Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-11-12 / 46. szám

Rendkívüli kiadás Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933» november 12, 46, szám Előfizetési éri EGÉSZ ÉVRE ....................24 PENGŐ FÉ LÉVRE...............................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÄRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÄN Szerkesztőség és kladőhlvatali BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT «0 Telefon: 13-7-15 — Postacsekki 40.424 Gömbös zászlóbontása — Táborba hívlak benneteket, Budapest népe, hocrv kiépítve fővárosunk kulturális, gazdasági és szociális jólétének bástyáit, igaz testvérként harcoljuk ki együtt a magyar igazságot, munkáljuk a magyar jövendőt, amelynek egyetlen záloga az összefogás, az egység. Két nappal ezelőtt jelentek meg Gömbös Gyula miniszterelnöknek ezek a veretes, erő- teljességükben is egyszerű, rövidségükben is mindent megmondó szavai Budapest falain. Két nap alatt nemcsak tudatába, de szinte a vérebe ment át Budapest népének a törté­nelem magaslataiban szárnyaló szózatnak minden gondolata. És ma a nemzet vezérének hívó szavára ünnepi hangulatban sereglenek a polgárság és munkásság ezrei, hogy fogé­kony lelkűket kitárják és hitet tegyenek a magyar testvériség mellett­Az ország minden részében megtörtént már a Nemzeti Egység zászlóbontása és a magyar­ság páratlan lelkesedéssel száll az egység táborába, tesz hitet a nemzeti célok szolgála­tára. Ma Budapest népén van a sor. Most ez a nép is hallgatni fogja Gömbös Gyula program­adását, amelynek célkitűzései már ott fényle­nek a Budapest népéhez intézett szózat tömör mondataiban. Ezek a gondolatok fognak életre kelni és szárnyra kapni a miniszterelnök min­denkor magával ragadó erejű beszédében. Az érdeklődés és lelkesedés azonban, amely a mai zászlóbontó nagygyűlést megelőzi, nem kizárólag annak az örvendetes ténynek szól. hogy Gömbös Gyula közvetlenül szól Buda­pest népéhez; hanem annak is, hogy a minisz­terelnök fővárosi programmja olyan, mintha azt mindnyájunk szívéből szakította volna ki, mintha egy kévébe kötötte volna mindnyájunk vágyát, akaratát, reménységét. Gömbös Gyula a költők és próféták leiké­vel érzi meg a tömegek vágyait és az igazi ál­lamférfiak kemény elhatározásával, odaadó munkájával, akadályokat nem ismerő akarat­erejével valósítja meg azokat. A mindent átfogó testvéri érzés vezeti min­den cselekedetében és minden testvéréért egy­formán harcol, minden magyarnak egyforma jogokat és életlehetőségeket akar biztosítani. Budapest polgárságának és munkásságának anyagi és erkölcsi jólétéért küzd: megvédi Budapest minden polgárának és munkásának tiszta erkölcsét, családi tűzhelyét, magyar kul­túráját és mindennapi kenyerét, és pedig mi­nél többet dolgozunk, annál nagyobbat és an­nál ízesebbet. Mindez pedig csak akkor és úgy lehetséges, ha a közéleti tisztaság jut uralomra, ha az emberi lelkekben mind erőteljesebben vet gyökeret a szolidaritás érzése. Az olyan társadalom, amelyben felébredt a köteles­ségérzet a köz érdekeinek védelme és istá- polása iránt, amelyben a közért való munka és Gömbös Gyula miniszterelnök áldozatkészség nagyobb, mint az egyének ön­becsülése: az ilyen társadalom a legnagyobb erkölcsi nivón áll. Az ilyen társadalom önként veti ki magából a salakot és pellengérre állítja azokat, akik bármily vonatkozásban visszaél­tek a közbizalommal. Ennek az üdítően tiszta erkölcsi légkör­nek a megteremtése lesz egyik legfontosabb, legsürgősebb feladata Budapest közéleté­nek. Ebben a tiszta erkölcsi légkörben lehetséges csak a gazdasági bajok kiheverése is, mert le­mondásteljes takarékosságra van még min­dig szükség. Budapest hatalmas fejlődése^ világvárossá érése, mindnyájunk vágya, álma, törekvése és reménye. Az egészséges fejlődés tempóját azonban a mai időkben a lehetőségek­nek kell irányítaniok s mindenekfölött elől kell járnia ennek a gondolatnak, amelyet Gömbös Gyula vall, hogy ma elsősorban a szociális célo­kat kell fokozott erővel érvényesíteni, A főváros eddig is sokat áldozott népjóléti célokra, de Gömbös Gyula zászlóbontásának napja ezen a téren is új korszakot nyit meg. Annak a szo­ciális szellemnek, amely a miniszterelnök Nemzeti Munkahetéből árad, Budapesten is ki kell virágoznia. Mindenkinek meg kell értenie, hogy la kölcsönös egymásrautaltság paran­csoló ^követelményeket állít minden társadalmi osztály elé és akinek van, áldozatot kell hoznia azokért, akiknek nincs. A munkát, a megélhe­tés, a kenyeret mindenki számára biztosítani kell es csak azután foglalkozhatunk azokkal a hatalmas kultúráiig célokkal és fejlődési lehe­tőségekkel, amelyeknek ápolása minden buda­pesti embernek szent kötelessége és őszinte akarata. „Küzdeni akarok — mondja a miniszter- elnök felhívása — Budapestnek, az ország szi­vének, magyar dobogásáért, mindenki nyu­godt és biztos megélhetéséért, a kisemberek boldogulásáért s e boldogulás egyenlő felté­teleinek megteremtéséért,“ Ebben az elhatáro­zásban izzik az őszinte és tiszta testvéri gon­dolat, ami a legteljesebb bizalmat kelti Bu­dapest népében, amelynek látnia kell, hogy önmagát becsüli meg és önmaga érdekeit szolgálja, ha a Nemzeti Egység zászlója alatt tömörül. A testvériség gondolatának azonban ki kell terjednie a nemzetnek ma szociális szempont­ból légmélyebben sújtott rétegére, az ifjúságra is. A nemzet virágának nem szabad reményét vesztenie, éreznie kell, hogy városa, amely szülte és fölnevelte, tovább is gondját viseli. Gömbös Gyula mondta egyik beszédében; Az a nemzet, amely útját állja az ifjúságnak, ön­magának állja útját. Budapest nem lehet önnön gyermekei érvényesülésének gátja, nem kergetheti a munka vágyával, az alkotás lázával telített ifjúságot a reménytelenség sivatagába. Budapest vérkeringése akadna meg, ha az ifjúság nem vehetne részt az élet­ben és a munkában, Budapest önmagát gyen­gítené és rontaná, ha életéből kiűzné azt a lük­tető erőt és lendületet, amelyet az ifjúság képvisel. Jöjjön tehát az ifjúság, de nem csak a munkában, hanem a köz sorsának intézésé­ben is részt kell biztosítani a számára. És jön mindenki. Jön a polgárság, jön a munkásság, jön az ifjúság, jön Budapest egész népe. Jönnek hitet tenni a kibontott zászló alatt a magyar testvériség mellett. Jön­nek munkára, alkotásra kész kezekkel, lelki és erkölcsi emelkedettséggel, a közért való áldozatkészség eltökéltségével, hogy Budapes­tet naggyá és boldoggá tegyék. Ennek a táborozásnak fújja meg gyüleke­zőjét a mai zászlóbontáson Gömbös Gyula.

Next

/
Thumbnails
Contents