Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-06 / 1. szám
Budapest, 1932 január 6 «bhebuhss aSSa9CZK3£SSRDaiKafiK^9KUESaEM) Száz kérdőpontra kell válaszolni a városi fürdők bé A készpénz felmutatása, és a „vis major“ tisztázása nélkül minden tervet komolytalannak minősítenek tr Pályáznak az Asványvízüzem bérbevételére Is A székesfővárosi fürdőintézmények bérletére beérkezett ajánlatok mögött húzódó érdekeltségek nagy várakozással tekintenek a döntés elé. Az ajánlattevők közül a legvérmesebb optimizmussal Geller Mihály várja a főváros állásfoglalását, amelyre természetesen egyforma érdeklődéssel és kíváncsisággal tekint a főváros közönsége is, amelyik egykönnyen nem tudna belenyugodni abba, hogy a mintaszerű vezetés alatt álló és drága kölcsönpénzen épített luxmintézményei c's gyógyfürdői kikerüljenek a főváros érdekszférájából olyan vállalkozóik1 kezébe, akiknek ajánlata a bizonytalan lehetőségek hosszú sorozatát foglalja magában. Bármilyen káprázatos és szédületes is a bérleti ajánlatban felsorakoztatott tervek és elgondolások légiója : a realitást keresi ebben mindenki, aki félti a főváros vagyonát és a legnagyobb óvatosággal nyúl az elidegenítés eszközeihez. Mindenképpen helyeselhető, hogy a főváros vezetősége a legnagyobb alapossággal és a gyanakvással határos óvatossággal kezeli a vezérajánlatot és pontról-pontra behatol a vitatható részletekbe, hogy tiszta képet nyerjen a vállalkozók valódi szándékairól. Kovácsházy Vilmos tanácsnok, a városgazdasági ügyosztály vezetője, az illetékes szakbizottság elvi állásfoglalása után, a tisztiügyészséggel letárgyalta a követendő lépéseket, ahol az a felfogás alakult ki, hogy az összes vonatkozásaiban fel kell tárni az ajánlattal kapcsolatos eshetőségeket. Geltér Mihály, valamint a többi ajánlattevő néhány napon belül olyan írást kapnak kézhez, amilyen eddig még alig volt szokásban a főváros tranzakcióinál: olyan kérdőív kitöltésére hívja fel őket a főváros, amelyik nem hagy figyelmen kívül egyetlenegy rejtett kérdést sem és száz pontban kíván választ a legelfogadhatóbb garanciák biztosítása érdekében. Tisztázni kívánja a főváros többek között, hogy mennyi idő alatt kötelezi magát a bérlőtársaság az általa felsorolt létesítmények megépítésére, mert arról szó sem lehet, hogy a bérlő tetszésére bízza az építkezések lefolytatásának időpontját. Tudni kell azt is, hogy mi történik ezekkei a létesítményekkel a kontern piált negyven év után és főleg tisztázni kívánja azt a leghomályosabb feltételt, amelyik az építkezések végrehajtását vis majortól teszi függővé. Vagyon helyesen jár el a főváros, amikor tudni akarja, hogy mit ért >a bérlő a vismajor alatt, mert egy esetleg gondatlan, vagy elnéző magatartás értéktelenné teheti az egész bérleti szerződést. Százalékos részesedést ajánlani és a fővárost a maga páratlan értékű vagyontárgyaival társként bevinni egy makrán vállalkozás keretiébe: lehet jó spekulációs elgondolása a bérlőknek, de a fővárosnak vissza kell utasítania minden olyan lehetőséget, ami a számára csak hátrányt és károsodást hozna magával. Nagyon figyelemreméltó a fővárosnak az a kikötése, amelyik a vállalkozás alapját: a befektetendő készpénzt kutatja és akarja feltárva látni. A bérlőjelölt ugyanis olyan nagyarányú terveket és programokat ígér, amelyek jogosan teszik pa- ranesolóvá a fővárosnak azt az óvatos gesztusát, hegy a pénzt, a készpénzt akarja látni, amelyikkel építeni, terveket végrehajtani és programokat megalkotni lehet. Tudomásunk szerint a főváros vezetősége a különböző létesítményekre, szánt összegek letétbe helyezését követeli, amely mindaddig a főváros zárolása alatt áll, amíg ezek az építkezések teljesen be nem fejeződnek. Amint látható, egykönnyen nem megy bele a főváros olyan vállalkozásokba, amelyek számára rizikót és veszedelmet jelenthetnek. Közelfekvő példa erre Ferenczy Károly szerencsétlen vállalkozása aki állandóan tőke-gardneiákat lobogtatott, míg ki nem derült, hogy egyetlen fillérje sincs és a főváros intézményében levő érdekeltségét csakis a szubvencióból akarta felvirágoztatni. Mindenképpen helyeselhető, hogy a főváros tíznapos rövid terminjust adott a száz kérdőpont megválaszolására, amelynek megtörténte után újból a szakbizottság tárgyalja a fürdők bérleti ügyét. Bérleti ajánlatok az Ásványvízüzemre Itt említjük meg, hogy Ásványvízüzem bérletére is ajánlatot tettek: Geller Mihály, aki a fürdők bérletére is pályázik, továbbá Mezei és Társa sörnegy- kereskedő cég és az Artézi Szikvízgyá/r Rt., ezekenkívül a városgazdasági ügyosztály előtt fékszik a János Szanatórium régebbi ajánlata is. Ezek az ajánlatok azonban aligha kerülnek komolyabb elbírálás alá, mert a nagy körültekintéssel vezetett Ásványvízüzem jövedelmező vállalkozása a városnak és semmi kényszerítő körülmény sem indokolja, hogy a város ezt az üzemét esetleg az ásványvízkartel befolyása alá bocsássa, amelynek következménye az árak indokolatlan felsrófolása lenne. Az ajánlataikkal egyébként legközelebb foglalkozni fog az illetékes bizottság. Legendák & ké mesternek horribilis jővedelmeiréi ■sa&xsmitzx A kerületek kellő óvatosság nélkül végrehajtott szaporítása veszélyezteti az egzisztenciák százait A főváros közgyűlése három évvel ezelőtt módosította a kéményseprésről szóló szabályrendeletet, amelyet a kereskedelmi miniszter nem hayyovz jóvá ós utasította & fővárost, hogy körültekintően gondoskodjon a kéményseprő- mesteri állások szaporításáról. így került napirendre ez a kérdés és ennek kapcsán sokszor fantasztikus beállítások- bam foglalkoztak a kéméiig seprőmesterek hallatlan jövedelmeivel: a dinasztiákkal és a kéményseprőkrőzusokkal, akikkel szemben divatossá vált rámutatni a szegény kémény seprősegedekre, akik minden jóban dúskáló gazdáik mellett a nyomorral küzdenek. Ez a legenda szertefoszlik most, azoknak a számadatoknak a nyomán, amelyeket hivatalosan állítottak össze az úgynevezett „korommágná- sok( ‘ keresetéről. A kimutatás szerint átlag 2 pengő 30 fillér évi illeték jut egy-egy kémény után a mestereknek és ha a budapesti kéményseprési kerületek átlagos kémény- számát 7—8000-re becsülik, a<z évi nyers jövedelem 16— IS ezer pengő körül mozog. Magától értetődik, hogy ebből körülbelül 50%-ot le kell vonni' az üzemi kiadásokra, a segédek fizetésére, a műhelybérekre, a felszerelésekre, a szerszámok pótlására és javítására, az adóra, a kamarai A LEGDRÁGÁBB A LEGOLCSÓBB illetékre és a biztosítási díjakra, vagyis legfeljebb 3500—4000 pengő tiszta haszon jut a kéményseprőmesterek számára. Tudni kell azt is, hogy a kéméüyseprőmesterek a maguk üzleti terjeszkedésükben gátolva vannak, mert mihelyt szaporodik a munkakerülőt, nagyszabású új házcsoportok révén, akkor megindul a rohamozás a munkakerület kisebbítése érdekében. A hivatalos számadatok is igazolják tehát, hogy fantasztikus jövedelmekről és horribilis bevételekről ma már nem álmodoznak a jóhírnevü régi kéményseprő- mesterek. A közgazdasági é‘s ipari ügyosztály most foglalkozik azzal az előterjesztéssel, amelyik a jelenlegi 59 kéményseprési kerület számát 80-ra akarja felemelni. A főváros terve ellen élénken tiltakoznak a mesterek és azt hangoztatják, hogy az ügyosztály tervezete nemcsak a szerzett jogok sérelmét jelenti, de antiszociális is, mert rákényszeríti a mestereket a munkáslétszám lehető legerősebb redukciójára. Hivatkoznak a mesterek arra, hogy az ismeretes miniszteri leirat is hangoztatja, hogy a kerületek aránytalan fel- aprósága esetén a kéményseprőmester és alkalmazottai megélhetésének biztosítása végett a seprési díjakat jóval magasabban kellene megállapítani, mint a viszonylag nagyobb kéményszámú kerületek létesítése mellett, mely körülmény a fizető közönség megterhelése szempontjából különös figyelmet érdemel. A minisztérium tehát nem titkolja esetleges aggodalmát és éppen ezért az egész vonalon nagy kíváncsisággal várják, hogy a kerületek szétaprózása milyen kilátásokat nyujtj a jövőre. Annyi bizonyos, hogy ennek a tevékenységi körnek szélesebb területre való felparcellázása a legnagyobb gondosságot igényli, mert a méltányosnak vélt állásfoglalás a valóságban nemcsak az eddigi kéményseprőmesterek, hanem az újonnan mesterekké avanzsált munkások egzisztenciáját is veszélyeztetheti.. A LEGDRÁGÁBB kincse Örsnek — a ssem©. Vigyázzon rá, meri a gyenge vagy káprázó világias időeloff tönkreteszi. A LEGOLCSÓBB a modern gyöngyfónyiámpa. Annyiba se kerül, mint egy napi dohányzása. Amit lámpákra ma kiad, azt később szemüvegen és orvoson százszorosán megtakarítja. GONDOLKOZZÉK és összes izzólámpáit azonnal cserél, je ki modern f ÍJ ü €J S &YÖ NGYFÉNYLÁM PÁRRA!-jassHaaaHBHínaí. Bas**Hesu»«a«uEaí£en«s>att»aaöaas!aanaaaa0BB;uHaKU2Sfiii533a:!aEBiaEaBnauBaoa3»BES8Bnar*as»no»ssBKiaBcsDa';iakfflw«ffi®En3EssiSBsagBBaBa8t3Ea»S63WseBKaBSBB0BaBHBQasa«űse-,,r!;'5 % pp r \ A FŐVÁROSI HÍRLAP mindent tud és megír iRßHaiHRB*BRiaaB0aH«a9aBaaHaisBHisBiiES!sc<acsEisBE!BBQCsac
