Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-05-31 / 22. szám
6 Budapest, 1931 május 31. Ismét közeledik a hitelezési alapon kiirt fővárosi út- és csatornázási munkák versenytárgyalásának napja. Minden újabb ilyen terminus egy-egy lépéssel viszi közelebb a fővárosi csatornázási és kövezőmesteri ipart a megsemmisüléshez. Ebben a tisztes iparban pedig a kövező kalapács az apák kezéből a fiúkéba került nemzedékeken keresztül és ezek a családok sajátkezüleg kövenként hordták össze a külföldi viszonylatban is helytálló fővárosi út- és csatorna hálózatot. Ez sokak szemében talán nem volna jelentős esemény a mai gazdasági viszonyok közt, csak azok emlékeznének meg róla, akik érzékkel bírnak a hagyományok iránt s akik a régi Pestet szeretik. Mert megszokottá vált ma már a kisebb gazdasági tényezők kiesése. Jelentőséget az ad ennek a kérdésnek, hogy a főváros — bár nem tudatosan, vagy szándékosan — az inségmunka nemes intenciója révén súlyos százezreket kidob az ablakon, amiért úgyszólván semmi ellenértéket nem kap. Pillantsunk csak vissza, hoyy születtek meg a hitelezett alapon végzett szükségmunkák? A gazdasági válság kimélyülésével a tőke részére elmaradt a nagy vállalkozások lehetősége. A főváros volt az országban az, amelynek bontásához szó sem fárt s amely a súlyosabb idők beálltával is sok millió értékű munkát végeztetett. Természetes, hogy intenzívebb kapcsolatot keresett errefelé a foglalkozás néTEüli töke. Kapóra jött, hogy a főváros jövedelmei nehezebben folytak be és így felismerték azt a lélektani pillanatot, amidőn hitelezési munka-ajánlattal léphetnek a főváros elé. Az időpont alkalmasnak látszott, mert a gazdasági fellendülés diktálta építési ütemre volt beállítva a műszaki és adminisztrációs személyzet, mely a munkák fogytával kellő hasznos foglalkoztatás nélkül maradt volna. Másfelől itt volt a munkátlanok tömege, mely kenyeret követelt. A főváros nem fogadhatott el ilyen balkáni ízű ajánlatot, hanem mert a a szükséglet fennállott, de a kellő fedezet hiányzott, pénzhitelt akart igénybevenni, hogy programmja megvalósítható legyen és a kipróbált módon ő maga végeztesse el a szükséges munkákat az eddig is itt foglalkoztatott kis és középipar segítségével. Ezalatt telt az idő, nem volt mit tenni, — más megoldás előkészítettsége híjján — belement a főváros a hitelmunkákba, tehát sikerült a tőke akaratát keresztülvinni, mely nem minden diplomáciai érzék nélkül volt előkészítve. Az, hogy a nyilvános versenytárgyalás útjáu voltak csak megszerezhetők nem jelentett akadályt részükre, mert hiszen Nagy Péter akármilyen megbízható volt, úgy erkölcsileg mint anyagilag, nem juthatott hozzá a hitelhez tűrhető feltételekkel. Igaz, hogy juttattak koncot 1—2 vékonypénzű embernek is, de ezek majd kizárólag nem a régi iparosgárdából valók, de egyébként is az ő ténykedésük a megbízott munkavezetőétől alig külömbözik. A régi ipar pedig itt maradt kenyér nélkül, mert hiszen a hitelmunka terhei felemésztik azt a kevés budget munkát is, mely készpénzfizetés ellenében végzendőnek megmaradt volna s úgyszólván semmi jelentősebb munka nem kerülhet a hitelmunkán kívül kiadásra. Ez a szerencsétlen ipar készséggel vállalt volna hitelmunkát a saját tőkéjével is, ha tehette volna. De belefektethette volna vájjon forgótőkéjét oly 1—2 hónap alatt lebonyolítható munkába, melynek ellenértékét 3 év alatt kapja meg s így munkavállalásban legalább lx/2—2 évre meg van bénítva. De elképzelhető-e ezenkívül néhány hónapos munkával ezen l1/2—2 évre a megélhetéshez szükségest megkereshette-e volna? És most nézzük, mennyiben lehetett elérni a szükségmunkákkal a tulajdonképpeni célt? A beépített nemes útburkolatok és csatornák helyszíni bedolgozása — mert ez ad a szükségmunkásoknak kenyeret — átlagosan a hitelmunkák 10%-ára tehetők. Ha vesszük az első két turnust, a kiadott mintegy 6,000.000 P értékű munkából tehát kifizetésre kerül fíOO.OOfj P és pedig összesen 7—8 hónapra elosztva — CSATOItNÁZÁS O József KÖVEZÉS íj Budapest, VHL, 1/ndoTÍeeam-n. 18. ÚTÉPÍTÉS n FÖLDMUNKA ® RttdoII ’* Budapest, I., Györl-ftt IS. Károly Budapest, I., Horthy Miklós át 29. amíg a kampány tart — egy hóra tehát mintegy 80.000 P munkabér jut. Átlagos 4 heti keresetét egy munkásnak — szakmunkást és napszámost egyre- másra véve — 80 P-re téve annyit jelent ez, hogy 8 hónapon át 1000 ember talált foglalkozást e munkáknál. Kérdjük, hol itt a szükségmunkajelleg? Ezért kell nem éppen szükséges drága munkákat is sürgősen elvégeztetni? Ha meggondoljuk, hogy már megkezdődött a 36 havi részletekben való visszafizetés és ez három éven át tart, akkor rájövünk arra is, hogy a fővárosnak sem volt túlságosan előnyös ez az üzlet. Egy látszólagos hitelezés történt — mert 3 év nem számítható komoly hitelnek — és a nagytőke egy év alatt felélte a tisztes ipar 3 éves munkaterét, mert 3 év budgetmunkáinak fedezetéből fizetik ki a hitelezett munkát. Az igaz, hogy három évre elosztva e munkákat ezen idő alatt 1/3 munkáslétszám talál csak foglalkoztatást belőle elméletileg, a valóságban azonban több, mert a kis- és középipar nincs úgy mechanizálva, mint a nagyipar és tőke, mely a munkákat megkapta. Azonkívül a hitelmunka bankszerű kamathitele az egységárakba bekalkulált financiális költségösszeg és rizikót 12—14%-ban számítva csak szerényen 800.000 P-re rúg. Ez az összeg az, amit a főrmros a hitelmunkákkal kidobott az ablakon, mert----------------—— Dö ntés előtt a Boráros-téri hfd alapépítményének vállalatbaadása Gazdasági és ipari körökben élénk feszültséggel várják a Boráros-téri híd alapépítményi munkáinak kiadását. A nagyarányú közmunka természetesen mozgósította az összes szakmabeli érdekelteket, akik azt remélik, hogy az utóbbi évek egyik legnagyobb munkaalkalmát elnyerik. A döntés a hídépítési bizottságtól függ, ahol hosszas tanácskozások és mérlegelések előzik meg a végleges határozatot. A múlt évi pályázat tudvalevőleg eredménytelenül végződött. 16 cég jelentkezett ugyan, azonban az elbírálásnál csak 4 ajánlat került komoly megfontolásra. Az árajánlatok között félmilliós eltérések mutatkoztak. A bizottság a László és Blum cég legolcsóbb ajánlatát tartotta elfogadhatónak. Az odaítélés azonban elmaradt, mert az illetékesek a megbízást pénzfedezet hiányában visszavonták. A kereskedelmi tárca költségvetésében az idén azonban sikerült fedezetet találni, a pályázat kiírásának tehát nem volt akadálya. A pályázók ismerték a múlt évi versenytárgyalás eredményeit és természetesen alacsonyabb összeggel jelentkeztek. Az ajánlatokat a közelmúltban bontották fel: László és Blum ...................... 1,880.000 P Fá bián, Somogyi és György . 1,888.000 „ Zsigmondy Béla r.-t................ 1,987.000 „ Pa latínus r.-t.............................. 2,070.000 „ aj ánlattal szerepel. A hídépítési bizottság a Fábián, Somogyi és György cég pályázatát minősítette a legmegfelelőbbnek, mert az mindenben megfelel az előírásoknak cs mellette szól az a körülmény is, hogy az utóbbi években ez a vállalkozás végezte az összes nagyobb hídépítési munkákat. Értesülésünk szerint Fábiánék a megbízás elnyerése esetén a munkálatok kivitelébe hajlandók lesznek a Zsigmondy céget belevonni. Az előterjesztést még nem követte a munkálatok kiadása, mert a döntésre hivatott körök minden részletre kiterjedő indokolást kívánnak. A döntést e hét végére jelezték és ha ez megtörténik, úgy gyors tempóban megindulnak a Dunahid alapépítményi munkálatai, ahol hosszabb időre több ezer munkás jut majd kenyérhez. Olajoséknál szent a béke, de a portalanítás még mindig késik. Hosszas vajúdás és a komplikációk sorozata után döntöttek a városházán az idei út- olajozási munkákról, amelynél a pálmát ezúttal a Schwartz Rudolf és társa Rt. vitte el. A köztisztasági hivatal a teljés 700.000 négyszögméternyi munkaterületet ennek a vállalatnak juttatta. De még az olajozási művelet meg sem indult, a Schwartz Rudolf és társa cég máris társakat vesz maga mellé, hogy ezt a nem túlzottan nagy munkát elvé- I gézzé. Az utak porosak, a budai és külvárosi ne- I gyedekben porfelhők szakadnak a magasba, a győza munkák 3 évi elosztásával készpénzfizetés mellett ez az összeg megtakarítható lett volna, illetőleg a szükségmunkákon felül más hasznos át- küvezési és rendezési előkészítő munkákra lett volna fordítható, vagyis ezért újabb ellenérték lett volna elérhető. Ezt az összeget a munkás kezektől vonták el. Mert igaz, hogy az eddig munkában levő szükségmunkák három évre elosztása esetén fenti 600.000 + 800.000 = 1,400.000 P munkabérből 3 éven át 466.000 (8 = 58.250) 80 = 730 munkás foglalkoztatható csak a mostani 1000-el szemben, de nem 1, hanem 3 éven át. Sajnos, nem volt senki, aki a nyilvánosság előtt a kérdés ezen oldalát megvilágította volna. De nem is lehetett, mert az előkészítés oly titokzatos volt, hogy az érdekelt ipart villámcsapásként érte. És most dacára e tanulságoknak, ismét ugyanazon rendszerű hitelmunkák kerültek kiirtásra, azzal a külömbséggel, hogy a kifizetésre kerülő munkabérszázaléka nagyobb, tehát jobban megközelítik a szükségmunka fogalmát. De a rossz üzlet a fővárosra nézve változatlanul fennáll, mert az ellenérték nélküli 12—14% kamat költség és rizikó tétele itt is szerepel. Ha ezt a tételt is hasznos más munka formájában a munkátlanok részére juttatnák, végeredményben kis számtani művelettel kimutathatóan 3 éven át ugyanannyi munkanélküli volna foglalkoztatható készpénzfizetéses munkákkal, mint a hitelezett munkával annyi l1/,—ls/4 éven át foglalkozáshoz jut. Ilyen helytelen, elhamarkodott intézkedéssel egyben megkongatták a lélekharangot a kis- és középipar felett, amely most már évekig nem juthat munkaalkalmakhoz. Mert amit a kerületi kövezésekre meghagytak, az annak a néhány kerületi vállalkozónak a regieje fedezésére sem elegendő forgalom. Minden esetre még az utolsó pillanatban is meggondolandó volna, hogy halálra ítélhető-e egy régi, jónevű iparág? Nem gondolják az illetékesek, hogyha 100-felé oszlik ebben a kis- és középiparban pl. 2,000.000 P, hogy abból több adó lesz, mintha J0 nagyvállalat kapja ezt a összegű munkát? Egy budapesti kövezoiparos. tes vállalkozó azonban még mindig késlekedik a reá ruházott munkák elvégzésével. Egyelőre társakat keres, akikkel a neki juttatott koncon osztozkodni fog. Ugylátszik, hogy olyan feladatra vállalkozott, amelyet egyedül megoldani nem tud. A Schwartz-cég ugyanis beadvánnyal fordult a polgár- mesterhez és teljesen homályos értelmezésű anyag- beszerzési és devizaellátási nehézségekre való hivatkozással azt kéri, hogy a neki odaítélt 7000.000 négyszögméter területből a Nyirbogdányi Petróleum- iparnak 180.000 négyszögmétert, a Magyar Fantó- műveknek pedig 110.000 négyszögmétert átadhasson. A városházán ennek a kérelemnek helytadtak és ennek megfelelően most újabb egyetemleges szerződést kötnek a vállalkozókkal. Közben pedig múlik az idő, nyakunkba szakadt a nyár és a portalanítás még mindig nem indult meg. A közvélemény furcsa megítélésben részesíti ezt a játékot, amely évenként visszatérő jelensége a porolajozási versenytárgyalásnak. Az olajvállalatok először kar- telbe tömörülnek, azután következik a versenytárgyalás megsemmisítése, amely után a vállalatok hajbakapnak és az újból kiírt versenytárgyaláson egymást lekonkurrálva verekednek a zsíros üzletért. De a háború után béke következik és amint látható, ezúttal is ravasz trükkökkel osztoznak meg a nagy kereseten. Legfőbb ideje, hogy ez a komolytalan taktikázás egyszersmindenkorra befejeződjön és az állandó jellegű útborkolás tegye fölöslegessé az utak értéktelen portalanítási műveletét. Újra megindul a Duna-alagutak építése. A Vízművek igazgatósága hosszas tanácskozások után és a különböző lehetőségek alapos megfontolásával elkészítette javaslatát a Duna-alagutak építésének folytatásáról. Az igazgatóság javaslata már a polgármester előtt fekszik. A Fővárosi Hírlap értesülése szerint a megoldás az lesz, hogy a főváros megengedi az eddigi vállalkozónak: a Káldor és Matyasovszky cégnek, hogy társat vegyen maga mellé. A szerződést ennek megfelelően módosítják. Az építkezésbe, amint jól értesült helyről bennünket informáltak, a Palatínus Rt. és a Zsigmondy Béla Rt. kapcsolódik be és a munkálatokat most fokozott iramban még június hó folyamán újból megindítják. HIIH HI fl rolettattaem Budapest, Faszövött és IV., Vámbdz-ltörut 4. sz. vászonroletta Telefon: 84—6—19. Halálraítélték a kit- ét középipart a hitelműveleti munkák Hozzászólás érdekelt oldalról a szllkségmunkák kérdéséhez
