Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-03-01 / 9. szám

Budapest, 1933 március 1. Pesti kirakat /f pékeknek természetes, mindig igazuk van és főként akkor kell meg­hatottsággal és alázattal tudomást venni az ő patentiro- zott hazafiságukról, amikor a kenyér árát és a péksüte­mény árát fölemelik. Azt a remek színházi összjátékot, amelyet az ipartestület ilyenkor produkálni szokott, 'iga­zán megirigyelhetné akár Márkus László, a Nemzeti Szín­ház kitűnő direktora is. Egy-egy ilyen ipartestületi ülés az aggódó és busongó hazafiak tépelődését mutatja, akik éjjel-nappal polgártársaik jólétén törik a fejüket és ret­tentő keserű nekibúsulással hajlandók csak a kenyér árát fölemelni. Teszik pedig ezt olyan gesztusok között, hogy Buda­pest polgársága igazán háládatosan, könnyező szemmel fogadhatja. Milyen szépen is mondta a napokban az ipartestület kitűnő elnöke, hogy a pékelmek is számolni kell a mai viszonyokkal és az ország nyugalma és békéje érdekében áldozatokat kell hozmok. Uram Isten, még a szegény pékeknek is áldozatot kell hozniok: föl kell emelni a kényéi' árát. Dehát ez csak természetes akkor, amikor a pékek ipa/rtestületének tagjai között alig nyolc­van százalék akad, akik egyszersmind budapesti háziurak is. Tessék elképzelni, hogy ez a nyolcvan százalék mennyi áldozatkészséggel, mennyi odaadással, „a mai viszonyokkal való mennyi számolással“ tudta ossz elcaparg atm azt a né­hány pár száz sokemeletes bérpalotát. Egyben azonban a pékipart estidet nyugodtan átve­ti etné a magyar tudományos akadémia 'szerepét is, mert a magyar nyelv szépségeit és finomságait nincs az az előkelő magyar' író, ‘ nincs az a tekintélyes akadémikus, aki olyan gyönyörűen ki tudná használni, mint a pék ■urak. Mert méltóztassék tudomásról venni és az összes budapesti háziasszonyok Tegyenek meggyőződve róla, ami­kor tegnapról mára többet fizetnek a kenyérért, hogy itt — amint a pékek ragyogó elokvenciája kifejezi — „nem áremelés történt, hanem csupán a kenyér árának rende­zése.“ Ebben, azt hiszem, mindnyájan boldogan fogunk megnyugodni. Nála a jó Istennek, a pék urak rendezték a kenyér árát. Mert már alig bírtuk ki, hogy olyan ren­dezetlen viszonyok között éltünk: kevesebbet fizettünk, mint ma. A pék urak mellett azonban ideje volna, hogyha most Dias' végre-valaliám a községi kenyérgyár is megmutatná a maga élethivatását. Ezt a fővárosi üzemet azért csinál­ták meg annakidején, hogy a kenyér árát szabályozni le­hessen. Nem pedig azért, hogy <o pék urak áremeléséhez állandóan argumentumokat szolgáltasson. Azt hisszük, ideje lenne végre-valahára, hogy a községi kenyérgyár be­bizonyítsa, hogy a pékek nemcsak színészi felvonulást ren­deznek akkor, amikor ennek az üzemnek léte ellen tilta­koznak. A kenyérgyár mai tevékenysége csak arra való, hogy a pékek bátorságot kapjanak a további szabad garáz­dálkodásra. A kenyérgyár mai tevékenysége alapján nyu­godtan dísztagja lehet a pékek ipa/rtestületének, vagy akár a Háztulajdonosok Szövetségének, ahová a pékek nyolcvan százaléka úgyis tartozik. A- HrUcn yérf ' azután mindjárt gusztust is csinál a fölemelt árú kenyér­hez. Olyan szépen, olyan gusztusosán tapad a két hír egy­máshoz, hogy a pékek fölemelték a kenyér árát és a Peri­kenyérgyárban piszkoskezü kocsisok gondoskodnak a mi ■mindennapi betevő falatunkról. így, egymás mellett ez a két hír mindenesetre megnyugtathat ja a budapesti házi­asszonyokat, akik most már drágábban fizetik a kenyeret, de legalább biztosak bennet hogy az a kenyér, amit az asztalra tesznek, jóízűen fogyasztható el. A Peri-kenyérgyár esete akkor is elegendő volna, ha egymagában állana, de a hatóságokat a Peri-kenyérgyár­ral szemben való eljárásra az indította, hogy többfelől ér­keztek panaszok, amelyek szerint egyes üzemek és gyárak, amelyek kenyérsütéssel foglalkoznak, nem tartják be a higiénia legelemibb követelményeit sem. A VII. kér. elöl­járóság minden dicséretet és a polgárság háláját érdemli azért a rajtaütésért, amellyel leleplezte a Peri-kenyérgyár­ban folyó gusztusos munkát. A kenyérgyárról a napokban fognak ítélkezni, egyelőre azonban maga a rideg és un­dorító tény áll előttünk} hogy a kocsisok, miután istállói hajnali munkáikat (sokam vagyunk faluról származott em­berek, akik tisztában vagyunk ennek a hajnali munkának a lényegével) elvégezték, „azon melegébenu hozzáfognak a kenyérsütéshez. Ezt megállapította a kiszállott bizott­ság és a pékek ipartestülete most már nagyon jól tudhatja, hogy ezekután milyen örömmel és szeretettel fogadja Bu­dapest közönsége legújabb áremelésüket. Megnyugvásul szolgálhat azonban a főváros lakossá­gának az az erély és lelkiismeretes figyelem, amellyel a VII. kér. elöljáróság működik. Joggal elvárhatja ez a közönség, hogy a többi elöljáróságok is sietve követni fog­ják ezt a nagyszerű példát és kipellengérezik a többi perieket és a többi kenyérdMgasztó kocsisokat. Leukoplast magyar gyártmány Világraszóló propagandái és hatalmas Idegenforgalmai biztosít a fővárosnak a nemzetközi cserkész»jamboree A közgyűlés nem prejudicial a isáirhidai tárgyalásoknak — Az útépítési programot meg keli valósítani — Változatlanul fenn­tartják a művészetek támogatására felvett előirányzatot Rendkívüli közgyűlés volt az elmúlt pénteken, amelyik a maga higgadt és tárgyilagos lefolyásával bizonyította, hogy az összes községpolitikai pártok a főváros érdekeit tartják legfontosabb célkitűzéseiknek. A bánhidai villamos- telep ügyeiről volt szó és ebben a vonatkozásban az ellenzék szónoka nagy részletességgel sorolta fel azokat a szemponto­kat, amelyeket a megkötendő szerződésben kívánt lefektetni. A rendkívüli közgyűlés után még mindig nyitott kérdés, hogy miként alakul a főváros és a bánhidai centrálé viszonya és ezért szükségesnek tartottuk, hogy Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselőnek, az Egységes Községi Polgári Párt elnökének a véleményét megtudjuk, aki a következők­ben tájékoztatta a Fővárosi Hírlap munkatársát: — A rendkívüli közgyűlésen felvetett kérdésről Bor­vendég Ferenc alpolgármester teljesen kimerítő választ adott, amelyből megtudtuk, hogy a Dunántúli Villamossági Rt. és a főváros között csak most indulnak meg a döntő tanácskozások. Mindenképpen helyeslem, hogy ia bánhidai telep ügyében a közgyűlés nem tért ki a részletkérdésiekre és, ezzel győ­zőit az Egységes Községi Polgári Párlngk az az állás­pontja, amelyik a sürgősség mellőziését kívánta. Nincsen semmi célja ugyanis annak, hogy a tanácskozások előtt bármilyen állásfoglalással prejudikáljunk, mert nem kétséges, hogy a főváros vezetői minden tekin­tetben körülbástyázzák Budapest érdekeit. Véleményem ebben az ügyben nem változott: a bánhidai centrálé or­szágos érték, hatalmas állomása a magyar energiagaz­dálkodásnak és így feltétlenül szükséges, hogy a főváros­sal való kooperációja a jövőben; is biztosíttassák. A törvényhatósági tanács legutóbbi ülésén fontos tárgy- sorozatként szerepelt a gödöllői világ jamboree ügye, amely körül az elmúlt hetekben éles harcok folytak.. Azóta lehig­gadtak a kedélyek és igyőzött az a belátás, hogy a külföldi cserkészek magyarországi tartózkodása világeseménynek számít, amelynek révén Magyarország mindenképpen jól jár. — Teljesen közömbös, — mondotta Kozma Jenő, hogy a jamboree Budapesten vagy Gödöllőn kerül-e meg­rendezésre,, mert a főváros szempontjaiból Gödöllő is meghozza az idegenforgalomból feltétlenül jelentkező előnyöket.. Meggyőződésem szerint helyesen járt el a főváros, amikor a hatvan­ezer pengő értékű támogatáson kívül magára vállalta a különböző egészségügyi szolgála­tokat, valamint a közlekedés és a Budapesttel való összeköttetés fenntartását is. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a gödöllői táborban tartózkodó ifjúság hozzátartozói Budapesten fognak lakni, akik a maguk nagy tömegeikkel hallatlan méretűvé emelik a főváros nyári idegenforgalmát. Nagy elégtétellel állapítom meg, hogy, a nemrégiben még mutatkozó ellentétek e Ön kérdés körül megszűntek és hogy a jamboree sikere Magyarország számára belát­hatatlan értékű propagandát hoz magával. A főváros közmunkaprogramjában ez évben is jelen­tős tételekkel szerepel az utak építése és karbantartása, amelyek nélkül a főváros fejlődése el sem képzelhető., Most olyan hangok hallatszanak, hogy esetleges közmunkare­dukció esetén elsősorban ezen a; téren történnek korlátozások. Erről a kérdésről a következő nyilatkozatot kaptuk: — Nem tartom valószínűnek, hogy a megoldás ép­pen az utak építésének jelentős megszorításában jelent­kezzék, mert a külterületek útvonalainak rendezése első feltétele a város terjeszkedésének. A közmunkák tömegé­ben magasépítkezéseik úgyszólván alig szerepelnek, tehát az útépítési program végrehajtását feltétlenül kívatosnak tartom. Nemcsak arról van szó, hogy a főváros fejlődése ezt kívánja, hanem a munkaalkalmak tömegéről is szó van, ez pedig már szociális kötelezettség, ami elől aligha tér­hetünk ki. A magam részéről annál is inkább ragaszko­dom az útépítési program lehető betartásához, mert a külterületi építkezések számos vonatkozásban éppen az utak hiánya miatt nem tudnak megindulni. A költségvetés jóváhagyásával kapcsolatban az a hír is elterjedt, hogy a kiadások csökkentésére irányuló' szándékok során a képzőművészetek támogatására felvett tételt is anel- lőzi a kormány hatóság. — Kizártnak tartom ezt- az intézkedést, — úgy­mond,, — mert a kormány tagjai kivétel nélkül fanatikus tisztelői a művészetnek és nagyon jól tudják, hogy a köz- művelődési ügyosztály költségvetésében szereplő, arány­lag nem nagy összegre, feltétlenül szükség van. Olyan rossz idők járnak a művészekre, hogy joggal várják a főváros segítő támogatását és a különböző kiállításokon megjelenő bizottságot, ame­lyik úgyszólván a legnagyobb vásárló szerepét tölti be. Ezt a tételt nem fenyegeti veszedelem és bizonyos, hogy a festők, szobrászok és iparművézsek ebben az évben is mecénást tisztelhetnek fővárosban. A közlekedési bizottság a közeljövőben ülésre jön össze, hogy ott véleményt mondjon a régebb idő óta felmerült közlekedési problémákról. Kozma Jenő, a bizottság elnöke, az ügyosztályi előkészítést várja és azután gondoskodik a bizottság sürgős összehívásáról. CSATORNÁZÁS KÖVEZÉS ÚTÉPÍTÉS FÖLDMUNKA E N D O SS F E F5 Budapest, VIII., Ludoviceum-utca 18. Rudolf Budapest, I,, Györi-út 12. Károly Budapest, 1., Horthy Mfklós-út 29. A világítási költségek túlnyomó részét az áramszámla teszi, ehhez képest az izzólámpa ára elenyésző. A silány minőségű-lámpa csak a beszerzésnél olcsóbb; az áramfogyasztásban azonban annál drágább! Vegye tehát csak a bevált, gazdaságos TUNGSRAM egvseges községi polgári párt fcipeialai Ingja

Next

/
Thumbnails
Contents