Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-08-09 / 32. szám

Budapest, 1933 augusztus 9. 3 PESTI KIRAKAT Liber Endre helyettes polgármester az első őszi közgyűlés elé terjeszti az új lakbérleti szabályrendeletet Torró a nyár Budapesten Nem úgy értjük ezt, Celsius, vagy Reumir fokok­ban, mert úgyis elég forró a nyár Budapesten, csak azután az a baj, hogy egy-kettőre megváltozik az idő, egyik óráról a másikra hideg őszi eső szakad a nya­kunkba. Az egyik félnapon elolvadunk a hőségtől, a másik félnapban didergünk és augusztusban szerez­zük be azt a náthát, amelyet csak februárban vár­tunk. Mondom azonban, nem így értjük a budapesti forró nyarat, hanem az izgalmak miatt, amelyek nap­nap után előveszik a fantáziánkat, sőt néha az ide­geinket is. Forró a nyár. legelsősorban azért, mert idegen- forgalmi lázban szenvedünk és a gödöllői világ- jamboree tábora ontja a főváros aszfaltjára is az idegent. Igazán nem tudjuk eléggé hangsúlyozni ennek a világjamboreenak a jelentőségét, nemcsak az ifjúság, de a magyar idegenforgalom szempontjá­ból sem. Ezek a fiúk, akik ma megcsodálják Buda­pestet, tíz esztendő múlva úgy tekintenek vissza fiatal lelkűkben keletkezett benyomásaikra, mint va­lami álombéli csoda-képre. Budapest vagy tizenöt­ezer külföldi fiatalembernek álomként fog élni a szí­vében. De meg különben is nem szabad lekicsinyelni azt sem, amit ezek a fiúk itt, a Budapesten elkölte­nek. Kávéházak terraszain, ahol bizony, sajnos, a budapesti publikum édes-keveset fordul meg, tarka cserkésztársaságok fogyasztják a hatalmas imbisze- ket, isszák a kőbányai sört, vagy rendelnek ebédet, vacsorát. El sem lehet hinni, hogy a világtáborban egyetlen külföldi fiú akadna, aki visszautazna akár Ceylonba, akár Borneoba anélkül, hogy megtekintette volna a magyar fővárost és itt ne hagyta volna a maga idegenforgalmi obulusait. Mindezek fölött azonban Budapest tényleg lázban ég a jamboreeért, amelynek jelentőségét ezelőtt talán még két héttel sem tudtuk volna mi magunk sem ' igaz valójában megrajzolni. Aki nem olvassa azokat az újságtudósításokat, amelyeket, ha kiteregetnénk, már a mai napig is jó pár hold földet fednének be, látja csak. milyen hatalmas lendületű élet viharzik odakint a gödöllői táborban és ennek az életnek a pezsdülése átterjed a hőségtől, fáradságtól, gazdasági válságtól kimerült, elpetyhüdt Budapestre is. Szinte azt mondanám, hogy ebben a levegőben, ebben a jamboree szülte friss és mozgalmas atmoszfé­rában alakulhatott át Budapest élete olyanná, lehet­nek Budapestnek olyan izgalmai, mint amilyenek valaha, a jó békeidőben voltak. Mert ugyan ki törő­dött volna ezelőtt egy pár héttel egy szegény kis mo­dellel, aki mezítelenül került ki valamelyik ablak- párkányról az utcára. Az újságok megírták volna, az emberek megcsóválták volna a fejüket és napirendre tértek volna az eset felett. Ma az interjúk áradata pezsdül ki a kis szerelmi afférbői, ma pszichoanaliti- kusok elmélkednek arról, hogy hogyan és miért tör­ténhetett és ujságcikkírók morfondíroznak, mint egy világvárosi jelenségről. Vagy ugyan kit izgatott volna ebben a világválságos időben egy pár hét előtt még az. hogy Krausz Samu mester az Angol-parkban egy pengőből, vagy csak ötven fillérből adott-e vissza. Bagatell dolgok lettek volna ezek az elernyedt pesti életben, ha az érverésünk valahogyan ebben a jamborees ivlágban nem kapott volna új erőre. Ezután egészen természetes, hogy lázadoznak a kedélyek akkor, amikor ebben a világvárosban be­tiltják a jambo-énekesek szórakoztató mókáját és a pesti polgár világvárosi fájdalommal hördül föl, hogy már ilyen is megtörténhetik? Eskü alatt mer­ném állítani, hogy ezelőtt két héttel minden száza­dik budapesti polgár sem tudta még, hogy ml az a jambo-énekes, de ma minden harmadik pesti polgár fölháborodotton száll síkra a ja.mbo-kultúra érde­kében. No és végül a legnagyobb kuli úrbotrány: a mar­gitszigeti pizsama-affér. A Ganz-gyári részvények emelkedéséről vagy eséséről ma századrész annyi szó sem esik. mint a pizsama-afférről és amíg Tyler jelentése fölött Budapest polgárai egy negyed, vezér­cikk elolvasása után napirendre férnek, addig ez a hatalmas város a pizsama-ügyiben valósággal pár­tokra szakadt. Olyan harc dúl ma a pizsama-affér körül, hogy szinte magam sem merném itt nyomta­tásban elárulni az álláspontomat, mert bármelyik pártra állnék. a másik párt nyilván és joggal kika­parná a szememet. így élünk mi ma Budapesten, 1933 forró nyarában. ánfe Szabad orvosválasztás! Betegség ellen biztosítson az ANGIO-DANUBIANIIOYD Általános Biztosító Részvénytársaságnál Budapest, V., Hold-utca 21. A budapesti polgárság egyik legfontosabb ér­deke fűződik a lakbérleti viszonyok újabb szabá­lyozásához, mert az erre vonatkozó régi szabály- rendelet sok tekintetben elavult. Ez ugyanis első­sorban a háztulajdonosok érdekeit veszi figyelembe és nem számol több olyan körülménnyel, amelyek megváltoztak a háború óta kialakult lakásviszo­nyokkal és a szociális mérlegelésekkel. Ez a fel­fogás indította évekkel ezelőtt Liber Endrét, a szo­ciálpolitikai ügyosztály akkori vezetőjét arra, hogy új szabályrendeletet készítsen, amely az eddiginél erőteljesebben kidomborítja a bérlők érdekeit, amellett gondoskodik arról, hogy a háztulajdonos is megtalálja a maga jogos kívánságainak érvé­nyesülését. A tervezet évek óta porosodik az ügy­osztály irattárában és több alkalommal napirendre tűzték az el­múlt idők folyamán, azonban érthetetlen okok miatt a tervezet nem emelkedett jog­erőre. A nagyfontosságú rendelkezés időszerűségét a kö­zelmúltban az adta meg, hogy a kormány rendelet­ben gondoskodott a kötöttforgalmú lakások felsza­badításáról és általában a lakásforgalom kötöttsé­gének megszüntetéséről. Tudvalevő, hogy a lakások szabad forgalma ez év november elsején helyreáll, tehát a legsürgősebb teendők egyike, hogy addigra az új lakbérszabályrendelet életbe lépjen. A tör­vényhatósági tanács már letárgyalta ezt az ügyet és a közgyűlés, valamint a kormányhatóság jóvá­hagyása szükséges, hogy a lakásforgalom terén a korlátozások megszűnjenek. A tervezet ellen éles harcot indítottak úgy a háztulajdonosok, mint a lakók érdekképviseletei és a megtartott sorozatos albizottsági üléseken sikerült az összes méltányos szempontoknak helyet biztosítani. Ma már köztudomású, hogy a tervezet minden te­kintetben kielégítő és bizonyosra vehető, hogy az érvénybeléptetés dátumától kezdődően egészsége­sebb légkör fog kialakulni a lakások forgalmában Szünet nélkül folytatja a tanács, részéről kikül­dött vizsgálóbizottság a Vásárpénztár ügyeinek fel­derítését és nem múlik el nap, hogy a Községi Ta­karékpénztár tanácskozó termében ne foglalkozná­nak a megbukott pénzintézet aktáival. Függetlenül ettől a vizsgálattól, a Városházán és közgazdasági körökben, feszült érdeklődéssel figyelik a mono- poliumos intézmény jövőbeni sorsának alakulását. Nagy általánosságban az a feltevés, hogy a főváros megtartja a maga érdekkörében a Vásárpénztárt és a legszűkebb keretek között folytatja az állat­kereskedelem hitelellátását. A kombinációk sorában azonban ott szerepel az a lehetőség is, hogy a fő­város felszabadítja magát az esetleg még várható deficitek súlya alól és megfelelő ellenőrzés mellett magánérdekeltség kezére juttatja az állatvásár ad­minisztrációjának lebonyolítását. Még mielőtt a Vásárpénztár sokmilliós vesztesé­gének ügye az autonómia szerveit foglalkoztatta volna, érdekes ajánlattal fordult a fővároshoz a Hungária Műtrágyagyár. Ennek a vállalatnak az érdekkörébe tartozik az Első Pesti Spódium és Enyv- gyár, amelynek gyártelepe közvetlenül a nagyvásár mellett fekszik. A gyár azt kérte a fővárostól, hogy vásárolja meg az új élelmiszer-telep nagyobbításá- hoz szükséges szomszédos telkeket, vagy pedig adja át vételár címén a Hungária Műtrágya- gyár mögött álló bankérdekeltségnek" a Vá­sárpénztár monopóliumát, A tanácskozások azóta megszűntek, azonban, hogy a Vásárpénztár dolgai mind inkább sok nehézséget jeleznek. Ismét előtérbe került az a lehetőség, hogy az intézmény likvidálása esetleg magánérdekeltsóg bevonásával kerüljön napirendre. A Spódiumgyári érdekeltség változatlanul fenn­tartja ajánlatát és továbbra is jónak tartja a maga számára a Vásárpénztárral összefüggő megoldást. A Fővárosi Hírlap értesülése szerint a Hungária Műtrágyagyár tőkecsoportja ré­széről az elmúlt napokban újabb ajánlat ér­kezett a fővároshoz, amelyet a polgármester Vájná Ede tanácsnokhoz, a közélelmezési ügyosztály vezetőjéhez, szignált, meg­felelő tanulmányozás és véleményezés céljából. Az ajánlat tartalmát egyelőre a legnagyobb titokban és a bérlőknek, valamint a háztulajdonosoknak egy- másközötti jogviszonyában. A lakbérszabályrendelet sorsáról kérdést intéz­tünk JLiber Endre helyettes polgármesterhez aki a következőkben nyilatkozott a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Utasítást adtam a szociálpolitikai ügy­osztálynak, hogy tegyen meg minden előké­születet a lakbér szab ályrenedelet közgyűlési tárgyalására. Feltétlenül szükségesnek tar­tom, hogy ez a mélyreható jogszabály a törvényható­sági bizottság első őszi közgyűlésének napi­rendjére tűzessék, mert csak így látom biztosítva a novembori negyedben feltétlenül megkövetelt életbelép­tetést. — A helyzet ugyanis úgy alakul, hogy ok­tóber végéig érvénybe léptetett szabályrende­letünknek kell lennie, mert ha ez nem törté­nik meg, vagy pedig a közgyűlés azt nem fo­gadja el, akkor továbbra is a régi szabályrendelet az irány­adó, amely pedig úgy a háztulajdonosok, mint a bérlők érdekeit nem képviseli a mai viszonyoknak megfelelő határozottsággal. A tervezetet elejétől végig a leglelkiismerete­sebben tárgyalta le a kiküldött ad hoc bizott­ság és így bizonyosra veszem, hogy annak megszavazása és érvényesítése nem fog aka­dályokba ütközni. * Az új lakbérszabályrenedelet első sorban a la­kások szabad forgalmát biztosítja, lényegesen el­térő úgynevezett gyakorlati és kényelmi újításokat azonban nem hoz magával. A szabályrendelet ter­vezete szeptember 20-án kerül a közgyűlés elé. tartják, annyi azonban kiszivárgott, hogy o Spódium- gyárral kombinált tranzakció ajánlati feltételei lé­nyegesen kedvezőbbek az eddigi feltételeknél és így kétségtelen, hogy a Vásárpénztár vizsgálatának be­fejezése után ezt a megoldási módot is figyelembe fogják venni. A másik oldalon, ahol a községesítés feladatait igen nagyra értékelik és a főváros impériumának csorbíttatlanságát elsőrendű érdeknek tartják, az a vélemény alakult ki, hogy a Vásárpénztár ügykörének ellátását minden más elgondolással szemben a Községi Élelmi­szer Üzem üzletkörébe kell áttenni. A fővárosnak ez a mintaüzeme ugyanis nagyszerű organizmussal végzi munkáját és az óvatos irányí­tás nemcsak prezstizs .szempontból, hanem anyagi ér­dekekből is nagy értéket jelent a főváros autonó­miája és háztartása részére. Az Élelmiszerüzem ki­mondottan egyik legnagyobb tényezője a húspiacnak és teljes tájékozottsággal rendelkezik az állatkeres­kedelem minden részletében. A megoldás adva van, mert a komplikált lebonyolítások mellőzésével a teendő az, hogy a Községi Takarékpénztár néhány szakembert bocsásson az üzem rendelkezésére a hitelmű­veletek megfelelő kezelése céljából, míg az üzleti rész az Élelmiszerüzem vezetőségének és tisztviselőnek kipróbált tudásán alapszik. Termé­szetesen vannak ennek a tervnek is ellenzői, akik azonban túlnyomórészt a magánérdekeltség soraiból kerülnek ki és átlátszó tendenciával azt jósolják, hogy a Vásárpénztárral bővített Élelmiszerüzem újabb terjeszkedése a legális kereskedelem érdekeit sérti. A Városházán azt mondják, hogy ez a beállítás nem felel meg a valóságnak, mert az Élelmiszer­üzem másirányú tevékenységének a Vásárpénztár nem adna nagyobb lendületet, viszont a főváros számára megnyugtató, ha ez az intézmény továbbra is a hatóság kezén marad. A döntés a törvényhatósági tanács vizsgálatá­nak befejezése után, szeptember végén várható, amikor eldől, hogy a Spódium-gyárral kapcsolatban likvidálják-e a Vásárpénztárt, vagy pedig az Élelmi­szerüzem bevált apparátusa folytatja a monopólium gyakorlását. Űjabb alánlatot tett a Spodiumgyár tőkecso­portja az állatvásári monopólium átvételére Szakmai és városházi körökben az Élelmíszerüzent kezé­ben látnák legszívesebben a Vásárpénztár hatáskörét az EGYSÉGES KÖZSÉGI POLGÁRI PÁRT Givaíalos lapfa

Next

/
Thumbnails
Contents