Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-04-25 / 17. szám
Budapest, áprili« ÍS. ÚJRA POLGÁRI KÖNTÖSBEN A BÉCSI VÁROSHÁZA A keresztíny világnézet szent szimbóluma* a Feszület visszakerült a polgármester szobájának falára — Feloszlatták az Összes szocialista egyesületeket és Intézményeket - Eltűnt Bécs vörös képviselőtestülete, helyébe a „Bécs Polgársága" nevű kormányzőtestUlel lép Irta Hacsak Géza, m. klr. kormányfőtanácsos (Bécsi szerkesztőségünktől.) Idestova két hónapja, hogy a Feszület visszakerült Bécs városa első hivatalnokának, a polgármesternek szobájába és a keresztény világnézetnek az egész földet átfogó ez a szent szimbóluma jelzi a polgári, keresztény uralom döntő győzelmét a marxizmus iölött Ausztriában. A vidék, a tartományok népe keresztény maradt a monarkia összeomlása után is, megingathatatlannak bizonyult a keresztény szellem még a vidék ama ipari központjaiban is, amelynek politikai vezetését a szociáldemokrata szakszervezetek ragadták magukhoz. A vidéki munkás, ha munkaideje letelt, elment a szociáldemokrata szakszervezetbe, benézett a marxista munkásolvasóba, az asz- szonyok, a gyermekek azonban el-eljártak a templomba tovább is, az utcán keresztet vetettek a templom előtt és nem akadt olyan szocialista a vidéken, aki újszülöttjét ne vitte volna a szent ke- resztség felvételére a paphoz. Valahogy felemás volt a vidék szociálizmusa, ingadozott a materiálizmus, amelyet nem tudott megérteni és a hit között, amelyet évszázadok kegyelete és tanítása őrzött meg a szíve mélyén. Kilátástalan volt a marxisták minden igyekezete a fold népe, a parasztság körében. Eső és napsugár, kitűnő termés és bőséges aratás, mind-mind az Isten áldása és ha megkondult az esti harangszó, a Miatyánkra nyílt a föld rajongójának ajaka s elűzte a szocialista tévtanokat, visszakergette délről és északról, keletről és nyugatról a hatésfélmilliós ország majd kétmilliós ember- centrumába Bécsbe, a fővárosba, ahol aztán a polgárság eltiprásával kitombolta magát. Breltner elvtárs a kormátsyheréknél Itt élte ki magát, itt tombolta ki magát a vörös uralom. Itt nem ismert féket a szociáldemokrata agitálás. A vörös vezérek kitárták a főváros kapuit mindenki számára, aki szociáldemokrata volt, itt kaptak hajlékot a szabadgondolkodók és korlátlan szabadságot arra, hogy vallástalanná tegyék Ausztriát. Magánüggyé tették a vallást és a bécsi városháza gazdálkodásában ez úgy jutott kifejezésre, hogy több, mint másfélezer szociáldemokrata jótékony egyesület, kulturális szövetség, sportegylet tékozló bőkezűséggel kapta a városi szubvenciókat. de templomra, egyházi célokra, felekezeti betegápolásra legfeljebb ha néhány száz schillinget juttatott — Breitner, a közismert és közgyűlölt városi pénzügyi kényúr. S aki szociáldemokrata volt egykoron és ha tud, objektív szemmel megírja a bécsi vörösök ijesztően csúfos bukását, hiszen alig három nap leforgása alatt minden vörös keret megszűnt, összeomlásuk egyik legfőbb okozója gyanánt Breitner elvtársat fogja megnevezni. Ki ez a Breitner? Bankhivatalnok volt és a háború és a forradalmi hangulat nyomása alatt igazgatóvá nevezte ki á Laenderbank. Két évtizedes bankgyakorlata alatt csak azt isméidé fel, hogy a banküzlet ,,a lopás egy komplikáltabb neme“ és miután magas nyugdíjjal az intézetet elhagyta, még nagyobb fizetéssel a szociáldemokrata párt pénzügyi zsenijekép átvette a városházán a polgári középosztály uralmának megsemmisítése feladatát. Bécs lakosságának nyolcvan százaléka munkás és hogy ezeknek minden követelését teljesíthesse, adókkal, illetékekkel kiforgatta vagyonából a húsz százalék polgárságot. Óriási szubvenciókat adott szociáldemokrata kul- túregyesületeknek, ezek naponkint hatszázezer színházjegyet vásároltak olyan színházakban, amelyeknek programját, tehát művészi életét vörös drámaírók és vörös kritikusok diktálták. Ezeket a színházjegyeket néhány fillérért kapták meg’ a szervezett elvtársak, a többi jegy után már huszonöt százalék vigalmiadót követelt Breitner, sőt félárújegy vagy szabadjegy után is a jegy egész ára negyedrészét kellett a színháznak lerónia. Számoljunk csak: a félárujegy ára tíz schilling, a huszonötszázalékos vigalmiadót az egész jegy árából, húsz schillingből kellett számítani, maradt tehát a színháznak tíz schillingből pontosan öt schillingje. Ám ugyanakkor ugyanez a Breitner csak annak a vállalkozónak adott színházi engedélyt, aki kötelezte magát arra, hogy tizenkét hónapon át fizeti tagjait és személyzetét, akkor is, ha csupán nyolc hónapig játszik. Ha felszaporodott a színház adó- és illetéktartozása, Breitner elvtárs megvonta a koncessziót, az új direktor pedig csak azzal a kötelezettséggel kaphatott engedélyt, ha vállalta elődje minden hátralékos városi köztartozása törlesztését. Volt olyan szerencsétlen, aki folyó tartozásán felül négy bukott jogelődje adósságát kellett, hogy fizesse Breitner elvtársuak. A vörös pénzügyi politika csődle Általános és titkos, nőkre is kiterjedő és egyenlő választói joggal 1 millió 177 ezer embre szavazott le az utolsó bécsi választáson 1932-ben és ebből 683 ezer szavazatot kapott a szociáldemokrata párt. ötvenki- lencszázalékos abszolút többség erősítette meg a párt vezetőit a városházán s ez az impozáns többség korlátlanul intézte az ügyeket. Ellenőrzést nem tűrt. Hiába szólította fel a keresztényszoci álista párt, amely viszont a többi polgári párttal együtt a parlamentben szerzett többséget, hogy lépjen vele közösségre a városháza politikai és adminisztratív irányítására, a vörösök és különösen a párt intran- zigens szélső frakciója, nem akart megalkudni. A bizalmas tárgyalásokon azt követelte a paktum kardinális feltétele gyanánt, hogy felezze meg vele a polgárság az ország vezetését. Tovább folyt tehát a harc a két világnézet között. A vörös politika célját elérte: a polgárság vagyona elpusztult, de ezzel megtört a szociáldemokrata pozició is, mert kiapadt a forrás, amelyből a szociáldemokrata párt táplálkozott és táplálta híveit, a munkásságot. Minden vonalon takarékoskodnia kellett. Leszállította alkalmazottjai létszámát, lecsökkentette a megmaradtak javadalmazását, megdrágította a városi üzemek szolgálatát, felemelte a gáz, a villanyvilágítás, a közúti vasút tarifáját, bevételei leolvadtak és csődöt mondott politikájuknak a tétele, hogy csak a marxista gazdaság képes a tömegek létfenntartását biztosítani és a munkásság életszínvonalát feljavítani. Igaz, hogy a polgári kormányzat hasonló takarékossági intézkedésekre határozta el magát, a viszonyok kényszerítették rá, de a polgári kormány sohasem mondotta a munkásságnak, — mint a szocialista városi pénzügyi tanácsos a városi munkásoknak, — hogy „ti csak követeljetek, a mi dolgunk, hogy honnan vesszük a fedezetet“. A felocsúdott B6cs űj vezérkara Az alulról kiépített városi rend tehát megbukott. A kormány feloszlatta a városi képviselőtestületet, letartóztatta a lázadás előkészítésének gyanúja alatt a polgármestert, aki egyben Becsnek, amely nemcsak fővárosa Ausztriának, de egyúttal a kilenc osztrák tartománynak egyike, tartományfőnöke volt s a főváros élére elébb kormánybiztosnak, majd polgár- mesternek kinevezte Schmitz Richard volt alkauceí- Járt. Tehetséges, erélyes, becsületes politikus. Meggyőződése« keresztényszociálista, Lueger-vágúsú, aki, mert megértéssel közeledett a városháza túlnyomóan szociúlista alkalmazottjaihoz, hamar meghódította a sokezer emberből álló tábort. Kertelés nélkül elcsapta az összes vörös városi tanácsnokokat, kerületi elöljárókat és helyetteseiket, mindenüvé polgári és hazafias érzésű új embert ültetett. Elcsapta az alpolgármestereket és újakat nevezett ki. A februári lázadás leverése elsősorban Fey alkancellárnak az érdeme. Vállalta a felelősséget már eleve s — ez nem olyan hízelgés, ami a hadvezért mindig kíséri, ha győzött, Fey báró az életét, a bőrét, az exiszten- ciáját kockáztatta. Állta a golyózáport és a veszélyes helyen maradt akkor is, amikor az adjutánsát, aki közvetlen mellette állt, összelőtt véres karral vitték el mellőle. S mert a Heimatschutz — ez a neve a Starhemberg—Fey katonai jellegű polgári alakulatának — foglalta el a vörös városházát, a gyönyörű gót épület egyik tornyán az állam piros-fehér lobogója leng, a másikra azonban a Heimatschutz zöldfehér zászlaját vonták fel. A városháza új adminisztrációja is ilyen arányban megoszlik. Keresztényszociálista a polgármestere, de Heimatschützlcr az első alpolgármester, Lahr őrnagy, Kresse, a második alpolgármester keresztényszociálista, a harmadik alpolgármester, dr. Winter, a keresztényszociálista szakszervezetek szellemét képviseli. Ö a munkások kiszemelt városi vezére. Rá vár a feladat, hogy teljesen megbékítse az egykor vörös munkásságot az új iránnyal és a hazafias, nemzeti, vallási érzést ültesse a szívükbe, az osztályharc gyűlölködése helyére. Arzenál a munkásotthonokban Alig van szociáldemokrata egyesület, amely még élne. Sokat közülök feloszlatni se kellett, megszűntek, amikor megszűnt a rendszer, amelyet szolgáltak és letűntek az emberek, akik visszaéltek a hívekadta hatalommal. A legtöbb szociálista egyesület a titkos és tiltott fegyverkezés céljait szolgálta. Volt például egy munkás-vadászé gylet, amely nagy városi szubvenciót húzott, csak éppen tagja nem volt, tagságidíj bevétele nem volt s bizonyosan nehezen talált volna is munkást, akinek kedvo, pénze és ideje lett volna vadászatra. Kulturális nevű munkásegyesületek felszerelése is sok esetben — gépfegyver és muni3 ció volt és mert az egyesületek felügyelő hatósága, a polgármester is vörös volt, a rendőrség pedig, amely viszont a tartományi főnök rendelkezése alá tartozott, aki ugyancsak a vörös polgármester volt, nem tudott kellő eréllyel fellépni az egyesületek ellen, ha gyanúsaknak találta is őket. Hivatása magaslatán a rendőrség Felszabadult visszás és egészségtelen helyzetéből a bécsi államrendőrség is. Noha hatásköre nemcsak Becsre, de az egész országra kiterjedt, Becsben alá volt rendelve a vörös tartományi főnöknek, Seitz polgármesternek. Panaszolták is a különféle rendőr- elnökök, hogy ugyanakkor, amikor a kormány bizalmas rendeletére szigorúan fel kellett lépniük a szocialisták túlkapásai és titkos fegyverkezése ellen, a régi rendszer idején hetenkint jelentkezniük kellett a vörös tartományi főnök előtt és referálniok kellett annak, akinek a tevékenységét a kormány és az állam szempontjából ellenőrizni voltak hivatva. Dollfuss még a februári lázadást megelőzőleg ötletesen megszüntette ezt a furcsa állapotot. Megszervezte a biztonsági igazgatók állását s a bizton* sági szerveket ezek alá rendelte. Becsben a rendőr- elnököt, a kitűnő dr. Scydel Eugen t nevezte ki biztonsági igazgatónak s a rendőrséget kivonta a vörös tartományi főnök hatásköre alól. Bizonyos, hogy ez a sikeres rendelkezés lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a lázadás leverésében az államrendőrség nagyszerűen megállta a helyét. Dr. Presser udvari tanácsost, az állampolitikai osztály vezetőjét a harcok idején meglepetés alig érte. Már a lázadás olső óráiban meg tudta jelölni a helyeket, ahol a vörösök fegyveres csapataikat készenlétbe helyezték. Szinte óráról-órára kapta jól iskolázott detektívjeitől a jelentéseket a vörösök terveiről s bárhol mozdultak meg a lázadók, a rendőrség nyomban megtehette az ellenintézkedéseket. Az új polgármester az üzemek éléről csak azokat a vörös főtisztviselőket távolította el, akik állásukat politikai érdemeik jutalmazása gyanánt kapták. A közúti villamosnál például csak egy igazgatót mentett fel, a többi boldog, hogy a helyén maradhatott s már nem szociálista ... 70,000 Ingyen lakás a vöröseknek Hetvenezer lakást épített a vörös rezsim a polgárság pénzén a vörös párthíveknek. Nagy részük, a munkanélküliség miatt, azt a csekély házbért sem tudta megfizetni, amely a milliárd schillinges befektetésnek még a kamatját sem fedezi. Senkit nem telepítettek ki ez ajándék-lakásokból és Schmitz polgármester tovább építteti azokat a városi bérházakat is, amelyeket még a vörösök vettek pro grammba. „Bécs Polgársága" lesz a neve a 64 tagü űj kormányzótestületnek Régi képviselőtestülete Bécsnek szintén eltűnt végleg. Választásra sor nem kerül. Hatvannégy bécsi polgárt fog a polgármester kinevezni egy tanácsadó testületbe, ennek a testületnek Bécs Polgársága lesz a neve. Tagja a tanácsadó testületnek csak olyan bécsi illetőségű polgár lehet, aki legalább harminc éves, foglalkozása van, exisztenciája biztos s abban a foglalkozási ágban, amelyben tevékenykedik, általános tekintélyt élvez. Bécs Polgársága tagjai, ha iparosok, kézművesek vagy kereskedők: a, várossal semmiféle üzleti kapcsolatban nem állhatnak. A hatvannégy főnyi testületben tizenkét helyet kap a kisipar, a nagyipar és a kereskedelem és pedig hat munkaadó és hat munkás vagy alkalmazott. A bankok, takarékpénztárak és biztosítóintézetek együttesen, a szabad pályákon működők, köz- alkalmazotak, a mezőgazdaság négy-négy taggal lesznek képviselve, a . felekezetek tizenkét taggal. Rengeteg a jelentkező. Figyelemmel politikai okoknál fogva arra lesz a polgármester, hogy a vörös városháza katonai meghódítói, a Heimatschutz, érdemeinek megfelelő arányban foglaljon helyet Bécs Polgárságában. Az új éra nem üldöz senkit, szeretettel óhajtja meghódítani a munkásság szívét. Ezerszám jelentkeznek az egykor vörösök a plébániákon és visszatérnek a katholikus egyházba. Szülők, akik a szabad- gondolkodók behatása alatt fclekezetenkívülieknek neveltették gyermekeiket, most ismét templomba és hittanórára küldik őket. Május elsejét is újra meg- ünnepli Bécs népe. Vele lesz az ünnepen a kormány, a városháza, vele lesz az egyház, csak a vörös lobogó és a súlyosan kompromittált osztályharc- dogma szelleme nem lesz jelen. Ennek már nincs mit keresnie Ausztriában. Welnsruber Városliget Naponta katonazene
