Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-04-12 / 15-16. szám
2 ff Budapest, 1933 április 12. Kegyelmi eljárást kért a fővárostól Déri ny. alpolgármester, Vita és Márher volt tanácsnokok Utólag helyezik okét egy évre szolgálatonkivüli viszonyba Régi nevek, de mindig aktív férfiak ügyével foglalkozott az elnöki szakbizottság legutóbbi ülése. Vissza kell menni a múltba, hogy a tényállás a maga teljes egészében előttünk álljon. A kommunizmus bukása utáni nehéz időkben tartották meg a városházi tisztújítást, amikor a régi törvény szerint a főváros egész tisztikarát újból választották. 1920-ban történt az a nevezetes közgyűlés-sorozat, amelyen megválasztották Sipőcz Jenő polgármestert, az új alpolgármestereket és kevés kivétellel, a tanácsnoki kar új tagjait is. A régi törvény szerint választás útján kellett betölteni ezeket a pozíciókat és természetesen ez az aktus nem múlhatott el fájdalmas események nélkül: kimaradtak olyanok a főváros tisztviselői karából, akik pedig kiváló munkaképessé- gükkel sok dicséretet vívtak ki maguknak. Az 1920. évi tisztújításon 26 főtisztviselőt nem választottak meg, akik között a legismertebb Déri Ferenc alpolgármester, Vita Emil és Márher Aladár tanácsnokok. A három főtisztviselő a közgyűlés döntése után nem foglalhatta el újból hivatali pozícióját, annak ellenére, hogy az előző tisztújtáson I kapott mandátumuk csak 1921-ben járt le. Erre a kétségtelenül méltánytalan eljárásra a régi törvény | nem nyújtott orvoslási lehetőséget, míg az új törvény már módot ad arra, hogy a mandátumuk lejárta előtt nyugdíjazottakat szolgálati viszonyba kell helyezni. Ez azt jelenti, hogy a szolgálati viszonyba állított tisztviselők rendes illetményüket kapják és csak a határidő letelte után kerülnek nyugdíjazás alá. Az elnöki szakbizottság ülésén Déri Ferenc, Vita Emil és Márher Aladár kegyelmi eljárást kértek a fővárostól. Ez a ténykedés és ez a kifejezés a törvényben meghatározott fogalom, mert csak ily- módon juthatnak ezek a régi főtisztviselők ahhoz az előnyhöz, hogy a meg nem választásuk és a mandátumaik lejárta között fennálló egy évet szolgálaton kívüli viszonynak minősítsék és az illetmény-különbözetet utólag megkapják. Az elnöki szakbizottság hosszasan tanácskozott erről az ügyről és a kérdés kedvező elintézéséhez hozzájárult: a költségek szempontjából mindössze a nyugdíjak két százalékáról van szó, amelyet egy évre visszamenőleg megkapnak a régi tekintetes tanács ismert tagjai. Az öreg Wekerle adópolitikája irta: Pásztor Mihály Imrédy Béla pénzügyminiszter a múlt hét péntekén mondotta el expozéját a képviselőházban és ebből az expozéból kiosendül az optimizmus. A publikumra nézve minden esetre megnyugtató, hogy Imrédy bizakodó és a magyar pénzügyminiszter optimizmusa kétségtelenül latens tartaléka a nemzeti vagyonnak. A kormány optimizmusára különösen szükség van most, amikor tele van panasszal az ország, sírnak az adófizetők, az adó pedig nem folyik be úgy, ahogy kellene. Hiszen Honffy adóigazgató legújabb jelentésében épp arról számol be, hogy az idén 20%-kai kevesebb az adóbevétel, mint a múlt esztendő ugyanebben az időszakában. De a pénzügyminiszter mégis bízik a jövőben, tervei vannak és hála Istennek, ezek között a tervek között nem szerepelnek új adók. A miniszter expozéjában még a látszatadóról sem volt szó. Úgy látszik, ez az adó egészen meghalt. Hát legyünk őszinték: ezért az adóért nem kár. Az történt ugyanis, hogy a flskus az eddiginél hathatósabban szerette volna megtapogatni a zsebeket, erre aztán kitört a felzúdulás, ami mindenképen érthető. Elvégre is: tizedik ember sem szereti, ha más kotorász a zsebében. Különben a magyar ember sohasem lelkesedett túlságosan az adófizetésért. Azt tartotta, hogy csak egy szimpatikus adó van: az, amit — más fizet. De az új adófajta már csak azért sem tarthat számot a rokonszenvre, mert alkalmatlan időben és alkalmatlan formában jött; a gazdasági leromlás dandárjában született meg, amikor az adóvallomásoknak nem hisz a flskus és sűrűn emlegeti az adómorált, ami nincs. Ezekben az időkben jutott eszükbe az adókigondolóknak, hogy megadóztatják a látszatot és megadóztatják az illúziót. A dolog úgy áll, hogy akinek ma pénze van: takarékosan él és óvatosan forgatja a vagyonkáját, nehogy elnyelje a válság. Ma tulajdonképen csak azok mernek jól élni, akiknek vagy nincsen mit Alapítva : 1898 Elsí Magyar MOdamborfté is Papirdísinfigyár FBISSZSIBM0MDi«Br.DflCT0B6lllDÓRT. Szemlédé. hoporsútiisi, érchODorsö es ai összes lemeihezesl cUjhe^jjárj sitp aput l^olcsObb^júron^sióüiln^ BUDAPEST, VI., 8ZABOLCS-UTCA 4. TELEFONI 92-3-35 veszteniük, vagy más pénzéből, hitelben élnek. Aztán jól élni kénytelenek a kényszeregyezséggel kokettáló kereskedők és iparosok, akik — nem mernek rosszul élni, nehogy gyanút fogjanak a hitelezők. Ezek szegények, ha kell, akár a legnagyobb erőfeszítés árán is megpróbálnak jól élni. Egyébként Budapest számára nem új dolog ez a látszat élet. Budapesten már jóval a háború előtt is adósságra élt és adósságból élt a népesség egy igen tekintélyes kontingense. Hitelre élt és szövetkezeti adósságot csinált egy nagy sereg tisztviselő, mely nem tudott megélni a jövedelméből; el volt adósodva a kereskedőtársadalom igen jelentékeny része; adósságra épültek a tornyos, emeletes paloták és szegény, eladósodott emberek laktak bennük. Nem tréfa, dolog, hogy kölcsönpénzen építettük világvárossá Budapestet. És bízvást elmondhattuk, ami jól élésünk csupa hipokrizise, a mi gazdagságunk csupán illúzió. Az igaz viszont, hogy ez az illúzió nagyon költséges valami volt és a jól élés illúziója épp annyiba került, mintha valóságos jólétet kapott volna érte a pesti ember. De erre az illúzióra, a jól élés látszatára szükség volt, mert ez volt a hitelnek, az új adósság csinálásnak a fundamentuma és kauciója. Heltai Jenő, a finomtollú poétája ezeknek az időknek, mondotta: —- Hiszen, ha mi úgy élhetnénk, ahogy élünk! Szóval az adókigondolók az illúziót, a jól élés illúzióját akarták megadóztatni, de a publikumot tulajdonképen nem is a szándék lázította fel, hanem a forma. Hiába, az öreg Wekerle Sándor jobban értett az ilyesmihez, mint a maiak. Az öreg Wekerle Sándor idejében a III. oszt. kereseti adó, amelyet az iparosok és kereskedők fizettek, 10%-os kulccsal operált. Erről a horribilis és igazságtalan adóról irta annak idején a közgazdasági lexikonban miniszteri segédtitkár korában „Adótechnika“ című tanulmányában Teleszky János, hogy ........ a II I. osztályú kereseti adó 10%-os kulcsa a mellékadókkal együtt olyan magas, hogy az állam is kénytelen szemet hunyni az adórövidítésekkel szemben.“ E miatt a 10% os adókulcs miatt eleget piszkálták a képviselőházban Wekerlét. Wekerle csak hallgatta-hallgatta a sok szemrehányást. Egyszer aztán, mikor elfogyott a béketűrése, mosolyogva KRAL GYULA kőferagómester, kő- és márvány telepe KŐBÁNYA: BUDAPEST, III., LAJOS-U. 77/7® BUDAKALÁSZ TELEFON : 82-Í-88 Az Nincs jobb házi barát Id II Nihil víznél, Azért legyen minden Háztartásban kéznél! odavágta (mert Wekerle akkor is mosolyogtt, mikor elfogyott a békotűróse): — Nem értem, hogy miért szidnak engem a képviselő urak azért a 10%-os adókulcsért? Hiszen nagyon jól tudjuk mindnyájan, hogy a magyar ember úgyis csak a harmadrészét vallja be a jövedelmének, szóval hiába 10%-os az adókulcs: végeredményben mindenki csak 3%-ot fizet! . . . így beszélt Wekerle, de akkoriban még volt adómorál Magyarországon; hittek a bevallásnak és dehogy gondoltak volna az adódetektivintézmény megcsinálására. Egyébként a pénzügyminisztériumban úgy tor vezték, hogy a látszatrendeletet csak a 10 ezer pengőt meghaladó jövedelmet élvezőivel szemben érvényesítik. Nem érdekesség nélkül való már most, hogy tulajdonképen hány embernek van Budapesten 10 ezer pengőnél nagyobb jövedelme. A pénzügy- miniszter legújabb adóstatisztikája szerint Magyar- országon 310.709 jövedelmi adót fizetőnek 1.346 millió pengő volt a jövedelme. Ebből Budapestre 77.360 jövedelmi adót fizető jutott, 586.5 millió pengő jövedelemmel. Ugyancsak a kormány adóstatisztikájából vesszük ki, hogy Budapesten 67.143 embernek 10.000 P alatt van az évi jövedelme, 10.217 embernek 10.000 P felett van az évi jövedelme és 1.248 embernek 50.000 pengőnél is nagyobb az évi jövedelme. Az 50 ezer pengőnél nagyobb jövedelmű pestiek között van földbirtokos....................................................53 házbirtokos....................................................766 kereskedő.........................................................41 iparos ..................................................... 35 ha szonbérlő ................................................. 4 szabad foglalkozású...............................14 különféle foglalkozású..................... 6 ta ntiémet élvező........................................32 szolgálati viszonyban levő .... 258 tőketulajdonos ....... v . . 32 egyéb foglalkozásúd ....... 8 Ezzel szemben az egész országban 1,369.6 millió jiengős jövedelem után (melyen 210.2 millió pengő a teher) 310.709-en fizetnek jövedelmi adót. Ezek között 100—150 ezer pengős évi jövedelme volt 248-nak, 150—200 *» »V 99-nek, 200—250 ., 43-nak, 250-300 „ >* ,, Í4-nek, 300—350 ., ,, 13-nak, 350-400 „ ** >» ,, 5-nek, 400-500 ., 11-nek, 500-600 „ ?* 9* >♦ 7-nek, 600—700 „ ,, 3-nak, 700—800 „ „ ,, 1-nek, 800—900 ,. ,, ,, „ 1-nék, 900—1 millió „ „ — Egy millió pengőnél nagyobb évi jövedelme mindössze 2 embernek volt Magyarországon. Ezeknek kettőjüknek összesen 4.8 millió pengő az évi jövedelmük, de erre a jövedelemre 3.9 millió pengő a teher. íme, ezek voltak Magyarország és Budapest legnagyobb jövedelmű és leggazdagabb emberei. Úgy látszik, a flskus ezeken szeretett volna eret vágni. A kormány adóstatisztikája azonban még a tavaly előtti állapotokat tünteti fel, azóta pedig jó másfél esztendő telt el. Másfél esztendő alatt pedig nagyon sok minden történt Magyarországon. Ebből a sok-sok millióból vájjon mennyi maradt meg? zomAnc, öntött réz FELIRATI TÄBLÄK BEÉR SÁNDOR V., GRÓF TISZA ISTVÁN-U. 5. SZ. TELEFONSZÁM: 82-4-29. __________ tm TMMJIMMM k LEtfOMSklU: lESZUEk *do tartoznak a különféle hengerelt kereBkedelrai árukon kívül az Ipari stabllmóto™ . lokomebllok.traktorok.c p KP kálvhAk mezőgazdasági gépek. Útépítő (úthengerig- és útgyalú-) gépek, lakókoonik. Van- ésacélóntvények, öntöttvas csövek, karika» k yM ^ kereskedelmi öntvények - TEÚDEOFF-DITTRICH-féle armatúrák, szivattyúk 8tb. - Teherautomobilok autóbuszok a ,,MEK- CEDES-BENZ“ gyártási »zab. szerint a hazai különleges úti viszonyoknak a legjobban megfelelő kivitelben készülnek. om . oltó- és locsoló-autók.Lajtos öntözökcrcsik.—^o^h^Ky-féle gzab.KérÍ8ll IBl1lÍlH008ÍtíSt 6S 1 oltó- és lOCSOlÖ-ÄUtOK. LiajSOS OUlOaUH-DVBAik.— —xvaTVxVT a háztartásokban és középületekben (Iskolákban, hivatalokban stb.) a legjobban használhatók. . MAGYAR KIR. ÁLLAMI VAS-, ACÉL- ÉS GÉPGYÁRAK BUDAPEST, X. KEK, KObANYAI-ÜT ti_________________________________TELEFON» JÓZSEF 46-0-®0
