Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-05-24 / 21. szám
Badaltost, 15,1:1 május 24. jtOWíUOáJJÍíJSMP PESTI KIRAKAT ■mi—íi—lll■llll■■lll Hf ————— Magyar divat A magyar divatot valaha akkor emlegettük, amikor valami rossz szokásunkról emlékeztünk meg és énmagunkat pellengéreztük ki. A magyar divat azonban ma már egészen mást jelent. Sokszor beszéltünk ezeken a hasábokon arról, hogy kezdünk divatba jönni. Ez a divatbajövés pedig nem azt jelenti, amit jelentett a hetvenes esztendőkben, amikor magyar divat futott át egész Európán. Még az mtigol királyi család nőtagjai is magyar kanász- kalapban díszelegtek, mert Európaszerle abban vetélkedtek a hölgyek, hogy kinek van magyarosabb kanászkalapja. Hát ez a mostani divatbajövetelünk nem ilyen jelentéktelen kanászkalap-história, hanem igen jelentékeny dolog. Elsősorban a magyarországi és budapesti idegenforgalmon látszódik ez meg, de egyébként is mind feltűnőbb jelenségekkel találkozunk. Itt van például egy eset, az I v o g ün M ár i á é. Világhírű operaénekesnő, akiről ugyan van olyan verzió, hogy magyar származású volna, de aki bizony egész életében németnek vallotta magát. Most Londonban vendégszerepei és az impresz- száriója igen jelentős áldozattal az egész angol sajtóban feltűnően hirdeti, hogy Ivogün Máriát az Isten szent szerelméért valahogyan németnek ne nézzék, németnek ne tartsák. Ivogün Mária, — jajául fel az impresszárió. — sohasem volt német. Ivogün Mária — magyar. Mert németnek lenni Londonban most nem nagyon kívánatos és Ivogün Mária még képes lesz fokossal, sarkantyús, rámás, csizmában, bokorugró-szoknyában megjelenni a közönség előtt, hogy magyar származását ezzel is dokumentálja. Szinte azt kellene mondani, hogy ezért Hitlernek lehetünk hálásak, mert bizony Ivogün Mária nem egyedül lesz majd, aki megtagadja németségét és fennen hirdeti magyar voltát. Majd jönnek özönével azok is. akik tényleg magyar származásúak és akik mindig, mindenhái és mindenkor letagadták magyar voltukat. Ezek azok, akik idegen nevet vettek fel és amikor hazajöttek, itt sem dobták le az inkogni- tójukat, itt is idegen néven szerepellek és hogy még jobban bizonyítsák nem magyar voltukat, tetették magukat, mintha az édes anyanyelvükön egyetlen szót sem értenének. Ámbár nem tudjuk, nem volt-e egy kicsit nekik is igazuk, mert magunkra vessünk, — ez volt akkor a magyar divat, — a kutya sem ment volna el a színházba, ha egy-egy ilyen világjelenség nyíltan hirdette volna, hogy ő magyar. Gáf Jenő, a tej szakértő Igazán néni mondunk újat, csak szerényen eláruljuk, hogy Gál Jenő képviselő úr a világon mindenhez ért. Rejtett tehetségeit azonban önmaga kezdi leleplezni s az utolsó időben, mint hatalmas tejszakértő leplezte le önmagát, Hogy hol és milyen körülmények között jutott a tejszakértelemhez, ez igazán nem tartozik a nagy nyilvánosságra és a magyar gazdák nyilván boldogan sóhajtanak föl, hogy a tej számára sikerült megnyerni olyan ma. gyár csillagot, mint Gál Jenő képviselő úr. A tejszakértő úrnak azonban a múlt héten egy kis afférje támadt a kiskereskedőkkel, akik, ha jól tudjuk, tömegesen szavazták a legutóbbi választásnál a képviselő úrra. Hiába, az embe?'nek nem sza- ban mindenhez érteni, mert a szakértők rendesen nagyon elfogultak a muguk szakmájával szemben, mint példa,ul Gál képviselő úr is tudományos meggyőződés alapján á,ll a lejjel szemben. Kállay Miklós földművelésügyi miniszternél jártak a pestkörnyéki gazdák és a tejforgalom felszabadítását kérték. A miniszter is. a gazdák is eltöprengtek azon, hogy mit is lehelne csinálni, hogy a gazdák valahogyan jobb keresethez jussanak. Ekkor szólalt meg Gál Jenő képviselő úr és tejszakértelméről fényes bizonyítékot adott. Kijelentette, hogy a kiskereskedők három filléres jutalékát kell leszállítani egy fillérre. Hát ez a szaktudósnak a megnyilatkozása volt. de nem a gyakorlati emberé és legkevésbbé az olyan kéjrviselőé, akit valaha a kiskereskedők szavazatukkal boldogítottak. Maga Kállay Miklós földművelés- ügyi miniszter jelentette ki. hogy az egy fillér mellett a kiskereskedőknek nemhogy hasznuk volna, de a rezsijüket sem tudnák behozni, Az ilyesminek hire terjed és Gál Jenő képviselő ural, a nagy magyar tejszakértői o budai kiskereskedők a jövőben nem túlságosan fogják dédelgetni. Nem marad számára más hátra, minthogy valahol a vidéken lépjen fel kisgazdaképviselőnek. SZIVATTYÚ- ÉS GÉPOZEME = ÚJPEST, = Tomori-utca 17/a Készít, szállít, szerel mindennemű kézi és erőmű szivattyúkat, valamint a „FAVORIT“ szabadalmazott kétaknás kályhákat litngflzdaifig! HSszereK Vállalata KXÁLK ÍVVÁN OKL. GÉPÉSZMÉRNÖK VMnaérők — Hőmérők — Regisstráló berendelések Ktepaat, CU01-út 18«. - Telelőn A6-8-82. Hlcnieies megállapításon kereszttűzében a főváros pénzügyi helyzete Nem jogosult a sötét színeit ecsetelése, sem pedig az irlgulésreméltö ueluzet hangoztatása — Illetékes válasz a belügyminiszter és Gliíckstahf Samu fejtegetéseire Nagyérdekességű és hatásaiban beláthatatlan következményű vélemények hangzottak el a közelmúltban a főváros pénzügyi helyzetéről. Az egyik álláspont szerint a főváros súlyos dilemmák közé jutott, a másik vélemény pedig azt hangoztatja, hogy Budapest imponálóan alátámasztott gazdasági állapotot mondhat a magáénak. Glücksthal Samu dr. tanácstag, az Egységes Községi Polgári Párt nagytekintélyű pénzügyi szakértője, a 3zámok erejével mutatott rá arra, hogy 1932-ben a főváros bevételei 24 millióval csökkentek. Ezt a hiányt csak a legnagyobb takarékossággal lehetett kiegyensúlyozni, de a takarékosságnak is megvan a maga határa. A takarékosság — úgymond — nem lehet állandó jellegű közgazdasági Programm és ezért nagyon is meg kell fontolni a pénzügyi vezetés jövő útját. A folyó év első negyedében a bevételek újból visszaestek és ha a helyzet nem romlik tovább, mintegy negyvenmillióra tehető az az ösz- szeg, amennyivel kevesebb jövedelme lesz a fővárosnak az év végéig. Nem szabad késlekedni tehát és a törvényhatósági tanács kötelessége, hogy a pénzügyi helyzet szanálása érdekében mindent elkövessen. Keresztes-Fischer Ferenc dr. belügyminiszter a képviselőház költségvetési vitájában az ellenkező végletbe nyúlt. Kifejtette, hogy a főváros egész gazdálkodási és pénzügyi helyzete semmiféle kifogásolnivalót nem hagy hátra, sőt példátlanul jónak is minősíthető. Ebből azonban nem következik — folytatta a belügyminiszter — hogy a főváros továbbra is ugyanilyen luxussal folytassa a gazdálkodását, mert ha ez a túlméretezettség, a személyzet fizetésében való bőkezűség és az egész ügyvitel fényűzésszerü élete megmarad: meg fog inogni a főváros is. A Fővárosi Hírlap munkatársa a legilletékesebb hely képviselőjét kérte meg, hogy az ellentétes felfogások tekintetében fejtse ki a maga nézeteit. Kérdésünkre a következő választ kaptuk: — A két szélsőséges felfogással szemben ezúttal is a jól bevált középút adja az igazságot Kétségtelen, hogy a főváros bevételei ebben az évben 24 millióval maradnak alul a költségvetési előirányzatnak és igaza van Glück- stahl Samunak abban is, hogy a százalékszem leromlás az év végéig negyvenmilliós kiesést eredményezhet. Belátjuk, hogy a takarékosság egymagában nem megfelelő fegyver a nehézségek elhárítására és ezért a autonómia szerveinek és az adminisztrációnak mindent el kell követnie, hogy a háztartási egyensúlyt fenntarthassuk. A takarékosságra mégis szükség van, mert egyelőre csak ez az eszköz áll rendelkezésünkre, mert adóemelésekkel és üzemi tarifa- drágításokkal nem korrigálhatjuk a bevételek alakulását. Sok megfontolni való van abban, amit Glückstahl Samu éles logikával kifejtett a tanácsülésen és indítványának megfelelően keressük az alkalmat, hogy a tanácsülés pénzügyi szanálás problémáját mielőbb részletesen megvitassa. — A legnagyobb tisztelettel - a belügyminiszter kijelentései iránt: meg kell cáfolnunk azt a forraulázást, hogy a főváros pénzügyi helyzete példátlanul jónak minősíthető. A választ a belügyminiszternek éppen Glück- stahl Samu felszólalása adja meg, akinek módjában volt a várható nehézségekről is perspektívát rajzolni. — A belügyminiszter kijelentéseivel szemben meg kell állapítanunk, hogy túlméretezett adminisztráció a fővárosnál csak annyiban van, hogy a közigazgatás apparátusának a lebonyolítását talán kisebb létszámmal is el tudnók látni. Elbocsájtásról, vagy éppen B-listáról azonoban nem beszélhetünk, mert ez ellenkezne a kormánynak azzal az intenciójával, amelyik az exisztenciák fenntartását tűzte ki egyik pro- grammjának, Az ügyvitel fényűző ségéről ugyancsak nem beszélhetünk, mert minden vonatkozásban a legszigorúbb takarékosság mértékét alkalmazzuk. — A fővárosnak vannak terhei, amelyek évente rengeteg milliót igényelnek. A legnagyobb tárgyilagossággal mutatunk rá például arra, hogy a főváros ellát sok olyan feladatot, amely tulajdonképpen az állam kötelessége. Elsősorban hivatkozunk a közkórházak és a közegészségügyi intézmények fenntartására, amelyek mindenütt a világon, elsősorban az állami feladatkörök sorába tartoznak. Ugyanez a helyzet bizonyos vonatkozásban a közoktatás terén is és csak elég arra utalnunk, hogy a közoktatási fejezet a legnagyobb az összes kiadási kategóriák között A fővárosba betorkoló közutak fenntartása is sok tekintetben a fővárosra hárul és még mindig fennállónak azok a térítések is. amelyekkel az állam tartozik a fővárosnak. Hivatkozhatunk az évi hárommillió pengős államrendőrségi hozzájárulásra, amely azelőtt sohasem szerepelt a főváros költségvetésében, a borfogyasztási adó leszállítására, amely tudva- ícATőleg nem érte el a kívánt célt. de a községi háztartásból milliókat vont el. Az inségadó tételeit is az állam vette birtokába, holott a főváros szociális kiadásai szinte a maximumig felduzzadtak. Éppen csak érintjük a hídépítés költségeit, amelyet a főváros továbbít az államnak, természetesen megfelelő adminisztrációs olyan költségekkel, amelyeknek a megtérítésére nem is gondolunk. A főváros a honvédelmi kiadásokhoz is hozzájárul azzal, hogy fenntartja a kaszárnyákat, de még számos más olyan vonatkozású terhet visel, amelyek az állami költségvetésben kellene, hogy szerepeljenek. — Személyi kiadásoknál a fizetések háromszor történt csökkentése után további lépések nem történhetnek. A nagy üzemi fizetések és különböző szerződések már idejüket mnlták és mindazok a hírek, amelyek erre vonatkoznak, most már az elmúlt emlékek lomtárába tartoznak. A kiadások csökkentését nehéz keresztülvinni és igazán nagyon körül kell néznünk, ha azt akarjuk látni, hogy a luxus és a fényűzés hol érvényesül a főváros közigazgatásában. Általában azonban a legfontosabb argumentumunk a parlamentben elhangzott kijelentésekre, hogy a főváros fejlődése következtében a feladatkörök is mindinkább nagyobbodnak. A főváros vezetőségének tisztességes és komoly célkitűzése, hogy a legnagyobb takarékoskodással és körültekintéssel egyensúlyban tartsa a háztartás menetét. * Eddig szól a hivatalos helyről jött nyilatkozat, amely a maga komolyságával és tárgyilagosságával bizonyára meggyőzi az állami szerveket arról, hogy a városházán hatalmas munkát tejtenek ki a székesfőváros érdekeinek megóvására. MÁGNÁS keverék, középamerikai és columbiai faávéfajtákból összeállított erőteljes ízű kávé *4 kg .... . 3-70 Meinl Gyula r.-t. ax egységes községi vocgAhi pírt Hivatalos lapfa
