Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-03-28 / 13-14. szám

Budapest, 1934 március 28. ^OW&O&IíjMAP 7 Veszedelmesebb a takarékosságnál az elalélt állapotba jutott tétlenség Becsey Antal sürgeti a közmunkák megindítását és azoknak a lehetőségeknek kihasználását, amelyek azonnali munkaalkalmakat nyújtanak Talán soha nem várták türelmetlenebbül a vál­lalkozók, az iparosok és a munkások a fővárosi (köz­munkákat, mint az idén, amikor úgyszólván telje­sen megszűnt a legtöbb iparágat foglalkoztató ma­gánépítkezés. A törvényhatóság közgyűlésein és a tanácsban Becsey Antal több alkalommal hangoz­tatta, hogy a takarékosságot nem szabad összeté­veszteni a tétlenséggel, mert ez sok esetben káro­sabb a takarékosság szempontjainak szigorú betar­tásánál. A főváros vezetőségét természetesen erősen korlátozzák cselekvésükben a mostani helyzet adott­ságai, még is el kell követni mindent, hogy a köz­munkák, különösen azok, amelyek pénzügyileg már elő vannak készítve, haladéktalanul megindíttassa­nak. Ezekről a kérdésekről Becsey Antal törvényhatósági tanácstag, az Egységes Községi Polgári Pánt társelnöke a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Itt állunk a tavasz küszöbén és eddig a szo­kásos út- és csatornaépítési munkák kivételével még alig történt valami megmozdulás a fővárosi köz­munkák frontján. Mint már több alkalommal kifej­tettem, a főváros vezetőségének minden körülmé­nyek között módot kell találni arra, hogy a tervbe­vett, előkészített, vagy előkészítés alatt álló mun­kálatok valóban meginduljanak, mert az iparnak, a vállalkozási életnek nélkülözhetetlenül szüksége van arra a pezsdítő energiára, amit a főváros mint munkaadó reprezentál. Az idei költségvetés szűk keretei között nem szerepelnek ugyan komoly köz­munkák, de mégis egész sora áll előttünk a lehető­ségeknek, amelyeket költségvetésen kívül is meg tudnánk valósítani. — Elsősorban a városszabályozási kérdésekre utalóik. A Tabán mellett a legfontosabb probléma, amivel ma foglalkozni kell, az épülő Boráros-téri híd budai hídfőjének, a hídfő környékének és a hozzávezető Duna­partnak, szóval az új XI. kerület nagy ré­szének rendezése. A másik probléma, amivel szintén foglalkozni kell, szorosan összefügg fürdőváros programmal. A főváros a legutóbbi időkig meglehetősen mel­lőzte és elhanyagolta a keserűvízforrások kérdését, pedig ezek gyógyforrásaink közül azok a vizek, amelyek máris világszerte híresek és megfelelő be­rendezés propaganda után ezeknek a segítségével tényleg nagyarányú, komoly idegenforgalomra szá­míthatunk. A keserűvízforrások területe az őrmező környékén húzódik. Egyenesen parancsolóan követe­lik ezek a gyógyvizek a városfejlődés irányítóitól, hogy számoljanak velük és úgy készítsék el errei a vidékre a városszabályozási terveket, hogy adva legyen a lehetősége a nagyarányú, minden tekin­tetben megfelelő gyógyhely és üdülőtelep létesítésének, amely annakidején méltán veszi fel majd a ver­senyt akár Karlsbaddal és Marienbaddal. A harmadik probléma, ami komoly megfonto­lást érdemel: a közlekedés, elsősorban a távolsági közlekedés megoldása. A helyiérdekű vasút mai formájában úgy közlekedési, mint városfejlesztési szempont­ból tarthatatlan. — Legsürgősebb megoldásra vár a két vasút kooperációja és a határokon belül kizárólag a köz­úti forgalomnak kell átadni a helyet. Természetesen egyidejűleg meg kell oldani a tarifális kérdést is. Teljesen tarthatatlan például, hogy a Kálvin-tértöl Albertfalváig, alig két kilométeres útvonalon 36 fil­lér az átszállójegy ára, ugyanakkor pedig Rákospa­lotától Pestszentlörinéig, vagy Óbudától Erzsébet- falváig 24 fillérbe kerül az utazás. A helyiérdekű vasút pályaudvarainak kihelyezése, a város belső területén futó vágányhálózat megfelelő átépítése egyúttal munkaalkalmat is jelentene. Azt a megol­dást azonban, hogy a Gellért-térrol néhány száz mé­terrel odább, a Horthy Miklós-körtérre helyezzék át például a HKV-végállomást, egyáltalában nem tar­tom helyesnek és elfogadhatónak. Félmegoldásokkal Hunyadi János TMMÉ1HT« KESEROyiZ*"""*"* AI HKksZTÓHZERVKK I.BOUVÁí.ÓBB OTŐGTTUBL |QT HÁZTARTÁSBAN BUM HIÁNYOZHAT ■mMlMIFELOLMULHAlUT^ SAILEHNEK ANDRÁS, BUDAPEST nem lehet operálni, hanem radikálisan kell megol­dani az egész vonalon a HÉV-kérdést, illetve egységes közlekedés problémáját es a két vasútvállalat szerves összeműködését. — Nem jelent ugyan momentán munkalehetőséget, de mégis igen komoly, figyelemreméltó feladat a környékbeli városokkal és községekkel való koope- rálás megoldása is. Közlekedés, közművek, közegész­ségügyi intézmények és az élet ezer más szálai kö­tik már úgyis össze ezeket az úgyszólván teljesen Budapesttel egybeépített elővárosokat a főváros sorsával, /lehetetlen tehát, hogy a. jövőben ne együt­tesen keressük a feladatok megoldásának útjait. Úgy tudom, határkiigazításra. Albertfalva és Kelenvölgy, ame­lyek teljesen egybeépültek Budapesttel, a főváros üzemeit, közlekedését használják, minden életvonat­kozásukban Budapestől függnek, évek óta szorgal­mazzák a csatlakozást. Ez annál is inkább sürgős lenne a főváros szempontjából is, mert amíg i/tt a közigazgatási határokat nem helyesbítik, addig nem lehet a városszabályozási munkákhoz sem ko­molyan hozzáfogni. — Nemcsak az új városrész, hanem egész Buda érdeke kívánja, hogy napirendre kerüljön a budai általános csatornázás ügye is. — Kelenföldön ugyanis már nagyrészt elkészül­tek a közcsatornák, sőt épül az ideiglenes szeniny­a kormány is foglalkozik ezzel a gondolattal. — Az új XI. kerület határa például annyira össze-visszafonódik Albertfalvával és Budafokkal, hogy itt a legsürgősebben szükség lenne bizonyos vízátemelő is, de a dunaparti főcsatorna csak a Gellért-térig van kiépítve, az északi oldalon pedig a Zsigmond-térig. A G-ellért-tér és Zsigmond-tér közötti sok kilométeres szakaszon egyáltalában nincs megfelelő csatornázás, a mellókcsatomák nagyrésze közvetlenül a Dunába ömlik, ez pedig’ közegészségügyi szempontból sem kívánatos. — A nagy közüzemeknek, elsősorban a gázmü­veknek komolyan kell foglalkozni, már csak üzleti érdekből is, azoknak a házaknak a bekapcsolásával, amelyek ma még kívülállanak a hálózaton. Rengeteg kisembernek jelent ez munkát, vállal­kozási alkalmat, ha jól megorganizálják. Végül a háztatarozások dolgára akarok még rá­mutatni. Ez is évek óta ide-odatologatott kérdés, anélkül, hogy komolyan hozzányúltak volna. Most végre a Kereskedelmi és Iparkamara statisztikát készíttetett á tatarozásra szoruló ingatlanokról és kiderült, hogy több mint 16 ezer olyan ház van, amely rá­szorulna az alapos restaurálásra. A kamara ezt a kimutatást a napokban átküldi a fővároshoz és most a hatóságokon a sor, hogy a háztulajdonosokat rábírják ezeknek a munkáknak az elvégzésére, amely az iparosok és munkások ezreinek biztosítana hosszabb időn át kenyeret. Budapestre tervezik a létesítendő Duna-Tisza csatorna torkolatát A hajózási- és kikötőfanács nagyszabású prog­rammed dolgozott ki a budapesti Duna-szakaszra Múlt évben alakította meg a kormány a hajó­zási- és kiköíőtanácsot, azzal a rendeltetéssel, hogy központi irányítója legyen a magyar hajózásnak és a nemzetközi életbe, egyre nagyobb súllyal beillesz­kedő dunai forgalomnak, továbbá azért is, hogy kezébe vegye a budapesti kikötők ügyét, különösen azok további fejlesztését. Ennek különösen azért van rendkívüli fontossága, mert az utódállamok szívós erőfeszítéssel próbálják magukhoz ragadni a Duna- hajózás hegemóniáját, amint ezt a pozsonyi, a ko­máromi és a belgrádi hatalmas kikötőépítkezések is bizonyítják. A közelmúltban elsőnek adtunk hírt arról a nagyjelentőségű tervről, hogy a csepeli állami ki­kötő veszi át az évek óta élettelen, kihasználatlan fővárosi helyikikötőt, s most újra nagyjelentőségű hajózási eseményről van alkalmunk beszámolni: a hajózási- és kikötő-tanács nagyszabású programmot dolgozott ki a budapesti Duna- szakaszra vonatkozóan, belekapcsolódva abba a hatalmas koncepciójú álta­lános városfejlesztési programúiba, amelyen Harrer Ferenc volt alpolgármester vezetésével, külön bizott­ság már évek óta dolgozik. A hajózási tanács munkatervét most közölte a fővárossal. A Fővárosi Hírlap munkatársa beavatott helyen érdeklődött a Programm részletei iránt, amelyről a következő információt kapta: — A hajózási tanács tervének egyik legérdeke­sebb és legjelentősebb része az, hogy a város belső területét szelő rakodópartok mellől teljesen ki fogja telepíteni a teherhajóforgahnat és a teherkikötőket. Belterületen kizárólag csak személyhajók számára engedélyeznek kikötőt. De a személyhajók sem hor­gonyozhatnak ott hosszasabban, nem rakodhatnak és a Dunakorzó mentén nem fűthetik a kazánokat. Ezzel megszűnik a panasz, hogy a főváros szívében, legszebb sétahelyén lehetetlenné teszi a tartózkodást a hajókémények gomolygó füstje. A tervezet szerint a pesti parton a Margitliíd és az épülő Boráros-téri híd kö­zött teherhajó egyáltalában nem köthet ki és az itt létesített kikötőket, raktárházakat ki fog­ják telepíteni. Szemólyhajók kikötői megmaradnak, de a gőzösök csak a ki- és beszállás, az átmenő ha­jóknak pedig csak az itt tartózkodás tartama alatt horgonyozhatnak. A személyhajók állandó kikötő­helyét is a hidakon kívül jelölik ki. A budai Duna- part a tervezett Óbuda-Hungária körúti hídtól a Műegyetemig mentesül a teherhajóforgalomtól. A Margit-hídtól felfelé megmaradnak a kikötők és raktárházak, de az erős füstölést itt is eltiltják. KÉPESSÉGVIZSGÁLAT INDORG pszichotechnikai és szer­vezési intézet, Budapest, V., Nádor­utca 26 Telefon: 1G-1-27 — Nagyszabású programmot dolgozott ki a ta­nács a a csepelszigeti állami kikötő fejlesztésére vonatkozóan is. Nagy ki terjedésű, modem vasúti be­rendezésekkel egészítik ki a kikötőt és kikötő- pályaudvar épül, ahol közvetlen átszállást létesítenek a vonatok és a hajók között. A kikötőfejlesztéssel kapcsolatban foglalkoznak a Ferencvárosi pályaudvar megfelelő átépítésével is. — A milleniumi évek városfejlesztési terveinek egyik kedvenc ideája volt a hajózási körcsatorna, amely a mai Hungária-körút vonalában kerülte volna meg a várost. A hajózási- és kikötőtanács ezt a tervet, mint ma már időszerűtlent, végleg elejtette. — Foglalkozik a tervezet a Duna—Tisza-csatorna kérdésével is. Erre vonatkozóan a tanácsnak érde­kes és a főváros jövőjére nézve szinte életbevágó jelentőségű álláspontja az, hogy a csatorna dunai betorkolásának a csepeli kikötő magasságúban kell kiépülnie. Ha ez a meglehetősen távoli terv tényleg meg­valósul, szinte beláthatatlan perspektíva nyílnék a déli városrész számára. Hatalmas dokkok, tárházak építés© szerepel a programmban, amely ha meg- valóisul, életre kel az álomkép: Budapest a nyugat és a kelet kereskedelmi életének a gócpontja lesz. Hit hoz a jövő ? Ki tudja ezt meg­mondani? Gyönyörű tervele, felébresztett vágyaié, titkos remé­nyek ragadják az embereket a képzelet birodalmába... Ein­stein professzor sze­rint : „a képzelet fontosabb mint a tudás I“ A tudásnak határa vari, a kép­zelet ?... alapja az életnek, a valóság­nak. Minden lehet­séges .... egyszerre szerencsés, dúsgaz­dag, boldog lehet! De hogyan képzel­hető mindez el kí­sérlet, próba nélkül ? Hogy érheti Ont egy nagy nyeremény, ha nincs sorsjegye? Most itt az alkalom ! Április 14-én kez­dődik az uj sors­játék, hol 300.000 P, 200.000 P 100.000 P, sőt szerencsés esetben 500.000 aranypengő is nyer­hető. Vegyen egy sorsjegyet bármelyik főelárusitónál 3, 6, 12 vagy 24 pengőért, ha lesz sorsjegye, mindjárt meg lesz a reménysége, hogy váratlanul nagy va­gyonhoz jut és tervei, vágyai megvalósul­hatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents