Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-10-03 / 40. szám
Budapest, 1934 október 3. Sipöcz Jenő polgármester a pénzügyi bizottságban nagyszabású expozét tartott a főváros gazdáik©- dásának Jövő évi vonalvezetéséről A polgármester optimista felfogása rendkívül kedvező hatást gyakorolt A főváros pénzügyi bizottsága kedden kezdte meg az 1935. évre szóló költségvetés-tervezet tárgyalását. A budget-vita iránt szokatlanul nagy érdeklődés nyilvánult meg és a bizottság tagjai úgyszólván kivétel nélkül megjelentek. Az elnöklő Sipöcz Jenő polgármester megnyitója után nagyszabású expozéval vezette be a vitát, amelynek során kitért a főváros pénzügyi helyzetére és a jövő esztendő munkaprogramját is vázolta. A polgár- mester beszédében a következőket mondotta: — A főváros pénzügyi helyzetének ismertetésénél abból a kedvező gazdasági jelenségből indulhatok ki, hogy úgy látszik, mintha a válság fordulóponthoz ért volna és ha nem is állt be feltűnő javulás, legalább is rosszabbodásra nincs kilátás. Bizonyos gazdasági tünetek: így az ipar erősebb foglalkoztatottsága és a munka- nélküliek számának némi csökkenése engedi ezt a kedvező következtetést. — Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a főváros 1930-ban beruházási célokra függőkölcsönt vett fel, abban a feltevésben, hogy azokat rövid idő alatt hosszúlejáratú kölcsönökké alakíthatja át. A pénzpiac helyzete azonban annyira megromlott., hogy ez az átalakítás nem volt keresztülvihető. Ezért ezeket a kölcsönöket kamat- fizetés mellett a hitelező pénzintézetek előzékeny beleegyezésével mindig prolongáltuk. Most azonban úgy találtuk már, hogy elérkezett a kölcsönök törlesztésének az ideje is és erre a célra összeget vettünk fel a költség- vetésbe. Mindezek az új kiadási tételek okozták azt, hogy a kiadásoknak, egyébkénti erőltetett leszállítása ellenére, a költségvetési tervezet mégis deficitet tüntet fél. A deficit oka kettős: először is az, hogy a bevételek a válság kitörése óta rendkívül csökkentek; a visszaesés 1930 óta 66 milliót tesz ki. A másik ok az, hogy a kormányhatóságok az adóztatás terén éveken keresztül olyan újításokat léptettek életbe, amelyek a városok háztartását erősen érintik. Nevezetesen erős elvonásokat tartalmaztak, viszont azonban a közigazgatási feladatok ellátásán nem könnyítettek, sőt még új terheket is raktak a városokra. Mindezt a Városok Országos Kongresszusa elnöki minőségéből ismerem. Megfelelő felterjesztésekkel is fordultunk a kormányhoz orvoslás végett, azonban sikertelenül. A vidéki városok a hiányokat úgy pótolják, hogy a községi pótadót emelik, úgy hogy alig van vidéki város, amely az ötvenszázalékos pótadót meg ne haladta volna. A főváros azonban nem akar erre az útra térni és mindig azon az állásponton volt, amelyet az úgynevezett Glücksthal- féle indítvány képvisel, hogy a kormánynak és a fővárosnak a közszolgáltatásokra vonatkozóan méltá- tányos megegyezést kell létesítenie. Eddig azonban ilyen tárgyalások nem voltak. — A gazdasági élet erőit éppen a válság idején kell erősítenie a közületnek. A közegészségügyet éppen az elesettség idején nem szabad elhanyagolni. Szociális akcióink változatlan folytatására nemcsak emberiességi szempontból van szükség, hanem államérdekből is, mert ez a rend legbiztosabb fenntartója. — Ezeréves kultúránkat is védeni, óvni kell. És abból nem engedhetünk! De van még egy igen fontos szempont és ez az, hogy nekünk fővárosunkat mint világvárost kell fentartanunk, nemcsak üres presztízsből, hanem gyakorlati érdekből is, mert a főváros nagy anyagi hasznot hozó idegenforgalmának leghatalmasabb eszköze. — Az idei költségvetésben a mutatkozott hiány kiküszöbölésére azt javasoltam, hogy a kormányhoz forduljunk megfelelő kárpótlásért, a miniszter azonban éppen a napokban értesített egy leiratban arról, hogy az államháztartás helyzete ezt nem em"" gedi meg és hogy ennek a deficitnek az eltüntetése is a rendkívüli hatalommal felruházott főpolgármester feladata lehet. Ezért errevonatkozóan nem is terjesztek elő javaslatot és mivel a deficit eltüntetésének kérdése a szanálás mikéntjétől függ, ezért a hitel- művelettel való kiegyenlítés kérdésében is csak egy későbbi időpontban lesz célszerű határozni. Költségvetésünknek ilyen megszorítottsága mellett természetesen az évi munkaterv is igen korlátozott és főleg olyan munkálatokra szorítkozik, amelyek kiadással úgyszólván nem járnak, mint a különböző szervezési kérdések elintézése, vagy pedig tisztán intézményeink fentartása. Üj munka, vagy valamely intézménynek nagyobb bővítése, vagy modernizálása csak igen kismértékben foglaltatik a tervezetben. Erre mindenesetre nagy szükség volna, ezt azonban csak költségvetésen kívül hitelművelettel lehet elintézni, amire vonatkozóan bizonyos tárgyalások is folyamatban vannak. — A közlekedési kérdésekre áttérve bejelentem, hogy a Beszkárt és Autóbuszüzem közti üzemviteli szerződés elkészült és közgyűlési tárgyalásra vár. A tarifareform és egységes viteldíj bevezetésére vonatkozó javaslatok szintén elkészültek és szakbizottsági tárgyalásra várnak. Ezek a javaslatok a közönség érdekeinek messzemenő szem előtt tartásával készültek. Az újítással a HÉV a főváros határain belül lényegesen olcsóbb lesz. A közlekedés javítására vonatkozó javaslatok is elkészültek. Az autóbuszpark kiegészítése is szükséges. Tervbe van véve még ötven új autóbusz beszerzése, amit különösen a BART vonalainak 1936-ban történő átvétele tenne szükségessé. A pénzügyi megoldásra nézve vannak bizonyos tervek. — Az elektromos- és gáztarifára vonatkozó javaslat is elkészült és az illetékes fórumok tárgyalása alá kerülhet. A főváros közönségének az élelmezése a a télre biztosítva van. — Végül nagyon fontosnak tartom, hogy korunk legnagyobb betegsége: a munkanélküliség elleni küzdelmet folytassuk. A szervezeti kérdések közül megemlítem, hogy a kerületi közigazgatás reformjára vonatkozó polgármesteri javaslat elkészült és azt sürgetésre a belügyminiszterhez felküldöttem. Tárgyalásra készen áll a lakbérleti szabályzat új letárgyalása is. Ami a tisztviselői kérdést illeti, megemlítem, hogy a státusrendezés és létszámreudezés munkálatai is folyamatban vannak. Karácsonyi segélyt sajnos nem tudtam előirányozni. Ez csak az esetleges megtakarítások terhére volna folyósítható. — Szóvá kell még tennem az új minősítési rendeletet is annak a hozzátételével, hogy minden biztosíték megtörténik az igazságos minősítésre és annak a tisztviselőnek, vagy alkalmazottnak, aki becsületesen és szorgalommal teljesíti munkáját, nincsen oka aggodalomra. A főváros tisztviselői általában nagy szorgalommal és igyekezettel látják el munkájukat. Innen is felhívom azonban őket újból és újból a közönséggel való szíves és figyelmes bánásmódra. — Amint láttuk, vannak biztató jelek, amelyekből a helyzet javulására lehet következtetni. A főváros nem beteg és ha a gazdasági helyzet csak némileg javul, egészen más színben fogjuk látni a szanálás kérdését is. Adja Isten, hogy ez a javulás bekövetkezzék és akkor ezt nemcsak a főváros egyes polgárai fogják megérezni, hanem meg fogja érezni az azok összességét alkotó közjogi, illetve magánjogi személy is, maga a törvényhatóság is és éreztetni fogja a maga jótékony hatását a főváros háztartása vitelében is. Tárgyalásokat folytat az állam a fővárosi hely íkikötő bérbevételére Ha megegyezés történik a bérösszegben, a szerződés hatálya már a jövő év elején életbelép A legjogosabb /reményekkel és kilátásokkal építette meg a főváros az elmúlt évtized során a ferencvárosi helyikikötőt, hogy rendelkezésére ,álljon a fővárosba irányuló áruforgalomnak. A Soroksári-út végén hatalmas tárházak, raktár- épületek, elevátorok, kikötő daruk, mérlegek és közlekedési szállító eszközök mutatják azt a mindenre kiterjedő gondosságot, amellyel a főváros a berendezését | létrehozta. Budapest nemcsak a közép-Duna egyetlen centrális kikötője, hanem komoly szervezete Budapest kiszolgálásának is: ez volt a célkitűzése a fővárosnak, amikor a kormány sürgetésére jelentős beruházással megépítette 'az egykori homokparton a helyikikötöt. Sajnálatos körülmények játszottak közre, hogy ez az intézmény nem váltotta be a hozzája fűzött reménységeket és kizárólagos rendeltetése ma arra szorítkozik, hogy felvevő állomásul szolgáljon a központi nagy- vásártelep árutömegének. A szemben fekvő csepeli állami kikötő virágzó fejlődésen ment keresztül és beigazolta létjogosultságát, hogy közvetítő szerepet töltsön be Középeurőpa vasúthálózata és a víziút /között. Élénk forgalom, kikötői zsivaj, a munkások tömegének állandó mozgása mutatják, hogy az állami kikötő hatalmas forgalmat bonyolít le és férőhelyei már most szűknek bizonyultak az}állandóan érkező árucikkek tárolására. A másik parton, a fővárosi helyikikötö < szeretne élnkséghez jutni, azonban ennek az annyira kívánatos törekvésnek elháríthatatlan természetű adottságok állják útját. Súlyos tehertétel maga a Kvassay-zsilip, amely lehetetlenné feszi, hogy mélyjáratú nagyobb hajók befuthassanak a kikötő medencéjébe, mert állandóan alacsony a vízállás. Fokozza a nehézségeket, hogy a helyikikötö tulajdonképen állóvíz és természetes, hogy a legkisebb fagy elégséges ahhoz, hogy a víz jégpáncélként terpeszkedjen fölötte a téli hónapokban. Amíg általánosságban a hajózási szünet a téli időszakban legfeljebb 1—iy2 hónapig tart, addig a helyikikötö tétlensége sokszor 3 hónapra is kiterjed. Ezeken a bajokon segíteni jnem lehet és egyelőre nincs kilátás arra, hogy a 6 és fél millió pengős intézmény [komoly hozammal amortizálja a számára biztosított beruházási tökét. A kikötö két év előtti jövedelme mindössze 45.000 pengő volt és a közélelmezési ügyosztály érdeme, hogy sikerült az évi bevételt legutóbb már 70.000 pengőre növelni. A biztató kilátások ellenére sem tekinthető kitűnő üzletnek a ferencvárosi helyikikötö és ,ezért a főváros elvben nem zárkózik el az államnak ama kívánsága előtt, hogy a kikötőt az jállami intézmény számára bérbeadja. Az érdekes tárgyalások menetéről beavatott helyen a következőket mondották a Fővárosi Hírlap munkatársának. — Egyelőre tájékoztató tanácskozások folynak az állam és a főváros között, amelyeknek végső célja, hogy komolyabb kapcsolat teremtődjék a két kikötő között;. Az állami kikötő raktárai túlzsúfoltak és már nem egyszer felmerült az a gondolat, hogy új medencéket építenek a terjeszkedés számára, a költségek azonban horribilis befektetéseket követelnek. Ilyen körülmények között az állami kikötő számára sokkal kedvezőbb, ha bérbeveszi a fővárosi kikötőt és felélénkült forgalmának egy részét a túlsó part rendelkezésre álló raktáraiba helyezi át. ( A kapcsolat formája még nem alakult ki véglegesen, mert szó van arról is, hogy bizonyos formában csupán kooperáció létesüljön, amelynek természetesen a főváros nem fogja útját állani. — A bérösszeg mértékéről folynak a tanácskozások és ebben a vonatkozásban a főváros messzemenő méltányosságra hajlandó. Figyelembe kell venni azonban, hogy a helyikikötő évi bevétele több mint 70%-kal emelkedett az utolsó évben, tehát arra kell törekedni a fővárosnak, hogy bérösszeg címén megkapja azt a méretet, amellyel a további fejlődés folytán amúgy is számolhatna. Valószínű, hogy a fővárosi kikötő bérbeadása vagy átengedése a jövő év elején megtörténik,
