Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-05-31 / 22. szám
Budapest, 1933 május 31. 5 iTomhosIJiiJ^p Elismerés helyett korholás Megjegyzések Láng Lajos zárszámadási bírálatához A főváros törvényhatósági bizottságában bosszú idő óta nemes és tisztult hang uralkodik. Sok oka van ennek. Kezdhetnénk talán azokon a kudarcokon, amelyeket a sajtó egy része és a törvényhatóság egyes pártjai nagy leleplezéseknél szenvedtek. Ahány bombaszenzációval kirukkoltak, valamennyi csütörtököt mondott. A vége pedig az lett, hogy a bot boldogabbik végével ők kaptak ki, mégpedig jogosan, mert bebizonyosodott róluk, hogy a főváros hírnevének igaztalan vádakkal, rágalmakkal igen sokat ártottak. Nincs a főváros életében életében senki, aki boldogan ne támogatna minden néven nevezendő purifikációs törekvést. De kezdve a Széchenyi-fürdő botrányától, végig a vízszűrő- „panamáig“ a vádaskodások egész során át bebizonyosodott, hogy csupa szenzációhajhászással akarták a főváros hírét-nevét megrontani. Ezek a súlyos tapasztalatok igen erősen megtisztították a főváros közgyűlési termének atmoszféráját. De ehhez az atmoszféra-tisztításhoz nagymértékben hozzájárult az is és ezt évtizedek tapasztalatai bebizonyították, hogy a főváros élén működő főtisztviselők puritánságához szó sem férhet. Egy olyan testület, amelynek élén a páratlan erkölcsi magaslaton álló, nemes szellemű Si- pőcz Jenő polgármester áll, soha senki által meg nem gyanúsítható. Ilyen körülmények között megdöbbenéssel kellett hallanunk azt a fenegyerekeskedő, gyanúsító hangot és rosszakaratú kritikát, amelyet Láng Lajos dr. bizottsági tag mondott el a pénteki közgyűlésen. A zárszámadási vita igen komoly mederben folyt és eddig ezen a téren nem is tapasztaltunk hasonló fellépést. Hallottunk kritikákat a költségvetésről, hallottunk erős kifogásokat a főváros pénzügyi gazdálkodása ellen, de a zárszámadások hűségét és becsületességét talán még soha senki kétségbe nem vonta. Láng Lajos ezzel szemben olyanokat mondott, hogy ezt a zárszámadást nem is volna szabad tárgyalni, mert csonka, hiszen a részvénytársasági formában működő üzemek nincsenek benne. Ilyen körülmények között „csak gyanakodva lehet nézni a zárószámadást“. Nem akarunk sokat idézgetni ebből a beszédből, amelyet még a szónok párttestvérei sem osztanak teljesen; de mégis meg kell említeni egy mondatát, amely úgy hangzott, hogy „nagyobbat és szebbet nem lehet hazudni, mint a zárószámadásban és a statisztikában“. így általánosságban mondotta ezt, aki azonban a szónoki alakzatokkal tisztában van, az csak fölháborodással vehet tudomást erről a mondatról. munkáját, amelyről mindenki tudja, hogy iskolapéldája annak, hogyan kell a közérdek szempontjából tiszta képet nyújtani a főváros elköltött filléreiről. Minden zárószámadásnál megismétlődik az, hogy A metropolisok forgalmának méreteit legjobban az automobilforgalom mutatja és ha ebből a szempontból vizsgáljuk Budapestet, akkor meg kell állapítani, hogy fővárosunk messze mögötte marad a külföldi nagyvárosoknak. A gazdasági válság a magánautók számát jelentősen lecsökkentette, ez azonban az autótaxik forgalmának a kényszerű fellendítésével kell, hogy járjon. Ez a várakozás Budapesten nem következett be, aminek egyszerű ma- gyarázata, hogy a viteldíjak túlzottan magasak és így a közönség képtelen megűzetni a fuvarozás horribilis összegeit. Az állomáshelyeken hosszú sorban kígyóznak az utasokra várakozó járművek. Ebben a helyzetben az volna a jogos elképzelés, hogy a taxivállalatok gondoskodjanak a tarifa sürgős revíziójáról. A közlekedési eszközök úgy a külföldön, mint nálunk, gyors egymásutánban bevezették a filléres rendszert, aminek hallatlan sikerét lépten-nyomon látjuk. Velük szemben az autótaxi vállalatok elzárkóznak minden ilyen józan kezdeményezés elől, sőt nem átallották a közelmúltban tarifaemelést erőszakolni és olyan pótdíj bevezetését sürgetni, ami egy-egy utazásnál az annígyis magas árat 15—20 fillérrel megdrágította volna. Ezt a gonosz szándékot a várásházán visszautasították és maradt minden a régiben. A jelek szerint azonban elkerülhetetlenné válik a taxiviteldijak leszállítása. A kezdeményezés a kisiparosságtól indul ki, akik kétségbeesetten észlelik forgalmuk katasztrofális Igromlás^t és szívesen kiegyeznének a filléres tarifával, csak hogy keresethez jussanak. Az úgynevezett kéktaxisok azonban gyengék a tervük végrehajtásához, mert szervezetlenek és az élükön álló testületi adminisztráció erőtlen az eredményes akció megvívásához Súlyos helyzetükben a kék taxisok már rájöttek arra, hogy a fejük fölé nőtt adminisztráció túlköltséges és nem tud megbirkózni a nagyhatalmú versenytárssal: a Küldi—Haltenberger konzorciummal, ahonnan változatlan taktikával irányítják a kisiparos-fuvarozók eltiprását. Évek óta hangoztatják a kisiparosok, hogy a közös állomáshelyek nélkül a lassú, de biztos pusztunyilatkoznak a főszámvevő munkájáról, annál sajnálatosabbnak tartjuk, bog-y azokat a tiszta és nemes törekvéseket, azt a becsületes és odaadó munkásságot, amelyet a fővárosnak ez a kiváló főtisztviselője kifejt, bár burkolt formában is, kétségbevonni, vagy meggyanúsítani lehessen. Olyan metódus ez, amilyenhez a főváros közgyűlési termében szokva eddig nem voltunk és reméljük, hogy a jövőben az ellenzéki padsorok komoly és tiszteletreméltó egyéniségei elvbarátaikat meg fogják óvni az ilyen — enyhén szólva — kisiklásoktól. lásra vannak ítélve. A taxivállalatok keletkezése idején ugyanis Haltenbergerék az összes jó állomáshelyeket lefoglalták maguknak és a legridegebbon visszautasítanak minden olyan kísérletet, ami az állomáshelyek közös használatára vonatkozik. A városházán megmagyarázhatatlan okokból nem érvényesítik a hatósági beavatkozást, holott a fővárosnak minden joga megvan ahhoz, hogy az egyenlő versenyt a vállalatok között szabályozza. Érthetetlen, hogy a közös állomáshelyekre vonatkozó számtalan beadvány soha nem nyer elintézést és az üres ígéretek a legnagyobb mértékben elkeserítik az érdekelteket. Most határozott és erélyes lépésro szánták magukat a kisiparosok: küldöttségben keresik fel Gömbös Gyula miniszterelnököt és megkérik, hogy hatalmi szóval gondoskodjék a közös állomáshelyek életrehívásáról, A közös állomáshelyek megvalósítása több levegőhöz juttatja az egyéni fuvarozókat, de egymagában nem alkalmas arra, hogy az autótaxi-forgalom méreteit növelje. Az egyetlen orvosszer: az olcsóbb tarifa, amely 20 filléres alapdíjjal és további 20 filléres fél kilométerenkénti többlettel komoly olcsóbbodást jelent. A tarifa leszállításának gondolatát még mindig makacsul ellenzik a szürke- taxi-vállalat kényurai: Káldi Jenő és Hallenberger Samu, akiknek dölyfös diktátumát azonban a közönség tüntető tartózkodása és a hatóságok nyomása bizonyára rövidesen letörni fogja. Mert a Kerepesi- úti garázsban befészkelődött túltengő hatalmi hóbortot tovább tűrni nem szabad. Olajügynöki mentalitással egy milliós város taxiforgalmát lebonyolítani nem lehet, de a másik szélsőséges álláspontot sem szabad elfoglalni: lehetetlen ezt a közérdekű kérdést a salzkammerguti kéjlak távlatából megoldani. Radikális intézkedésekre van szükség, amely rendet teremt az ócska forgalmi-tragacsok birodalmában. az összes pártok szónokai dicsérettel Hudapesí népe nem itíri lovábto a iaxi-MKíaíuráí Útban a megoldás: kék és szűrbe taxik közös állomáshelyet kapnak és olcsóbb lesz a tarifa Fölösleges vitatkozni Láng Lajos dr.-ral, hiszen a beszéd, amelyet elmondott, nem kritika volt, hanem egy elfogultsággal tündöklő pamflett. De minek is vitatkozni ott, ahol minden fórum a legteljesebb elismeréssel adózik a főváros pénzügyi gazdálkodásának, amelyet a belügyminiszteren és a számszéken át minden fórum mintaszerűnek ismer el. Vagy vegyük-e védelmünkbe a főszámvevő SzabatI orvosválasztás ! Betegség ellen biztosítson az ANGLO-DANUBI AN LLOYD Általános Blztosftó Részvénytársaságnál Budapest, V., Hold-utca 21. ÜUvMMlOII Weinamber Városliget Naponta katonazene Szabályrendelet készül a borravalórendszer megszüntetéséről H polgármester javaslatot kért a munkaadó és munkátvállaló érdekeltségektől A főváros egyre örvendetesebb arányokban fejlődő idegenforgalma késztette az illetékes köröket arra, hogy a borravaló-rendszer kérdését napirendre tűzzék. A nyugati országokban már csaknem mindenütt, úgy a szállodákban, mint az éttermekben, kávéházakban és más szórakozóhelyeken megszűnt a borravaló és ezért nem csoda, hogy külföldi vendégeink sokszor értelmetlenül és csodálkozva látják, hogy a kiszolgáló személyzet hajlongva külön kiszolgálási díjat vár tőlük. Nem egy esetben a borravaló-rendszer kínos szituációk előidézője volt. A közelmúltból, különösen a húsvéti idegenforgalom napjaiból konkrét példák egész sorát lehetne erre felsorolni, de csak azt a levelet említjük meg, amelyet egy svájci úr a budapesti államrendőrség főkapitányához intézett, s amelyben panaszán kívül azt a tanácsot is adja, hogy a budapesti idegenforgalom érdekében sürgősen vegyék revízió alá a borravalókérdést. Ezt a levelet a főkapitány átküldte a polgármesterhez, ahol hozzácsatolták ahhoz az aktacsomóhoz és adatgyűjteményhez, amelyet a köz- gazdasági és ipari ügyosztály gyűjtött össze a borravaló-kérdés revíziójának előkészítése során. A borravaló-rendszer megszüntetése érdekében tett lépésekről báró Babarczy István dr. főjegyző, az ipari és közgazdasági ügyosztály vezetője a Fővárosi Hírlap munkatársának a következőket mondotta: A főváros vezetősége komoly lépéseket szándékozik tenni a borravaló-rendszer megszüntetése érdekében. A polgármester úr átirattal fordult a vendéglős és kávésipari munkaadók, másrészt ezekben az iparokban alkalmazott munkavállalók, a pincérek különböző érdekképviseleti testületéihez. Átiratában rámutatott arra, hogy az utóbbi időben a magyar fővárost örvendetesen nagyszámban felkereső idegenek panasz formájában ismételten szóvátették a budapesti szállodákban, vendéglőkben és kávéházakban, valamint a többi étkező- és szórakozóhelyeken szokásos borravaló-rendszert, mely a nyugati államokban követett gyakorlattól eltérően a kiszolgálás díjazását esetről-esetre a fogyasztóközönség tetszésére bízza és azt nem a fogyasztás értékének meghatározott százalékában állapítja meg. A székesfővárost felkereső idegenek közül igen sokan annak a nézetüknek adtak kifejezést, hogy a mostani borravaló-rendszer nem egyeztethető össze Budapest világvárosi jellegével és kellemetlen helyzetbe hozza a rendszert nem ismerő idegeneket. — Minthogy a székesfőváros igen nagy áldozatokat hoz az idegenforgalom fellendítéséért és mindent elkövet, hogy a nálunk megforduló idegenek a legkellemesebb emlékekkel távozzanak: a polgár- mester rendkívül fontosnak tartja, hogy a kiszolgálás díjazásának kérdése, úgy a vendéglősök, mint a pincérek érdekét figyelembe véve. közmegelégedésre megoldassék. A főváros vezetősége tehát a legrövidebb időn belül meg akarja oldani ezt a problémát, ami, azt hiszem, sikerülni is fog, mert nem csak a pincérek, hanem a vendéglősök és kávésok jelentékeny része is a reform mellett foglal állást. Értesülésünk szerint a főváros rövidesen szabályrendeletet készít a borravaló-kérdés megoldására.
