Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-07-19 / 29. szám

Budapest, 1933 július 19. s jr?11 I> ' ^ymßo^Jiuimp 3 Horribilis árdrágításra szövetkeztek a fővárossal szemben a texfllgyárak Fuchs Leó és Szász Ernő a háttérben — A polgármester meg­semmisíti a versenytárgyalást PESTI KIRAKAT Betyárvilág a pesti körúton Olyan világot élünk, amikor leszámítva párezer embert, Budapesten majdnem mindenki jogot érez- hetne arra, hogy a kalapját tartsa a járókelők elé. A munkanélküliek áradata, a lerombolt fizetésekből tengődő fixfizetéses alkalmazottak és tisztviselők napi kínjai, a folyton szaporodó bezárt boltok, az egyik napról a másik napra élő kereskedelem és ipar siral­mas képét adja a ma Budapestjének. Ezzel szemben azonban Budapest székesfőváros mérhetetlen anyagi áldozatokat hoz, a szociális segítésnek olyan példáját szolgáltatja, amilyet magunk se hittünk volna el, ha valaki ezelőtt húsz esztendővel regényben írta volna meg. Budapest mérhetetlen áldozatokat hoz, hogy ne legyenek éhezők, ne legyenek ruhátlanok, ne legye­nek emberek, akiknek nincs éjjeli szállása és mégis ijesztő módon szaporodnak az utca koldusai. Ezeken a hasábokon visszatérő téma, fájdalmasan visszatérő téma a budapesti koldusvilág rohamos szaporodása. Hányszor jajdultunk föl fájdalmasan, hogy vigyázni kell a budapesti utca külső képére, vigyázni kell a járókelők nyugalmára, el kell tün­tetni a nyomort, amelynek abban a formájában, amelyben megnyilatkozik, az utcai kéregetésben, nincs is joga lennie, mert hiszen Budapest polgár­ságának áldozatkészsége ételt és szállást mindenki­nek juttat. És mégis folyton szaporodik az utcai kol­dusok száma, úgy, hogy este nyolc és tizenkét óra között már nem is koldusok, hanem toprongyos úton- állók loppannnak elénk és durva csőcselékhangon nem kérnek. hanem követelnek és szidják az urat, akinek életegzisztenciája ma igazán nem sokkal irigylésreméltóbb, mint ezeké a szerencsétlen páriáké. Ez már nem utcai koldulás, már utcai útonállás, ami esténként a körutakon, a legnyíltabb helyeken történik. Molesztálják és inzultálják valósággal a járó-kelőket annak ellenére, hogy ez a polgárság, amely kénytelen tűrni ezeket az inzultusokat, száz­szorosán teljesíti kötelességét a nyomorbajutottakkal és kenyértelenekkel szemben. Budapest szociális életének csúnya meghamisítása ez a kép, éppen ezért a, legridegebb és legszigorúbb eszközöktől sem kell tartózkodni a hatóságoknak, amelyeknek, — bármily különösen és kegyetlenül hangzik is a gondolat, — rendet kell teremteniük Budapest koldus világában. Az az érzés ébred ugyanis az emberben, hogy akik utunkat állják esténként, azok nem éhezők, hanem legnagyobb részt gonosztevők. A szegénység örve alatt elhatalmasodó bűnt pedig ki kell irtani. A rendőrségnek módjában van razziákat rendezni és fülönfogni azokat a csirkefogókat, akik, miután ott­hon, vagy a népkonyhán jól megebédeltek, utcai rémület keltésével zsarolják a békés polgárságot. Egy-egy váratlan rajtaütés az esti körúton igen kü­lönös eredményeket mutathat föl. De viszont a fővá­rosnak is módjában van. hogy megjelölje azokat, akik rászorulnak és megérdemlik a polgárság támo­gatását. Ha minden szociális támogatás és minden szociális áldozatkészség ellenére is kiírthatatlan a koldulás, akkor a főváros adjon jelvényt, vagy iga­zolványt azoknak, akiket feljogosít arra, hogy a pol­gárság áldozatkészségét ilyen formában is igénybe vegyék. Szerintünk nincs jogosidtsága annak, hogy Budapesten koldusok legyenek, de ha már vannak, akkor vigyázzon rájuk a hatóság, amelynek köteles­sége, hogy végetvessen a körúti betyárvilágnak. MÁGNÁS keverék, középamerikai és columbiai kávéfajtákból összeállított erőteljes izű kávé *4 kg ..........3-70 Me inl Gyula r.-t. Néhány nappal ezelőtt járt le annak a verseny- tárgyalásnak a határideje, amelyet a főváros az altisztek posztó-, szövet- és bélésárú szükségletére hirdetett. A 250.00Ü pengős megrendelésre 9 cég pá­lyázott: a Budakalászi textilművek, a Trunkhahn- cég, a Richards Richard, a Magyar Posztógyár, a Kelenföldi Posztógyár, vitéz Storer Miklós, a Linum- Taussig, az Első Magyar Gyapjumosógyár és a Soproni Szőnyeggyár. A gyárak ajánlatából kitűnt az a fővárossal szemben oly gyakran alkalmazott manőver, hogy a rendelésnél minél magasabb árakat le­hessen elérni. A versenytárgyalási ajánlatok az első pillantásra elárulják, hogy az idei árak 30%-kal magasabbak, mint a múlt éviek, aminek megindokolására telje­sen gyenge érveket hangoztatnak az ajánlattevő gyárak. Azt állítják ugyanis, hogy az újabb fázis­adó következtében a termelési árak emelkedtek. Két­ségtelen, hogy a fázisadó hatással volt az ajánlatok kialakítására, azonban egyszerűen valótlan a 30%-os drágítás szükségessége, mert a hozzáértő szakembe­rek véleménye szerint az eltolódás 5%-nál magasabbra nem terjedhet. Mindenképpen helyeselhető tehát a polgármes­ternek az az álláspontja, hogy a versenytárgyalást megsemmisíti és szabadkézből gondoskodik a szük­ségletek biztosításáról. Nem érdektelen felsorolni, hogy a 250.000 P ér­tékű textilszükségletből a Magyar Posztógyár 168.000, a Gyapjumosó 50.000, a Soproni Szőnyeggyár 54.000, A törvényhatósági tanács legutóbbi ülésén ki­küldötte azt a kilenctagú bizottságot, amelynek óriási feladata, hogy minden részletében tisztázza a Vásárpénztár veszteségeinek körülményeit és számszerű adatokkal tárja elő az intézmény le­romlott helyzetét. Ez a munka valószínűleg a nyári hónapokat veszi igénybe. Addig is azonban foglalkozni kell a Vásárpénz­tár üzletmenetének folytonosságával és azzal a problémával, hogy a jövőben miként alakuljon az intézmény működése. Különböző elgondolások és híresztelések kerültek forgalomba, amelyek egyrészről azt hangoztatták, hogy a Vásárpénztárt átveszi a Községi Takarék- pénztár, másrészről pedig magánérdekeltségek je­lentették be készségüket a monopóliumos üzlet meg­szerzésére. Köztudomású, hogy a Községi Takarék- pénztárnak csak annyiban van köze a Vásárpénztár­hoz, amennyire azt az intézmény likvidálása szük­ségessé tette, azonban sem anyagi, sem pedig jogi kapcsolata a két pénzintézetnek nem volt. Fel­merült az a gondolat is, hogy a Községi Takarék- pénztár vegye üzletkörébe ezt az ágazatot, azonban Reményi-Schneller Lajos vezérigazgató nem kívánja aktív és kitünően működő intézetét olyan teher­tétellel sújtani, mint a Vásárpénztár, amelyiknek monopóliumos működése ezidőszerint nem mentes az esetleges deficittől. Ez a magyarázata annak, hegy a Községi Takarékpénztár csak akkor vállalja a Vásárpénztár átvételét, ha az előrelátható hiányokat a községi ház­tartás pótolja. Ez az összeg a számítások szerint negyedmillió pengőre rúg: olyan horribilis tétel, amelyet a fő­város pénzügyi helyzete a mai viszonyok között nem tud elviselni. A magánérdekeltség próbálkozása nem ígér biz­tató eredményt. Egyébként sem igen sok jót ta­pasztalt a főváros az ilyen bérleti szerződéseknél és ezért függőben marad a Vásárpénztár sorsa mind­addig, amíg a felszámolás teljesen befejeződik. Ügy várospolitikai körökben, mint az érdekelt húskereskedelem és ipar továbbra is a főváros ke­zében látná legszívesebben a Vásárpénztár jövőjét. A helyzet ily módon való megoldása tulajdonképpen adva van: a Községi Élelmiszerüzem a legmeg­felelőbb szerv arra, hogy ezt a tulajdonképpeni élelmiszerellátási üzletágat birtokba vegye. Az üzem vezetősége és az egész szervezete ugyanis évek hosszú sora óta erős összeköttetésben áll a Vásár- ptnztárral, amit bizonyít az is, hogy az Élelmiszer­üzem a Vásárpénztárak egyik legnagyobb komitense volt. Mindezeken túlmenően ismerik a piacot, tá­a Kelenföldi Posztógyár 29.800, Richards Richard 140.000, vitéz Storer Miklós 110.000, a Linum-Taussig 1017, a Trunkhahn-gyár 28.000, a budakalászi Kiinger - gyár 2396 P értékű anyagot szeretne szállítani. Szabálytalanság készül abban a vonatkozásban, hogy az egyik vállalat, a Magyar Kender-, Len- és Jutaipar r.t. gyárában szándékozik elkészíttetni a szóbanforgó textilárukat, tehát olyan vállalatnál, amely fővárosi közszál­lításokban még nem vett részt. A közszállítási szabályzat világosan kimondja, hogy olyan cégek, amelyek bizonyos áruk szállításá­ban még nem működtek, csak próbarendelést kap­hatnak. Ügylátszik Fuchs Leó, a Magyar Kender elnöke, elérkezettnek látja az időpontot arra, hogy sógora ellen lefolytatott 5 milliós szenzációs pőré­nek győzelmét a fővárosnak való hatalmas szállí­tással koronázza, ami azonban a közszállítási sza­bályzat miatt aligha fog sikerülni. A vállalat ve­zérigazgatója: Szász Ernő kormányfőtanácsos, aki szintén arról nevezetes, hogy az évek óta húzódó Piramis-perben szerepel mint vádlott különféle bün­tetőjogi cselekmények miatt, erősen dolgozik a hát­térben, hogy a szállításból a vállalat is részesüljön. Mindenesetre figyelemreméltó, hogy a 30%-os indokolatlan áremelést akkor sze‘ gezik a fővárosnak, amikor a Fuehs—Szász­társaság először jelentkezik, mint szállító1, azonban a jól kikalkulált üzletből nem lesz semmi a polgármester energikus és mindenképpen helye­selhető intézkedése folytán. jékozottak az állatkereskedelmi vonatkozásokról, összeköttetésben állanak a nagyvágókkal és uradal­makkal, tehát beleélték magukat az állatvásári for­galom teljességébe. Nem hisszük, hogy az Élelmiszerüzem ragasz­kodna a szubvencióhoz, mert éppen az üzem tudja a legjobban, hogy a monopólium első­rangú üzlet és teljes tájékozottsággal vállalhatják át a Vásár- pénztár egész üzletkörét. Mindezeken túlmenően a főváros kezében tartja továbbra is a monopóliumot és ezzel irányítói befolyást gyakorol nemcsak Buda­pest és az ország, hanem Középcurópa egész állat­kereskedelmére. A Vásárpénztár mai bizonytalan perspektívá­jában az egyetlen fix pont a Községi Élelmiszer- üzem remélhető aktivitása az állatvásár területén, ami egyebet jelent azzal, hegy ez a nagyra hívatott intézmény továbbra is megbízható kezekben folytathatja közérdekű tevé­kenységét. A BALATONI RIVIÉRÁN egy nyaralás költségéért ingatlant szerezhet! Nagy jövőjű, állandó lakóhelynek is kivá­lóan alkalmas, 70 kát. holdas parcellázás az Alsóörs és Balatonfüred között elterülő, természeti szépségekkel és kincsekkel megáldott partrészen. 200-D öles telkek már 4 pengőjével Kedvező fizetési feltételekl Modern strandfürdők, kitűnő hatású, gyógyvizek, elsőrendű termőföld, olcsó építkezés a «CENTRUM» HÁZÉPÍTO-VALLALAT utján. (2500 P-ért már állandó jellegű lakó­házat adunk). — Díjtalan prospektus I „BALATONI RIVIERA“ Holek igazgató parcellázó vállalata BUDAPEST, I., HORTHY MIKLÓS-ŰT 15/C. Telefon : 69-3-01. Helyszíni bemutatás : Csopak, vasútállomásnál Egyedül az Élelmiszerdzem kezében bizto­sítható a Vásárpénztár további működése A monopóliumra továbbra is szüksége van a fővárosnak Szubvenció nélkül átvállalhatja az üzletágat az Elelmiszerüzem hivatalos lapfa

Next

/
Thumbnails
Contents