Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-11-29 / 48. szám
fJejarai kereskedő bonring-siávelkezfóe siisaiotitja a főváros vcvökOzQnseget Újabb fliadís a Eicreshedefcm szabadsága ellen — A (iszlességfileii üzleti versengröl szálé iftivéinij mcgrendsz&báiifozzá az üjiojta Hartes fóféhenysegeí FlegílguelG állásban a iGwír@s uietökes szervei A gazdasági élet rengeteg axiómája között régi keletű az, hogy a tőke összefogása a siker feltétlen eredményességét jelenti. A gazdasági szervezetlenség korszakában az ilyen erők koncentrációja kétségtelenül komoly gyümölcsöket termelt, az utóbbi évtizedek azonban a korrekciók egész sorozatát hozta meg ebben a vonatkozásban is. Az életlehetőségek borzalmas siilyosbbodása fokozott figyelmet sürgetett a kisegzisztenciák védelmére, akik a társadalom életében a nagy tömeget, a százezreket képviselik. Ezért élesedett ki a bare a kartellek, másrészt a kiskereskedők és a fogyasztók között és a mai szociálpolitikai adottságok mellett az államhatalomnak nem lehet más érdeke, minthogy segítőkezet nyújtson a gyengébbeknek. A kisegzisztenciák védelmét emelte célkitűzéseinek tengelyévé a Fővárosi Hírlap és közel negyedszázados fennállása alatt minden alkalmat megragadott, hogy a tömegek érdekeit képviselje és jogos kívánságait az illetékesek figyelmébe ajánlja. Szerény önérzettel, de a végzett munka jóleső érzésével mutathatunk rá arra, hogy akcióink a legtöbb esetben sikerrel jártak. Az elmúlt év folyamán is többek között a kiskereskedői érdekek szempontjaiért harcoltunk, amelyek nem tudnak megbirkózni a nagy tőkével rendelkező áruházakkal. A gombamódra elszaporodott áruházak különleges kedvező helyzetükben, az adózási köny- nyebbségek hallatlan előnyével megrohanták a kiskereskedői fogyasztókat és teljesen átformálták az áruházak régi jellegét. Az áruház ma már nem a divatcikkek és egyéb közszükségleti áruk beszerző helye, hanem vendéglő, kávéház. tánclokál, fűszerüzlet, hentes, biítorraktár, konfekciós üzlet: minden, ami eddig a detailkereske- delem, vagy a speciális szakmabeli tevékenység hatáskörébe tartozott. A kisipar és a kiskereskedelem rémülten konstatálja, hogy képtelen versenyezni az áruházak mohóságával és a hatóságok mindaddig nem méltatták kellő figyelemre a kisegzisztenciák fokozatos romlását, amíg a Fővárosi Hírlap meg nem indította az áruházak elleni ismeretes akcióját. Álláspontunk változatlanul az, hogy a kiskereskedő és a kisiparos, amely adófilléreivel mindenkor támasza volt és marad a közületnek, védelemben részesíten- dők, mert pusztulásuk az egész társadalmi alap felborulását hozza magával. Büszkén mutatunk rá arra, hogy az áruházi fronton már elértünk némi sikert, de harcunkat mindaddig folytatjuk, amíg a hatósági tényezők olyan intézkedéseket nem hoznak, hogy a kereskedelmi éleiben az összes érdekeltek megtaláil- ják a maguk boldogulását. A kereskedelemben elburjánzott szabadosságnak újabb veszedelmes tünete mutatkozik a bonring néven megszervezett szövetkezés révén. A kiskereskedők tízezrei az áruházaktól rájukmért csapás kábulatában újabb offenzivára riadtak fel, amikor megtudták, hogy o bonring néven összehozott élelmes vállalkozás mag maradt csekély vevőközönségüket is elszívja. A hangzatos reklámmal dolgozó szövetkezés mintegy 40, mindenfajta szakmabeli kereskedőt gyűjtött maga köré, akik látszatra kedvező feltételek mellett egymáshoz küldözgetik a vevőközönséget. A kartellszerű megállapodás lényege az, hogy a vásárlóközönségnek a készpénzen megvett áru összegének tíz százalékáról bont adnak, amit ugyancsak készpénz helyett a szövetkezés mindegyik tagja egy újabb vásárlásnál elfogad. Ez az ártatlan külsejű és csak felületében kedvező akció azonban mégis újabb merénylet a bonring szövetkezeten kívülálló kereskedők ellen, mert a bonrendszer révén a vásárló közönség egyenesen terror alatt áll, olyan értelemben, hogy mindig ugyanazon a negyven cég között cirkulál és az egyiktől a másikig terelt. vásárlóközönség a bonring révén kötve van a különböző cikkek beszerzésénél. öt pengőn felüli vásárlás után a kifizetett összeg tíz százalékáról bont kapnak a vásárlók, azzal, hogy a bonok érvénye a rajtuk feltüntetett negyedév végéig érvényes. Ezzel a megszorítással határidőhöz kötik a további vásárlások eszközlését és amíg a jóhiszemű és tisztességes gondolkodású kereskedők hiába várakoznak a vevőre: a negyven cég között ténfereg-tántorog bonring cédulával a kezében a vevő és az átlátszó mesterkedés révén elkerüli még azt a kereskedőt is, akinél pedig esetleg évek óla a legnagyobb megelégedésre vásárolt. A kiskereskedők részéről ismét felújulnak tehát a kifakadá- sok és a panaszok. A vásárló publikumnak ilyen eszközökkel való lekötése és egynéhány cég között való felparcellázása a legélesebben sérti a kereskedelem szabadságát, amely pedig az alapja egy kultúrország gazdasági életének. Mindezeken túlmenően azonban feltétlenül előtérbe jut a tisztességtelen verseny jelentkezése és ha a törvényük az unfair konkorrcnciának ezt a fajtáját nem is sorolják fel a tisztességtelen verseny pontozatai között, ennek csak az a magyarázata lehet, hogy a furfangosan kitermelt bonring-akciót a törvény alkotásakor még nem ismerték, mert ha erről tájékozódott volna a kereskedelmi kormány: úgy nincs kétségünk aziránt, hogy a tisztességtelen versenyről szóló rendelkezések a legélesebb megítélésben és a büntető eljárások legszigorúbb alkalmazásával sújtaná a kereskedői kartellnak ezt a formáját. Addig is, amíg megfelelő rendelkezések 'jönnek a bonring-akció ellen, a legális kiskereskedelem érdeke, hogy képviseletei utján sürgős intézkedést követeljen, amire azért is fennáll a megnyugtató lehetőség, mert a kormányzat máris figyelő állásban vizsgálja a bonring-akció fejleményeit. Kötelessége a főváros vezetőségének is, hogy adófizető rétegének legmegbízhatóbb tagjait védelemben részesítse és a maga részéről is felterjesztésben kérje a kormányt a bonring- szövetkezés azonnali betiltására. A Fővárosi Hírlap munkatársa a városháza illetékes helyén. érdeklődött a bonring-akcióval szemben megnyilvánuló hivatalos felfogásról, amelyről a következő nyilatkozatot kapta: — Az utóbbi időben ligy az érdekeltségek, mint a közönség köréből sűrűn panaszolják, hogy a főváros területén különböző cégek és üzletek olyan előnyösnek látszó hangzatos kampányt folytatnak, amelyek a vásárlási hajlam szokásos felkeltésén túlA törvényhatósági tanács egyik közelmúlt ülésén az autotaxi-viteldíjak leszállítását sürgették. A pártok szónokai hangoztatták, hogy a kisiparosok már felajánlották a vileldíjak leszállítását, azonban a többi érdekeltségek nem járulnak hozzá a viteldíjszabás mérsékléséhez. A taxi-viteldíjak napirendre tűzésével kapcsolatban illetékes helyen érdeklődtünk a kérdés megoldása felöl, amelynek alakulásáról a következőket mondották a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Még ez év nyarán történt, hogy a szociálde- mokrata párt kisiparos szervezetének autólaxi-cso- portja beadványt intézett a polgármesterhez, amelyben a díjszabás olyan módosítását kérte, hogy a nagykocsik viteldíja három személy szállításáig teljesen egyenlő legyen a kiskocsik díjszabásával, továbbá, hogy az indulási alapdíj az eddigi 65 fillér helyeit 20 fillérben állapíttassák meg, amely összeg az első ötszázméteres út viteldijául szolgáljon. E kérvénnyel kapcsolatban a Budapesti Géperejű Bérkocsi Ipartársulat ellenbeadványt intézett a polgár- mesterhez, amelyben azt hangoztatta, hogy egyedül ők hivatottak a taxitulajdonosok érdekeinek képviseletére és nincs tudomásuk olyanirányú mozgalomról, amely a viteldijak leszállítását célozza. Eámutattak arra, hogy a viteldijmérséklést követelő iparosok egyéni akciót köveitek el, mert az ipartársulat vezetősége az ilyenirányú mozgalommal magát nem azonosítja. — Az ipartársulat beadványához hozzá kell fűzni, hogy a hatóságok a tarifamegállapítás kérdésében csakis az érdekelt iparosok törvényes képviseletével tárgyalhatnak és nem kezdhetnek megbeszéléseket egyes iparosokkal, vagy csoportokkal. Az ipartársulat beadványának erre a szempontra való utalása tehát helytálló. Más kérdés azonban, hogy a vitel- díjleszállításra irányuló akció végreha,jtható.e, ha erre a főváros külön engedélyt nem ad? Meg kell állapítanunk, hogy a tarifák leszállítását az 1922. évi ipartörvény rendelkezéseiből kifolyólag végrehajthatja minden taxiiparos, mert a törvény kihágásnak csak azt minősíti, ha valamely iparos a hatóságilag megállapított viteldíjnál többet követel. 'Ezen túlmenőleg az autótaxi-szabályrendelet is csak azt írja elő, hogy az engedélyesek a megállapított díjszabásnak megfelelően működő viteldíj jelzőt kötelesek használni. Ilymódon tehát minden géperejű bérkocsi-iparosnak jogában áll a gépkocsiját igénybevevő utassal közölni, hogy a viteldíj jelző által mutatott díjnál kevesebbet fizessen. Ez a helyzet és a taxitulajdonos iparosokon múlik, hogy a viteldíjszabást miképpen állapítják meg. Kevesebbet számíthatnak a megtett útért, az órvénymenően már a jogosulatlan üzleti eredmények elérését célozzák. Az üzleti verseny kiélesedése, amelyet a bonring-féle szövetkezés támaszt, a csökkenő fogyasztóközönség érthető megakvirálására irányul. Ezt a szabadosságot azonban, mint az üzleti tisztesség fogalmával össze nem egyeztethető eljárást, nem lehet fenntartani. Az ilyen természetű manőverek nemcsak az érdekelt szakmabeli kereskedelemre jelentenek hátrányt, de a vásárlóközönséget is megtéveszthetik, — Ez a szempont vezette a kereskedelmi minisztert, amikor az országgyűlés elé terjesztette az üzleti hirdetések korlátozásáról és a tisztességtelen üzleti versenyről szóló 1903. évi V. t.-c módosítását. A törvénymódosítás elkészült és értesülésünk szerint a végrehajtási utasítás még karácsony előtt megjelenik. Ez a törvénytervezet módot nyújt a hatóságoknak arra, hogy a legszélesebb keretben és a közérdeknek megfelelően beavatkozhassanak ott, ahol annak szükségét látják. — Ami a konkrét esetet: a bonring-akciót illeti, erre vonatkozóan a hatóságnak még nincsen kialakult állásfoglalása. A megindított akció közelebbi részié-1 leiről nem vagyunk tájékozva, csak azt állapíthatjuk meg, hogy ez semmiképpen sem alkalmas az általános kereskedői érdek szolgálatára, az kizárólag arra irányul, hogy a vásárlóközönséget egy szűkebb kereskedői körzet érdekkörébe vonja. Ez az eljárás nem képvisel közérdeket, mert természetszerűleg sújtja a szövetkezésen kívül álló kereskedői tömegeket, akik így joggal panaszkodnak és orvoslást sürgetnek. A főváros megtalálja a módot arra, hogy érintkezésbe lépjen a kereskedelmi kép- visel etekkel és felvilágosítást kérjen a bonring-akcióról és ha valóban jogos sérelmekről kapunk tájékoztatást, akkor a magunk hatáskörében nem fogjuk elmulasztani a kívánatos beavatkozást. Eddig szól az illetékes hely nyilatkozata, amelynek határozott állásfoglalása után csak az volna kívánatos, hogy a főváros haladéktalan felterjesztésben kérje a kormányt ennek az újfajta kereskedői kartell- nek megszüntetésére. ben lévő díjszabásnál magasabb összeget azonban nem követelhetnek. * Az érdekes indokolás bizonyára nagy érdeklődést kelt az érdekeltek körében és nem vitás, hogy ez a hatósági magyarázat további ellentéteket támaszt a kisiparosok és a nagy taxivállalatok között. — ■———— "«■—■■■— Soron kívül engedélyezi a kormány a költségvetés életbeléptetését A költségvetés vitáját ezen a héten is folytatja a törvényhatósági bizottság és az előjelek szerint Huszár Aladár főpolgármester azzal zárja be pénteken a közgyűlési kampányt, hogy a költségvetést részleteiben is elfogadottnak jelenti ki. A részletes vita során eddig lényeges módosítások nem hangzottak el és így már most megállapítható, hogy a költségvetésnek a tanács részéről jóváhagyott tervezete végleges formában kerül vissza az adminisztrációhoz. A költségvetés hatalmas kötetei azonban mégis változást szenvednek, mert a tervezettel szemben a tanács tudvalevőleg néhány tételt módosított. Tekintettel arra, hogy csak néhány fejezetében változtak a tételek, a házinyomdának nem sok munkára van szüksége ahhoz, hogy a végleges számadatokkal összeállított költségvetést újból kinyomtassa. A pénzügyi osztály tervei szerint a vita befejezése után következő héten a jövő évi budget összeállított anyagát a belügyminiszterhez nyomban felterjesztik és kérik annak végleges formában való jóváhagyását. A költségvetést, a régi gyakorlatnak megfelelően, a pénzügyi tanácsnok személyesen viszi fel a belügyminisztériumba. Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnok december első hetében végzi el ezt a funkciót és ha alkalma lesz rá, személyesen ifi arra kéri a belügyminisztert, hogy a költségvetést változatlan formában küldje vissza a polgármesterhez. A belügyminiszter előtt is feltárja azt a szempontot, bogy a költségvetés a legmesszebbmenő takarékosság jegyében születet és kizárólag azokat a kiadási tételeket tartalmazza, amelyekre elenged- hetetlenül szükség van a községi háztartás vitelében. Miután szorosan vett adminisztratív kiadások és csak a legszükségesebb közmunkatervezet szerepel az összeállításban, valószínű, bogy a kormányzati hatóságok honorálják a főváros kérését és ebben az cselben a költségvetés január első napjaiban érvénybeléphet. Nem alcaáályozza meg a ság a taxitarifálc leszállítását Illeiétees magyarázat o taxier áelceliségeU ellentétes álláspontjairól
