Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-02-15 / 7. szám
Huszonkettedik évfolyam Jj Budapest, 1933 február 15. 7. szám Előfizetési ár: Egész évre ..............24 pengő Fé lévre.....................i2 pengő Eg yes szám ára: 50 fillér Árusítják az Ibusz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. Andrássy-út 60 Telefon: 137-15.© Postacsekk: 40.424 s Rendkívüli tanácsülést hívnak össze a főváros pénzügyi helyzetének megvizsgálására 72% heíyeít 601° a késedelmi kamat — M transzferpénzek felhasználhatósága — Mz Egységes Községi Part nem mondja ki a sürgősséget a hánhidai centra £é közgyűlési tárgyalására - Vélemény a műhely bizottság ankétjáről Méltányos rendezést kíván az álláshalmozás Budapest Apponyija Bölcsőjét nem a magyar székesfőváros földjén ringatták, de egész élete, egész gigászi tevékenysége hozzánőtt ehhez a városhoz és amikor 1921-ben Budapest díszpolgárává választották, a magyar fővárosra gondolva, a maga utolérhetetlen rátöri nagyságával azt mondotta : „Őszinte örömömre fog szolgálni, ha polgártársaim kulturális' és gazdasági boldogulása érdekében Isten kegyelméből teljes mértékben élvezett szellemi és testi erőmet az otthon szeretetéből fakadó melegséggel latba vethetem.“ íme, a nagy Apponyi, akinek kihűlt testét ma már a budapesti föld öleli magához, Budapestet vallotta otthonának. A Haza fogalma mellett az Otthon fogalma játszotta életében a legnagyobb szerepet. És elmondhatjuk, hogy amikor hazájáéit a történelemben is messze kiemelkedő szerepet játszott, a hazájáért való küzdelem mellett mindig küzdött otthonáért, Budapestért is. Mindig a veszedelmekkel terhes idők a nagy idők és ezek a fájdalmas, keserves évtizedek termelik ki a legnagyobb embereket. Még egy Apponyi Albert számára is Trianonnak kellett elkövetkeznie, mérhetetlen nagy feladatok elé kellett kerülnie, hogy igazi emberi, államférfiúi, politikai, jogászi, szónoki és diplomatái nagyságában bontakozzék ki. Trianonig is nagy és közbecsülésben töltött életet élt, de nyomorúságos megesonkíttatásunk a hetven éven túl is virágzó szellemű Apponyit mindnyáj junk feje fölé emelte és világorákulum lett belőle. Ő volt a tönkresujtott nemzet gyászos sorsának örökkön lobogó fáklyája, akit észre kellett venni világrészek távlatában is. Életében legendás hit érlelődött meg valamennyiünk szívében, mert valamennyien hittel hittük, hogy ennek a nagy embernek örökkön örökké kell élnie, a nemzet nagy védőügyvédje soha el nem múlhat, mert nélküle gyámoir tálán ez a nemzet és nélküle vigasztalanná lesz az a nagy ügy, az a nagy pör, amelyet mérhetetlen tudással, világot kápráztató szónoki képességgel, a bölcs aggastyán szent diplomáciájával és egy Toldi Miklós fizikai erejével védelmezett több, mint egy évtizeden át. Mert azt hittük, hogy örökkön kell élnie, azért sújtott bennünket olyan mélységesen elmúlásának tudata. Még testiekben is olyan volt, mint egy karcsú, magasba nyúló obeliszk, amely mérhetetlen távolságokat kapcsol ö;sze, a világ minden tájának figyelmét egyetlen pontra: Magyarország sorsára, a bennünket ért kiáltó igazságtalanságra szegezi. És erről a nemzetek szemét magára vonzó nemes, díszes obeliszkről népek milliói hallották ámuló füllel, szinte naponta a magyar fájdalom és a magyar reménység müezzin-dalát. Csoda-e, ha minden testület, minden közüiet igyekezett leróni háláját és tiszteletét ez iránt a világnagyság iránt, aki mint egy ;zál ember, többet használt hazájának, mint akárhányszor a hivatalos apparátusok és nemes törekvések minden erőfeszítése. Nem volt egyesület, nem volt közüiet, amely valami módon le ne rótta volna vele szemben mélységes háláját, aminthogy mindenki a lába elé hordta volna minden kincsét. Budapest székesfőváros is díszpolgárává választotta. Mórt, hogy eltemettük, Budapestnek nincs többé egyetlen élő díszpolgára sem. Apponyi Albert gróf azonban Budapest díszpolgárságát nem egyedül azokkal az emberfeletti szolgálatokkal és teljesítményekkel érdemelte ki, amelyeket a megcsonkított országnak tett. Az embereitben sokszor megingott a hit, hogy vájjon megtiszteltetés-e Budapest díszpolgárának lenni, amikor ebben a tiszteletreméltó névsorban még ma is ott szerepel Haynau generális neve. Az utókor azonban mérlegelni tud, Budapest polgársága mindinkább öntudatosan budapestivé lesz és lassan megismeri azokat, akik a város szeretetében éltek é- a váró? érdekeiért dolgoztak. Ezek között igen előkelő hely illeti mfg Apponyi Albert grófot, akiről nem lesz érdektelen elmondani, hogy a parlamenti életben elmondott szűzbeszédében Budapest érdekeiért szállott síkra. Az 1873-ik évi fővárosi törvény pénzügyi bizottsági képviselőházi tárgyalásán szólalt fel Szentendre ifjú képviselője, akit Szűz Máriás-lobogók alatt választottak meg Minél inkább közeledik a .főváros költségvetésének jóváhagyása, annál jobban nyomulnak előtérbe a pénzügyi kérdések, amelyek az utóbbi napokban szünet nélkül foglalkoztatták a főváros vezetőségét. Meg kell állapítani, hogy Budapest székesfőváros pénzügyi helyzete továbbra is a legmegnyugtatóbb alapokon nyugszik, azonban hovatovább jelentkeznek azok a bevételi csökkenések, amelyeket Sipőcz Jenő polgármester pénzügyi expozéjában oly előrelátóan megjósolt. Anélkül, hogy különösebb aggodalomra ok volna, nap-nap után sűrű tanácskozások folynak a főváros vezetőinek szobáiban, amelyek a helyzet mérlegelésére fordítják a fősúlyt és keresik a kibontakozás lehetőségeit, aminek kétségtelenül egyik gátlő akadálya, a még mindig tisztázatlan borfogyasztási adó kérdése. A közeljövő kilátásairól és általában a főváros pénzügyeinek helyzetéről folytattunk beszélgetést Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselővel, az Egységes Községi Polgári Párt társelnökével, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: —- Úgyszólván napról-napra adódnak új események, amelyek érzékenyen befolyásolják a főváros háztartásának menetét. A keret-költségvetésben a kiadásokat a legkisebb méretekre korlátoztuk és számoltunk azzal a lehetőséggel, hogy úgy ctz adó jövedelmek, mint az üzemi bevétetek a gazdaságii válság következtében további visz* szaesésre fognak vezetni. Ezek a jelenségek máris megnyilvánulnak és a. sűrű fluktuációk után az a helyzet állott elő, hogy nem ismerjük teljesen a főváros pénzügyi helyzetét és csak távolról tudjuk megítélni az esetleg szükséges intézkedéseket. A kiadásoknak a bevételektől való függővé tétele helyes álláspont akkor, ha csak lényegtelen jövedelemkiesésre kell számítani. Ha azonban nagyobbméretű összezsugorodás mutatkozik: feltétlenül szembe kell nézni a városra nehezedő pénzügyi veszedelmekkel. Éppen ezért szükségesnek tartanám, hogy a törvényhatósági tanács rendkívüli ülésre jöjjön össze, amelynek napirendjére kizárólag a pénzügyi helyzet megvitatását tűzzük ki. Ilyen értelemben akciót indítok és remélem., hogy nem lesz akadálya az összes részletek megvitatásának. Kozma Jenő közölte a Fővárosi Hírlap munkatársával, hogy erélyesen szorgalmazza a köztartozások után fizetendő késedelmi kamatnak a leszállítását is. Erről a kérdésről, amely a közigazgatási bizottság hétfői ülésén is és ebben az első felszólalásában azt kívánta, hogy az egyesített- három város között Óbuda se legyen Hamupipőke, hanem egyenlő jogokat élvezzen Pesttel és Budával. Ghiczy Kálmán pénzügyminiszter a bizottsági ülés után melegen üdvözölte az ifjgrófot és kifejezte a reményét, hogy „karriert fog csinálni a politikai pályán“. Említsük-e meg, hogy Budapest zenei kultúrköz- ponttá való emelkedéséért is milyen harcokat vívott Apponyi Albert. Ki ne tudna arról a nemes és elválaszthatatlan barátságról, amellyel a nagy államférfi Liszt Ferenc iránt viseltetett és arról a^ nagyszabású tevékenységről, amelyet a Zeneakadémia érdekében kifejtett. De tovább is, eg,ész életén át résztvett Budapest minden kulturális és művészi eseményében és tevékenységében. szóba került, a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A közigazgatási bizottság elhatározta, hogy a késedelmi kamat leszállítása iránt felterjesztést intéz a kormányhoz. Javaslatomra úgy szövegezték meg a fel- terjesztést, hogy 12%-ról 6%-ra kéri a főváros a leszállítást. Én ezt a módosító javaslatomat az illetékes tényezőkkel előzetesen folytatott tárgyalások alapján tettem meg és éppen e tárgyalások alapján közölhetem a Fővárosi Hírlap útján a nyilvánossággal, hogy ez az akció eredményre fog vezetni. —• Meigpan az okom bízni annak a felterjesztésnek a sikerében is, amely bizonyos transzferpénzeknek a felhasználására vonatkozik. Azt javasoltam: intézzünk fel- terjesztést a kormányhoz olyan értelemben, hogy nem az állam az Siam és sem a főváros részéről befizetett transzferpénzeket a tulajdonos föl- vehesse abban az esetben, ha az így kapott összeget Magyarországon befektetésekre fordítja. Azért tettem ezt az indítványt, hogy a gazdasági élet felfrissítése érdekében minden rendelkezésre álló tőke megmozdulhasson. Abból ugyanis, ha a felhasználható tőkék a bankban hevernek, a közre semmi előny nem származik. Viszont ezen az úton vállalkozásokra és produktív beruházásokra animálják a pénzembereket. Megkérdeztük Kozma Jenőt, hegy vélekedik a bánhidai erőműtelep ügyében összehívott rendkívüli közgyűlés anyagáról. A közgyűlést Apponyi Albert gróf halála következtében tudvalevőleg elhalasztották, de annak összehívásáról a polgármester rövidesen gondoskodik. — Több alkalommal hangoztattam, — mondotta — bogy a bánhidai centrálé ügyét kizárólag a főváros érdekeinek szempontjából szabad bonckés alá venni és most is kijelentem, hogy nem vagyok hajlandó belemenni olyan részletekbe, amelyek a fővárost, mint szerződéses félt nem érintik. Éppen ezért az Egységes Községi Polgári Párt a rendkívüli közgyűlés tárgyára megjelölt ügyre a sürgősséget nem fogja kimondani, ellenben függetlenül ettől, messzemenő gondossággal vigyáz a főváros érdekeinek niegóvásám. Bármilyen megállapodás is készül a bánhidai erőamtelep és a főváros Később, mint a Szent István Akadémia elnöke a főváros bizottságának is tagja volt és itt egyrészt a nemes emberbaráti törekvéseivel tett szolgálatot Budapest ügyének, másrészt pedig a városháza politikai békéjének megszilárdítása érdekében emelt szót, olyan szót, amelyre még akkor is, azokban a zavaros, időkben is mindenki becsületesen hallgatott. Mindezek csak apróságok Budapest nagy díszpolgárának a főváros érdekében kifejtett tevékenységérői. De kicsinyes dolog is volna ma, amikor a nemzet legnagyobb fiát vesztettük el, egyedül Budapest díszpolgárát siratni. El kellett azonban mondani mindezeket, mert meg kell örökíteni azt is, hogy nemcsak Magyarországnak, de Budapestnek is. volt Apponyija.
