Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-02-03 / 5. szám
Huszonegyedik évloiyum Budapest, 1932 február 3 5. szám Előfizetési ár: £jj[ész évre . • • • • 24 pengd Félévre « ................12 pengd Eg yes szám ára: 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ BACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-utca 18. Telefonszám : Aut. 137—15. ÜH És az ember?... SipőcsJenőpolgámtester az építési körökben kifogásolt, versenytér« gyalás nélkül vállalatba adott szükséglakások építésének körülményeiről, a budai gyógy« fürdők bérbeadásának lehetőségéről és a városi szaksajtó hivatásáról A városházi szaklapok igen elismerésre méltó és közérdekű munkát végeznek,-mondja a Fővárosi Hírlapnak a polgármester A tempóról már sok szó esett. Mi emlékezünk még, nagyon jól emlékezünk azokra az urakra, akik egy esztendeje még a beruházások tempójával nem voltak megelégedve: a városházán és az országban egyaránt. Azokról a beruházásokról beszélünk, amelyeket azóta csak mint pénz- poesékolást, tébolyító költekezést emlegetnek. Alikor azonban, amikor még a beruházások, sőt még a beruházások követelése is népszerű dolog volt, teli tüdővel fújták >a nótát, hogy milyen szűkmarkú a kormány és a. főváros. Most másképpen értik a tempót. Ma azt hiszik, hogy a mindenárán való takarékosságra kell buzdítani azokat, akiket a gazdasági helyzet amúgy is az összehúzódás politikájára kényszerít. A tempódiktálók azonban semmivel sincsenek megelégedve és ha minden úgy történnék, ahogy ők elképzelik, hónapok alatt megölték volna ezt az élni akaró várost. Ez a temető-politika azonban nem érvényesülhet, mert akik az észnélküli takarékosságnak, a temetők csendjének a propagálói, azok mindenre gondolnak, csak az emberre nem. Gondolnak a költségvetésre, a transzfermoratóriumra, a Stillhaltera, a pénzszekrények trezorjára, csak arra nem, hogy mindez nem maga az élet, hanem csak az élethez szükséges valami. Mindez lehet táplálója, vagy sorvasztója az életnek, de a élet akkor is megmarad, ha nincs arany, de van kenyér. Ezért kell minden intézkedésnél, minden az élet megkötöttségét előmozdító intézkedésnél as emberre is gondolni. Nagyon aktuálisak ezek a gondolatok, amikor a budapesti városháza legközelebbi nagy műsorán ilyen attrakciók szerepelnek: racionalizálás, üzemek megszüntetése, állás- halmozás .. . Mind a három nagy, tiszteletreméltó és sorsdöntő mű- sorszám mélyen belenyúl az emberi életbe, amelyet ma, amikor a sors, az elemek, a történelmi idő is legjobban veszélyeztet, elkeseredett erővel kell védenünk. Racionalizálás.? Mit jelenthet ez a bizalomgerjesztő szó a gyakorlatban? Azt, hogy a racionalizáló biztos ki fogja mutatni, hogy mely hivatalokra nincs szükség, mit lehet összevonni, vagy — ahogy ő maga is mondta, — mi mindent lehet telefonon elintézni,. A racionalizálás tehát végeredményben nem más, mint annak kimutatása, hogy a főváros adminisztrációjában hány és mely állásra nincs szükség. Biztosítást kaptunk számtalanszor, így legutóbb a racionalizálási biztostól is, hogy a, főváros senkit, sem fog a mai nehéz időkben kény érteleimé tenni. De ki biztosít bennünket arról, hogy még nehezebb idők nem jönnek-e és akkor már készen lesz a nagy ulilapú-lista. És ha jobb idők jönnek, akkor meg pláne érvényesíteni fogják a racionalizálás eredményeit, mondván, most már jobb világi van, akinek talpa alá kötjük az útilaput, majd megél valahogy. Ezért van szívre szüksége annak, aki a racionalizálást csinálja, meleg, emberi szívre, amely nemcsak Stillhaltézik és racionalizál, hanem egyben számol is az élettel és törődik az emberrel is. Vagy az üzemek megszüntetése. Vájjon itt. sem kell számolni az emberrel? Minden megszüntetett üzem a szélnek eresztett emberek tömegét jelenti. Tudjuk viszont- azt is, hogy talán mások jutnak helyettük kenyérhez, vagy másoknak jut ,az eddiginél nagyobb darab kenyér. Ma azonban egy egzisztenciát megbolygatni, annyi, mint megszüntetni, tönkretenni azt az egzisztenciát. Azoknak az emberi érzésére appellálunk tehát, akiknek ez az üzem-likvidálás feladatul jutott.. Vigyázzanak, ne gázoljanak tüzzel-vassal mindenen át, hanem szamaritánus lélekkel óvják meg a legkisebb emberi életet is, amely szintén Isten adománya. Akik pedig az üzemek megszüntetésének hasznát fogják •látni, igyekezzenek megmenteni az áldozatul eső egzisztenciákat. Végül az álláshalmozások. A demagógia a közvéleményben ezeket az „álláshalmozásokat' ' úgy állította be, mintha a városháza hétszázegynéhány Rothsehildot tenyésztene. A váló igazság" pedig az, hogy a többség az „411áshalmozás' ‘ - ból teremt magának igen szerény egzisztenciát, mert egyébként a jövedelme kevés volt a megélhetésre, de az éhen- lialásra sem túlsók. Természetesen vannak igazi álláshalmo- zók is, akikkel szemben helyesen járnak el, de embert ölni demagóg jelszavak hatása alatt itt sem szabad. Az aktuális kérdések sokasága foglalkoztatja a városházi adminisztrációt: az új költség,vetési év meghozta azt a mozgalmasságot, ami a mostani súlyos gazdasági válság idjejéh is dicséretére válik a főváros vezetőségének. Tervek és elgondolások érlelődnek, új irányok felé terelik az üzemek politikáját 'folyamatos sorrendűén készítik elő a közmunkákat, ' nyugi áldozatokat hoz- j nak a szociális gondoskodás kimélyítésére is, amely réven máris komoly és megnyugtató eredmények jelentkeznek. A hatalmas organizmus Sipöcz Je»nő dr. polgármester irányításával óvatos és mégis célirányos körültekintéssel intézi a jelien nehéz feladatait és megokolt optimizmussal készíti elő a jövő utjai: Budapest további fejlesztéséinek nagy programját. Ezúttal azonban nem a közeljövő nagy terveiről, hahem az elmúlt napok néhány feltünédtkeltő jelenségeiről érdeklődtünk Budapest polgármesterénél. Szükségesnek tartottuk a közvélemény tájékoztatását a legille- tékesebb helyről, mert azok a jelenségek, amelyekre utaltunk: alkalmasak arra, hogy bizonyos vonatkozásban' félreértést Valisainak ki. Nagy feltűnést keltett például és vállalkozói körökben sérelmednek találták, hogy a szükséglakások 400.000 pengős építkezését a főváros minden versenytárgyalás nélkül egy cégnek adta: vállalatba. Sipőcz Jenő polgármester ebbein az ügyben a Fővárosi Hírlap munkatársának kérdésére a következő választ- adta: — A té'li időjárás idején a létesítendő szükséglakás építkezésnél az építészeti ügyosztály tapasztalatai szerint főként az acélvázas rendszer jöhet tekintetbe, amely bármely időjárás esetén kivitelezhető. Ez a rendszer, már az 1929. évi hasoncélú épületnél bevált, amikor is 39 nap alatt az épületek használatba vehetők voltak. Ennek alapján az illetékes minisztérium leiratában egyenesen az acélvázas rendszert kötötte kifeltételül azzal a hozzáadással, hogy az épületek a lehető legrövidebb idő alatt a használatnak átadhatók legyenek. Miután a legrövidebb szükebbkörű versenytárgyalás is legalább két hetet igényel, az időveszteség elkerülése céljából előterjesztést tettem a minisztériumnak, hogy a Közszállítási Szabályzat idevonatkozó szakaszának alkalmazásával, a kivételes helyzetre való tekintettel, a munkálatok szabad kézből legyenek vállalatba adhatók. A minisztérium újabb leiratában felhatalmazta a székesfővárost, hogy a munkálatokat szabad kézből adja vállalatba. Minthogy a megbízott cég fentemlített építkezésnél már bebizonyította alkalmazott szerkezetének helyességét és az ilyen gyorsütemű munkára való alkalmasságát, az ügyosztályvezető tanácsnoknak a csoportvezető alpolgármester által jóváhagyott I javaslatára indokoltnak láttam, a javasolt 40 munkanap betartásának biztosításává, való tekintettel, a megbízás kiadását. Megkérdeztük a polgármestert, hogy mi az álláspontja a városi fürdők bérbeadásáról? A válasz így hangzik: — A gyógyfürdők bérbeadásának gondolata az autonómia, különböző szerveinél — különösen a költségvetési viták során — már évek óta állandóan fölvetődik. A gyógyfürdők bérbeadása főleg három szempontból tartható kívánatosnak és pedig, hogy ezáltal: 1. a hatóság versenye kiküszöböltessék; 2. a gyógyfürdők magas kamat- és amortizációs terhei folytán előállott deficit a községi háztartás költségvetéséből eliminálható legyen és 3. a „Budapest Fürdővámos“ gondolata, ha nem is egészben, de legalább részben megvalósíttas- sék, vagy mindenesetre jelentékeny mértékben előbbre vitessék. — Megegyeztek a különféle vélemények abban is, hogy a gyógyfürdők bérbeadásának együttesen, az egységes fürdőpolitikai elvek szemelőtt tartásával kell történnie. Az évek során immár kikristályosodott eme szempontokat mindenben kielégítő bérleti ajánlat esetén a gyógyfürdők bérbeadását, nézetem szerint nemcsak az autonómia összessége, hanem a kormányhatóság is egybehangzóan helyeselnék. Ha, azonban a bérleti gazdálkodás az előbb említeti irányelveket kielégíteni nem tudná, úgy a bérleti rendszerre való áttérés a jövő fejlődés szempontjából kockázatos cs felelősségteljes lépést jelent, amely gondos megfontolást igényel. — A gyógyfürdők bérletére beérkezett ajánlatokat a fenti irányelvek szempontjából fogom elbírálni és amint az illetékes ügyosztálynak javaslata elkészül, előterjesztésemet a fenti elvek szemelőtt. tartása mellett fogom megtenni. A közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén Céilléry
