Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-07-05 / 27. szám
Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933. július 5 27. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE .................24 PENGŐ FÉ LÉVRE..........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban Telefon: 13-715 — Postacsekk: 40.424 Nincs hclge a siélhtizásnaft: országos érdek, hoggaminisitcrelnök politikájának kővetői a fővárosban is egg táborba tömörüljenek Az Egységes Községi Polgári Párt jogos Önérzettel számit a polgárság bizalmára es támogatására Budapest sebei Budapest nem szokta a sebeit a fórumon mutogatni, bár bőven akadnak és nem olyan sebek, amelyeket a maga • hibájából kapott volna. Budapest okosan és bölcsen élt, Budapest ama ritka városok közé tartozik, amelyekről el lehet mondani, hogy évtizedek óta kitünően kormányozzák. És mégis vannak sebei, melyeket az élet, a mérhetetlenül nagy gazdasági válság ejtett rajta. Budapest pedig némán, hősiesen viseli sorsát, igyekszik gyógyítani meg nem érdemelt sebeit. Eziíttal sem a sebek kerültek a nyilvánosság elé, mert Ripka Ferenc a felsőházban tartott nagyszabású beszédében néhány olyan jelenségre hívta föl a figyelmet, amely nem azt mutatja, hogy az élet nagy harcában Budapest is többszörösen megsebesült, hanem azt, hogy milyen hősiesen viseli ez a város a maga bajait. Csak egyetlen adat: Berlin minden lakosára évi hetvenegy kiló hús, az agrárország fővárosában, Budapest minden fiára csak huszonegy kiló hús esik. Ugyanakkor viszont Budapest burgonya- és főze'lékfogyasztása száz százalékkal emelkedett. Nem kell egészen bicsérdis- tának lenni ahhoz, hogy az ember ne essék kétségbe a húsfogyasztás csökkenésén, amikor nagyon jól tudjuk, hogy a főzelékfélék táplálóereje ugyan vetekszik a húséval, de ugyanezt a burgonyáról nem lehet elmondani. És ha ezek a számok szószerint nem is jelentik azt, hogy mi Budapesten éhezünk, amint hogyha júniusban még ötvenezer ingyenebédet osztunk ki, akkor ez az éhezés nem is lehet komoly; hanem ezeknek a szomorú adatoknak az a jelentősége, hogy lassankint mindazokban, amikben Budapest csodálatos dolgokat müvei, kultúrában, az ország számára is nagy- jelentőségű közegészségügyében, hatalmas lendületű fejlődésében, szépülésében: — mindezekben hovatovább a burgonya nívójára süllyedünk. De jelenti még azt is, hogy mindazt, amit eddig nagy célokra, kutúrái*a, köz- egészségügyre, fejlődésre áldoztunk, elviszik a szociális akciók, megeszik az éhező testvéreink, akiket szánalomkenyéren kell tartanunk akkor, amikor ők maguk szeretnének legjobban dolgozni. Ezek azok a sebek, amelyek mérhetetlenül fájnak és amelyeket félteni, nagyon félteni kell, de gondozni és gyógyítani is, mert különben eltályogosodnak. És itt Ripka Ferenc rámutatott a segítés módjára. Az egyik mód az idegenforgalom fejlesztése, amely súlyos áldozatokat kíván, a másik pedig Budapest kereskedelmének és iparának megsegítése. Budapest idegenforgalma éppen úgy, mint Budapest pénzügyei, szintén győzött a világversenyben: amíg minden világváros idegenforgalma csökken (Franciaországé például hatvan százalékkal), addig Budapest idegenforgalma úgyszólván semmivel sem romlott. Ma ez is nagy dolog és biztos jele annak, hogy ezen a téren nemcsak tenni lehet, tenni kell, de tenni érdemes is. Legsúlyosabb kérdés azonban a kereskedelem és az ipar megsegítése. Ez az orvosi, hogy ne mondjuk operatőri beavatkozás, amely Budapest sebeit az eltályogosodástól megmenti. És itt azt kell mondanunk, hogy ennek csak egyetlen módja van, az, hogy az illetékes tényezők belátják, hogy Budapest kereskedelme és ipara máris mérhetetlenül többet áldozott az egész ország céljaira, mint amennyit hősi elszántság és puritán önfeláldozás nélkül elbírhatott volna. Ennek az országnak létalapja a mezőgazdaság, de akkor, amikor a világ minden tájáról az autarchia jelszavát dobják felénk, akkor ennek az iparnak és kereskedelemnek éppen olyan létjogosultsága, éppen olyan nemzetfenntartó jogosultsága van, mint a mezőgazdaságnak. Ebben az autarchiás világban Budapest sebeit csak Budapest iparának és kereskedelmének megmentésével lehet gyógyítani. Várospolitikai körökben állandó érdeklődés tárgya a Nemzeti Egység Pártjának már többször bejelentett budapesti pártszervezési mozgalma és az ebből előálló új helyzet. Teljes tárgyilagossággal meg kell állapítani, hogy az országos kormánypárt részéről tervbevett budapesti szervezkedés tagadhatatlan kíván- csiságot kölcsönöz az ügy összes vonatkozásainak és minden mozzanatot feszült figyelemmel kísérnek. A Nemzeti Egység Pártjának Eszterházy- utcai irodáiban hatalmas szervező munka folyik már hónapok óta. A párt vezetősége Sztranyavszky Sándor országos pártelnökkel és Marton Béla főtitkárral az élén szisztematikus haditervet dolgozott ki az ország vidéki kerületeinek megszervezésére, ugyanakkor pedig Tabódy Tibor országgyűlési képviselő és törvényhatósági tanácstag a budapesti szervezkedés irányvonalait fektette le. Itt kezdődött tulajdonképpen a fővárosi pártszervezés, amelyet csakhamar követtek különböző szállongó liiresztelések, amelyek a mai városházi struktúra teljes megváltoztatását jósolták. Időközben Tabódy Tibor éles összeütközésbe került a Keresztény Községi Párttal, amelynek következményeként azután lemondatták mandátumáról és ekkor Tabódy Tibor minden energiáját a budapesti pártszervezés gondos előkészítésére fordította. Az országos párt adminisztrációs gépezetében megindított pártszervezkedés jelentőségét nem lehet lekicsinyelni. A párt vezetőinek és irányítóinak aránylag nincsen nehéz feladata, mert munkájuk eredményességét jelentékenyen megkönnyíti az a presztízs, amely Gömbös Gyula miniszterelnök egyéniségét és politikai sikereit körülövezi. Budapest polgársága elismeréssel adózik a miniszterelnök politikai irány vezetésének és nem vitatható, hogy a budapesti zászlóbontás országos politikai szempontból is elsőrendű eseménynek ígérkezik. Felmerül most már a kérdés, hogy milyen viszony alakul ki a Nemzeti Egység Pártjának országos szervezete és az Egységes Községi Polgári Párt között. A Nemzeti Egység Pártjának vezérkara azt hangoztatja, hogy úgy a vidéki, mint a fővárosi szervezeteket tömör egységbe kell foglalni, mert csak így vihető keresztül az a célkitűzés, hogy a nagy nemzeti célok támogatása mögött az ország egész népessége felsorakozzon. A Tabódy Tibor irányításával megindított szervezkedés egyelőre az Egységes Községi Polgári Párt kikapcsolásával történik, ez azonban távolról sem jelentheti azt, hogy a budapesti pártmozgalmak a Községi Párt mellőzésével haladjanak előre. Elvi ellentétek ugyanis nem akadályozzák a szoros együttműködést, a gyakorlati szempontok pedig egyenesen megkövetelik, hogy a kormányzópárt budapesti kiépítése az Egységes Községi Polgári Párt bevonásával történjék, mert ez jelentékenyen megkönnyíti a tömegek felsorokoztatásának keresztülvitelét. Várospolitikai körökben kizártnak tartják, hogy a Nemzeti Egység Pártja és az Egységes Községi Polgári Párt külön utakon végezze Gömbös Gyula miniszterelnök összefogásra buzdító szervezkedését, mert ennek a gyakorlatban nem sok eredménye mutatkozna. A tömegek megszervezése ugyanis még nem jelenti azt, hogy a Nemzeti Egység Pártja irányító tényezővé válik a városházi politikában, ha nincsenek képviselői a törvényhatósági bizottságban. A kormány politikáját és országos vonatkozású nagy célkitűzéseit jelenleg az Egységes Községi Polgári Párt domborítja ki a törvény- hatóság életében és ha bárminő okok miatt a gyakorlati együttműködés meghiúsulna, a Nemzeti Egység Pártja és a Községi Párt között: úgy ez azt jelentené, hogy a pártszervezés minden sikere ellenére a városháza közgyűlési termében egyedül a Községi Polgári Párt marad továbbra is a kormánypárt képviselete. A kibontakozásra vonatkozólag feltűnően érdekes nyilatkozatot tett a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt Sztranyavszky Sándor országos pártelnök. Munkatársunk a képviselőház folyosóján intézett kérdést Sztranyavszky Sándorhoz, aki Antal István dr. miniszteri tanácsos, sajtófőnök, Szilágyi Lajos, Létay Ernő, Tóth Pál és Jánossy Gábor országgyűlési képviselők társaságában válaszolt a feltett kérdésre. — A budapesti szervezetek képviselőivel már több alkalommal tárgyaltunk — mondotta Sztranyavszky Sándor —, ezek a megbeszélések azonban még nem fejeződtek be. További és újabb tárgyalások következnek, amelynek az időpontját később fogjuk megállapítani. A budapesti zászlóbontó gyűlést ^ mindenképpen impozáns méretű megmozdulásnak tervezzük és legalább százezer ember megjelenésére számítunk. Az egész ország figyelmének koncentrálásával kívánjuk demonsti’álni, hogy nincs külön főváros és nincs külön vidék, mert mindkettő a nemzet ereje és tényezője. A kormánynak csak egy pártja van és ez nem különülhet budapesti és vidéki szevezetté. Amint látható, a tárgyalások tovább folytatódnak és ezért a helyzetet nyugodtan megítélő tényezőknek az a véleménye, hogy_ a két párt együttműködése a városházi politikában feltétlenül bekövetkezik. Garantálja ezt elsősorban a közös célok érdekében való tömörülés, és mindenekfölött Gömbös Gyula miniszterelnöknek a Fővárosi Hírlap közelmúlt számában megjelent nyilatkozata, amelyben kijelentette, hogy a fővárosi politika irányítását magának tartja fenn a, Kozma Jenő vezetése alatt álló Községi Polgári Párt szervezeteinek felhasználásával, illetve további kiépítésével.
