Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-07-26 / 30. szám
4 yXWáBO&JÍiZDIP Budapest, 1933 július 36. A törvényhatóság imént lezárult kampányáról tanulmány számba menő értékes bírálatot mond a Pester Lloyd hasábjain Schwét Henrik, a Fővárosi Rovatvezetők Testületének elnöke. Cikkéből közöljük az alábbi érdekes megállapításokat: Néhány nappal ezelőtt megkezdődött a központi városházán a nyári szünet. Sipőcz Jenő polgármester, Borvendég Ferenc alpolgármester, több tanácstag1 és számos városatya megkezdték már nyári vakációjukat, hogy kipihenjék az elmúlt év fáradal- mas küzdelmeit. A városháza hivatalaiban csend uralkodik, elhagyottak és üresek a hatalmas épület hosszú folyosói. A folyó ügyek adminisztrációját zavartalanul ellátják, de a nagyközönség nem jelentkezik olyan tömegesen ügyes-bajos dolgaival, mint azelőtt. Az ügyek intézése Liber Endre alpolgármester alá tartozik, aki mint a polgármester helyettese, biztos kézzel irányítja a nehézkes igazgatási apparátust és gyorsan, simán intézi az ügyeket. Ez az apparátus az elmúlt nyár óta kemény tűz- próbát állt ki — aránylag sikerrel. Küzdelmes munkában egy esztendő telt el azóta, a város vezetősége súlyos nehézségek között teljes erővel harcol a félelmetes ellenféllel. Az ellenség: a súlyos gazdasági helyzet, amely egyre csak rosszabbodott, egyre vészt- jóslóbb lett. Egyre veszedelmesebben fenyegette a főváros csökkent ellenállóképességű szervezetét, fel. borulással fenyegette a községi háztartás egyen- súlyát. Csak a legnagyobb gondossággal, szinte már művészettel sikerült az egyensúlyt fenntartani a jövedelmek állandó csökkenése dacára is s a vezetőség ezért kényszerült' arra, hogy a legtöbb igazgatási ágazatban bevezesse a drákói takarékosságot, amely természetesen sok esetben többet ártott mint használt, mivel az egyes intézmények fejlődését jelentékenyen akadályozta. A főváros ebben a küzdelmében már nem vehe- tétt részt Ripka Ferenc, aki nyolcéves eredményes működés után kénytelen volt elhagyni a főpolgármesteri széket: helyébe Huszár Aladár lépett a csatasorba s teljes befolyását latbavetette a kormánynál a főváros érdekében. Becsületes akarásaival, igazjságérzetével, megnyerő lényével egy csapásra meghódította a városi politikusok rokon- szenvét. Élénk részt vett az önkormányzat munkájában, a közgyűlés és a tanácsülés elnöki székében a legliberálisabban kezelte az ügyrendet. Az elmúlt évben elintézett nagyobbjelentőségü problémák közül ki kell emelni az üzemek kérdését. Igen alaposan megvitatták ezt a problémát s a községi üzemi gazdálkodás hívei és ellenzői között vívott kemény tusák után végre pozitív határozatot is hoztak, amely most már csak a belügyminiszter jóváhagyására vár. Ebben a küzdelemben az üzempártiak kerekedtek felül Éber Antal heves üzemellenes támadásai dacára is. Elkeseredett rohamozásait, amelyeket az egész polgári ellenzék támogatott, az üzemek, különösen pedig az Élelmiszerüzem ellen intézett attakjait eredményesen visszaverte a Wolff- párt és a szociáldemokraták, akik a fogyasztók százezreinek érdekeire hivatkoztak. Az üzemi kérdésben jelenleg' fegyverszünet uralkodik, de nem lehet megjósolni, meddig tart ez az állapot. Az önkormányzat munkájának pozitív eredményei között fel kell sorolni a munkaalkalmak teremtésére irányuló szükségmunka-akciót, — a karitatív tevékenységnek nagy áldozatkészséggel végzett folytatását, — a fővárosi kölcsönök kérdésének szabályozását, amely alkalommal Lamotte Károly tanácsnok beigazolta, hogy tökéletes ismerője a problémának, aki a helyzet magaslatán áll, — fel kell sorolni a Szendy Károly tanácsnok által kezdeményezett iskolareformot, — a racionalizálás kérdését, amelynek eredményeiből ugyan keveset láttunk, — és a városfejlesztési program kidolgozását Harrer Ferenc irányelvei szerint. Megoldásra vár azonban még számos kérdés, amelyre már sok munkát pazaroltak eddig is. A Tábán-problémán kívül idetartozik az álláshalmozások kérdése, amely hónapokon keresztül foglalkoztatott egy bizottságot. A törvényhatósági tanács azonban nem fogadta el a bizottság előterjesztéseit s újabb, pontosabb adatok összeállítását követelte. Ezzel újabb egy esztendőre elhalasztották az álláshalmozások likvidálását. Nem volna helyesebb, ha a főváros megvárná, amíg előbb az állam hajtja végre az álláshalmozások megszüntetését? Sokat szónokoltak a diplomás ifjúság elhelyezésének fontosságáról, amíg végre a főváros száz gyakornoki állást rendszeresített, hogy jó példával járjon elől. Egészen érthetetlen azonban az a „játék“, amely a lakbérszabályzat körül folyik. Ez az alaposan előkészített szabályrendelet 1930 májusa óta várja elintézését; nemrégen a törvényhatósági tanács elé került, ahonnan érdemleges tárgyalás nélkül a közgyűléshez továbbították. A közgyűlés viszont „alapos előkészítés céljából“ visszaadta az ügyet az illetékéé ügyosztálynak. Egy évvel ezelőtt történt, hogy a főváros megszerezte a helyiérdekű vasutakat, a HÉV végleges átvétele azonban még mindig nem történt meg s ennek következtében nem kerülhetett sor az annyira kívánatos egységes közlekedési politika megvalósítására sem. Pedig már legfőbb ideje volna, hogy yégetvessenek a közlekedési mizériáknak. A legutóbb oly népszerűvé lett BSzKRT kisszakasz-rendszer sikere igazolja, hogy időszerű és racionális reformokkal sok panaszt lehetne orvosolni. A főváros már évekkel ezelőtt elhatározta ötven új autóbusz beszerzését, ezt a tervet azonban „pénzhiány“ miatt nem lehetett eddig megvalósítani, habár kézenfekvő a gondolat, hogy az autóbuszok szaporításával ki lehetne küszöbölni az üzem deficitjét, vagy legalábbis erőteljesen mérsékelni lehetne a deficitet. Eredményes munka folyik az idegenforgalom emelése érdekében, kevés eredményt mutat fel azonban a Budapest-Fürdőváros akció. Budapest gazdag természeti kincsekkel rendelkezik, amelyeket csak ki kellene aknázni. Évekkel ezelőtt elhatározták, hogy szállodát építenek a Széchenyi-fürdő közelében, ma már senki sem gondol erre. Nincs pénz — mondják. Ugyanez az indokolása annak is, hogy a két évvel ezelőtt tárgyalt üzemi nyugdíjszabályzat életbeléptetését állandóan elodázzák. A Talbot.problémát és a rendkívül kínos Vásár- pénztár-kérdést őszre halasztotta a főváros. Az ősz tehát előreláthatólag kemény küzdelmet fog hozni s a főváros vezetői jól teszik, ha most erőt gyűjtenek: szükségük lesz ősszel erre. Ügy a vezető funkcionáriusoknak, mint a községi pártoknak. Sok jel mutat arra, hogy a tanácsban és a közgyűlésben heves összecsapások lesznek a többségi és ellenzéki pártok között. A kilátások általában szomorúak. Nem volna kívánatosabb, a főváros és lakosság számára üdvö- sebb, ha a pártok' kölcsönös előzékenységgel áthidalnák a fennálló ellentéteket, hogy a főváros hánykolódó hajóját biztos révbe vezessék, az igazi önkormányzat szellemében, vállvetve a polgármesterrel, aki mindig csak a főváros javát kívánja, — nem volna-e előnyösebb, üdvösebb így dolgozni a főváros fejlődéséért s a súlyos gondokkal küzködő lakosságért? Fontos közlekedési kívánságok megvalósítása történik az őszi hónapokban Átszállás a villamosról az autóbuszra — Egységes közlekedést a HÉV-veí — Az autóbuszok esti üzemzárlatának meghosszabbítását kívánják Mindinkább erőteljesebben hangzik fel a sürgető kívánság, hogy a főváros közlekedésének javítására sürgős lépésekre van szükség. Az előkészítő munkálatok adva vannak, mert Bódy László dr., a közlekedési ügyosztály vezetője, minden vonatkozásban részletes memorandumot dolgoz ki, amelyik azt célozza, hogy Budapest közlekedési nivója emelkedjen és hogy a napról-napra fokozódó igények kielégítése a legsimábban történjen. A közlekedési bizottság szeptemberben tartja az őszi kampányban első ülését, amelyen számos javaslat és indítvány kerül letárgyalásra. A teendők sokaságát érdekesen mutatja az a nyilatkozat, amelyet Kabakovits József dr., a közlekedési bizottság tagja, mondott, a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Legfontosabb követelmény, hogy az egyes közlekedési vállalatok ne álljanak egymással szemben, mint kérlelhetetlen ellenségek. Ez annál könnyebben keresztülvihető, mert hiszen az összes közlekedési üzemek ma már a főváros kezében vannak, amelyek pedig magánérdekeltség tulajdonában működnek, azok fölött a főváros gyakorolja a hatósági felügyeletet. Ezúttal csak a kimondottan fővárosi forgalmi vállalatokra vonatkozik az a kívánság, hogy tegyék lehetővé az átszállást az autóbuszról a villamosra és viszont, ami logikus és önként következik az annyiszor hangoztatott egységes közlekedési politika megvalósításából. — Az autóbusznál megfelelő tarifareformot várunk, amellyel egyidejűleg a kocsipark szaporítása is elkerülhetetlen szükségesség. Budapest közlekedése csak akkor mutathat komoly erőt, ha a villamosok és az autóbuszok egyformán sűrűn járnak. Képtelen helyzet például az autóbuszforgalomban, hogy van olyan vonal, ahol az utas rövidebb idő alatt elér céljához, mint amilyen időközökben az autóbusz közlekedik. Példa erre a vöröskereszt kórháztól induló 4-es járat, amely 12—15 perces időközökben közlekedik. A vöröskereszt kórháztól a Krisztina-városig 8 perc alatt el lehet jutni és ez mindennél jobban illusztrálja azt a lehetetlen állapotot, ami némely relációban fennáll. Általában a gyors, sűrű és olcsó közlekedés hozza meg az ideális forgalmat. — Hivatkozom a kisszakaszjegyok sikerére, amelyeket a közönség nagy mértékben vesz Igénybe, mert olcsó. Az egységes közlekedés teljes kicsúfolása például az a jelenség, hogy Budapest határáig a Bcszkárttal lehet utazni, onnan azonban már át kell szállni a HÉV. kocsira. A fonákságok egész raja származik ebből. Újpestről — ami a határon túl fekszik — el lehet jutni Beszkárt-kocsival a Hűvös- völgybe, ami óriási távolság és csak 24 fillérbe kerül. Ezzel szemben a Rákóczi-útról a Ferenc József laktanyáig már 36 fillért kell fizetni, holott ez az út egészen kis távolság. Nem elég, hogy ebben az útirányban drágább a menetdíj, még azzal is büntetik az utast, hogy át kell szállania a Keleti pályaudvar érkezési oldalánál egy véletlenül ott vesztegelő HÉV. kocsira. — Jogos kifogása Budapest közönségének, hogy este 10 órakor megszűnik az autóbusz forgalom. Idegenforgalmi és világvárosi jelszavak hangoztatása idején képtelenség, hogy este no legyen megfelelő közlekedés ebben a milliós metropolisban. Hozzátartozik a kifogásokhoz az Is, hogy az autóbuszközlekedés akadályául szolgál a sok rossz útvonal. Különösen a budai és külvárosi részeken gödrös és elhanyagolt utakon vergődik az autóbusz, ami természetesen nemcsak az utasoknak kellemetlen, hanem érzékenyen sújtja az üzemet is a gumik és rugók romlása miatt. Van még számos észrevétel, amelyek orvoslásra várnak és remélhetőleg honorálják is azokat a kívánságokat, amelyek a közlekedés javítását szorgalmazzák. GROSZ FRIGYESokl mérnök. ► építési és köVEZÉSI VALL. TEL.i 86-0-64 SZ. BUDAPEST, I.,BERCSÉNYI-D. 7. n. 3 _______________ Sz ánthó Ferenc oki. mérnök, kövezőmester Budapest, /., Men kin a János-utca 17 Telefon: 55-1-87 Telefon: 55-1-87 I Száí sz Albert oki Bénik út, vasút csatorna és magasépítési vállalkozó Budapest 1 Hargít körút 43. Telefon 51—4—06. 10. Halász Hűbe rt ◄------------ép ítési vállalkozó Budapest, VTL, Aréna-dt 70. TeL: *9-0-56 Vasszádfal kölcsönzés ÁM ON ANTAL ÉS FIAI ■X. ŰT-. CSATORNA- ÉS VÁLLALKOZÓK. FÖLD- FEKTETÉS. MÉSZKŐBÁNYA KÖVEZÖMESTER BETON ÉP/TÉSI _____ MU NKA. VÁGÁNYFEKTETÉS. Vili., FUTÓ-UTCA 10. — TELEFON: 30-3-85. König, Román és Stein mérnökök, építési vállalkozók Budapest, VIII. kér., Népszin- ház-u. 13. Telefon: 43—1—44. HAJNAL IMRE oki. mérnök, kövezömester Budapest, IX., Üllői-út 55. sz. Telefon : 386—93. Telefon s 386—93 . Dr. Helvey Tivadar ■ vsgyéiiatl gyár vállal szigeteié*!, fedési, aszfalt-, hO- és haagszIgstsIM ma munkákat, BUDAPEST, VI., EŐTVŐS-U.21. Telefon: 27-2-75. Betón, makadám, aszfalt felvágrásálios vegyen BÉRKOMPRESSORT LI8KA JENŐ okleveles gépémnnéraBk, kompre—or-Mrboadé' Budapest, VUL, kerület. Baross-mtsa 11. ta. Telefonoséin: 83-5-*«. ÚTHENGERLÉST iiimtniiiitiiiiiiiitiiitfiiiittiiiii▼ á11»i WOLPP ERNŐ Budapest, L, KulunfAldl-út 1. Tel: 59-9*61 Amit megvalósítottak és amit elhalasztottak Egy esztendő mérlege a tárgyilagos bírálat tükrében
