Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-07-26 / 30. szám
Budapest, 1933 július 26. 3 PESTI KIRAKAT A viccíaptóí a szóBeíi Humorig Különös naj) ez a mai, amikor ezeket a sorokat írjuk. Ahova nézünk az újságokban, mindenhol régi embereket, öreg dolgokat emlegetnek. Mintha a sivár jelenből szívesen menekülne vissza az ember a kedves, kellemes múltba. Alighanem így is van ez. Ma legalább azt olvassuk, hogy Thék Endrének, „a méltóságos asztalosnak“ tönkrement a gyára. Az öreg Thék Endre már régen nincs az élők között, a gyár más kezekre került és más kezek közölt pusz- tult el. Ez a ma. A múlt pedig az volt, hogy a méltóságos asztalos, vagy ahogy még nevezték, a coll- stokkos méltóságos úr előkelő és derűs jelensége volt a magyar életnek. Mindenhol ott volt, ahol a magyar iparról volt szó és nem szégyelte, hogy az ünneplőruhája szivarzsebébe mindig odatűzte a coll- stokkot, a mindennapi munka szimbólumát. Hát nem szebb volt ez az idő? Aztán meg akkor sokkal kevesebben voltak ám a méltóságos urak, aki pedig volt, az igazán az volt. Azért volt csodálatos a méltóságos asztalos is, mert akkortájban még egyedül volt méltóságos úr az iparosok köréből. Ma már sok a méltóságos iparos, sajnos, még ezek között is bőven akad, akik alig-alig tudnak megélni. A másik név, mely a múltat elénk idézi, annak szépségeit szemünk elé tárja: az Agai Adolf neve. Bizony más világ volt akkor, amikor nem m i meséltük a múltról, hanem Ágai Adolf mesélt n e- kü nk a múltról. Erről az azóta világvárossá lett középvárosról soha szebb könyv meg nem jellent, mint az Ágai Adolfé és most Ágai Adolfról írnak már könyvet. A fiatal generáció már nem is igen emlékszik arra, hogy milyen tüneményes dolgokat írt Ágai Adolf Porzó álnév alatt és hogy a Budapestről írott legszebb könyvnek azt a címet adta: Utazás Pestről Budapestre, ö még Pestről indult és Pestről érkezett meg Budapestre. Hiszen gyönyörűek, amiket Budapestről mond, de még sokkalta, de sokkalta szebbek azok, amiket Pestről, a régi Pestről mesél. És Agai Adolf volt a legnagyszerűbb magyar vicclapnak a megalapítója és legnagyobb szerkesztője is. Csicseri Bors álnév alatt szerkesztette a Borsszem Jankót, amelynek d er ű s, k e d v e s humorán tanultunk meg valamennyien politizálni. Tessék elhinni, hogy az optáns- ügyet, vagy a bolettát, vagy a külföldi hitelezőkkel való megegyezés kérdését is sokkal könnyebben meg lehetne velünk értetni ha Csicseri Bors írna róla a Borsszem Jankóba, minthá ma hatalmas vezércikkeket olvasunk róluk. Igaz, hogy amikor még a vicc-, lap járta, egy kis szatirikus elem mindig került a politikába, de ez sohasem volt bántó, ez sohasem volt baj. Vagy az emberek, a politikusok voltak mások? Azért kellett meghalni a vicclapnak — nézzünk csak körül, a vicclap már halott, — mert a politikusok elbírják ugyan a kritikát és á gorombaságot, de nem bírják el a jóízű humort, kedves, csipkelődő szatírát? Lehet, minden kornak mások a gyermekei és minden korban mások a politikusok is. A vicclaptól ma eljutottunk a szóbeli humorig, az emberek szájról szájra adják a vicceket, valószínűleg azért, mert egy kicsit eldurvultunk és bizony a mai vicc nem mindig tűri a nyomdafestéket. Ez jut eszünkbe, amikor azt olvassuk, hogy hogy keletkezett a Borsszem Jankó. Miért csinálta meg, kinek az ösztönzésére csinálta meg Ágai Adolf? A kiegyezés után 1868-ban alapította. Az ötlet magától az idősebbik Andrássy Gyula Gróftól származik. Ö mondotta, hogy nem ártana, Ka volna egy hűséges Deák-párti élclap, „a bölcs igének bolondos hirdetője“. Ludassy (Gans) Mór, Andrássy sajtófőnöke, Agait szólította föl, hogy csináljon a Deák-párt érdekeit képviselő élclapot. Így indult meg a Borsszem Jankó amelynek első munkatársai a Kávéforrás irodalmi körből kerültek ki. Talán ma már csak Ac z él Endre él közülük az is akkor még nagyon fiatalember lehetett, aki Mucsa fogalmát megteremtette és az ország harsogó nevetése közben írta mu- csai leveleit amelyekben egész sereg kabinetalakot hozott éltre. Hát így volt ez valaha. A politikusok maguk érezték át azt, hogy harci fegyverként vicclapra van szükségük és a sajtófőnök maga alapította meg a Borsszem Jankót. Vájjon ki tudná megmagyarázni, miért került a politikának ez a feltétlenül nagyszerű, éles és a győzelmet mindig elősegítő fegyvere az öreg vasak arzenáljába? Ma nincs vicclap, ma eljutottunk a szóbeli humorig amelyet azonban legtöbbször csak fölbesúgva lehet elmondani. Mindenek- fölött pedig megsavanyodtunk, rettentően megsava- nyodtunk. „C£/mmGE" L, BÖSZÖRMÉNYI-ÚT 28. (M, 7*. TÜIamo* mentén, í-e* «ntélin».) il'WUUm — SÖRÖZŐ — BRIDGES ZALOH — KÖLÖNTÄRRM s 3 órai tea M hihm« § délután és este 1 Hllb a CHARLES LAX Jazz-zeneknro. Valamennyi építőipari érdekeltség a házadómentesség további meghosszabbítását kéri A Mérnök- és Epítészegylct irányítja a nagyarányú akciót A hivatalos lap legutóbb közölte a kormány 7500/1933. M. E. rendeletét, amely a december 31-ével lejáró rendkívüli ideiglenes házadómentességnek oly módon való meghosszabbítása iránt intézkedik, hogy kiterjeszti a mentességet az idén fölépült, de csak a jövő év július 1-jéig teljesen lakható állapotba helyezett épületekre is. Az adómentesség tudvalévőén mindenkor serkentően befolyásolta a lakástermelést, amelynek egyik lelkes előharcosa a fővárosban Becsey Antal törvényhatósági tanácstag, az Egységes Községi Polgári Párt társelnöke, aki a Fővárosi Hírlap kérdésére a következő érdekes nyilatkozatot tette a kormány intézkedéséről: — A házadómcntességről szóló rendeletnek az a hibája, hogy csak a folyó évben tető alá hozott épületekre hosszabbítja meg a házadómentességet. A rendkívüli házadómentességről intézkedő rendeletnek — ez az úgynevezett tatai’ozási rendelet — pedig az a hátránya, hogy csak az idén és a jövő év július 1-jéig lakható állapotba helyezett épületekre hosz- szabbítja meg a kedvezményt. Az első rendeletnek említett intézkedése az építtetők szempontjából azzal a hátrányos helyzettel jár, hogy egész télen át gyümölcsözetlenül fekszik beruházott tőkéjük, mert ha cl is készül december végére a bérház, ilyenkor lakásokat kiadni nem lehet. — Sokkal érzékenyebben érinti az építtetőket ebből a szempontból a második rendeletnek 1934 július 1-jében megállapított záróterminusa, mert az évnegyed tudvalévőén nem júliusban, hanem augusztusban kezdődik. A határidőnek ez az egy hónapi megrövidítése tehát hátrányos mindazokra, akik a tatarozás és lakásmodernizálás gondolatával komolyan foglalkoznak. — Az ok, amely a pénzügyminisztériumot erre a szükkeblűségre késztette, nyilvánvalóan kettős. Az egyik ok az államkincstárnak jelentős érdeke, mert az adómentességek eddig is nagy léket ütöttek az államkincstár bevételein. Érthető tehát, ha a pénzügyminiszter minél szűkebb keretek közé kívánja szorítani a további adókieséseket. — A másik ok az a tapasztalás, hogy mindennemű építési adókedvezménynek gyakorlati szempontból csak úgy van eredménye és jelentősége, ha lehetőleg rövid terminusokhoz kötik azokat, mex-t mindenki úgy tesz, mint sok szigorlatra készülő diák, hogy tudniillik csak az utolsó hónapokat, sőt heteket használja fel. — Nyitva maradt tehát a kérdés, hogy mi lesz az építőipar szempontjából a helyzet, ha ezek az immár véglegesnek jelzett határidőméghosszabbitd- sok lejárnak? Erre csak az a válaszom, hogy ezt a helyzetet elképzelni is nehéz. A magyar építőipar ezidőszerint is kétségbeesett helyzetben van. A statisztika szerint a főváros területén o folyó évben félannyi építési engedélyt adtak ki, mint tavaly, a rendkívüli adókedvezmény pedig a házak tatarozása tekintetében igen kevés nyomot hagyott a finanszírozással járó nehézségek miatt. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy amíg a rendkívüli házadómentesség a modernizálásokra nézve 66 százalékos adókedvezményt nyújtott oly módon, hogy ezt a kedvezményezett összeget a házadóból öt év alatt levonhatták, addig az ehhez szükséges kölcsönt csak két évi törlesztési tartamra biztosította egyidejűleg a kormány. rendelet. Az időtartamoknak ez a diszparitása jóformán teljesen útját szegte a háztaiarozási munkáknak, mert ma igazán alig van háztulajdonos, akinek a tatarozáshoz szükséges készpénz rendelkezésre állana. — Nézetem szerint sem az egyik, sem a másik adómentességet teljesen beszüntetni nem lehet. — A házadómentességet okvetlenül meg kell hosszabbítani, de revízió alá kell venni azokat a kereteket, amelyekre ez az adókedvezmény kiterjeszthető. Itt főképpen a régi épületek lebontásával járó építési alkalmakra gondolok, amelyek a város belterületén igen nagy lehetőségeket nyújtanak az építőipar szempontjából. Azzal mindenki tisztában van, hogy például a Tabán, vagy a megnyitandó Erzsébet-sugárút vagy a rekonstrukcióra szoruló Belváros területén kétségtelenül létjogosultsága van további adómentességnek a kincstár érdekeinek figyelembevételével. — A tatarozást és lakásmodernizálást a rendkívüli adómentesség meghosszabbításával és más kedvezményekkel föl kell lendíteni és ebben az irányban az összes érdekeltségek a Magyar Mérnök- és Epítészegylct vezetésével erőteljes akciót is indítanak. Ezt az akciót a fővárosnak mint közvetlenül érdekelt háztulajdonosnak és az adófizető iparosság támogatójának lelkesen fel kell karolnia. Elkészült a jövő évi költségvetés kiadási tételeinek tervezete A közigazgatási költségvetés 160, az üzemi 168 milliós főösszegre rúg Lázas munka folyt a különböző ügyosztályokban: elkészült a jövő évi költségvetés tervezete, amely most már a pénzügyi osztály szigorú fiskusai- nak bírálatát várják. Az általános elv, hogy a költségvetés végeredményben 160 milliós főösszegen túl nem terjedhet, mert figyelembe kell venni azt a tíz százalékos zárolást, amelyet minden kiadási tételnél az elmúlt évben érvényesítettek. Változatlanul fennáll a legszigorúbb takarékosság keresztülvitele, amit kötelezővé tesz úgy az adójövedelmek, mint az üzemi bevételek állandó csökkenése. A pénzügyi osztály még csak nagyjából vizsgálta át az ügyosztályok tervezteit, azonban már kialakultak a hozzávetőleges tételek, amelyen túlmenőleg az ügyosztályok kiadásokat nem eszközölhetnek. A Fővárosi Hírlap értesülése szerint a főbb tételek a következő számokat mutatják: millió P Közigazgatási alkalmazottak . 14.08 Közigazgatási nyugdíjak . . , 6.09 Közoktatási alkalmazottak . . 22.09 Közoktatási nyugdíjak .... 4.05 LTtak építése és karbantartása . 5.— Csatornák építése és fenntartása 2.08 Sétányok és ültetvények . . . 1.04 Közvilágítás ........................... . 3.01 Tűzoltóság ..........................................2.05 Kö zjótékonyság.................................8.08 In ségakció.....................................10.— Közművelődés......................................2.04 Köztisztaság . . . ,...................8.— Vágóhidak és vásárcsarnokok . 4.— A rendes kiadásokon felül valószínűleg 9.— millió pengő rendkívüli kiadást irányoznak elő. Változatlanul fenntartják az előirányzatot a Boráros-téri híd építésére, amelynek fedezetét az ingatlan va-* gyonátruházási illeték felmelt kulcsa szolgáltatja. Az üzemek költségvetése is általában kisebb lesz, mint a múlt évben, a forgalom és a fogyasztás visszaesése következtében. Az üzemi költségvetések végösszege nein haladja meg a 168 millió pengőt, úgy, hogy a főváros egész költségvetése az üzemekkel együtt végeredményben 330 milliós főösszeget fog feltüntetni. Tortús o csővezeték és olcsó a mindenütt bevált • E T E R NI T-lefolyócsővel • Aszbesztből és cementből készül, nedvességgel szemben érzéketlen, nem rozsdásodik és határtalanul tartós • Könnyen megmunkálható és gyorsan szerelhető Kérjen árjegyzőkéi ETERNIT PltiVEN Budapest, VI., Andrássy-út 33 \A ÁfOV/ÚZOÍI. as EGYSÉGES KÖZSÉG! POLGÁRI PÁRT hivatalos lapfa
