Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-10-25 / 43. szám
4 yxn^o&jinzzgp Budapest, 1933 október 25. seket követel. Azt a tervet, hogy a Húskereskedelmi Rt. feloszlatásával az adonyi bérlet is megszüntethető, elvetették, mert kiderült, hogy a kötelezettségek továbbra is megmaradnának. Éppen ezért az elmúlt napokban megbeszélések kezdődtek a főváros és a Zichy-grófi család között olyan értelemben, hogy miképpen lehetne méltányos egyezséggel a bérletet megszüntetni. Megállapítható, hogy az igények egyelőre túlzottak, tehát a tárgyalások csak abban az esetben hozhatnak eredményt, ha a bérbeadók méltányolják azokat a körülményeket, amelyek miatt a mezőgazdasági üzem a ráfizetések sorozatát igényli. A városházán remélik, hogy a megegyezés létrejön és ebben az esetben a főváros megszabadul a költséges birtokbérlettől. ezeken túlmenőleg komoly hátrányt jelent a 25 év lerögzitése, mert ez idő alatt elzárják a fejlesztési lehetőségtől a Margitszigetet, amely valóban idegenforgalmi vonzóerő és így köny- nyen elképzelhető, hogy a viszonyok javulásával valóban jelentkezik amerikai, vagy más külföldi tőke, amelyik azután nagystílű és modern üdülőhellyé varázsolná a Duna gyöngyét. A tervek további sorozatában szereplő ivócsarnok néhányszáz pengős létesítménynek Ígérkezik, a reumaszálló pedig nem újkeletű találmánya a vállalkozónak, mert köztudomású, hogy Közelebbi adatokat vár az ügyészség a vizsgálóbizottság tagjaitól A Vásárpénztár büntetőjogi vonatkozásainak tisztázását az a lépés indította el, amellyel Huszár Aladár főpolgármester a vizsgálóbizottság jelentését a királyi ügyészségnek elküldötte. Az átirathoz büntető feljelentés nem volt csatolva, mert hiszen a jelentésben foglalt vádpontok alapján az eljárás amúgyis hivatalból indul meg. Az iratok tanulmányozását Temesváry Gyula dr. királyi ügyész végzi. A vizsgálóbizottság jelentése tudvalevőleg nem tartalmazott neveket, csupán az általános vádszempontok vannak felsorolva anélkül, hogy egyes. személyek ténykedései bírálat tárgyává volnának téve. A királyi ügyészség egyidejűleg tanulmányozta azt a jelentést is, amelyet Sipőcz Jenő dr. polgármester terjesztett a tanácsülés elé és ha ez a munka is befejezést nyer, úgy megkezdődnek a tényleges kihallgatások. Elsőnek Láng Lajos dr., a vizsgálóbizottság előadója ad közelebbi felvilágosításokat, majd utána kihallgatják a vizsgálóbizottságnak mind a 8 tagját. Érdekes meglepetés érte Budapest közönségét, azzal a hírrel, hogy a Margitsziget felső részén álló szállodai és vendéglői üzemeket a Közmunkatanács Gellért Mihály szállodatulajdonosnak bérbeadta. Ez a tranzakció nem hozza meg a Margitszigethez fűzött komoly remények beteljesülését és a 25 évre szóló megállapodás nem szerzett arjongó híveket a főváros jövőjéért aggódó publikum soraiban. Gellért Mihály szerepelt egy alkalommal már a nyilvánosság előtt, amikor bérleti ajánlatot tett a Gellértfürdőre, a Rudasfürdőre és a Citadella tetejére, ahol kápráztató elgondolások végrehajtását kívánta keresztülvinni. Kifejtette, hogy a Gellérthegy fensíkja kiválóan alkalmas idegenforgalmi központ létesítésére és az egykori várerősség falain belül különböző mutatványos és szórakoztató revüket akart rendezni. Akkor is hivatkozott amerikai eredetű tőkéjére, azonban a gyakorlati megvalósulásból nem lett semmi, mert időközben úgy a főváros, mint Gellér Mihály meggondolta az egész ügyet. Köztudomású, hogy a vizsgálati jelentés azért tartózkodott a személyek megnevezésétől, nehogy a bizottság tagjait hatóság előtti rágalmazás címén perbe lehessen fogni; az ügyészség ezzel az aggodalommal szemben azt az álláspontot vallja, hogy hatóság előtti rágalmazásról azért sem lehet szó, mert a jelentés mindvégig adatokkal alátámasztott tényeket rögzít meg. At. ügyészség annyit már megállapított, hogy a Vásárpénztár ügykezelésében 1927-ig terjedő vádpontok túlnyomórésze elévültnek tekinthető, mert például a legtöbbször emlegetett hűtlen kezelési ügyek elévülési ideje öt esztendő. Ha az összes adatok az ügyészség elé kerülnek, úgy intézkedés történik olyan irányban, hogy a rendőrség folytassa le a szükséges kihallgatásokat. Ezután jut csak a nyomozóhatóság abba a helyzetbe, hogy a gyanúsítottak névsorát összeállítsa. tek modernizálására csak akkor látszik jelentős összegnek, ha nyomban befektetik, ha azonban ez az összeg 25 év alatt kerül invesztálásra, akkor a legnagyobb aggodalommal kell tekinteni a Margitsziget jövője elé. Súlyos hibának tartjuk, hogy a Margitsziget épületeit ilyen hosszú időre lekötik, mert az nem jelent különösebb értékgyarapodást a Margitsziget számára, hogy egyes épületeiben rendszeresítik a melegvízszolgáltatási Egyelőre ugyanis másról nem lehet szó és csak a következő 25 év kötelezi a bérlőt a kétmilliónak fokozatos felhasználására. Ha figyelembe vesszük, hogy a Margitszigeten a bérbeadott épületek kötelességszerű tatarozása is évenként jelentékeny tételeket igényel, úgy elmondhatjuk, hogy a szóbanforgó kétmillió nem alkalmas másra, mint hogy negyedszázadon keresztül az épületek külső és belső karbantartását ellássák. Minda főváros a Rudas-fürdő inellett egy éven belül amúgyis életrehívja a reumabetegek gyógykórházát és ha a Margitszigeten is hasonló intézményt létesítenek, úgy nagyon könnyen megtörténik, hogy a főváros áldozatos befektetése nem hozza meg a kívánatos anyagi eredményt. Egyszerre két reumakórházat nem tudnak fenntartani, tehát a Margitszigetnek ezt az újítását kockázatos vállalkozásnak kell tekinteni a főváros szempontjából is. A Margitsziget fölött intézkedő szervek bizonyára komoly információt szereznek a vállalkozó tőkeerejéről és ebben a vonatkozásban kétségtelenül megállapítják, hogy nem a legendás amerikai nagybácsi holdban lévő vagyonáról van szó. Feltehető, hogy Gellért Mihály a szerződésileg biztosított tőkét valóban mozgósítani tudja a Margitsziget számára, óm az a körülmény, hogy mindezt 25 év alatt kívánja a különböző létesítményekbe fektetni, arra int, hogy ebben a vonatkozásban is módosítani kell a szerződéstervezet előírásait. A legnagyobb óvatosságra van ugyanis szükség, — tán a kétmillió pengő bankszerű fedezete is kívánatos volna — mert a főváros közönségének és a Margitszigetnek nem érdeke, hogy újabb Labriola- esetek ismétlődjenek, amely oly sok keserű tanulságot hozott a főváros számára. Az egész vállalkozási tervezettel kapcsolatban egyetlen megnyugtató momentum mutatkozik: Rakovszky Ivánnak, a Közmunkatanács elnökének mindenre tekintő hozzáértése és figyelme, aki egészen bizonyosan körülbástyázza a Közmunkatanácsot az esetleges meglepetések ellen és éber óvatossággal vigyáz arra, hogy a Margitszigetben fekvő óriási értékek ne essenek valamely elsietett gazdálkodás áldozatává. A Margitsziget bérbeadása körül egyébként is sok nyugtalanságot keltő fantasztikum látható. A beavatottak közlése szerint Gellért Mihály olyan terveket forgat, hogy megvásárolja a MFTR propeller-gőzöseit és ezzel is fokozza a Margitszigetre irányuló közlekedés méreteit. Köztudomású, hogy a MFTR a példátlanul magas deficit miatt szüntette be ezeket a járatokat és így nem valószínű, hogy azok magánvállalkozó kezében prosperitást jelentsenek. A koncepciók sokaságából általában szeretnék látni a reális előfeltételeket, mert azok nélkül a Margitsziget sorsa felé változatlan nyugtalansággal tekintünk és velünk együtt Budapest közönsége is. Lezárulnak a Horthy Miklós Bevonul az amerikai nagybácsi tőkéje a Margitszigetre R Közmunkák Tanácsa 25 évre bérbe adta a sziget szállodaintézményeit. — R bérlő két millió befektetésre kötelezi magát, amely összeg a bérlemény időtartama alatt tatarozásra és karbantartásra sem elegendő A Margitsziget bérbevételénél ismét programmot adott, amely szerint a Margitsziget egyedül predesztinált arra, hogy idegenforgalmi központtá válljon. Azt mondja Gellért Mihály, hogy nincs még egy világváros, amelyen keresztül olyan hatalmas folyam hömpölyögne, mint a Duna. Ezt a természeti adottságot, az elemi iskolai könyvekkel egyezően, mindenesetre megállapíthatta az új bérlő és aláírjuk azt a kívánságát is, hogy a Margitszigetet be kell kapcsolni az idegen- forgalomba. A konkrét tervek sorába tartozik a felső szálloda tatarozása, a kisebb épületeknek polgári szállóvá történő átalakítása, új ivócsarnok építése, a reumakórház megvalósítása és annak a gyógyfürdővel való földalatti összeköttetése. Mindezekhez kétmillió pengőt kíván befizetni a Margitsziget bérlője, és éven- kint 105 ezer pengőt biztosít a Margitszigeti Rt. számára. A fent ismertetett hangzatos elgondolások sajnálatosan vérszegény terveket takarnak. összesen kétmillió pengő befektetés a szigeti épüle------------------- ELSŐ KISPESTI " ta karéktüzhely, vas- és lemezáru-üzem Cégtulajdonos: László István. Aranyéremmel kitüntetve. Kispest, Klapka-utca 58. Telefon: 47-1-72 J ummms GYULA ÉPÍTŐMESTER építési anyagkereskedése BUDAPEST, VI.,SZENT LASZLÓ-ÚT65. EEEEE Telefon : 9-35-34. kertváros bonyodalmas aktái 300.000 pengőbe kerül a még szükséges csatornázás A Horthy Miklós kertvárosban házhelyhez jutott ingatlantulajdonosok, többnyire köztisztviselők, közül mintegy kétszázan még mindig nem kapták meg az építési engedélyt, mert a Közmunkák Tanácsa nem járult hozzá a bemutatott tervek megvalósításához, abból az okból, mert az OFB részéről igénybevett és kisajátított terület mai napig sincs közmüvekkel ellátva. Az érdekelteket a főváros műszaki ügyosztálya a közelmúlt papokban megbeszélésre hívta össze, ahol leszögezték azokat a módozatokat, amelyek mellett a közművek kérdése megoldható volna. A telektulajdonosok azt kérik, hogy a főváros építtesse meg helyettük a nélkülözhetetlen csatornát, természetesen az ő költségükre. Azért akarják a fővárost igénybevenni, mert remélik, hogy így olcsóbban, kisebb megterheléssel oldhatják meg a kérdést. A Horthy Miklós kertváros befejező részének csatornázása mintegy 300.000. pengőbe kerülne, amit egymás között felosztva fizetnének vissza az érdekeltek. A Horthy Miklós kertváros ügyében kérdést intéztünk Borvendég1 Ferenc alpolgármesterhez, aki a főváros álláspontját a következőkben fejtette ki: — Magunk is nagyon szeretnénk ezt a régóta vajúdó ügyet végre lezárni. Ez annál is inkább kívánatos, mert csupa Jcisexisztenciá- ról va% szó, akiknek már timúgyis sok gondot okozott a földbirtokrendezés során nekik juttatott házhely. A főváros vezetősége annakidején felhívta az OFB figyelmét arra, hogy ez a városon kívül eső és minden közművet nélkülöző terület nem a legszerencsésebb új település, hisz bőségesen akad más alkalmasabb és közművekkel ellátott, vagy közművekhez közelebb eső terület is. A főváros figyelmeztetését azonban nem mérlegelték. Az OFB révén házhelyhez jutott kisemberek helyzetét teljes mértékben méltányolja a főváros és igyekszik is nekik segítséget nyújtani. Most folynak a tárgyalások, hogyan lehetne az építési engedély előfeltételeként kiszabott csatornát kiépíteni. A főváros, a maga kipróbált szervezetével, természetesen az érdekeltek költségére végeztetné el a munkát. A kérdés felett az illetékes fórumok rövidesen dönteni fognak. # A Horthy Miklós kertváros csatornázásáról megoszlanak a felfogások, de a kisexisztenciák mozgalma a főváros részéről méltánylásra számíthat. Hiszen emlékezetes, hogy milyen sok zavar volt a vételár kifizetése körül és számosán akadtak, akik önhibájukon kívül kétszeresen is kénytelenek voltak kifizetni a házhelyet és most még sem engedik meg nekik, hogy felépíthessék kis családi házukat. A főváros vezetőségét ezek a szempontok vezetik, amikor hozzájuttani akarja őket a csatorna megépítéséhez és közbenjár a Közmunkatanácsnál az építési engedély kiadása érdekében.
