Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-08-23 / 34. szám

Budapest, 1933 augusztus 23. 3 PESTI KIRAKAT Édes Budapest Valóban, ebben a savanyú-keserű világban ne­künk édes Budapestünk van. Az ember végigmegy a körúton s valami olyan érzése támad, hogy Budapest tizedrésze cukorkából, süteményből, fagylaltból, szóval édesség árusításá­ból akar megélni. Valósággal egész társadalmi ré­teg keletkezett az emberekből, akik bennünket édességgel akarnak ellátni. Csak súlyos bajok van­nak magában ebben a társadalmi rétegben. A döm- ping-árukat előállító üzemek, a nagy cukrászok, a kis cukrászok, a cukorkaüzletek, a fagylalt árusok halálos ellenségeskedésben élnek egymással. És akiknek az a törekvése, hogy Budapest életét meg­édesítsék minél nagyobb mennyiségű édes anyag forgalombahozatalával, azok azt is ambicionálják, hogy egymást viszont a végsőkig elkeserítsék. Ter- mésztesen a hatóságoknak is rengeteg baja van ezzel a nyári édeshullámmal és a tisztiorvosi hiva­taltól a rendőrségig mindenkinek legfőbb gondja az, hogyha már ilyen édesváros lettünk, legalább a polgárok egészségét lehessen megóvni. Ilyen harc dúlt többek között a cukorkakereskedők éjjeli zár­óra-ideje körül is. A Fővárosi Hírlap már ismertette ezt a küzdelmet, ami bizony — valljuk be, — a cukokakereskedők részéről kalózlobogó alatt folyt. Ezek a szegény emberek ugyanis, hogy pár krajcárral többet kereshessenek, a cukrászoké­hoz hasonlóan, a maguk számára is éjféli zárórát kívántak biztosítani. Ami azonban jár a cukrász­nak, az nem jár a cukorkakereskedőnek. Fogták magukat tehát a szegény cukorkakereskedők és cukrászosították magukat. Ez pedig azt jelentette, hogy kitettek a kirakatba féltucat darab süteményt, amelyet összevásároltak valamelyik dömping-gyár- ban, ezt a féltucat süteményt azután egész napon át gondosan \lepte a por és szállták a legyek. Először úgy próbálkoztak a hatóságok, hogy a cukrászsütemény ellenére is nyolcórai zárórára akarták szorítani a cukorkakereskedőket. De ezek a szegény emberek egész nap nem kerestek annyit, hogy meglett volna betévő falatjuk. Kínos gör- csösséggel ragaszkodtak tehát az éjféli zárórához. A polgármester most igen bölcs belátásra jutott. Kiderült, hogy nem a záróra hosszúságában, hanem a le gyek-szállt a krémes süteményben van a vesze­delem. Ez az alapja annak, hogy — amint a Fő­városi Hírlap megírta, — a polgármester fölterjesztésben kéri a kereskedelemügyi miniszter­től a cukorkakereskedők zárórájának éjfélig való engedélyezését. Remélhetőleg a kereskedelemügyi minszter is hozzájárul ehhez az engedélyhez annál is inkább, mert ezzel elejét lehet venni a sütemény veszedelemnek. Mert hiába, a cukorkakereskedők a kirakatban olvadozó és porosodó damping-sütemé­nyeket, ha rákerült a sor, bizony el is adták. És az is természetes, hogy csak olcsó süteménnyel operál­hattak, nem vásárolhattak a hírnevüket féltéke­nyen őrző és kifogástalan minőségű süteményeket készítő cukrásziparosoknál. Vásároltak ellenben a Tisza Kálmán-téren, a Mátyás-téren, a Bem-utcá- ban, a Liliom-utcában és Ernő-utcában, ahol pisz­kos pinceodukban készül a silány vásári portéka, faggyúból, csontenyvböl és a legjobb esetben mar­garinból. Ha a kereskedelmi miniszter megadja a zár­órameghosszabbítási engedélyt, akkor a cukorkáke- reskedöknek nem lesz oka többé arra, hogy döm- ping-sütemények kalózlobogója alatt cukrászdát játsszanak. A Bónaíjáru Mert ilyen is van már. Nem is nehéz kitalálni, hogy mit jelent. Ez az a portéka, amelyet a keres­kedő a hóna alatt visz árulni. S ezek a kereske­dők, akik a hónuk alatt kötnek üzletet, rettentően elszaporodtak. Annyira, hogy a Fővárosi Kereske­dők Egyesületének már erélyes mozgalmat is kel­lett ellenük indítani. A mozgalomnak meg is van az alapja, mert hiszen Budapest székesfőváros te­rületén törvény tiltja a házalást, csak éppen az ellenőrzés hiányzik, amely ezeket a házaló és hónaljkereskedőket ki tudná irtani. Majd a legális kereskedelem rá fog mutatni arra, hogy milyen úton jutnak ezek a kétlábon járó boltok a porté­kájukhoz. Nem valószínű azonban, hogy egészen rendes úton szereznék be áruikat, hogy vámot fizet­nének, vagy pláne, hogy adófizetői lennének Buda­pest székesfővárosnak. Boltbérük sincs, az áru is a legtöb esetben gyanús eredetű, egészen valószínű tehát, hogy olcsóbb árakkal tudnak dolgozni, mint a tisztességes, a legális kereskedelem. Sokkal súlyo­sabb baj az, hogy maguknak a kereskedőknek egy része is támogatja ezeket a hónaljkereskedőket. Mondják például, hogy sok droguista textiláru­szükségletét', harisnya, nyakkendő és egyéb dolgo­kat a házalótól szerzi be. Viszont a textilesek kö­zött sem ritka az, aki a fogkefe, szappan, stb. cikkekért nem a drogériába látogat el, hanem a hónaljkereskedőktől szerzi be az ilyesmit. Igazán minden okuk megvan a kereskedőknek arra, hogy harcot indítsanak ez ellen a visszaélés ellen, amit igen könnyen keresztül is vihetnének először akkor, ha egymással szemben a kötelező szolidaritást meg nem szegnék, másrészt pedig akkor; ha a hatósá­goknak segítenének abban az ellenőrzésben, amely­nek hiányában bizony a törvényes rendelkezéseknek nehéz érvényt szerezni, Két hatalmas ú) tétel a főváros Jövő évi költségvetésében Aligha lehet számítani a budget újabb csökkentésére A főváros pénzügyi osztálya végzett a költség- vetési adatok összegyűjtésével: már megkezdődött a nyers költségvetés összeállítása. Lamotte Károly dr. tanácsnok, a pénzügyi osztály vezetője hétfőn reggel vette át hivatalát és a legközelebbi napokban meg­kezdi a közvetlen tárgyalást az egyes ügyosztályok vezetőivel, azután kerül majd sor az egyeztetésre és a mérleg megállapítására. A költségvetés össze­állításának előkészületei iránt érdeklődtünk a pénz­ügyi osztályban. Illetékes helyen a következőkben tájékoztatták a Fővárosi Hírlap munkatársát. — Az 1934. évi budget adatai együtt vannak, de még nagyon nehéz volna valamilyen képet alkotni arról, hogyan alakul a jövőévi költségvetés. A pol­gármester a költségvetés munkájának megkezdése előtt, mint ismeretes, rendeletet adott ki, hogy egyetlen tétel sem lehet magasabb, mint az 1933. évi költségvetés tízszázalékkal zárolt tételei. Ezt tartjuk mindenekelőtt szem előtt. Mindazáltal nem igen lehet szó arról, hogy a költségvetés szá­mottevően kisebb legyen az ideinél. Nemcsak azért, mert az egyes szükségletek kielégítésére vonatkozó tételeket nagyon nehéz méginkább visszaszorítani, hanem azért sem, mert az 1934. évi költségvetésben több olyan új ki­adási tétel fog szerepelni, amely eddig nem volt az előirányzatban. így az ostendei egyezmény szerint 1931-ben kell meg­kezdenie a fővárosnak a külföldi kölcsönök tőke- törlesztését is, ami egymaga kereken 1,700.000 pengő új kiadást jelent. A másik jelentékeny új tétel, az áruhitelezési for­mában megkezdett tízmillió pengős inségmunka költ­ségeinek fedezete. — A főváros, mint ismeretes, három esztendőre elosztva rendelte el ezt a hitelezési alapon lebonyo­lított inségmunkát és most kerül a sor az elsőévi részlet kiűzeté­sére, ami kereken hárommillió pengő. A költségvetés bevételi oldalán a gazdasági de­presszió szintén minden bizonnyal éreztetni fogja hatását, úgy, hogy az egyes jövedelmiágak előirány­zott összegeit minden bizonnyal redukálva kell szá­mításba venni, nehogy csalódás érje a fővárost. — Mindezek mérlegelése után ma még nehéz va­lamilyen határozott képet alkotni a jövőévi költség- vetésről. A különböző komponensek összeegyeztetése után, a munka teljes befejeztével látjuk majd csak tisztán, milyen lesz a főváros gazdálkodásának 1934 évi mérlege. Az idei költségvetés háztartási részének főösszege, mint ismeretes 163 millió volt, az üzemeké pedig 350 millió. Annyi bizonyos, hogy a jövőévi költségvetés is nagyjában e számok körül fog kiala- kidni. nflHVIMVVnVUBBH FelelWem tudatában rasaszhodnom Kell azáj budai vízmű merítéséhez,—mondja a políőrmester a Kor­mányhoz intézett lesúlabb felterjesztésében Közel három esztendeje húzódik az új budai vízmű építésének és a káposztásmegyeri vízművek fejlesztésének kérdése. A közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén ismét szóbakerült az ügy és bár Sipőcz Jenő polgármester megnyugtató válaszában azt mondotta, hogy a Duna magas vízállása folytán ezidőszerint nincsen semmi baj és zavar a vízszol­gáltatásban, a budai oldalon és a magasabb emeleteken mégis panaszkodnak, hogy nem kielégítő a víznyomás. A mindezeket a hibákat kiküszöbölő budai vízmű létesítésének legfőbb akadálya, mint a Fővárosi Hír­lap már többször megírta, az, hogy a szentendrei szigeten az e célra kiszemelt alkalmas területeket nem tudja a főváros megszerezni a tulajdonosok ellenállása miatt. A vármegye vezetősége, mint ismeretes, méltányos­ságból átengedte a vízjog gyakorlását a főváros pol­gármesterének, aki közel egy éve hozott is határoza­tot a szükséges területek kisajátítása érdekében, de ezt az érdekeltek megfellebbezték, a földmívelésügyi minisztériumban pedig még máig sem intézték el ezt a fellebbezést. A főváros több alkalommal megsür­gette a kisajátítások ügyét, így július 3-án is inté­zett egy felterjesztést, amire azonban még mindig nem jött meg a válasz. A vízművek egyik igazgatósági tagjától ka­pott értesülésünk szerint most újabb felterjesztést intéznek a kormányhoz. Ebben a polgármester igen határozott szavakkal és felelőssége teljes tudatában hangsúlyozottan kéri a kormány intézkedését, mert olyan következmények lehetnek, amelyekért nagyon nehéz lenne vállalni a felelősséget. A vízművek kibővítése — mondja a főváros — olyan égetően sürgős, hogy továbbhalogatni már nem lehet, mert a halasztás esetleg katasztrófális következ­ményekkel is járhat. Ezidőszerint nincsen ugyan különösebb baj, mert 1932. óta meglehetősen magas a Duna vízállása, de melegebb napokon még most is végsőkig kell megeről­tetni a negyven évvel ezelőtt fúrt kutakat. A túlzott használat a kutak körül gyorsabban mozgatja meg a vizet, homokszemecskéket ragad magával és eltömíti a kutak környékén a talajt: alacsony vízállás és állandó meleg idő esetén azonban a főváros vízellátását már most sem lehetett volna biztosítani. A budai oldalon aoznban most is vannak panaszok. Ha a Duna vízállása a szokottnál alacsonyabb lenne, előre nem látott következményekkel járhat a főváros vízszolgáltatására. MO CIS A R K.Á CMÄN OKL. GÉPÉSZ- ÉS KÖZGAZDASÁGI MÉRNÖK ÉPÍTÉSI VÁLLALKOZÓ BUDAPEST, IV., IRÁNYI-UTCA 21. SZ. TELEFON : 89-7-13. „Felelősségem tudatában — mondja a polgár- mester — ragaszkodnom kell az óbudai víz­művek megépítéséhez.“ A továbbiakban rámutat a polgármester arra, hogy a minisztériumnak azt a tanácsát, amely sze­rint előbb a pesti oldalon kell a vízellátás fokozásá­ról gondoskodni a pócsmegyeri területek felhaszná­lásával és csak azután gondoljanak a budai vízmű­vek megépítésére, nem lehet elfogadni, mert ez nem kielégítő megoldás. A budai vízművek megépítése esetén Buda vízszükségletét a megyeri vízművek nél­kül is biztosítani lehet és így a pesti oldal vízellátása napi 28.000 köbmé­terrel javulna. A budai vízművek megépítéséhez szükséges terü­letek megszerzésétől teljesen független a megyeri vízmű bővítésére alkalmasnak talált földterület meg­szerzése, amely a szentendrei sziget keleti oldalán húzódik, A fővárosnak nemcsak a vízművek fejlesz­téséhez szükséges területeket kell megszerezni, ha­nem szorgalmi jogokat kell biztosítani az új védő­területekre is, mert ha a kutak környékén letelepü­lések történnek, vagy sportcélokra veszik foko­zottan igénybe a kutak közelében lévő földeket, ak­kor az eddigi természetes szűrés veszedelembe jut és a vízművek kénytelenek lennének át­térni a mesterséges szűrés rendszerére, ami igen drága és amit a kormány sem tartana megfelelőnek. A főváros a felterjesztésben végeredményben azt kéri, hogy a kormány sürgősen biztosítsa a budai és a pesti vízművek kibővítésére szükséges földterü­letekre a főváros vízjogát és kisajátítási jogát, to­vábbá biztosítsa a szorgalmi jogot a védőterületekre és azokra a földterületekre, ahol a. vízművek építé­sénél szükséges gravitációs csőhálózatot fogják le­fektetni. Végül azt kéri, hogy mindezeket a kérdése­ket válassza el a kormány a koronauradalommal folytatott ingatlanvásárlási tárgyalásoktól, amely szintén komplikálja ennek a fontos ügynek síma le­bonyolítását. Tekintettel arra, hogy több mint egymillió la­kos zavartalan vízellátásáról és egy óriási metropo­lis biztonságáról van szó, a kormány minden bizony­nyal a legsürgősebben elrendeli a szükséges intézke­déseket, hogy a budai vízmüvek építését végre a leg­közelebbi jövőben elkezdhessék. KELLEK PÁL ÉPÜLET- DÍ8ZMŰBÁD0G0S, KÖZPONTI EŰTÉS, LÉGSZESZ, VÍZ VEZETÉK, CSATORNÁZÁS ÉS EGÉSZSÉGÜGYI BERENDEZÉSI VÁLLALATA BUDAPEST, I., ATTILA-UTCA 15. (Alagut-u. sarok.) Telefon : 65-2-72. Telefon : 66-2-72. Bazalt legyetek • „BÍBOR“ gyártmányokat vegyelek. Nádor tintaflzem Budapest

Next

/
Thumbnails
Contents