Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-04-25 / 17. szám
HusxonnegyediU évfolyam Budapest, 1934. április 25. 17. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE................24 PENGŐ FÉLÉVRE ................. 12 PENGŐ EG YES SZÁM ARA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRASSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Az építőiparért SIPŐCZ JENŐ P0L6ÁW1ESTER nyilalkozih a Fővárosi Hírlapnak a henyérdrágítás ellensúlyozására (ervDevelt hald sági intézkedésekről, az épífőteiékeiiuség fellendítéséről és egyéb városigazgatási kérdésekről Mindenekelőtt tisztában kell lenni azzal, hogy az építőiparnak ama panaszai, amelyek Imrédy Béla pénzügyminiszternek expozéjában tett kijelentéseivel kapcsolatban nap-nap után elhangzanak, igen komolyak és semmiesetro sem arra valók, hogy egyJ szerűen napix-endre térjünk fölöttük. Az építőipar jogosan riadt meg a pénzügyminiszter kijelentései tői, ha pedig az építőiparnak oka van az aggoda lomra, akkor Budapest polgársága sem nézhet nyugodtan a jövő elé. Ezzel azonban nem mondtuk azt, hogy az építőipar aggodalmai minden tekintetben és százszázalékig megokoltak volnának. Ilyen esetekben az ijedtség és a félelem mindig nagyobb szokott lenni, mint a veszedelem, amely fenyeget. Az izgalmas légkörben azután az érdekeltek egyszerűen nem vettek tudomást a pénzügyminiszternek azokról a kijelentéseiről, amelyek az építkezési kedvezmények megvonása tekintetében együítéseket tartalmaztak. Tény az, hogy a pénzügyminiszter nemcsak expozéjában, de újabban is megismételte azt a kijelentest, Hogy az epitKezósi ipart nem ionéi egyik napróL a másikra teljesen megváltozott hely zetoe hozni. Éppen azért hajlandó a miniszter bízó nyos mérsékelt keretben olyan adókedvezményeket adni, amelyek az építkezési iparnak építési lehetőségeket fognak nyújtani. A helyzet máris nem olyan sótét tehát, mint amilyennek azt első pillanatban látták az érdekeltek, de meggyőződésünk az is* hogy a pénzügyminiszter, aki tökéletesen értékeli az építőiparnak nemzetgazdasági szerepét, további engedményekre és további korrektivumokra is hajlandó lesz. Ezért tartjuk nagyon fontosnak Budapest országgyűlési képviselőinek azt az elhatározását, hogy partkülönbség nélkül mindnyájan a pénzügyminiszter elé járulnak és igyekeznek meggyőzni arról, hogy Budapest építőiparának, amely már amúgy is régebben megbénult, újabb hélyzet- súiyosbodása az egész fővárosra és az egész polgárságra katasztrofális jelentőségű lehet. Az építőipar érdekében megindult mozgalomnak azonban nem szabad elköteleznie magát semmilyen irányban. Mi az egyszerű polgár fejével gondolkozunk és úgy érezzük, hogy itt nem az Erzsébet- sugárutat, hanem az építőipart kell megmenteni. Nem fontos, hogy a város ebben a pillanatban egy városrendezési szépséggel gazdagodjék, hanem az a fontos, hogy erőben és munkaképességben maradjon meg az építőipar arra az időre, amikor majd az Erzsébet-sugárutat fölépíthetjük. A dánosi rabló- gyilkosság jut eszünkbe, amikor a nyomozó csendőrök hónapokon át nem gyilkosokat, hanem oláh- cigányokat kerestek, mi pedig az Erzsébet-sugár- útért exponáljuk magunkat akkor, amikor minden bárhonnan jövő, bármilyen segedelmet el kelleno fogadnunk, amely az építőipart megmentheti. És itt van a pénzügyminiszter úr álláspontja ban egy rész, amelyet száz százalékig el kell fogadnunk. Ez pedig az, ami a lakások tatarozására vo natkozik. Nekünk is meggyőződésünk és ezt szám- talanszor elmondtuk, hogy Budapest lakosságának igen nagy része azért húzódik ki a környékre lakni, mert idebent, a város szivében nem talál elegendő számú, a kulturember igényeinek megfelelő modern, higiénikus és jól felszerelt lakást. Ez az oka annak, amire a pénzügyminiszter expozéjában hivatkozott, hogy Budapesten tizenkétezer lakás áll üresen. Ha ezeket a lakásokat a pénzügyminiszter által is elfogadott tatarozási hitel segedelmével kultílr- omberek által lakhatóvá teszik, — pedig a pénzügy- miniszter maga mondta, hogy egy lakást nagyon kis összeggel lehet lakhatóvá, emberré méltóvá tenni, — akkor az első és momentán veszedelem elhárult az építőipar feje fölül. Egyben pedig Budapest visszakapja azokat az adófizetőit, akik ma a környékbeli községekben és városkákban laknak, de visszakapja ezeket a budapesti kereskedelem és ipar is, ők pedig nem lesznek kénytelenek napota valóságos utazás árán eljutni reggel munkahelyükhöz, este pedig az ágyukhoz. Nem olyan sötét a helyzet tehát, mint amilyennek az első pillanatra látszik, a fontos csak az, hogy tökéletes - összefogással igyekezzék minden tényező Az építőipart megmenteni, amely a magyar főváros számúra az életlehetőséget jelenti. Búzafeleslegeinket a legnagyobb küzdelmek árán igyekszik a kormány a külföldi piacokon elhelyezni, lisztkészleteink óriási mennyiségekben állanak rendelkezésünkre és mégis, a ma legnagyobb gondja: a kenyér. Ezt a féltett kincset akarja magának biztosítani a mai vergődő korszak embere, de ezt a törekvését súlyos akadályok gátolják. Egyik napról a másikra érkeznek a jelentések a kenyérárak drágításáról és különböző tervekről, amelyeknek egyik nyugtalanító jelensége a közelmúltban létesített kartelszerű megállapodás: a pékegyezmény. A pékek tömörültek olyan célok elérésére, amelyek számukra nagyobb jövedelmet, a mindennapi kenyérért dolgozókat pedig új gondokkal terhelik. A főváros vezetősége a legéberebb figyelemmel kiséri az élelmiszeráraknak és elsősorban a kenyérnek áringadozásait és minden alkalmat felhasznál arra, hogy milliós lakosságának életérdekeit meg- védclmezze. Most, hogy újból fenyeget a kenyérdrágítás veszedelme, felkerestük és megkéz'deztiik, hogy milyen intézkedéseket foganatosít a főváros a kenyérdrágítás küszöbön álló manőverével szemben. Sipőcz Jenő polgármester kérdésünkre a következő nyilatkozatot adta a Fővárosi Hírlap-nak: — Amikor tudomást szereztem arról a kezdeményezésről, hogy a kenyérfélék áraiban bizonyos újabb változtatások vannak készülőben, nyomban utasítottam az illetékes ügyosztályt, hogy az összes részleteket tárja fel és megfelelő jelentést adjon a szükséges intézkedések foganatosítása érdekében. — Tudomásom szerint a budapesti pékek nem léptek kartelbe, hanem Iparvédelmi egyezmény címen akarnak bizonyos árkülönbözetet biztosítani. Ennek a megállapodásnak az a lényege, hogy a péksütemény í fillérnél olcsóbb nem lehet, ami feltétlenül nem kívánatos árrögzítést jelent. A másik törekvés arra irányul, hogy a legkeresettebb kenyérfajtát: a félbarna kenyeret a mai 28 filléres egységárról 32 fillérre emeljék fel. A döntés ezidáig nem történt meg és értesülésem szerint az árelemző bizottság most tanulmányozza az alapszámításokat, amelynek értelmében valószínűleg legfeljebb 30 filléres árat engedélyeznek. — Rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy a mai súlyos viszonyko között a legszükségesebb élelmicikkek, akár csak minimális megdrágítása is napirendre került. Feltűnő és káros ez az akció, azért is, mert annak nincsen megindokolható háttere. Az utóbbi időben ugyanis lényegesen csökkentek a lisztárak és így nem lehet magyarázatot találni arra, hogy miért akarják megdrágítani a kenyeret. — A székesfővárosnak megfelelő szerv áll rendelkezésre ahhoz, hogy minden drágítással szemben változatlanul az olcsóbb kenyeret hozza forgalomba. A községi kenyérgyár nem csatlakozik semmiféle iparvédelmi egyezményhez és az alapításkor maga elé tűzött céloknak megfelelően, tovább is megtartja árnivelláló szerepét. A községi kenyérgyárnak nem lehet más hivatása, minthogy függetlenítse magát a pékipari spekuláció ingadozásaitól és változatlanul olcsó áron nyújtson lehetőséget Budapest közönségének az olcsóbb kenyérfélék' megszegésére-:--'A- • főváros mindenesetre bevárja a pékipari front eseményeinek kialakulását és utána nem késlekedik olyan intézkedések megtételével, amelyeknek célja, hogy elhárítsa az újabb terheket Budapest népéről. Az iparosok, a vállalkozók és a munkások nagy társadalmi rétege sorsának jobbrafordulasát az építkezési tevékenység megindulásától reméli. Szükség van tehát olyan ösztönző kedvezményekre, amelyek a tőkét építkezések megindítására hangolják, mert csak így remélhető, hogy az iparágak munkához jutnak. Az itt várható lehetőségekről a polgármester a következőket mondotta: — Mindent el kell követnünk olyan irányban, hogy az utóbbi^ időben sajnálatos módon ellanyhult építkezési kedvet ismét felélénkítsük. A törvény- hatósági tanács legutóbbi ülésén foglalkozott ezekkel a kérdésekkel és elhatározta, hogy messzemenő akciót készít elő a rendkívüli házadómentesség biztosítása érdekében, — Ma pillanatnyilag az a helyzet, hogy két egymással ellentétes szempontot kell közös nevezőre hozni. A háztulajdonosok azt hangoztatják, hogy az újabb bérházépítkezések növelik az üres lakások számát és ily módon a házvagyon lassanként elsorvad. Bizonyos tekintetben hozzásimul ehhez a felfogáshoz az állami és városi hatóságok pénzügyi aggodalma is, mert növekvő üres lakásmennyiség esetén az ilyen címen várható adók kiesésétől kell tartani. Másik oldalon áll az a törekvés, hogy az építkezések kiszélesítésével foglalkozást teremtsünk a dolgozó társadalom széles rétegeinek, amelyik keresethez jutva, más források útján gondoskodik az adóbevételek szaporodásáról. — Nézetem szerint nincs súlyos akadálya annak, hogy a megfelelő középutat megtaláljuk. Feltétlenül találunk lehetőséget arra, hogy az ellentétes érdekeket összeegyeztessük és megindítsuk az építkezéseknek olyan folyamatát, amely nem veszélyezteti, sőt alátámasztja a mai ellentétes törekvéseket. A törvényhatósági tanács is ilyen értelemben foglalt állást, amikor elhatározta, hogy küldöttségileg kéri meg a kormányt a rendkívüli liázadómen- tesség engedélyezésére. A gazdasági helyzet javulása szemmel- láthatóan bekövetkezett, és. bizonyára re Le Slpöcz lenő űr. polgármesteri
