Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-11-12 / 46. szám

Budapest, 1933 november 12. O SovrusowjiAi/zatP Sipőcss Jenő pol&ármesicr a várly at ó kössmunlcálcról, a kisipari Miiéiről,a kilakoltatások felfüggesz­téséről és a tisztviselők munkájáról A főváros hatalmas apparátusának ólén Sipőcz Jenő polgármester óriási tevékenységet fejt ki, hogy a hatóság száz és száz kötelessógteljesítése hiányt ne szenvedjen. A polgármesteri hivatal irodáinak ablakai a késő éjszakai órákig világosak és a sötét éjszakában lázas munka folyik. A polgármester mindenre kiterjedő gondoskodással készíti elő a kü­lönböző ügyeket, amelyek kivétel nélkül azt céloz­zák, hogy Budapest lakosságának közvetlen életlehe­tőségei enyhüljenek. A különböző időszerű kérdésekről folytattunk be­szél getést Sipőcz Jenő dr. zeztbe juttat családokat, hogy végül is kilakol­tatják őket. Errevaló tekintettel felterjesztést intézünk a kormányhoz, amelyben kérjük, hogy ilyen esetekben függessze fel a háztulajdonosok kilakol- tatási jogát A kormány mindenkor megértő szociális érzék­kel honorálta az ilyen kívánságokat és mert ille­tékes helyen már érdeklődtem az elintézésről: megnyugvással közölhetem, hogy a kormány­rendelet a téli hónapokra felfüggeszti a kila­koltatást eljárásokat. óva! Mindenkinek takarékoskodnia kell! Önnek is Diana fogkrémet kell használnia, mert ez csak 48 fillér. polgármesterrel, aki a költségvetés törvényhatósági tanácsi letár- gyalása után a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A főváros a budapesti ipar és kereskede­lem legnagyobb munkaadója, amely mindig előrelátó figyelemmel volt arra, hogy ebben a szerepében valóban juttasson kereseti lehetősé- net a gazdasági életnek. A gazdasági viszonyok meggátolnak abban, hogy a közmunkák mére­teit fokozzuk, mert ha erre a célra fedezetet akartunk volna teremteni, úgy ezt másképpen mint adóemelés útján el nem érhettük volna. Hitel igénybevétele a kötelezettségek sorozatát növelné és ezért csak a rendelkezésre álló kereteken belül nyújtunk munkát és keresetet az ipar­nak és kereskedelemnek. — A Tabán tervei már a zsűri előtt vannak és abban az értelemben siettetem az elintézést, hogy a munkálatokat a tavasszal okvetlen elkezdjük. A nagy területnek közművekkel való ellátása a gyáraknak, az iparosoknak és a munkások­nak jelent nagy munkaalkalmat. — További közmunkákat teremtünk az Andrássy-út meghosszabbításával, ami ugyan­csak széles tömegeket von be a foglalkoztatá­sok sorába. Az Erzsébet-sugárút megnyitása a tervek elfogadása esetén azonnal megkezdhető, mert a MABI részéről előnyös kölcsönt helyez­tek kilátásba. m — Minden alkalmat felhasznál a fővaros vezetősége arra, hogy a kiskereskedelmet és a kisipart felse­gítse. •is a kölcsönnyújtásoknál a főváros milliói jutnak a Kisipari Hitelintézet útján az érde­keltek kezébe. Elhatározott szándékom, hogy a kisipar támogatására póthitelt kérek es ezzel lehetőséget nyújtunk ennek a foglalkozási ág­nak az élénkítésére. Megkérdeztük a polgármestert, hogy a téli kilakoltatások ügyében történik-e megnyugtató intézkedési A következő választ kaptuk: — Szomorú eseménye a téli időszaknak az a csapás, amely önhibájukon kívül olyan hely­Végül a tisztviselői kérdésekről érdeklődtünk, amire a polgármester a következő nyilatkozatot tette: , — Az állashalmozások ügyében sürgős in­tézkedések készülnek és ennek a sokat vitatott ügynek a likvidálása rövidesen megtörténik. A ^ tisztviselőkkel szemben a munkateljesít­ményt illetőleg a legmesszebbmenő követelése­ket állítom fel, ugyanakkor azonban méltányo­san fogom fel nehéz helyzetüket. A főváros adminisztratív, kulturális és szociális resszortjait Liber Endre alpolgármester intézi, ki maga is végigjárta az elhagyatottság sivár útjait és mint ilyen, minden emberi érzésével a tömegek, a nyomorgók és az elhagyottak megsegítésén fárado­zik. A téli inségakciók küszöbén kérdést intéztünk Liber Endre alpolgármesterhez, aki a teendők sokaságáról a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A. kormány engedélyezte az inségadók új­bóli kivetését, amelynek a révén a főváros sze­génytámogatási kiadásai jórészt fedezve van­nak. Ilymódon újabb hetven lakást béreltünk a kilakoltatott családok elhelyezésére és meg­építettük a külső Jászberényi-uti városszéli telepen az ottani lakók vízműberendezését. Szo­ciális munkakörben 200—200 szükségmunkást foglalkoztattunk, az éjjeli menedékhelyen el­helyezettek közül 825 hajléktalannak adtunk munkát és ennek ellenében díjazást. — A téli időszak jelentkezésének küszöbén naponta 26.525 ingyen ebédet juttat­tunk az arra rászorulók között, a sze­gény iskolás gyermekek között pedig séggel szemben nem megfelelő elbánást tapasztalok. Elvem mindenkor az volt és marad a jövőben is, hogy a köztisztviselő van a közönségért és nem megfordítva. Ennek a felfogásnak a fővá­ros összes hivatalaiban és intézményeiben érvé­nyesülnie kell. # Ezeket mondotta a polgármester és tervei a kö­zeljövőt illetően bizonyára megnyugvást keltenek Budapest lakosságának körében. a szegényagy szolgálatában naponta 18.194 ingyen ebédet osztottunk szét 1000 tejadag kerül kiosztásra a kisdedek között, ezenkívül pedig a tüdőbeteg gondozókban 230 liter, az iskolanővérek útján pedig 150 liter napi tejadag a főváros adománya. — Az ínségesek közül vannak olyanok, akik ingyen ebédre nem tartanak igényt és így más formájú élelmiszer támogatással segítettünk rajtuk. A kerületi elöljáróságok a Stefánia Szö­vetség és az éjjeli menedékhelyek az elmúlt négy hét alatt 73.000 hús-, 81.000 hentesáru- és 88.000 tej- utalványt osztottak ki ingyenesen. Magától értetődik, hogy az igények fokozódnak, azonban teljes biztonsággal közölhetem, hogy az elkövetkező nehéz időszakokban a szegények és elhagyottak nem távoznak üres kezekkel a főváros segítő irodáiból. Liber Endre alpolgármester ezzel a nyilatkoza­tával megismétli a múlt évi jelmondatot: Budapesten nem lesz éhező, mert mindenkin segít a főváros sze­retetteljes akciója. Kérlelhetetlen szigort alkalmazok azon­ban a tisztviselők részéről, ha a közön­iMapcsien nem lesi eiicio a leien! Óriási apparátus dolgozih Apróságok (gömbös (gyuláról Egyszer Gömbös Gyula miniszterelnök előszobá jaban ültem, amikor még az Uri-utcai palotában la­kott Egyik kadett fia volt nála ebéden és ott az elő­szobában, körben a fogasokon, mint nagy filmek elő­szavában, a szereplők bemutatásakor, ott vonult fel képekben a miniszterelnök karrierje. Az első a kadettesákó. ■ Igaz, hogy az a fiáé volt. Azután egy gyűrött katonasapka, ea a harcteret is látta, Gömbös Gyuláé volt, a századosé. Utána egy puha kalap következett, Gömbös Gyuláé, a politikusé. A követ­kező kép egy keménykalap, rögtön utána a tábor­noki díszegyenruhához applikált- forgós, fehér sü­veg. A sorozat befejezője a fényesre vasalt cilinder, rajta egy pár szürke szarvasbőrkesztyű, ez már a miniszterelnöké. * A legkorábban kelő miniszterelnök. A sajtóosz­tálynak úgyszólván már hajnalban dolgoznia kell, mert: a legelső jelentést Antal István dr. miniszteri tanácsos, a miniszterelnökségi sajtóügyosztály veze­tője teszi, aki legtöbbször már fólkilenckor fent van a miniszterelnöknél a kiceruzázott, vörös léniákkal aláhúzott cikk-kivonatokkal. A miniszterelnök ilyen­kor már több, mint másfélórája talpon van. Hajnal ban kél, reggeli előtt sétál, vagy lovagol. Az élete kifejezője annak a közmondásnak, hogy aki korán kel, aranyat lel. * Szenvedélyes turista. Ha elfáradt a munkában, vagy pihenni kíván, fogja magát és hűséges komor nyikjával, Sándorral, útnak indul. Négy-öt órát gya­logol a budai hegyek között, amelyeket úgy ismer, mint a tenyerét, s az úton nem egyszer megtörténik, hogy szóbaáll egyszerű emberekkel, akik nem isme­rik meg benne a miniszterelnököt és kikérdezi bajuk- bánatuk, örömük felől. Olyan, mint az Ezeregyéj­szaka bölcs kalifája, vagy mint a magyar történelem igazságos Mátyása. * Nincs olyan írásmunka, ami a kezébe kerül, hogy el ne olvassa. „Még a számolócédulában is benne le­het egy kornak a vetülete“, — mondta — arról nem is szólva, hogy elolvassa az ellentétes világnézeti ala­pon álló államok, és a körülöttünk élő nemzetek va­lamennyi jelentősebb írásmunkáját. „Csak így lehet őket megismerni“ — hangoztatja munkatársai előtt. Amikor egyszer a MAC Régi Gárdájának vacsorá­ján a „pjetiletkát“, az oroszok ötéves munkatervét említették előtte, szónoki lendülettől fütve, mondta: „Hogyha akadt a keleten egy tatár-koponya, amelyik ezt a tervet kiagyalta, mi sem maradhatunk mö­götte, mert nekünk is tervszerű munkára van szük­ségünk, hogy az ország megállja a helyét kelet és nyugat ütközőpontján.“ * Fajtájának szeretető Nagyatádi Szabó Istvánnak a szülőházában fejeződött, ki a legpregnánsabban, amikor kezet .csókolt Nagyatádi özvegyének és ma­gához ölelte Nagyatádi unokáját, aki kissé félénk hangon kérte az a.kkori honvédelmi államtitkártól, hogy kadét szeretno lenni. — Meglesz, fiam — mondta, majd beíratunk a kőszegi reáliskolába. így is történt. Máskor a virágkiállításon káprázatosán szép vi rágkert előtt egy egyszerű kertész mondta el szem­lesütve, kalapját a kezében forgatva, a virágok éle­tének csodálatos titkait Gömbös Gyula miniszterel­nök előtt. Amikor elbúcsúzott Gömbös Gyula, a kezét nyújtotta, az egyszerű kertész felé. Megilletődve mondta a miniszterelnöknek — s a kezét meg sem merte mozdítani. — „Kérem én csak, egyszerű mun kásember vagyok“. Nem baj az, — mondta Gömbös Gyula, — a kérges tenyér is a magyar jövőért dol­gozik.“ * Hogyan, hogyan nem, de nem jelent meg a pesti sajtóban, amit a miniszterelnök vidéki körútja során Nagykőrösön mondott. Nagykőrös a kereskedő gaz­dák, a gyümölcstermelő birtokosok pátriája, s ott mondta a miniszterelnök, hogy az ország ^iső ügy­nöke akar lenni. Azt akarja, hogy a magyar föld minden termékének meglegyen a piaca. Nem jelent meg a pesti lapokban, pedig az angol lapok, amikor a walesi herceg világkörüli útra indult az angol ipar produktumainak reklamirozására, minden mozdula­tát, közölték fotográfiákban éa minden szavát Virdet- ték a lapokban.-* Rendkívüli érzéke van a gyakorlati élet követel­ményéi iránt. Hivatalában úgy érzi magát, mint egy nagy üzletnek a cégfőnöke. Nem lelict meghiúsulnia egy üzletnek azért, mert talán sok az adminisztrá­ció. Ezeket az adminisztrációs nehézségeket Gömbös Gyula fizuggcKZt.iv egyéniségének az ereje sokszor áttörte már. Több mint egy éve, hogy az ország ügyeit Európaszerte felszínen tartja és a fővárosban is mindenki fellélekzett, amikor a reménységnek zöld plakátjai hirdetik a miniszterelnök fővárosi pro­gramját. Oláh János

Next

/
Thumbnails
Contents