Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-02-17 / 7. szám
Huszonegyedik évfolyam 7. szám Előfizetési ár: Egész évre . • • • • 24 pengő Félévre ...................12 pengő Eg yes szám ára: 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdáit Szerkesztőség és kiadóhivatal t Budapest, VI., Szív-utca IS. Telefonszám : Aut 1S7—15. Kritika KERESZTES-FISCHER FERENC dr. üzenete a Fővárosi Hírlap útján: Feltétlenül ragaszkodom a négy új közigazgatási kerület megszervezéséhez A belügyminiszter nyilatkozik az üzemi alkalmazottak nyugdíjkérdéséről és az autóforgalom fejlesztésének támogatásáról Az itt következő mondatok, töredezett gondolatok egy beszélgetésből valók. Aki mondta, nem interjúnak szánta; magánbeszélgetésből kiragadott kritikai ötletek, amelyek nem jutottak el a kiforrott- forma tisztultságáig. önmagukban való értékük mellett azonban jelentőséget ad ezeknek a gondolatoknak, hogy olyan előkelő állású személyiségtől származnak, akinek tevékenysége és intézkedései sok esetben sorsdöntőéit a fővárosra nézve. Előkelő kritikusunk körülbelül ezeket mondta: A főváros adminisztrációját öncélúnak tekinti. Nincs megelégedve azonban azzal, hogy a befolyó városi jövedelmek tekintélyes részét a fiúi fejlődött, elhízott adminisztráció fenntartására használják fel, holott ehelyett el lehetne intézni bizonyos fontos intézmények bővítését és az eredményes, kihatásaiban rendkívüli jelentőségű szociálpolitikai tevékenység fokozását. A városházi vezetőség tevékenységében nem lát kellő erőt és gyakorlati intézkedéseket. Égetően fontos, komoly kérdések nem megfelelő módon és nem a maguk idején kerülnek elintézésre. Komoly szükség van a leggyorsabb racionalizálásra, a túltengő adminisztráció leépítésére. Arra van szükség, hogy a kisiparos, aki a mai nehéz viszonyok között mégis valami kis munkához jutott, ne legyen kénytelen három teljes napot eltölteni a városházán, hogy néhánypengős keresetéhez hozzájusson. Az üzemi kérdésben nem megy el odáig, hogy a fővárosnak ne legyenek közhasznú üzemei. Ezzel szemben törekvése arra fog irányulni, hogy ezeket a közhasznú üzemeket ne a főváros jövedelmeinek biztosítására használják fel, hanem azt kell elérni, hogy ezek az üzemek, rezsi-költségeiknek csökkentése révén, továbbmenően szolgálják a közhasznú célt. A túlzott adminisztráció mellett a másik kerékkötő a törvényhatósági élet szövevénye, a különböző pártok jelszavas politikája. Ennek hatása alatt az irányító városházi funkcionáriusok kénytelenek minden ténykedésüket a hangzatos szónoklatokhoz és politikai hátterű Ígéretekhez alkalmazni. Előkelő informátorunk és kritikusunk gyökeres változást az adminisztráció racionalizálása révén vél elérni és éppen ezért ennek a jelentős akciónak bölcs megoldására nagy súlyt- vet. Ez-a nyilatkozat nagyon a szívünk szerint való, mert nagyon őszinte. És mert valóban bölcs és — ami ebben az esetben szinte egyértelmű — nagyon igazságos. A magán- beszélgetés nyíltsága fénylik minden szavában, a márkázott interjú tapintatos rezerváltságával szemben. A problémák, a megoldandó kérdések nem újak, itt kísértenek állandóan az újságíró tollán és a közvélemény' lelkiismeretében is. A megoldások azonban annál nehezebbek és Budapest hálás lesz annak a férfiúnak, aki a célokhoz közelebb viszi. A túlfejlődött, az elhízott adminisztrációból tényleg le lehetne csapolni annyit, hogy a szociálpolitikai tevékenységet növelni lehetne. De lehet-e, szabad-e ma, amikor a pusztulásba indul, aki munka nélkül marad, csak egyetlen embert is kenyértelenné tenni? A sorompók már úgyis le vannak engedve: a soványító kúra megkezdődött. Az üzemek eddig nagyjában fejőstehenei voltak a fővárosnak,, ám tudjuk azt is; hogy enélkül a pénzügyi egyensúlyt megtartani nem lehetett volna. A legutóbbi nagy költségvetési harcban mégis ki lehetett védeni azt, hogy az üzemi szolgáltatások tarifáinak emelése nélkül elkerültük a deficitet. A továbbiakban, a jövőben a népszerű városi politika igenis az lesz, amely mérsékelni tudja majd az üzemi tarifákat még akkor is, ha ma azzal is dicsekedhetünk, hogy sok világvárosnál olcsóbbak vagyunk. Az igazi demokratikus várospolitika az, amelyet előkelő nyilatkozónk vázol: olcsó üzemi szolgáltatások, aminek megvalósítása közelebb visz bennünket a szociális igazsághoz. A kritikának, amelyet bátran mondunk illetékes kritikának, ezek azok a részei, amelyekről csak a távolban remélhetjük a megvalósulás lehetőségét. Addig is elő kell azonban készíteni a talajt és tudatosan kell menni a cél irányában. Vannak azonban ennek a kritikának olyan részei, ameSzámos nagyfontosságú ügy sorsa függ a kormány- hatóság döntésétől, amelyeknek mindegyike erős kihatással lehet Budapest fejlődésére. Ezeknek sorában kimagasló helyet foglal el a közigazgatás decentralizálása, amelyet az új fővárosi törvény is sürgető intézkedésnek minősített. A négy új kerület: a Lágymányos, a Budai hegyvidék, Zugló és Angyalföld mindmáig csak 'papíron létezik, mert takarékossági okokból a főváros nem tudta megszervezni az új kerületi közigazgatás apparátusait, holott a milliós főváros polgársága nr'nd- inkább a saját bőrén érzi r -'két a hiányosságokat. Szükségesnek tartottuk utánajárni annak, hogy az illetékes kormányzati szervek miképpen vélekednek erről a kérdésről és ezért magához vitéz Keresztes-Fischer Ferenc dr. belügy miniszterhez fordultunk felvilágosításért, aki a következő nagy- érdekességű nyilatkozatot tette a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Azzal, hogy a főváros a saját költségvetésében is érzi a mai gazdasági viszonyokat, nem változhat meg a törvény végrehajtásának kötelezettsége. Egyébként is helytelen volna a négy új közigazgatási kerület felállítását elhalasztani és pénzügyi szempontok miatt elodázni. Ez olyan feltevés, amely nem állhat fenn és senki részéről alaposan meg nem indokolható. A látszólagos pénzügyi megterhelés ugyanis bőséges kiegyensúlyozást nyer a közigazgatás gyorsítása folytán bekövetkező előnyök révén. — Éppen ezért ez a kérdés elintézést kell, hogy nyerjen a főváros részéről végrehajtandó racionalizálási rendszer megoldásánál. Úgy tudom, hogy Gallina Frigyes tanácsnok úr erre irányuló munkája, során ezzel a problémával is foglalkozni kíván és kidolgozza a megfelelő tervezetet, A magam részéről csak azt mondhatom, hogy a közigazgatás racionalizálásánál a négy kerület felállításának megoldásához és végrehajtásához ragaszkodom. Ennek hangoztatásával nem mulasztottam el álláspontomat az autonómia irányító tényezőinél is leszögezni. Kijelentettem, hogy a pénzügyi megoldás lehetőségét nyilvánvalóan meg lehet találni az egészséges, helyesen átgondolt és végrehajtott racionalizálás révén. Hiszem, hogy a közigazgatás lyek nem ütköznek az idő kőfalába, bár nem mondhatnánk, hogy a megvalósulásnak viszont nincsenek egyéb akadályai. Példának okáért, ki mondhatja azt, hogy nem lehet változtatni a mai helyzeten, amikor is „az égetően fontos komoly kérdések nem megfelelő módon és nem a maguk idejében kerülnek elintézésre". Sok ebben az igazság és a Fővárosi Hírlap hasábjai a tanúi annak, hogy ezen a téren baj van. Viszont olyan polgármestere van a fővárosnak, aki örömmel veszi a kritikát és megállapítván, hogy kik a kerékkötők, az égetően fontos kérdéseket olyan emberekre bízza, akik megfelelő módon és idején tudnak és akarnak cselekedni, Bízunk benne, hogy a forrásunk által is sürgeegyszerűsítésével igen sok pénzt megtakaríthat a főváros és érmék folytán a törvény rendelkezéseinek is eleget tud tenni. — Még csak azt fűzöm mindehhez, hogy a racionalizálás megfelelő megoldása számos olyan, ma látszólag végre nem hajtható probléma megoldását is lehetővé teszi, amelyről sokan úgy vélik, hogy hiányzik hozzá a szükséges fedezet. Az üzemi alkalmazottak nyugdíjkérdését szabályozó törvényhatósági határozat elmaradásáról a következőket mondotta a belügyminiszter: — Ennek a kérdésnek a megoldása valójában nem a. racionalizálási ügyekből folyik, de talán mégis azzal hozható kapcsolatba. Ezért azt hiszem, hogy a főváros részéről ezért maradt el mindeddig a szabályrendelet kiadása. Biztosíthatom azonban az érdekelteket* hogy a főváros ügyeivel való foglalkozásom során ennek a problémának a megoldását is meg fogom találni. — A racionalizálásra vonatkozó előterjesztést annakidején én is részletesen áttanulmányozom és ezt követően döntésemet a legrövidebb idő alatt meghozom. Kétségtelen, hogy nekünk is megvannak a magunk .szempontjai és mi is ismerjük az ezen a téren kínálkozó lehetőségeket. Kifejtettük a belügyminiszter előtt, hogy a főváros utcáinak külső képe erősen megsínyli az autóközlekedési eszközök rohamos csökkenését. Az idetévedt idegenekre szinte ijesztően hat, ha végig tekint a palotasorokkal szegélyezett utak sivárságán. Talán módja volna a belügyminiszternek — mondottuk — arra, hogy ezen a téren elöljáróként és kezdeményezőként lépjen fel azzal, hogy csökkentse a rendőrhatósági díjakat, sőt talán interveniálhatna a motalko drámák mérséklése érdekében.. — Sajnos, ki kell jelentenem, — így kezdődött feltett kérdésünkre a felelet, — nem áll módomban a benzin és a motalko árának mérséklését kezdeményezni. Itt fiskus érdekek a predominensek, ezeket megváltoztatni ma nem igen lehet. Nem is léphetek közbe erre vonatkozólag, mert ez kifejezetten pénzügyi és nem közigazgatási kérdés. — Azt azonban elmondhatom, hogy a mag’am részéről, mint közigazgatási tett és helyesnek talált racionalizálás is tud ezen a téren példaadó jó intézkedéseket proponálni. Végül ami a „törvényhatósági élet szövevényét és a különböző pártok jelszavas politikáját" illeti, ezen a téren már sok történt, de még többnek kell történnie: a közgyűlési teremből, de a törvényhatósági tanács ülésterméből is végleg száműzni kell a politikát. Ha azokban, akiket Budapest népe Budapest sorsának intézésére küldött, komoly és mély szeretet él a magyar főváros iránt, akkor ők maguk törnek utat a legszentebb cél: a politikamentes városkormányzás felé, Budapest, Í932 február 17.
