Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-06-07 / 23. szám

23. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ................24 PENGŐ FÉ LÉVRE . ....... .12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kladóhívataE: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Árusítják az összes GBUSz-pavillonokban Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Nagijlontosságú üggcft sorozata nyer elintézést a közeli napokban Slpöcz Jenő dr. polgármester nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a franszferpénzek hitelműveletéről, a távintés megvalósításáról, a szttkségmuiikák méreteiről és a szeretetotthonok kibóvitéséról A revízió és Budapest A pirosbetűs ünnepet, lángnyelvek napját ezidén gyászfáty óllal borítottuk be, a piros betűkre fék fele betűt nyomtunk. A piros pünkösdön átütött a" fekete Trianon. Nem -tohetünk róla, nem szomorodunk el, mert ezen a véletlenen szimbolikus jelentőséget látunk kibontakozni. Pünkösd a lángnyelvek ünnepe: az elmék megvilágosodását jelenti. És az az érzésünk, hogy amikor. Trianon gyásznapja egybe esik a láng­nyelvek ünnepével, akkor reménykednünk kell, mert hiszen a világon mindenfelé azt látjuk, hogy nagy ég kisemberek, apró politikusok és hatalmas állam­férfiak . .elméje világosodik meg és elkerülhetetlen történelmi szükségességként lángnyelvekkel íródik be a .világ legközelebbi programjába: Trianon reví­ziója. Ma nem beszélünk sokat arról a hosszú útról, arról a vergődésről, arról az álmodozásról, azokról a naiv hitegetésekről, amelyeknek árkain, bokrain, boldvilágos labirintusain a mai ■ helyzetig jutott el a revízió ügye. Ma csak megelégedett lélekkel kon­statáljuk, , hogy a világpolitika programjává lett a revízió és piros pünkösd napján hatalmas állam­férfiak, akik ma a világot kormányozzák, a penná­jukat hegyezték, hogy aláírják a nagy szerződést, amelynek egyik pontja, ha nem is hozza meg még a magyar igazságot, de kinyitja az igazság kapuját, amelyen át Magyarország jövendő nagysága, fénylik felénk. Amíg a szent álmodozások mámoros kődébe tar­tozott a revízió, talán kevés szó esett közöttünk arról, hogy mi lesz majd akkor, ha ez a nagy idom egyszer majd mégis valósággá válik. A magyar fővárosnak, Budapestnek szempontjából keveset gön-, dolkoztunk még a revízióról. Pedig különös ennek a városnak a helyzete. Magyarországot gyilkosán agyonesonkították és ezért lett szerencsétlen, ezért inogtak meg megélhetésének alapjai. Budapest székesfőváros megmaradt a régi nagyságában, sőt a menekültek, a kiüldözöttek, az életképtelenné vált vidék földönfutóinak beözönlése által mérhetetlenül egészségtelenre dagadt ez a világváros. Nyolcmillió lakosú országnak egymillió lakosú fővárosa szinte az unikumok közé tartozik a világtörténelemben. És ha a világgazdasági bajokon túl még más nya­valyája is van ennek a jobb sorsra érdemes metro­polisnak, akkor azt abban az aránytalanságban kell keresnünk, amely az ország megcsonkítása és a főváros beteges megduzzadása között áll fenn. Min­den négyzetkilométer tehát, amelyet négyhatalmi, vagy bármilyen hatalmi szerződés, a revíziónak ilyen, vagy amolyan formájában visszaad az anya­országnak, csökkenti, kisebbíti ezt a súlyos arány­talanságot: Áz orvostudománynak van egy normája, amely azt mondja, hogy az ember akkor legegész­ségesebb, ha testsúlyában kilóinak száma megfelel testmagasságában az egy méteren felül való centis- méterek számának. Ennek a normának ilyen, vagy amolyan mértékben, ilyen vagy amolyan formában valószínűleg meg kell lennie a város és a vidék arányszámában is. Nem azt mondjuk ezzel, hogy Budapest túlméretezett lenne, hogy Budapest nem tudna megélni, hogy nem lenne elegendő levegője ahhoz, hogy tüdejét táplálja a szűk országban, de senki sem mondhat ellent nekünk, amikor azt állít­juk, hogy egy milliós város legalább is szebben, artisztikusabban és bizonyára egészségesebben tar­tozik egy tizenhatmilliós testű, mint egy nyolcmilliós testű országhoz. De ezeknél az esztétikai és részben egészségi kérdéseknél sokkal fontosabbak a gazdasági szem­pontok. Azok a hatalmas iparvállalatok, amelyeket már a béke kifejlesztett és amelyeket a magyar munka és magyar törekvés megesonkítottságunkban újakként produkált, minden négyzetméterrel, amit visszakapunk, új, természetes, határokkal el nem zárt vásárlóterülethez jutna. És itt hiába jönnek Benes, Titulescu, Jeftics és a többiek különféle ha­tárdöntő fantazmagóriákkal, mi nem páneurópásdi- val, hanem csak az igazi revízióval tudjuk lélekzet- liez jnttani Budapest gazdasági életét. Ha a piros- napos és egyben feketenapos ünnepen az egész Magyarország a trianoni béke revíziójáért imádko­zott, akkor is azt kell mondanunk, hogy Budapest­nek kell az elsőnek lenni, amely a régi Magyar- ország visszaharcolásáért küzd, mert ennek a város­nak életlehetőségeit érinti legjobban a trianoni gyil­kosság. A pünkösdi ünnepnapok nem jelentettek szüne­tet a városházi adminisztráció nagy gépezetében. A főváros vezetői rövid pihenésre használták fel á rendelkezésükre álló időt, de nyomban hozzáfogtak a folyamatban lévő nagy kérdések további kidolgo­zásához. A hyári szünetig számos kimagasló jelen­tőségű kérdést kell tisztázni, amelyek sok tekintet­ben érintik a főváros gazdasági és pénzügyi hely­zetét, valamint a Budapest fejlesztésére megindí­tott tervek realizálását. Az időszerű kérdésekről intéztünk kérdést Sipőcz Jenő dr. polgármesterhez, akinél elsősorban a külföldi hitelezők transzfer- pénzeinek ügyét tettük szóvá. A polgármester erről a következő nyilatkozatot adta a Fővárosi Hírlap munkatársának: .... — A transzferaiappal kapcsolatos hi­te; müve let az előkészítettség stádiumá­ban van. A főváros kiküldöttei annak­idején majdnem az összes részleteket tisztázták a hitelezők megbízottaival és az új kölcsönszerződést csak azért nem sikerült perfektuálni, mert a vi­lággazdasági válság a nemzetközi pénz­piac irányító tényezőinek figyelmét más irányban is lekötötte. Ismétlem, hogy a megállapodás teljesen elő van készítve és a Berlinből esedékes érte­sítés után nem lesz akadálya annak, hogy ezt a főváros szempontjából oly fontos ügyet az illetékes szervek elé vigyük. Megkérdeztük a polgármestert, hogy miképpen áll a távfűtés ügye, amelynek alakulását nemzet- gazdasági szempontból is elsőrendű eseménynek minősítik. — Több ajánlat érkezett — mondotta a polgármester — a budapesti távfűtés megvalósítására, amelyek azonban a legalaposabb átgondolást követelik. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kérdésnek számos műszaki és gazdasági részletét kell tisztázni és különösen kidomborítani a fővárosnak a létesítendő távfűtő központokkal való kapcsolatát. Utasításomra megala­kult az ügyosztályközi bizottság, mely most vizsgálja mindazokat a szempon­tokat, amelyeket a döntés előtt alapos tárgyalás alá kell venni. Ügy a vállalkozók, mint a munkások körében érthető érdeklődéssel várják a főváros elhatározá­sát a szükségmunkák méreteinek megállapításában, A polgármester errevonatkozólag a következőkép­pen nyilatkozott: — A múlt évben a törvényhatósági ta­nács tízmillió hitelkeretet állapított meg különböző szükségmunkák lefoly­tatására. A felhatalmazás indokolása az volt, hogy a szükségmunkák elvé­geztetésével lendületet nyújtsunk a vál­lalkozói iparnak és munkaalkalmat a munka nélkül álló tömegeknek. A múlt évben és az idén közel hatmillió pengő értékű szükségmunkát végeztettünk és ezidőszerint is húsz útvonalon folyik csatornázás és 17 útvonalon pedig bur­kolási munka. A legújabb verseny- tárgyalási kiírásra beérkeztek az aján­latok és a már ismert feltételek mel­lett nyújtunk lehetőséget az ipar és a munkások foglalkoztatására. Ha mind­ehhez hozzávesszük a költségvetésben szereplő útfenntartási munkálatokat, akkor megállapíthatjuk, hogy a fővá­ros ez évben is jelentékeny összegeket fordít a nagylétszámú munkássereget igénylő feladatok elvégzésére. Megemlítettük a polgármester előtt, hogy a nagy elszegényedés következtében százak és százak jelentkeznek a szeretetotthonokba való felvételre, azonban férőhely hiányában a rászorultakat nem tudják ellátni. Milyen intézkedések várhatók ebben az irányban, kérdeztük: Annakidején, amikor a főváros a je­lenleg kórháznak használt Maglódi-úti Horthy Miklós szeretetotthon megépí­tését elhatározta, az a cél vezérelte, hogy itt az öregek részére külön kór­házi osztályt rendez be, az Erzsébet szeretetotthon kórházi osztályából a be­tegeket áttelepíti és az ilyképen felsza­baduló helyeket egészséges gondozot­takkal fogja betölteni. — A kórházi helyek elégtelen volta, egyes kórházi fiókoknak nem a mai kor igényeinek megfelelő berendezése arra indította a főváros közönségét, hogy az eredetileg szeretetotthonnak szánt kór-, házi épületet közkórháznak használja fel. Az épület ellenében az elaggott sze­gények részére a főváros az Erzsébet leányárvaház VII. kér., Rottenbiller- utca 50. sz. alatti, valamint a Régi Szent János-kórház Széna-téri épületét en­gedte át, amely mindkettő szeretet­otthonnak teljességgel megfelel. 450 munkaképtelen öreg nyert itt hajlé­kot és gondozást. A Maglódi-úti épü­letnek kórház céljaira való átengedése folytán így a szegények elhelyezése rövidséget alig szenvedett. — A székesfőváros ezidőszerint szere­tetotthonaiban 2440 öreget gondoztat. Ezenkívül az utóbbi két évben a társa­dalmi egyesületek, különösen pedig a római katolikus Caritas, a felekezeti Caritasok és a Magyar Vöröskereszt Egylet is tartanak fenn nagyobbszámú, de egyenkint kisebb befogadóképességű szeretetotthont, ahol a főváros támo­gatásával mintegy 400 szegény nyer el­látást és így az előző évekkel szemben 850 magatehetetlen, elagottal több sze­génynek elhelyezésére van lehetőség, — A gazdasági leromlás és a rossz ke­reseti viszonyok folytán mind többen és többen jelentkeznek a szeretotthonba való felvételre. Ez a hatósági szegény­ellátás fokozottabb igénybevételét je­lenti ugyanakor, amikor a rendelke­zésre álló anyagi eszközök az egyes jö­vedelmek kiesése folytán állandóan csökkennek. A hatóság a legnagyobb igyekezete, előrelátása és gondossága daeára sem képes a reárótt szegényel­látási feladatoknak 100%-ban megfe­lelni s ez az oka annak, hogy több mint 300 olyan szeretetotthoni ápolásra mi­nősített szegény van, aki hely hiányá­ban ezideig oda felvehető nem volt. Remélem, hogy a közeljövőben alkalom nyílik a szegénysorsú öregek hatósági gondozását és eltartását kiterjeszteni. * Ezekben vázolta Sipőcz Jenő polgármester a fő­város aktuális ügyeit. Válaszából kitűnik, bogy az összes vonatkozásokban gyors tempóban érlelődnek a döntések és a nyári szünetig a felmerült problé­mák megoldása biztosítottnak tekinthető.

Next

/
Thumbnails
Contents