Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-08-09 / 32. szám
2 JavdamiJlieMP Budapest, 1933 augusztus 9. nV Páratlan gazdasági crcdmengchet ígér a toraros cs a iidíh hétvégi (sercforgalma Széchenyi Károly gróf, az Országos Magyar Weekend Egyesület elnöke, nyilatkozik a főváros vezetőségének nagyszerű akciójáról és a mozgalom hatalmas terjedéséről Weekend. Pár év előtt még idegenül hangzott, sznobizmusnak, előkelősködésnek hatott, ha valaki kijelentette, hogy weekendezik. Azóta átment a szó a köztudatba, adoptáltuk, akár a rádiót, a racionalizálást vagy a pizsamát. És amiképen a nyelvkincsünké lett ez a szó, épúgy gyökeret vert a fogalom mögött rejlő lényeg is az életünkben. A weekendezés nem futó divathóbort, mint a yo-yó, a weekend nem külföld-majmolás, hanem szükségletté vált életforma az egyén, egészségügy, társadalompolitikai, szociális és közgazdasági probléma az ország szempontjából. Aki weekendezik, az okosabban, egészségesebben él, szebben és teljesebben tölti pihenő-idejét. És aki dolgozik, annak joga van weekendhez. Mindez komoly és jelentőségteljes kérdéssé teszi a hétvégi pihenés problémáját nálunk Magyarországon is, ahol évről-évre tízezrével csatlakozik a „weekend“ gyűjtőfogalom alá fiatal és öreg, nő és férfi, sportember és sportpublikum, szegény és gazdag. Hatalmas tömegek, a társadalom kereszt- metszetének minden rétegéből, 'növelik egyre nagyobbra a magyar weekendezők táborát. S a hétvégi mozgalom hívei, — akár részesei is már személy szerint a weekend-munkaszünetnek, akár még csak harcolnak érte, •— erőteljes érdek- képviselethez jutottak a most legutóbb nyilvánosság elé lépett Országos Magyar Weekend Egyesület személyében. Ez az egyesület nem idén alakult. Néhány esztendőbe telt, amíg kiformálódott a mai biztos alapokon nyugvó, erős kézzel vezetett weekend-köz- ponttá. Ami bekövetkezett akkor, amikor Széchenyi Károly gróf lett az egyesület vezetője. Az új elnök széles körben, száz frontszakaszon egyszerre kezdete meg akcióit. Átgondolt munkaterv alapján, begyakorolt vezérkar segítségével dolgozott hónapokon keresztül az OMWE élén, csendben, szinte titokban. Tagok toborzása nélkül. — Majd csak akkor léphetünk a nyilvánosság elé, ha már eredményeket tudunk produkálni. Tagokat akkor gyűjtünk, ha a tagdíj ellenében kedvezményeket nyújthatunk! — ez volt gróf Széchenyi Károly mottója. ' S azóta létrejöttek az eredmények. Az egyesület beadványai, előterjesztései gyors egymásutánban kerültek hatóságok, testületek elé. Az elnök fáradhatatlanul agitált, támogatott, gondolatokat vetett fel, akciókat indított meg s a két héttel ezelőtt megtartott díszgyűlésen, amikor az egyesület kiállt a nyilvánosság elé, hosszú sorban számolhatott be az elnök az eredményekről, az egyesületi működéstől, amelyet Fabinyi Tha- mér kereskedelmi miniszter, Huszár Aladár dr. főpolgármester, a vármegyék s a városok kiküldöttei a legnagyobb elismerés és dicséret hangján emlékeztek meg. — Ezt az egyesületet, amely rendkívül fontos missziót teljesít, a jövőben is legteljesebb jóakarattal, a leghatározottabban támogatni fogja a kormány— mondotta Fabinyi miniszter és Huszár Aladár főpolgármester is rendkívül meleghangú beszédben méltatta az egyesület jelentőségét. Alkalmunk volt beszélgetést folytatni Széchenyi Károly gróffal, aki érdekesen nyilatkozott a „Budapest és a weekend“ — kérdéskomplexumról, az Országos Magyar Weekend Egyesület elnöke a következőkben fejtette ki álláspontját a Fővárosi Hírlap számára: — Az egyesület jelszava: „Weekendet — mindenkinek/“ Célunk áz, hogy mindenki, de elsősorban a szerényebb körülmények között élő társadalmi rétegek számára magyarországi nyaralást, a hétvégi pihenő teljes kiaknázását biztosítsuk. — Három alapelvvel kezdtem a szervezést. Először: intézményesen létrehozni a weekend- szünetet mindenütt. Másodszor: kedvezményeket biztosítani tagjainknak. Harmadszor: országosan beszervezni a hazai, belföldi nyaralást. — A gyakorlatban ez az ellentétes irányú belső vándorlás megindítását jelenti: a budapesti polgár vidéki weekendjét s a vidéki ember weekendjét Budapesten. A tagoknak járó kedvezmények mindkét irányban megkönnyítik a weekendezést, mert tagjaink tagsági igazolvány alapján az Államvasutak vonalain megkapják az úgynevezett turista-kedvezményt, a MFTR és DDSG hajóin 50 százalékos kedvezményt kapnak, jelentős kedvezményeket ajánlott fel tagjainknak a Budapesti Szállodások Szövetsége, vidéki szállodák egész sorával van már megállapodásunk, tagjaink számára olcsóbb margitszigeti, állatkerti belépőjegyeket, kedvezményeket az Operaházba és a Nemzeti Színházba, a budapesti fürdőkbe stb. fogunk biztosítani. Mindezzel vidéki tagjaink számára lényegesen megkönnyítjük Budapest meglátogatását. — A budapesti kirándulók és nyaralók érdekeit pedig az utazási kedvezményeken kívül azzal szolgáljuk, hogy igyekszünk a magas vidéket nyaralás céljaira beszervezni. Ezt tartom egyik legsüi’gősebb tennivalónak, mivel a vendéglátásra nagyszerűen berendezett és felszerelt fővárossal szemben a legszomorúbb ellentétes helyzetet látjuk a vidéken. Az adatgyűjtés már folyik, de ezen túlmenő- leg meg is kell szervezni a vidéki nyaralási lehetőségeket az ország egész területén, hogy minden fővárosi család megtalálja az igényeinek megefelelő olcsó és jó nyaralást az ország bármely vidékén. — Meggyőződésem, hogy ha ez sikerül, akkor emelkedni fog a belföldi forgalom, fejlődik a vidéki szállodai ipar, felébred a legszélesebb rétegekben az idegenforgalom fontosságának átérzése s végül, hogy belföldön marad igen tekintélyes része annak a rendkívüli nagy összegnek, amelyet évente külföldi nyaralásokra elköltenek. — Természetesen tisztában kell lenni azzal, hogy ha mindnyájan a hazai nyaralás mellett vagyunk is, ez csak akkor lehetséges, ha a nyaraló legalább megközelítőleg megkapja itthon is azt, amit a külföldi nyaralóhelyeken neki nyújtanak. Amint előrelátható volt: a Tisza Kálmán-téri Városi Színház sorsa ismét a törvényhatóság vezető köreit foglalkoztatja. A viharos múltú intézmény fölött ismét a bizonytalanság honol és újból kezdődik a színjáték a színpad körül: a pályázati hirdetmény, az új bérlővel szükséges tárgyalások lefolytatása, az óvadék, a pillanatnyi megnyugvás, majd a finálé: a szerződés felbontása és ismét új bérlők új próbálkozása. Bernardo Labriola egy esztendei működése után megbukott a maga üzleti számításaival és képtelen a vele szemben felsorakoztatott jogos igényeket kielégíteni. A fővárosnak végeredményben nincsen beleszólása abba, hogy Labriola 70.000 pengővel tartozik különböző hitelezőinek, mert a hatóságot csak az érdekli, hogy a részéről követelt 28.000 pengős tartozás kiegyenlítést nyerjen. Augusztus 3-ig adott terminust a polgármester Lab- riolának arra, hogy adósságát rendezze, azonban ezt a terminust nem sikerült megnyugtatóan lezárni. Labriola pénz helyett sürgönyt küldött, majd össze- állottak a hitelezői és haladékot kértek nem Labriola, hanem a színház számára. Ezt a kedvezményt azonban a polgármester régebbi álláspontja értelmében nem kapták meg, amire újabb lépés következett: a hitelezők visszavonták csődnyitási kérvényüket és mint érdekeltek, felajánlották a színház vezetését Hevesi Sándor, majd Föld Aurél részére, akik azonban a felhívást elhárították. A hitelezők ugyanis azt képzelték, hogy egy jó színházi társulattal a Városi Színház ismét talpraállítható, amely esetben a bevételekből joggal számíthatnak követeléseik kiegyenlítésére. A kavarodás láttán Liber Endre helyettes polgár- mester felhívta az illetékes ügyosztályt, hogy tegye meg a lépéseket a szerződés felbontására. Ugyanakkor olyan előterjesztés is készül, hogy a színházi épületet más célokra, elsősorban kulturális és sportesemények számára használják fel és minden — Szorosan vett budapesti probléma a partkikötési jog rendezése a fővárostól északra fekvő Dunapartokon. Lehetetlen, hogy vasár- ’’naponként ezer és ezer csónakösszezsufolód- jék, ne futhasson ki pillanatok alatt nyílt vízre, csak azért mert ez a kérdés még mindig nincs rendezve. Ennek tulajdonítható az is, hogy dunai viharok esetén olyan sok sajnálatos baleset történik. Általában az úgynevezett vadevezősöket érintő kérdéseket minél gyorsabban közmegelégedésre meg kell oldani. — Budapesti weekendezők számára létesít az OMWE weekendtelepet a Prímás-szigeten, amelyet Esztergom városa ajándékozott az egyesületnek. Műszaki osztályunk már kidolgozta a terveket s a befektetett tőke minimális kamatozását engedélyezve, a jövő szezonban már a közönség rendelkezésére bocsátjuk telepünket, amelyhez hasonlót, figyelembevéve a szükséges szociális szempontokat, a főváros közvetlen közelében is szeretnék létesíteni. — Ajni a hétvégi munkaszünet intézményesítését illeti, úgy örömmel tekintek végig az eredményeken. A kereskedelmi minisztériumban tartott ankét bizonyította, hogy a hivatalos körök milyen helyesléssel fogadják a weekend-rendszert, — amelyet 30—ÍO nagyvállalat azóta bevezetett. A legnagyobb sikerek egyike, hogy Sipőcz Jenő polgármester elrendelte a fővárosnál a weekend-szünetet, amely úttörő és példamutató intézkedésért őszinte hálával adózunk. — A vidéken, de a fővárosban is, főleg a kiskereskedelem körében még fennálló s méltánylandó okok akadályozzák a weekend- szünet általános és intézményes bevezetését. Ezen a téren nem szabad erőszakosan propagálni a gondolatot. Mozgalmunknak csak barátokat szabad szereznie s nem ellenségeket. Én senki ellen, de mindenkivel karöltve kívánok dolgozni. Meggyőződésem egyébként, hogy idővel automatikusan áttérünk minden téren a weekend-rendszerre. — Igaz örömmel állapíthatom meg végül, hogy úgy a kormány, mind Budapest székes- főváros vezetősége, dr. Huszár Aladár főpol- gármetsterrel az élén, rendkívüli jóindulattal, szociális megértéssel s az akció országos értékét felismerve, támogatja az egyesület terveit. Ösznite örömre szolgált az is, hogy a magyar sajtó magáévá tette ezt a kifejezetten szociális jellegű akciót s a széleskörű nyilvánosság segítségével a legmesszebbmenően támogatott a közvélemény előtt. — Ilyen körülmények között bízom ábban, hogy a magyar erők összefogásával sikerül eredményesen folytatni a munkát a jelszavunk értelmében: „Weekendet — mindenkinek“! bérleti szerződést elkerülve, esetenként adják bérbe a nagy befogadóképességű épületet. Labriola tartozása a fővárossal szemben összesen 28.000 pengő, amely részben elmaradt bérekből, és kisebb hányadában pedig adótartozásokból áll. A bérlő tudvalevőleg kauciót helyezett el a főváros pénztárába, amelyből időnként levonták a bérleti összegeket és jelenleg 8000 pengő mutatkozik a számlán Labriola javára. Ilyen körülmények között az összes tartozás nem haladja meg a 20.000 pengőt, amely nem látszik olyan túlzott nagy összegnek, hogy azt a színházi vállalkozó meg ne fizethesse. Labriola jelezte, hogy pénzforrása változatlanul megvan, azonban a valutáris akadályok és az átutalási nehézségek miatt nem volt módjában a főváros igényeit kielégíteni. A főváros vezetőségének terve szerint a Labriola-iigy augusztus 17-én kerül a törvényhatósági tanács elé, amikor dönteni kell a szerződés felbontásáról. Értesülésünk szerint Labriola augusztus 17-én feltétlenül előteremti a hiányzó összeget és ha tartozását kiegyenlíti, úgy a főváros eltekint az utolsó pillanatban attól, hogy a szerződést felbontsa és a színházat gazdátlanná tegye. A helyzet az, hogy Labriola haladékot kért, amelyet írásban nem kapott meg, azonban augusztus 17-ig automatikus határidővel rendelkezik ahhoz, hogy adósságait rendezze. Miután erre a kilátásai megvannak, —a Városi Színház ügye azzal fog zárulni, hogy Labriola megmarad a bérletben és a Tisza Kálmán-téri épület sorsa tovább hánykolódik a bizonytalan zavarosságok hullámain. — n HM 1 fl rolettattzem Budapest, Faszövött és IV., Vámh&z-lttfruf' 4. w. Vászonróletta Telefon: 84—6—19. Labrioláé marad a Városi Színház A döntő tanácsülésig megfizeti tartozását a fővárosnak és kiegyezik hitelezőivel
