Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-08-29 / 35. szám
Budapest, 1934 augusztus 29. ff s^mass3^iS3C^XBS?^.ssssmiítík5^xsa^^assasszi(s^apj3?vsifs j;om^oá7Uímmp A Társadalmi Egyesületek Szövetségében lázas iramban készülődnek a szeptember 29 és október 7 között rendezendő Nemzeti Munkahétre, amelynek hatalmas átfogó programja felöleli a nemzeti munka minden területét. A nagyarányú szervező- munkának máris jelentkeznek az eredményei, amelyekből arra lehet következtetni, hogy az idei Munkahét a tavalyinál sokkal szélesebb keretek között fog lezajlani. Elsősorban Horthy Miklós fővezér Budapestre történt bevonulásának tizenöt esztendős évfordulója emeli különös jelentőségűvé a Nemzeti Munkahetet. A történelmi eseményt impozáns és fényes külsőségek kö-< zött, a békeévek csillogására emlékeztető pompával, százezres tömegek hódolata közben szeptember 30-án az Ügetőpályán fogják megünnepelni. A magyarság hódolatának és a kormányzó iránt való ragaszkodásának e felemelő ünnepén résztvesz az egész ország, hogy hűségéről és szeretetéről hitet tegyen. A Nemzeti Munkahét többi látványos eseményein kívül nagyjelentőségűnek ígérkezik az érdek- képviseleti kongresszusoknak a sora, élő bizonyságául annak, hogy ■ a különböző érdekképviseletek felismerték a Nemzeti Munkahétben rejlő hatalmas gazdasági lendítőerőt és munkásságukat hatéko nyabb mértékben kívánják a nemzeti munkaközösségben érvényre juttatni. Ötvenkét érdekképviselet tart kongresszust a Munkahéten, hogy a -saját problémáinak megvitatásán keresztül meghatározza az alkotó munkának azt az irányvb nalát, amellyel a gazdasági boldogulás előfeltételeit meg lehet teremteni. Az érdekképviseleteknek ez az együttes megmozdulása komoly és értékes eredményt jelent a nemzet egyetemes érdekeinek szempontjából. Külön kiemelkedik a Nemzeti Munkahét eseménysorozatából a Társadalmi Egyesületek Szövetségének jubileuma. Tizenötesztendős fennállásának évfordulóját ünnepli meg október 1-én a TESz és ebből az alkalomból szemlét tart az elmúlt másfél évtized harcai és eredményei fölött. A nemzeti társadalom megszervezése terén vitathatatlanul ha talmas és értékes munkát végzett a TESz, amelynek eredményeképpen ma már a legelőkelőbb társadalmi szervezetté nőtte ki magát ez a hatalmas szövetség. A nevezetes évfordulót nagyszabású díszközgyűlés keretében ünnepli meg a TESz, amelyen résztvesz Gömbös Gyula miniszterelnök, aki a szövetségnek vezérelnöke is. A TESz jubileumáról A jövő évben kétszázötven esztendeje lesz annak, hogy Budavára felszabadult a félhold rabsága alól. Mozgalom indult meg, hogy ezt a nevezetes évfordulót olyan nagyszabású ünnepséggel üljék meg, amely túlterjed az ország határain is. Az volt a szándék, hogy az ünnepség megrendezésébe belevonják azokat az országokat is, amelyek annakidején a magyar hadaknak az ostrom kivívására segítőcsapatokat küldtek. A tervvel már a főváros közművelődési bizottsága is foglalkozott és bizonyos előkészületek történtek, amelyek azonban időközben elhalkultak. Állítólag azért, mert felmerült bizonyos oldalról az az aggodalom, hogy a velünk baráti viszonyban levő török nemzetnek nem esnék-e Szörtsey József a szövetség országos ügyvezető elnöke munkatársunknak a következőket mondotta: — Másfél évtized óta hirdetjük szent fanatizmussal a nemzeti összefogást és a társadalom megszervezésének gondolatát. A munka, amit végeztünk, jelentős eredményeket érlelt meg és ha visz- szapillantunk a szövetség harcaira és építőmunkájára, azok szemléltetően bizonyítják, hogy nem hiába munkálkodtunk. Célkitűzéseink termékeny talajra találtak a társadalom minden rétegében, amelynek támogatásával építettük ki a TESz hatalmas és egyre növekvő táborát. Büszkén mondhatom, több ezer tagegyesület működik szövetségünk keretében, amelyek körülbelül három millió tagot reprezentálnak. Közöttünk vannak a magyar közélet legkitűnőbb egyéniségei, a politikai és gazdasági élet vezéralakjai és a társadalom legértékesebb elemei. Állíthatom, hogy a TESz irányító erejével mindenkor döntő befolyást gyakorolt a magyar élet problé máinak megoldására és a társadalmi összefogáson keresztül közelebb vitte a nemzetet a nagy célkitűzések megvalósításához. — A Társadalmi Egyesületek Szövetsége ennek a másfélévtizedes munkának gyümölcseit akarja bemutatni a nemzet közvéleménye előtt tizenötesztendős évfordulóján. A jubiláns díszközgyűlést október 1-én tartjuk meg, amelyen résztvesznek a politikai és gazdasági élet kitűnőségei, a közéleti nolabilitások, a megyék, városok és községek kiküldöttei, valamint a különböző szervezetek képviselői. A díszközgyűlésen megjelenik vitéz jákfai Gömbös Gyula, a TESz vezérelnöke, aki nagyvonalú beszédben nyitja meg az ülést és megjelöli a TESz további útjának irányvonalát. Az ügyvezető elnöki beszámoló után, amely a szövetség eddigi munkáját és eredményeit tárja fel, Baross Gábor országos elnök mondja el záróbeszédét. A TESz iránti megbecsülésnek kifejezéséül a vármegyék, városok, községek kiküldöttei, valamint a nők, ifjúság és munkásság képviselői iidvözlik a Társadalmi Egyesületek Szövetségét. Ebben az üdvözlésben, a megbecsülésnek spontán megnyilatkozásából azt látom, hogy helyes úton járunk és a társadalom békéjének megteremtésén keresztül tudjuk a nemzet energiáját felhasználni arra, hogy a magyar jövő alapjait lerakjuk. Ez biztatás nekünk a jövőre nézve és törhetetlen energiával állunk annak a nemzeti ideálnak a szolgálatába továbbra is, amelynek jegyében tizenöt esztendővel ezelőtt megkezdtük munkánkat a nemzeti társadalom megszervezésére. rosszul a jubileum túlhangos megünneplése. Ez az aggodalom a beavatottak szerint azonban túlzott, mert hiszen az akkori Törökország és a mai Törökország arculata és lelke között óriási különbség van, másrészt az- 50 évvel ezelőtt megtartott ünnepségen hivatalosan résztvett a török kormány s a kiküldötteknek meleg, baráti ünneplésben volt már akkor részük. De azért is feleslegesnek látszik ez az aggodalom, mert hiszen éppen néhány hónappal ezelőtt leplezték le hivatalos török körök részvételével a budavári bástyán azt az emlékművet, amely közösen örökíti meg az ostromban hadakozó magyar és török hősök emlékét. Bármiképpen is alakuljon a jubiláns ünnepség, annyi bizonyos, hogy a világ érdeklődése ebből az alkalomból Budavára felé fordul, amely lassanként valóságos Pantheonná válik. Mint említettük, a török—magyar emlékmű már áll, a közelmúltban leplezték le a bástyafalon az ostromban résztvett spanyol hősök emléktábláját is. A Várkertben büszkén néz le Budapestre az egyesült seregek fővezérének. Savoyiai hercegnek szobra. Most pedig arról van szó, hogy megörökítsék Széchenyi György prh más emlékét, aki a rommá lőtt várost bőkezű adow mányával elsőnek segített újjáépíteni. Széchenyi prímás emlékezetére a Széchenyi nemzetség rendkívül érdekes badványa hívta fel a figyelmet. Ez a beadványt, amely a múlt héten érkezett a fővároshoz, gróf Széchenyi Bertalan, gróf Széchenyi Viktor és gróf Széchenyi József Írták alá a család nevében. A Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma nyílt a beadványba betekinteni. Rámutat arra. hogy Széchenyi György prímás, kalocsai érsek, aki 1592-ben született ts 1695-ben 103 éves korában halt meg Pozsonyban, Buda falainak helyreállítására 30 ezer forintot, a várkapu fenntartására 180 ezer forintot adományozott. Széchenyi György, akit a pozsonyi Szent Márton templomban Pázmány Péter mellé temettek el, a magyar történelem, egyik legbőkezűbb mecénása volt. Hatalmas birtokainak jövedelmét teljes egészében a hazai kultúra támogatására, az Ínségesek és elesettek megsegítésére fordította. A hálás utókor évszázadokon át őrizte kegyelettel emlékét, csupán a mai nemzedék feledkezett meg róla teljesen. Pedig ez a nemzedék az évszázadok távlatán át teljes egészében élvezi Széchenyi György alapításainak gyümölcsét és Buda városa —■ mondja tovább a Széhenyi nemzetség levele, — amelynek Széchenyi prímás második megalapítója volt' még egy kis utcát, még egy kis te- recskét sem nevezett el róla. Széchenyi prímás, aki mintegy 2 millió ,,rénus aranyat“ ajándékozott Budának és sok magyar vidéki városnak, maga a leg igénytelenebb volt. Lakószobájában, ahol meghalt, egy szerény ágy, egy négyszögletes kis asztal, két közönséges karosszék, három kopott faszék és fehér mázas cserépkályha állott. Ebből a 2 millió rajnai aranyból legtöbbet Buda városa loapott. A romokban heverő Budát nagyösszegű alapítványaiból újjáépíttette, de emlékét hirdeti a mai budapesti városháza is. A Széchenyi nemzetség levelének a mai városházára vonatkozó része egészen nóvum és talán ez a legérdekesebb. Kiderül ebből, hogy az ősz prímás alapítványából épült fel Mária Terézia korában ez a hatalmas épülettömb. Széchenyi prímás 157 ezer pengőt adományozott abból a; célból, hogy Pesten hatalmas állandó kórházat építsenek, A kórház megépült, eredetileg invalidus katonák számára, majd kaszárnya, a legújabb koriban pedig városháza lett belőle. A városháza falán azonban még emléktábla sem jelzi, hogy ki volt annak nagynevű alomtója. A Széchenyi-nemzetség beadványáról Antalffy Géza dr. főjegyzőnél, a közművelődési ügyosztály helyettes vezetőjénél érdeklődtünk, aki a Fővárosi Hírlap munkatársának a következőket mondotta: — A főváros vezetősége a legteljesebb megértéssel fogadta a Széchenyi-nemzetség beadványát. Széchenyi György primes, a nagylelkű és széles látókörű magyar főpap rendkívül sokat juttatott Buda és Pest városoknak. A török megszállás alatt hosszabb időt töltött Budán és a megszálló seregek kiűzetése után lelkes bőkezőséggel látott hozzá a két város újraépítéséhez. Összesen 337 ezer forintot ajándékozott, különböző célokra, 157 ezer forintos alapítványt tett egy á1- landő kórház építésére. Tervének megvalósítását már nem érte meg. de az ő alapítványa, volt az invalidusok házának, a mai központi városházának az alapja. A főváros mindig vezetett abban, hogy példát műt a tó, an rójja le az utódok báláját r.agy jótevőivel szemben. Most is igy akar csedekedni. Átiratot intézünk a Közmunkák Tanácsához, hogy Széchenyi György prímásról utcát, vagy teret nevezzenek el. — A városháza; falán, esetleg a Várban emléktáblát helyezünk el és megiratja a fői'áros Széchenyi György prímás életrajzát, amellyel nemcsak az ő emlékét akarja megörökíteni, liamem szolgálni akarja a magyar történelemkutatást is. Széchenyi prímás emléktábláját a jubileumi ünnepségek során fogják felállítani. — A közeljövőben az említetteken kÍAÚil még egy érdekes más emlékmű is kerül a budavári bástyára. A napokban jelölte ki egy vegyes bizottság, amelyben a székesfőváros, a hadtörténelmi múzeum és a,z illetékes állami funkcionáriusok vettek részt, azt a helyet, ahol az 1848—-49-iki szabadságharc ostromát vezérlő főparancsnoknak, Görgey tábornoknak lovasemlékművét fogják felállítani. — A Görgey-szobor a bástya budai oldalára kerül, úgy, hogy az emlékmű a svábhegyi Óravillára néz, ahol annakidején a honvédsereg főhadiszállása székelt. Budavára felszabadításának 250-Ik ávfordulálán a IBvB évben nagyszabású ünnepségeket rendeznek A Széchenyi-nemzetség beadványban felhívja a főváros figyelmét arra, hogy a magyar történelem egyik legbőkezűbb mecénásának, Széchenyi Guörgy prímásnak emlékét semmi sem örökíti meg—A főváros a mai városháza alapítójának emlékére utcái kíván elneveztetni Felállítják Görgey Arthur tábornok Iovasemfékmflyéf Tizenötödik évfordulóin lesz nz idén Horthy Miklós fővezér Budapestre történt bevonuldsdnak A Nemzeti HunKahét ezt a történelmi Jelentőségű eseményt fényes külsőségek között, n békeévek csillogására emlékeztető pompával, százezrek hódolata közben, szeptember 30-án az Ügetőpályán fogja megünnepelni Meylseí nyilallni a lázas miiaKáiól, amely Élrali aTESZidáláris événél ünnepien
