesterséges ételzsír minőségi és gyártási feltételeit. Leglényegesebb intézkedése az úgynevezett nyilat- kozási kényszer, ennek értelmében feltűnően é3 tévedést kizáró módon meg kell jelölni azokat az ételeket és gyártmányokat is, amelyek margarin és mesterséges ételzsír felhasználásával készülnek. A rendelettervezet megköveteli, hogy azok a vállalatok, üzletek és vendéglők, amelyek margarinnal vagy mesterséges ételzsírral készült ételeket is kiszolgáltatnak, kötelesek ezt a tényt szembetűnő feliratokkal a közönség tudomására hozni. Egyetlen kivételt engedélyez a földmívelésügyi miniszter és pedig a kekszgyárak számára. A kekszgyárak tehát nem lesznek majd kötelesek feltüntetni, hogy a gyártásnál mesterséges ételzsírt használtak.---------—— Er ney Károlyt ünnepli a gazdasági élet. A magyar közgazdasági élet és a pénzvilág ritka jubileumot ünnepel a közeli hetekben: Erney Károly most tölti be a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnál eltöltött szolgálatának negyvenedik évét. Ugyanekkor tizedik évfordulója lesz annak, hogy Wälder Gyula halála után Erney Károly vette át a hatalmas intézmény legfőbb vezetését. Annak ellenére, hogy Erney. Károly kívánsága szerint csupán Házi ünnepség keretében emlékeznek meg erről a jubileumról, a magyar gazdasági élet meg fogja ragadni azi alkalmat, hogy Erney Károly nagy érdemeit megfelelően méltassa és kifejezze elismerését hitelszervezetünk vezető egyénisége előtt. Személyi változások a Hangya vezetőségében. A Hangya Szövetkezeti Központ legutóbbi igazgatósági ülésén nagyjelentőségű változások történtek a vállalat vezetésében. Zichy Aladár gróf elnök, magas korára való tekintettel, tisztségéről lemondott, hogy átadja helyét Balogh Elemér dr. eddigi vezérigazgatónak, aki kétségtelenül folytatja annak az altruista szellemnek az érvényesítését, amelynek Zichy Aladár gróf a megtestesítője volt. Az igazgatóság a Hangya ,díszelnökévé választotta Zichy Aladár grófot, majd őszinte sajnálattal tudomásul véve Balogh Elemérnek a'vezér- igazgatói pozícióról való lemondását, őt a hatalmas intézmény elnökévé választotta, Balogh Elemér biztos kézzel vezette a Hangya hajóját és működéséhez fűződik a Hangyával 'szoros kapcsolatban lévő iparvállalatoknak a létesítése. Balogh Elemér utódjául az igazgatóság Wünscher Frigyes dr-t, a Magyar Távirati Iroda ügyvezető igazgatóját nevezte ki, akinek továbbra is lehetővé teszik, hogy résztvegyen, mint igazgatósági tag, a M. T. I. és a hozzája tartozó intézmények irányításában. Wünscher Frigyes vezérigazgatói megbízatását a gazdasági körök nagy rokonszenvvel fogadták, mert bizonyosra veszik, hogy mindenben követi elődjének nyomdokait 'és továbbra is biztosítja a Hangyának a gazdasági életben betöltött előkelő szerepét. Ugyancsak ezen az igazgatósági ülésen Dömötör László dr. ügyvezető igazgatót a Hangya alelnökévé választották. Az új vezetőség nyomban hozzákezd a már régebben elhatározott reformtervek végrehajtásához, amelyek szükségesek a Hangya Szövetkezet közérdekű tevékenységének további kiterjesztése érdekében. Az Urikány-Zsilvölgyi Kőszén 2.50 pengő osztalékot fizet. Az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kő- szénbánya Részvénytársaság igazgatósága az október 31-ére összehívott közgyűlésnek javasolni fogja, hogy az 1932. üzletévröl áthozott 575.530.87 pengő nyereségelővitel, vala,mint az 1933. üzletévben elért 599.852.11 pengő nyereség alapján a rendelkezésre álló összesen 1,175.382.98 pengőből részvényenként 2.50 pengő osztalék kifizetését határozza el (a múlt évben két üzletévre megállapított 5 pengővel szemben). MINDEN ORION RÁDIÓKERESKEDŐNÉL KAPHATÓI
