Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-12-20 / 51-52. szám
HuszonŐarmciíliik évfolyam Budapest, 1933• december 20 51—52, szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE......................24 PENGŐ FÉLÉVRE..................................12 PENGŐ EGYES SZÄM ÄRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonoktean FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 KERESZTES fISCilER FERENC belügyminiszter nyilsihozala a fővárosi Hírlapnak: jcü időszerű a Kiirts! Mrttti revíziója A. belügyminisszíer asz Erszsébei-sugárúi megnyéiásúnál és asz /Indlrássy-úí meg- ffossszabbításánal sürgősebb feladat- naK tarifa a UóKus-Kór&ász Kitelepítéséi Bizonyos oldalról állandóan felmerül a sürgető kívánság, hogy a kormány kezdje meg a fővárosi törvény módosítását, amelyet sok tekintetben nem tartanak a gyakorlatnak megfelelő működési alapnak. Olyan hírek is napvilágot láttak, hogy a törvény revíziója közvetlen küszöbön áll és hogy a képviselőház a kora tavaszi hónapokban megkezdi az erre vonatkozó javaslat tárgyalását. Hogy a hírek valódiságáról a legilletékesebb forrásból szerezzünk értesülést, magához ftereszles-Fischer Ferenc űr. belttgu miniszterhez fordultunk, aki a fővárosi törvény módosításának híréről a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Tudomásom van arról az elképzelésről, hogy :* fővárosai térvény revíziója napirendre kerül, amelyre azonban csak azt a választ adhatom, hogy a minisztérium ez- időszerint ezzel a kérdéssel nem foglalkozik. Remélem, hogy ez a kijelentésem minden további kombinációnak elejét veszi. Rámutattunk a belügyminiszter előtt arra, hogy a főváros mindent elkövet a közmunkáknak széles területen való megindítására és ezért napirendre tűzte az Érzsébet-sugárút megnyitásának és az Andrássy-út meghosszabbításának problémáját. Erről a kérdésről a belügyminiszter a következő nagyérdekességű nyilatkozatot tette: — Jól tudom, hogy a fővárosi közvélemény sürgetőleg lép fel a két terv megvalósítása érdekében, nekem az a meggyőződésem, hogy ez a gondolat ezidő- szerint nem vihető keresztül a pénzügyi vonatkozások miatt. Információim szerint a főváros ennek a tervnek a végrehajtására az Oxí és a MABI-tól akar kölcsönt igénybeveuni, de nem vagyok nyugodt afelől, hogy a mai viszonyok között ez megvalósítható volna. Felmerül az a kérdés, hogy ezektől az intézményektől kölcsönbe vehető pénz elégséges-e az egész tervezet végrehajtására? Ha ez nem volna százszázalékosan biztosítható, könnyen megtörténhetik, hogy az egész terv megakad, vagy inkább félbemarad. A magam részéről tehát itt sok akadályt látok. De tudom azt, hogy a főváros dolgoztatni akar és szeretne valamilyen nagyobbszabásu közmunkát megindítani. Ennek a tiszteletreméltó szándéknak a megvalósítására más lehetőséget is látok. Ott van például a Rókus-kórház kitelepítésének ügye. Ez már egyszerűbb probléma és nézetem szerint köuyebben végrehajtható. Talán jó volna ennek a kérdésnek a megoldásával és végrehajtásával foglalkozni, ha nincs más kézenfekvőbb és könnyebben megvalósíthatóbb ötlet. Amint látható, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter nem lát fantáziát a fentérin- tett városrendezési kérdések végrehajtásában és inkább a Rókus-kórház kitelepítésének régebbi keletű ügyét kívánja napirendre tűzetni. Ennek előfeltétele nézetünk szerint a kórházi kérdés függő ügyeinek rendezése, amely nélkül aligha nyílik a fővárosnak lehetősége arra, hogy a szükséges anyagi fedezetet biztosítsa. Sfpficz Jenő polgármester: Az értelmiség lövőié nem kérdéses, annak továbbra Is vezető szerepe is pdtolha- tatlan helye van a közéletben A polgármester a Fővárosi Hírlap útján közli, hogy a főváros a masa területén mindent megtesz az (fiúsáé kenyárkírdésének előbbrevitele érdekében Fohász a karácsonyfa alatt A FŐVÁROSI HÍRLAP számára irta: HUSZÁR AIADAR őr. főpolgármester Az egész világon szegényes és törpe az idén a karácsonyfa. A mienk, a magyar karácsonyfa, talán a legszegényesebb, nem jut alája ajándék, de annál tisztábban, annál becsületesebben fénylenek rajta a béke vágyának és az emberszeretetnek meleg lángjai. Ahogy rátekintünk erre a szomorú magyar karácsonyfára, amely fölött azonban büszkén pompázik a reménykedés aranyfüstje, mindig arra kell gondolnunk, hogy mikor lesz, amikor újra a magunk fenyőfáját díszítjük föl a magáink ékességeivel1? Majd ha a magyar Felvidékről megint akadály és vám nélkül úsz- nak le vizeinken a magyar fenyők a pesti du papait i piacig: akkor lesz nekünk megint igazán boldog karácsonyi ünnepünk. Egyelőre csak a reménység él bennünk és ennek a reménységnek mindig erősebb lesz •i trmlAffp.. élÁnke.bh a fenve. A tavalyi masryqr karácsonyfa alatt, amikor a szent estén áz elrabolt magyar fenyőkre gondoltunk, már átjárta a szívünket a melegség, hogy többé nemcsak magunk között beszélgetünk a revízióról, hanem a magyar állam hivatalos szervei is foglalkoznak ennek a kérdésnek a megoldásával, a magyar kormány is hivatalos programjává tette a trianoni igazságtalanság reparálásának követelését. Most újra itt ülünk a karácsonyfa előtt és boldog örömmel állapítjuk meg, hogy egy esztendő leforgása alatt a revízió gondolata megrázta az egész világot, hogy ma már nincsen a népeknek olyan találkozása, nincsen államférfiaknak olyan összejövetele, ahol a magyar revízió kérdése, ha másképpen nem, legalább kísérletként meg ne jelenne. Többé nem ökölbeszorult kézzel hallgatunk, nem összeszorított fogak közt sziszegjük azt a követelésünket, amely nélkül élnünk nem lehet, hanem nyílt beszéddel, magasba lendülő gesztusokkal kiáltjuk oda a világnak, hogy meg kell szűnnie a trianoni igazságtalanságnak, mert különben Kis- magyarország, ez a kis sziklatöredék, lavinaként niagaval sodorja a megélhetésében, gazdasági életében amúgy is összekuszált Európát. Két karácsonyeste között világprogrammá lett a magynr revízió. A karácsonyi fényesség káprázatában sem veszítjük el. azonban józan ítéletünket és tisztában vagyunk azzal, hogy nem megjárt, hanem csak megkezdett út van a hátunk mögött. Bármilyen hatalmas munkát végeztünk, bármilyen példátlan sikere van az elvesztett magyar földért és elvarázsolt magyar lelkekért indított küzdelemnek, tudjuk nagyon jói, mindössze csak annyi történt, hogy elindultunk a revízió irányában. Keserves küzdelmek, nagy harcok, szenvedések és megpróbáltatások várnak még reánk, amíg eredményt érünk el, de a betlehemi csillag nem lehet olyan fényes, mint amilyen fényes a mi • csillagunk: a magyar föltámadás reménysége. A magyar karácsonyfán pedig minden esztendőben több és több fény fog kigyulladni. Ahányszor egy nagynevű barátot megnyerünk a magyar ügynek, ahányszor egy nagyszerű magyar megnyilatkozás történik, a magyar igazság érdekében, ahányszor egy lépést teszünk előre, ahányszor a siker öröme int felénk: annyi lánggal kell minden esztendőben a magyar karácsonyfa fényét fokozni. Ez alól a magyar karácsonyfa alól, ahol hittel telik meg a szívünk, ajkunkon a békesség dalával, lelkűnkben a biztos győzelem kiirthatatlan reménységével, induljunk új és új küzdelemre a magyar igazság kivívásáért. A törvényhatósági tanács, a közgyűlés, a különböző bizottságok, a választmányok sorozatos ülései alaposan igénybevették karácsony előtt a polgár- mester idejét. Napról-napra a fontos megbeszélések sorozata zajlott le a városháza tanácskozó termeiben és a bizalmas megbeszélések sokasága lefektette a legközelebbi teendők irányát. Elmondható, hogy Budapest legelfoglaltabb embere a főváros első polgára, akinek csodálatos nyugalma és munkabírása a legnagyobb bámulatot érdemli. Túlzsúfolt programjának néhányperees szünetét használtuk fel arra, hogy felkeressük hivatali szobájában és nyilatkozatot kérjünk tőle olyan problémákról, amelyekről tudjuk, hogy közel állanak lelkületébez, mert azok a magyar jövő alakulására vonatkoznak. Első kérdésünk nem tartozik szorosan a főváros ügyeihez: miképpen látja az ország helyzetét a polgármester, aki az ország fővárosának vezetője és mint ilyen, biztos ítéletet alkot magának a nagy ügyekről. Sipőcz Jenő őt. polgármester errevonatkozólag a következő nyilatkozatot tette a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Az ország helyzete a történelmi feladatok szempontjából sokat javult, a reviziós gondolat világpolitikai térhódítása a jobb jövő hajnalhasa-
