Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-24 / 4. szám
Huszonnegyedik évfolyam Hudapesi, 1934. január 24. 4. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE .................24 PENGŐ FÉ LÉVRE..........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR DACSÓ EMIL Árusítják az összes IBUSs-pavíllonokban MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Budapest autonómiája elkeseredett harcok pertfitOzMen Izgalmas tárgyalások előzik meg a városházi pártok állásfoglalását — Előkészületek a szeráai közgyűlésre — Utolsó pillanatig folynak a tanácskozások az ellentétek áthidalására Tíz napja, hogy a iövárosi törvény módosításának híre hiteles tormában köztudomásra jutott és az elmúlt tíz náp alaposan felkavarta a kedélyeket úgy a városi pártok, mint az országos politika köreiben. A fővárosi reform részletei már nagyjából ismertek, azért minden oldalról feszült figyelemmel tekintenek a képviselőház pénteki ülése elé, amikor Keresz- tes-Fischer Ferenc belügyminiszter benyújtja a módosításokra vonatkozó javaslatát. A kormány elgondolásainak pontos tervezete a Nemzeti lágy ség pártjának csütörtöki ülésén kerül hiteles formában a párt tagjai elé és nyilvánvaló, hogy már az első alkalommal megindul a szenvedélyen vita a javaslat védelmezői és ánnak ellenzői közűit. A nyugtalanság minden oldalról mutatkozik a maga leplezetlenségében: a kormánypárt a főváros pénzügyeinek rendezése és általában a gazdasági problémák sürgős megoldása céljából tartja szükségesnek, hogy a módosító javaslatból mielőbb élő törvény legyen, a községi pártok pedig az autonómia védelmét hangoztatják és elszánt harcot hirdetnek. Az elmúlt napokban .felzaklatott atmoszféra uralkodott Budapest politikai köreiben. Az általános izgalom kiterjedt a Városházára, a hivatalos körökre, a fővárosi pártokra, a politikai és társadalmi közületekre és természetesen élénk érdeklődést váltott ki a közönség széles soraiban is, ahol meglehetős tartózkodást tanúsítanak az időnkint felröppenő jelEleinte a találgatások időpontja volt soron és az addig kiszivárgott híreket kolportálják minden oldalon. Az első hírek arra vonatkoznak, hogy a reform lényege: a főpolgármesternek az államfő részéről történő kinevezése, a törvényhatósági tanács és a közigazgatási bizottság megszüntetése. A jólértesültek már arra céloznak, hogy kormánybiztost állítanak a főváros élére és egyidejűleg feloszlatják a, törvényhatósági bizottságot. A községi pártok klubjaiban szünet nélkül tanácskozások folynak és kialakul az a meggyőződés, hogy az összes város- politikusoknak össze kell fogni az autonómia védelmében. Jön a hír arról, hogy a belügyminiszter a képviselőház keddi ülésén benyújtja a törvényjavaslatot és ezzel megelőz minden tárgyalást a községi pártok vezetőivel. A képviselőház ülése mentes minden izgalomtól, a folyosókon azonban annál lüktetőbb elevenség uralkodik. A belügyminiszter a szobájában tanácsszavakkal szemben. Általánosságban Budapest lakossága higgadtan ítéli meg az eseményeket és az érdeklődés inkább ama érdekes csoportosulás további együttműködése felé irányul, amelyben helyetfoglalnak a szocialisták és a kereszténypártiak egyformán, de hozzájuk tartozik a kormánypárti képviselőknek az a csoportja is, akik a fővárosi önkormányzatban nagy szerepet játszanak. Politikai pikantériának tartják ebben a vonatkozásban az alkotmányvédő szövetség felvonulását amelyről elismerik, hogy Budapest legkiválóbb közéleti tényezőit foglalja magában és bizonyára alapos okfejtésekkel és az argumentumok bőséges sokaságával folytatja le a parlamenti harcot a törvényjavaslat rendelkezéseinek megváltoztatásáért. Addig is azonban, amíg a törvényjavaslat a képviselőház elé kerül, hihetetlenül gyors ütemben peregnek az események. Az elmúlt hét minden napja meghozta a maga külön- külön szenzációját és elmondható, hogy a magyar politika utolsó évtizedében ilyen nagyarányú belpolitikai mozgalom alig volt. Minden más külországi és belpolitikai eseményt háttérbe szorított a fővárosi törvény módosításának terve, amely e pillanatban a magyar politikai élet homlokterébe küzdötte fel magát. A fővárosi reform sűrített gőzzel töltötte meg az országos politika kazánját és az elmúlt napok krónikája szemléltetően adja vissza ennek az izgalmas eseménysorozatnak minden mozzanatát. kozik referenseivel, a pirosszőnyeges folyosókon pedig a képviselők latolgatják az esélyeket. Sokan ostromolják Scltovszky Béla nyugalmazott belügyminisztert, aki a jelenlegi fővárosi törvényt alkotta és véleményét kérik a kormány terveiről. Rakovszky Iván is az érdeklődés középpontjában áll, azonban tartózkodik a megnyilatkozásoktól. Kozma Jenő, Wolff Károly, Payr Hugó, Rassay Károly, Petracsek Lajos, Csilléry András, Bródy Ernő és a többi városi politikusok nagy hallgatóság előtt fejtik ki nézeteiket a szerintük elhibázott reformról. Megérkezik Bethlen István gróf, akinek a jelenléte egyszeriben felvillanyozza a politikusokat. A nagy államférfi jellegzetes nyugalmával informál-' tatja magát az eseményekről, majd Keresztes- Fis eher Ferenc belügyminiszterrel és Kozma Jenővel vonul vissza hosszabb megbeszélésre. Csakhamar futótűzként terjed el a hír: Bethlen István gróf vállalja a közvetítő szerepet a kormány és a fővárosi javaslatot ellenző politikusok között. Budapest Ékkel akar Jóindulatú, tisztaszándékú emberek készülnek harcra nemes és ideális célokért és mert ez így van, a szembenálló felek maguk is törhetetlenül hisznek abban, hogy mielőtt kitör a harc, megszületik a béke. De nemcsak a fővárosi törvénytervezet megalkotói és annak kritikusai, ellenzői remélik a komoly ösz- szeiitközés elkerülésének lehetőségét, hanem legelsősorban és legőszintébben maga Budapest székesfőváros polgársága is. Bármelyik oldalról kérdezik meg ezt a publikumot, bármilyen érveket tárnak elébe, bármilyen érzelmi és észszerű kapacitálással közelednek is feléje, Budapest népe békét akar. Békét akar és azokkal szemben lesz igazán hálás, akik ezt a békét megszerzik neki. De az igazi reform is csak az lesz, amely közös akarattal, a Budapest fejlődéséért, jövőjéért, boldogságáért való közös munkával tartja meg egy táborban mindazokat, akik az ország feltámadásának reményében akarnak alkotni, teremteni. Es Budapest népe, ebben a szinte mondhatnánk utolsó órában, sem vesztette el a békében, az ellentétek kiegyenlítődésében vetett hitét. Mert ellentétben a sok túlfűtött cikkel és szónoklattal: állapítsuk csak meg higgadtan, nyugodtan, hogy miről is van itt tulajdonképen szól Emlékezzünk csak. Amikor a Sci- iovszky-féle törvény érvénybelépett, életének legelső napján megindult a munka annak reformja érdekében. Ez a törvény, amely a legnemesebb intenciókból született, amely a legmodernebb mintákat vette figyelembe, egynapos korát sem tudta megélni békében, nyugalomban. Maguk a törvény megalkotói is csak addig a határig mentek el bizakodásukban, hogy a törvényt csak keretnek tekintik, amelyet majd az élet tölt meg tartalommal. Most elérkezett az alkalom, a kormányzat megadta a módot a törvény reformjára. Ez ellen, amint mi látjuk a helyzetet, nincs is kifogás, sőt azt kell remélnie minden jó budapesti polgárnak, hogy a fővárosért dobogó szívek, a Budapestért gondolkodó elmék köz- megelégedésre szolgáló reformot fognak kitermelni. Igen, de ezzel szemben a törvényhatósági bizottság minden pártja az autonómiát érzi veszélyeztetettnek. A kormánynak nincsen szándékában az autonómiát megszüntetni, de kétségkívül más biztosítékait látja az önkormányzatnak, mint amilyenekhez a városházi politikai pártok ragaszkodnak és amelyek nélkül az autonómia halálát látják közeledni. Végeredményben mind a két fél Budapestért küzd és mind a két fél az autonómiát akarja megmenteni: kell lenni tehát egy olyan útnak, amely a megértéshez vezet. Ezt az utat kell megtalálni, hogy Budapest polgársága ismét békésen dolgozhasson és békés munkájának eredményeivel szolgálhassa országa és városa érdekeit. Annál is inkább közel áll a lehetőség ennek az útnak a meglelésére, mert le kell hámlaniok azoknak a vádaknak, amelyek a harc hevében Budapest vezetőségét érték. Ki kell derülnie annak is, hogy Budapest jövőjének az autonó; mián túl legfőbb biztosítéka az a nagyszerű adminisztráció, amely a gazdasági válság idején is csodákat müveit és a lelkes, áldozatkész, mindenkor hivatása magaslatán álló, kiváló főtisztviselői kar, amely ennek az adminisztrációnak az élén működik. Budapest székesfőváros büszke erre a pompás gárdára, amely a főpolgármester, a polgármester és a két alpolgármester vezetésében tüzet oltott, árvizet akadályozott meg és elhárított rengeteg veszedelmet a főváros feje fölül. Ennek a nagyszerű adminisztrációnak a páratlan sikereit és eredményeit tenné tönkre az, aki oktalanul harcot idézne föl akkor, amikor Budapest népe béke után sóvárog. Tüzes csóvával játszik mindenki, aki harcra izgat. De elvi vita, a tisztító eszmecsere nemcsak természetes, de örvendetes és áldásos is. Ennek a vitának, ennek az eszmecserének azonban nem szabad elfajulnia. Vájjon ki olyan vakmerő, hogy lelkére venné a testvérharcot? Budapest polgársága rengeteg áldozatot hozott es hoz városáért, jfpga van ahhoz, hogy ennek hasznát is lássa, joga van ahhoz, hogy a békés munka életfeltételeit követelje a maga számára. És ha itt ma vita folyik is a jövőről, ez a mi vitánk: a mienk, budapestieké! A lehető legrosszabb szolgálatot teszi az, aki felhasználja ezt az alkalmat arra, hogy éket verjen a főváros és a vidék közé. Aki ezen a ponton akarja a vitát jobbra, vagy balra eldönteni, az megérdemli, hogy ennek a csodálatos világvárosnak őszinte ellenszenvét hívja ki maga ellen. De rossz szolgálatot tesz a vidéknek is, amely Budapest klasszikus kultúráját, irigyelt közegészségügyi intézményeit állandóan és ellenszolgáltatásképpen veszi igénybe. Budapest mindezt a kincset önzetlenül, szeretettel, fejedelmi ajándékként adja: de joggal elvárja, hogy mint minden ország, Magyarország is büszke legyen nagyszerű fővárosára: Budapestre. Megkezdődne!! az első csatározisolt
