Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-02 / 18. szám
Budapest, 1934 május 2, 3 Beszélgetés vitéz Marton Béla országgyűlési képviselővel, a Nemzeti Egység pártja országos főtitkárával az idegenforgalom nemzetgazdasági jelentőségéről, a kartellek öncélú tevékenységének szigorú ellenőrzéséről, az ifjúság' problémájának megoldásáról, a főváros és a vidék harmonikus együttműködéséről A képviselőház költségvetési vitája az értékes szónokok és szónoklatok gazdagságát termelte ki az elmúlt napokban és az elhangzott felszólalások között, különösen komoly feltűnést keltett vitéz Marton Béla beszéde, aki végigment az aktuális problémák egész vonalán. A képviselőház minden oldalán egyforma érdeklődéssel hallgatták fejtegetéseit, amelyekből kicsendültek a hozzáértés és a józan előrelátás szavai. Országos vontkozású kérdéseknél a kormány célkitűzéseinek helyességét mutatta ki, a továbbiakban pedig rátért a ma égető problémáira és egyben megjelölte azokat az utakat, amelyek az eredményes kifejlődéshez vezetnek. A költségvetési vita egyik legnagyobb sikerét ez a felszólalás aratta és az azt követő ünneplés méltán kiérdemelt volt. Nagy parlamenti beszédének elmondása után felkerestük vitéz Marton Béla ország-gyűlési képviselőt, a Nemzeti Egység pártja országos főtitkárát, hogy a Budapestet érdektő egynéhány kérdésről véleményét megismerjük. Elsőnek az idegenforgalom fejlődésére vonatkozó megállapításait kérdeztük, amelyre a következő válasz hangzott el: — Az idegenforgalom az a bizonyos láthatatlan export- és importmozgalom, amely fizetési mérlegünkben jelentős összeggel szerepel. Idegenforgalmunkra éveken keresztül 34—36 millió pengőt fizettünk rá az utóbbi esztendőkben. A múlt évben azonban sikerült a kormánynak 30 milliós bruttó bevétel biztosításával idegenforgalmunkat nagyjából kiegyensúlyozni. Óriási jelentőségű ez akkor, amikor ezt a 30 milliós bevételt szembeállítjuk azzal a 6 milliós aktívummal, amely az 1932. évi külkereskedelmi mérlegünkben jelentkezett. Érdekes számadat, hogy 1932-ben 92.000 idegen jött az országba és együttvéve 304.000 éjszakát töltött itt nálunk, 1933-ban pedig 102.000 idegen együttvéve 341.000 éjszakát, ami annyit jelent, hogy 12 százalékos emelkedés jelentkezik idegenforgalmunkban akkor, amikor a többi fejlettebb idegenforgalommal biró államokban: Svájcban és Olaszországban 30—40 százalékos csökkenés mutatkozik a gazdasági nehézségek következtében. — Nemcsak gazdasági előny ez, hanem erkölcsi előny is, amely a jobb jövendő reménységét adja, mert az érdeklődés középpontjába került kis csonka hazánknak céljai elérésére igenis szükséges, hogy minél többen és gyakrabban látogassák meg ezt az országot, lássák nagyszerű tulajdonságait, nyomorult megcson- kítottságát és lássák ennek az országnak történelmi elhivatottságát. — Elismeréssel kell adózni a székesfővárosnak, amely ebben a kérdésben eredményes munkát végez. Dicséretreméltó, hogy tavalyi költségvetésében 600.000 pengőt vett fel idegen- forgalmi célokra. Nagy értékeket jelentett a magyar idegenforgalom szempontjából a Szent István-hét alatt rendezett Gyöngyösbokréta, ami elragadta az idegeneket, mert fajtánk minden ^ színpadiaskodás nélkül ezeresztendős büszkeségével és nagyszerű népszokásaival jelentkezett ott az előadáson. Meggyőződésem, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök és kormánya a maga külkereskedelmi és idegenforgalmi politikájával hatalmas lépésekkel viszi előre a nemzetet, a gazdasági megerősödés útján. Az utóbbi időben sok szó esett újból a kar- tellkérdésről, amelyeknek háttérbeszorítása érdekében számos megmozdulás volt a politikai világban is. — A kormány — mondotta vitéz Marton Béla — eredményesen halad előre és gazdasági fejlődésünk biztosítása érdekében nem téveszti szem elől a kartellek szigorú ellenőrzését, eltekintve attól, hogy a kormány feloszlatott bizonyos kartelleket, átalakította a kartellbi- zottságot és megszigorította az ellenőrzést. — A gyáriparról örömmel kell megállapítani, hogy gazdasági életünk ezen a téren is fejlődést mutat. Ezzel szemben sajnálatos, hogy a munkáslétszám mindössze néhány százalékos emelkedést mutat csupán, de hisszük, hogy a haladás nagyobb lendületet nyer. Sajnálatos körülmény, hogy különösen a textiliparban nagyon sok idegen szakmunkás dolgozik és ezért komoly szükségét látom annak, hogy a kormány fokozatos adóval sújtsa azt a munkaadót, aki magyar munkás helyett idegent alkalmaz. Tudvalevő, hogy az ifjúság problémájának vitéz Marton Béla egyik leglelkesebb harcosa és minden ilyenirányú akcióban vezetőszerepet játszik, mert átérzi ennek a kérdésnek a nemzet jövőjére kiható fontossságát. — Sehol sem volt ez annyira probléma, — mondotta, — mint nálunk, holc-tt seholsem any- nyira égetően szükséges a megoldás, mint éppen a csonka hazában. Meggyőződésem, hogy az ember életében kevés kivétellel a negyedik évtized a maximális erőkifejtésnek, a lebig- gadt, de még építő ideálizmusnak és az alkotni- vágyásnak évtizede. Éppenezért elsőrendű szükségletnek tartom, hogy ennek a kornak értékes tulajdonságai beállíttassanak a nemzet nagy célkitűzéseinek szolgálatába. Ebben a kaotikus világban a fiatalságnak feladata, hogy az elmúlt tradicionális kor társadalmi közéleti és politikai programmját kapcsolatba hozza az új időknek az eszmék harcát jelentő gondolatvilágával. Köszönettel adózhatunk a kormánynak, amikor több mint 1500 ifjúnak elhelyezésével megmutatta, hogy az ifjúság kérdését nem problémának, hanem szükségszerű valóságnak tekinti. A beszélgetés során utaltunk az immár elfogadott fővárosi törvény jelentőségére, amelyről vitéz Marton Béla a következő kijelentést tette: — Örömmel üdvözlöm a fővárosi törvényt, mert sok érdeme mellett a főváros^ különálló pénzügyi politikája, vámkérdései és közélete szempontjából lassanként kezdett hasonlítani a középkori szabad városokhoz. A főváros intéző köreinek nem mindig volt meg a kellő érzéke a magyar vidék iránt. Szükséges volt tehát, hogy a fővárosnál új szellem honosodjék meg, mert bizonyos vagyok abban, hogy a főváros fejlődését csak a magyar vidék erőteljes támogatása, biztosíthatja. Ezért elengedhetetlenül szükséges azonban az is, hogy a magyar vidék magáénak mondhassa és tudhassa az ország fővárosát. * A magyar közéletnek kétségtelenül egyik legértékesebb egyénisége vitéz Marton Béla, aki a maga szókimondásával, mindig a nemzeti célokért hév ülő elgondolásaival és tettre készségével joggal vindikálhatja mondanivalói számára a komoly felfigyelést. Nyilatkozata bizonyára sok tekintetben megvilágítja azokat a teendőket, amelyek a nemzet jövő sorsa érdekében feltétlenül sorra kerülnek. Utolsó ülését tartja a törvényhatósági tanács Borvendég Ferenc alpolgármester részivesz a szanálási tervezet elkészítésében Az új fővárosi törvény felsőházi vitájának lezajlása után a miniszterelnök a törvényt a kormányzó elé terjeszti a kihirdetési záradék megadása érdekében. Ezzel az aktussal a törvénycikk helyet foglal a magyar Corpus Juris-ban és utána megkezdődik a főváros gazdasági ügyvitelének rendbehozatala. A politikai életben és a városházi körökben egyaránt nagy érdeklődéssel várják a soron következő intézkedéseket. A legnagyobb figyelem a törvény 27. szakasza alapján kiadandó szanálási tervezet irányában mutatkozik, mert úgy a szakkörök, mint a közvélemény egyformán kiváncsi arra: milyen eszközök és intézkedések azok, amelyeknek foganatosításával a főváros háztartása véglegesen rendbehozható. Az vitán felül áll, hogy a szanálási tervezettel egyidejűleg az ezévi költségvetés előirányzatai is lényeges változtatáson mennek keresztül, mert Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter éppen azért tartotta függőben a költségvetés jóváhagyását, hogy a szanálási tervezetnek adjon alkalmat a különböző számoszlopok megfelelő átcsoportosítására. Ma még korai beszélni arról, hogy milyen tételek módosulnak, azonban bizonyos, hogy a költségvetés kiadási oldalain történnek a változtatások. Kétségtelenül lefaragják a dologi kiadások egy részét, bizonyos vonatkozásokban a munkabérek is kisebb végösszegben jutnak majd kifejezésre, arról azonban nincsen szó, hogy a tisztviselői fizetések további leszállítást szenvedjenek. Magától értetődik, hogy az üzemi kiadások terén is történnek eltolódások és ebben a tekintetben máris folynak olyan számítások, amelyek a cél elérését biztosítják. A szanálási tervezet összeállításánál nagymértékben veszik figyelembe a közérdekeltségekre felügyelő hatóság már régebben lefolytatott vizsgálati anyagát és gondoskodnak arról, hogy az ott szerepelt megállapítások megfelelő módon érvényesíttessenek. A főpolgármesteri állás körül változatlanul folynak a kombinációk, amelyekkel szemben ismételten le kell szögeznünk azt a tényt, hogy ebben a vonatkozásban érdemleges döntés még nem történt. Szó volt arról, hogy az illetékes tényezők hétfőn összeülnek és megvitatják a szóbajöhető személyiségek jelöltségét, azonban másirányú teendők miatt a döntés elmaradt. Értesülésünk szerint változatlanul tartja magát az a felfogás, hogy Huszár Aladár főpolgármester a helyén marad és lelkiismeretes ügybuzgalmával továbbra is ellátja hatáskörét, a másik oldalon viszont Borvendég Ferenc főpolgármesterségének jósolnak komoly lehetőségeket. Anélkül, hogy bármely irányban kialakult volna a végleges felfogás, annyi bizonyos, hogy Borvendég Ferenc alpolgármester a szanálási tervezet előkészítésében tevékenyen résztvesz és az elmúlt napokat is arra használta fel, hogy a sokrétű intézkedések gazdasági és pénzügyi alapjait lefektesse. A törvényhatósági tanács csütörtökön ülést tart és beavatottak szerint ennek az intézménynek ez lesz az utolsó funkciója. Nincs kizárva, hogy a törvényhatósági tanács néhány tagja ezt az alkalmat felhasználja arra, hogy közjogi vonatkozású deklarációt tegyen, függetlenül ettől azonban, ez az intéző szerv megtárgyalja a napirenden szereplő ügyeket és a főpolgármester rövid búcsúszavai után átadja hatáskörének túlnyomó nagy részét az új törvényben felsorolt hatósági tényezőknek. megnyílt a margitszigeti PALATÍNUS HOTEL - SZANATÓRIUM - GYÓGYFÜRDŐ Páratlanul szép az óriási ozsonnázó és vacsorázó fterrasz! Ha legalább 1 pengő árát fogyaszt a Palatínus-üzemekben, nem fizet szigeti belépőjegyet. Fogyasztási jegyek kaphatók: a hídvámnál és a 26-os' autóbuszon,
