Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-05-31 / 22. szám
JW/WOS/JIÚJMP Budapest, 1931 május 31. Fezőrök előretörése a magyar biztosítás frontján A biztosított felek köréből egyre gyakrabban elhangzó súlyos panaszok, beható kutatás után, igen érdekes forrásra vezethetők vissza. A háború kitöréséig a biztosított felek a biztosítási intézménnyel szemben a legteljesebb bizalommal viseltettek. A biztosító vállalatok hivatásukat teljesítették is és semmi egyébbel nem foglalkoztak, mint ügyfeleik kuláns kiszolgálásával. A világfergeteg után a háborús mentalitás eredményeként a helyzet megváltozott és a biztosító vállalatok egy- része mind gyakrabban foglalkozni kezdett olyan ügyletekkel, amelyek a biztosítással csak annyiban hozhatók vonatkozásba, hogy a végrehajtott tranzakciókhoz szükséges összegeket a biztosított felek tulajdonát képező díjtartalékokból használták fel. Ezek a „tranzakciók“, melyeknek legtöbbször egyéni színezetük volt, a háború után előretört biztosítási vezetőknek mindig megfelelő hasznot hajtottak. Ezidőtájt a biztosítók pénzügyi műveleteit már nem a szakma régi, kipróbált szakemberei végezték, hanem részben a fezőrséghez hajlamosabb olyan új ^vezetők, akik más pályáról, igen gyakran a tőzsdéről tértek át merész lendülettel a biztosítási szakmára. Az új szak- nába természetesen^ magukkal hozták a tőzsde spekulációs levegőjét, fantasztikus tervekkel állottak elő és sajnos, nem egy biztosító intézet belement abba, hogy díjtartalékával a szakmától távoleső üzletekben vegyen részt. Pedig ezek a tranzakciók nemcsak súlyosan érintik a biztosító intézet likviditását a tartaléktőkék^ elvonása által, hanem komoly zavarokat idéznek elő a vállalat adminisztrációjában is. Az ilyen vállalkozások következménye volt, hogy sok társaság teljesen elhanyagolta régi üzletállományának ápolását és a díjbehajtás rideg jogtanácsosi munkává degradálódott. Szemben a békebeli állapotokkal, amikor a díjbehajtást csak legvégső esetben tették át a jogtanácsosi irodába. A mai tarthatatlan helyzetre élénken jellemző néhány kirívó példa a biztosító társaságok belső életéből. Egyik legelőkelőbb intézetünk vezérigazgatója szinte máról-holnapra került ügyvédi irodájából új pozíciójába. Vezérigazgatása alatt az intézet jogügyi osztálya hihetetlen mértékben kifejlődött. Ennek — szakmai körökben sokszor szóvátett — háttere az, hogy a vezérigazgató úgylátszik 80.000 pengős vezérigazgatói jövedelméből nem tud méltóságához illően megélni és szüksége van arra a további 80.000 pengőre rugó mellékjövedelemre, amit a jogtanácsosi iroda bevételéből esztendőnként felvesz. Ez az eset mindenesetre unikum a szakmában. Ugyanez a vállalat az utóbbi négy esztendőben mintegy tíz bérház- vételi „tranzakciót“ bonyolított le, nem szólva a különféle beolvasztásokról amelyek egytől- egyig alaposan növelték a jogtanácsosi iroda jövedelmét. Legnagyobb biztosítóvállalatunk szintén érti a módját a különböző tranzakciók lebonyolításának. Az Első Magyar Általános Biztosító Intézetről van szó. amelynek megbízásából Teleszky János és Gergely Tódor nemrégen igen eredményes tárgyalásokat fejeztek be a fővárossal. Az intézet 250.000 dollárnak megfelelő pengőt kapott a fővárostól a tárcájából átengedett fővárosi kötvényeinek fejében. A vételár csaknem kétszerese volt a tőzsdei árfolyamnak. Az Anker Biztosító Intézet üzletállománya állandó csökkenést mutat, de Waldner Róbert CSALÁDI HÁZAK TERVEZÉSE, financirozása okleveles építészmérnök is kőművesmester tagjaink által a legtökéletesebb sikerrel jár. MAGYAR ÉPÍTŐ IPAROSOK SZÖVETKEZETE Budapest, IV., Bái'isiutca 1. Telefon: 88-3-97 ügyvezető igazgató legutóbb mégis alkalmasnak találta az időt a Ferenc-körúti hatalmas bérház megvásárlására. A Magyar Élet- és Járadékbiztosító Intézet, amelynek Andrássy-úti székháza évek óta túl van terhelve, lovag Sternád István vezér- igazgató vezetése alatt jobbnak látta a székház tehermentesítése helyett a Nyúl-utcában bérvillát vásárolni. A Magyar Elet- és Járadék- biztosító Intézet, illetve annak vezérigazgatója egyébként a nyúltenyésztéstől a gazdák megmentéséig mindenféle közgazdasági munkálkodással foglalkozik Andrássy-úti irodájában. /pari numerus Rlauxusti Irta: Korányi Béla Gömbös Gyula miniszterelnök a GyOSz. ülésén elmondott nagyszerű beszédében az ipari numerus clausus szükségességére mutatott rá. Kifejtette a miniszterelnök, hogy az osztrák minta szerint teljes ipari zárlatot tart szükségesnek és amíg a munka- nélküliség folytán előállott ipari túlzsúfoltság meg nem szűnik, tilos új gyártelepeket, gyárfiókokat, osztályokat létesíteni. De meg kell szüntetni a kis- és középipari konkurrenciát csináló gyáripari osztályokat és üzemeket is. A miniszterelnök nagyhatású szózata rávilágít arra is, ami Ausztriában a közelmúltban történt. A szomszéd országban tilos új nagyáruházát és fiókokat létesíteni és a tilalom kimondott célja, hogy megvédje az osztrák ipart és kiskereskedelmet a nagyipar Lúltengésével szemben. Pedig ott nem történik meg, ami nálunk napirenden van, hogy tőkecsoportok nagyipari vállalatai rávetik magukat a számukra teljesen idegen területet jelentő építőipari és tipikusan kisipari munkára. Gazdasági gépgyárak, vasöntödék, sodronygyárak és cementárugyárak kisajátították a kisipari munka- lehetőségeket és végeznek épület-asztalosmunkát, bútor-asztalosmunkát, épület-lakatosmunkát, ács-, redőny- és kályhásmunkát, ugyanakkor, amikor kétszázezer kisiparos munka nélkül tengődik. Ha a kormány nem állja útját ennek a tendenciának, akkor veszedelmes szociális és gazdasági katasztrófa fenyeget. Tagadhatatlan, hogy a kisipar és a középipar a nagy gyáripar otromba versenyén kívül egymást is agyonkonkurrálja. Ha gátat akarunk vetni ennek a gyilkos versenynek:, akkor meg kell valósítani Gömbös Gyula miniszterelnök célkitűzését: az ipari numerus clausust. Amíg a kis- és középipar munka nélkül sínylődik. nem szabad és nem lehet új ipar- és gyárigazolványokat kiadni. Csak így lehet a meglevő iparosságnak azt a létminimumot biztosítani, ami a tisztes megélhetéshez feltétlenül szükséges. Bizonyos körök erre azt válaszolják majd, hogy mi történjen a munkanélküli szakmunkásokkal? Egészen bizonyos, hogy a munkalehetőség nem fog szaporodni, ha még ötven vagy száz munkás iparigazolványt vesz magának, mert akkor az lesz a helyzet, hogy az önálló munka- nélküli mesterek létszáma növekszik. A boldog békeidőkben mi is a szabad ipar és szabad kereskedelem hívei voltunk, ma azonban a megváltozott viszonyoknak megfelelő új törvényekkel és rendeletekkel lehet csak megmenteni azt a kétszázezer kisiparost, amely képtelen küzdeni a nagyipar versenyével. Igaza van a miniszterelnök rimák abban is, hogy egy iparosokból álló védekező-kartel szembe- szálhatna az árdrágító kartelekkel. Olyan árakat megállapító érdekeltség tudná betölteni hivatását, amely tíz százalékos haszonkulcs hozzáadásával kimutatná az egyes iparcikkek minimális árait és megszabná azt az árat, amelyen alul tilos munkát elvállalni. A külföldön az összes építkezési anyagok olcsóbbak, mégis Magyarországon minden építő iparág önköltségi áron alul vállal munkát. Pontos számítások mutatják, hogy nálunk a kőműves-munkától a kályhás-munkáig 25—50 százalékkal olcsóbban dolgozunk, mint a külföldön, Ahol ennyi „szakember“ van a vállalatok élén, ott nem lehet csodálni, hogy a BIOSZ is az ügyvédi karból emelte ki Gergely Tódor segítségével igazgatóját: Kutasi Elemért. Kutasi Elemér méltó követője volt nagybátyjának, Gergely Tódornak és mindenkinek csodálkozására egyik napról a másikra biztosítási szaktekintéllyé vált, olyan szaktekintély lett, akit a BIOSZ az állami felügyelő hatóság mellé szervezett állami biztosítási szaktanácsba is delegált. Képességeit természetesen leginkább a biztosítási kartel megerősítésére használta fel. Ennek a célnak szolgálatában állott a biztosítók által elfogadott ötlete a bajbajutott biztosítók felszámoltatására olyképpen, hogy többé azok versenytársak ne lehessenek. Receptje szerint a BIOSZ „felvásárolja“ ezeket az intézeteket. így szerezte meg a BIOSZ részére ípevetséges összegekért a Pán Biztosítót 5000 pengőért, a Malombiztosítót 3000 pengőért és, a?. Universal Lloydot teljesen ingyen. Ez utóbbi intézetnél az átvétel abban állott, hogy a még futó száz biztosítási ügylet kockázatát az összes biztosítók átvállalták. A társaságokat a BIOSZ számoltatja fel és felszámolójuk természetesen Kutasi Elemér. Ezekután lehet-e csodálkozni azon, ha a biztosítási intézetek ilyen vezetők mellett nagyobb súlyt helyeznek a „tranzakciókra“, mint a szakma ápolására? ami elsősorban a nehéz gyáripar illetéktelen versenyének tulajdonítható, amelyik nem átallja a lerongyolt magyar kisipart ilymódon lekonkurrálni. A nehéz gyáripart a kisipari területekről eltiltani kormányzati kötelesség. Bízunk Gömbös miniszterelnökben és Fábinyi kereskedelmi miniszterben és nagy reménykedéssel várjuk a gyors cselekvést. A főváros képviselete a hajózási és kikötőügyi tanácsban. A kormányzó az újonnan alakított hajózási és kikötőügyi tanácsba a kereskedelmi miniszter előterjesztésére a székesfőváros képviseletében tagokká Bódy László dr., székesfővárosi közlekedési tanácsnokot és báró Babarczy István dr. tanácsi főjegyzőt, a közgazdasági ügyosztály vezetőjét nevezte ki. A kikötőügyi tanács elnöke Wulff Olaf ny. folyamőrvezérfőkapitány, többi tagjai Barkóczy György kapitány, Sándorffy Kamill dr. kúriai bíró, Sajó Elemér min. tanácsos, ifj. Horthy Miklós vezérigazgató, Jordán Dezső min. tanácsos, Varga Miklós kir. műszaki főtanácsos, Pétery Ödön h. államtitkár, Géber Antal min. tanácsos, Nagy Gábor szkv. sorhajóhadnagy, Nikolits Béla dr. MFTB. igazgató, Vájná István MFTR. felügyelő, Sztaniv- lavszky Ervin min. titkár, vitéz Bornemissza Félix folyamőrkapitány, Nagy Dezső min. tanácsos, Radán Alfréd tengerészkapitány, Borbély György főispán, Mudsenbacher Emil az OMGE. igazgatója, Maurer Gyula ny. államtitkár, Zelovits Kornél műegyetemi tanár, Mladiata János folyamőr-műszaki főkapitány és Tausch Brúnó folyamőr törzskapitány. A hajózási és kikötőügyi tanács alá nemcsak az ország különböző hajóállomásai és a csepeli nemzetközi vámmentes kikötő, hanem oda tartoznak bizonyos vonatkozásban a székesfővárosi helyikikötő és a fővárosi rakodópartok is. Weiss Fülöpöt tüntették ki az OMKE plakettjével. Az OMKE Hegedűs-plakettjét, amelyet az OMKE 25 éves jubileumán alapítottak, s amellyel a magyar ipar, kereskedelem és mezőgazdaság harmonikus együttműködésén fáradozó közéleti személyiségeket tüntetnek ki, az OMKE elnöki tanácsa Weiss Fülöp felsőházi tagnak, a Kereskedelmi Bank elnökének adományozta. Sándor Pál vezetésével a küldöttség adta át a plakettet Weiss Fiilöpnek. A küldöttség szónoka Drucker Géza, az OMKE alelnöko volt. Weiss Fülöp meghatottan mondott köszönetét, a kitüntetésért. Az Ofa tranzakciója. Az Ofa Faipari Rt. május 22-én tartotta meg Genfben X. rendes közgyűlését, majd utána rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen elfogadták az igazgatóságnak azt a javaslatát, hogy a társaság alap tőkéje 12,000.000 frankról 2,400.000 frankra szállíttassák le, egyszersmind azonban új rézvsények kibocsátásával ismét 8,000.000 frankra emeltessék fel. Az alaptőke leszállítása 5 darab részvény összevonása révén történik egy darab 50 frank névértékű részvényre, vagy ha a részvényes úgy kívánja, a régi részvények 10 frank névértékű uj részvényekre fognak becseréltetni. A részvények becserélésének időpontját az igazgatóság még közölni fogja. Végül javasolta az igazgatóság a közgyűlésnek, hogy az 1931—32 üzleti év terhére a leírások keresztülvitele után Jelentkező 3,474.479.80 frank egyenleg a tartalékalapok terhére számoltassák el. Az igazgatóság összes előterjesztéseit a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. A „Szikra“ Magyar Gyujtógyárak Rt. igazgatósága a társaság ezévi rendes közgyűlését június 2-ára hívta egybe. A mérleg 386 ezer 852.99 P tiszta nyereséggel zárult, mely összegből az ,.A“ sorozatú részvények után. mint az előző évben, 12 P osztalék kerül kiűzetésre. Ugyanaznap tartja rendes közgyűlését & Magyar Altalanos Gyufaipari Rt. is. E társaság tiszta nyeresége 115.858.62 P, melyből részvényenként — az előző evihez hasonlóan — 10 P osztalékot fizettek. i A „NägyliAtony-UJlakl“ Egyesült Iparművek Rt. igazgatósága teghái) tartott ülésében megállapította az 1932. évre vonatkozó zárszámadásokat, melyek az értékcsok> kenési tartalékalap Megfelelő dotálása után 314.571.06 pengő tiszta nyereséget eredméfiyeztek és a jumps 2-ara összehívandó közgyűlés elé azt & javaslatot terjeszti, hogy a múlt esztendőre osztalék címén részvényenként 6.67 zás zalék vagyis 1 pengő (a múlt évben 1.50 P) fizettessék ki. 17cöxs^G^POCG4ui^4^r 02 EGYSÉGES hivatalos lapfa
