Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-09-07 / 36. szám
Budapest, 1932 szeptember 7. Turista-szálló és üdülőház épül a Jánoshegyen A már elkészített tervekre az ősszel kiírják a versenytárgyalást Becsey Antal multheti felhívásának visszhangja A Fővárosi Hírlap multheti számában,!, a jánoshegyi vízvezeték elkészültével kapcsolatban, Becsey Antal törvény- hatósági tanácstag felhívta a figyelmet a Jánoshegy subalpin jellegére és rámutatott arra, hogy egész bizonyosan lukrativ vállalkozás lenne olyan kisebb szállók, vagy szanatóriumok építése, amelyekben a középosztály, a hasonló osztrák szállók és penziók áraival azonos lehetőségek mellett, 6—8 pengős napiárért szállást és ellátást 'kapna. A Fővárosi Hírlapban megjelent nyilatkozat széles körökben keltett visszhangot és máris többen érdeklődtek a városházán: vannak-e ilyen irányú tervei a főváros vezetőségének? Minthogy ilyen tervek és elgondolások tényleg vannak,, azokat beavatott helyen így ismertették a Fővárosi Hi/rlap munkatársa előtt: — Az 1929.1 évi költségvetés tárgyalásai során jßecs'ßy Antal indítványozta,, hogy a pénzügyi bizottság, hívja fél a tanácsot, tegyen előterjesztést: milyen módon, mekkora költséggel lehetne a Jánoshegyen, vagy annak környékén szanatóriumot létesíteni, amely a kevésbbé teherbíró középosztály számára is elérhető volna. A munka megindult, Fekete Ignác erdőfőtanácsos, az Erdészeti Hivatal vezetője, részletes ela[borátumot készített, a középítési ügyosztály pedig megcsinálta a létesítendő szállóterv vázlatait. A szálló építésére annál inkább szükség! van, merit a mostani vendéglő szúette faépületét néhány éven helül feltétlenül le kell bontani. Az új szálló elhelyezésébe legmegfelelőbb lenne az Erzsébet kilátótoronyhoz és a Tündérbegyi-útra vezető sétaútak között elterülő hegyoldal. Az ügyosztályban készen fekvő tervek szerint az épület hétemeletes lenne. Az alternativ megoldás egyike 31 szobás épületet, tervez, ebbdn 13 vendég- ás fürdőszobás appoYtement leime. Földmunkával együtt 730.000 pengőbe kerülne. A másik terv megvalósulása 625.000 pengőbe kerülne 67 egyszerű szobával. A főváros a mai viszonyok közt nem építheti meg maga ezt a szállót, hanem rövidesen nyilvános pályázatot ír ki annak létesítésére a vállalkozóknak. A szükséges telket, esetleg az építőanyag egy részét is ivlcfyen bocsátana rendelkezésre, a Szálló viszopi bizonyos, megállapítandó idő múlva a főváros tulajdonúba menne át. Jánoshegyi kirándulók panasza Multheti számunkban adtunk hírt arról, hogy a kirándulók és a hegyvidék lakóinak nagy örömére átadták a használatnak a jánoshegyi vízvezetéket. Bármennyire örülnek is azonban ennek a kirándulók, nyaralók és a Jánoshegy vidékének állandó lakói, már panaszok is vannak az új vízvezetékre. Egy hozzánk intézett panaszos levél arra hívja fel a figyelmünket, hogy nem gondoskodtak az új vízcső mentén elegendő számú közkutakról. Csak a vámnál és fenn a kilátótorony lábánál varunák nyilvános kutak, de a háromkilométeres útvonal mentén, ahol naponta sok százan, ünnepnapokon pedig ezrekre menő tömegekben fordulnak meg, egyetlen vízcsapot sem lehet találni. A másik panasz az, hogy a víz kátrányízű. Minthogy egyik panasz orvoslása sem ütközik nehézségekbe, a vízmüvek bizonyára hamarosan eleget tesznek a közóhajnak. Néhány közkút felállítása nemi jár különösebb kiadással, a víz kátrányíze pedig' az új csövektől és gépektől van, amit pámapos öblítéssel el lehet majd tüntetni. FEJEZET A JÖVŐ SZÁZAD REGÉNYÉBŐL Egy peng őért fjárom percig mindenki kivilá a Ciradellár s a Halá Automatákat állítanak fel a pesü Dunaparton., különösen pedig a nagy fotelok lerraszán és kávé {gázaiban — Páratlan attrakció a főváros fövő évi idegenforgalmában A meglepő ötletek, a frappáns fordulatok hazája Amerika, de nagyon lekicsinyelnénk a szóbanforgó ragyogóan szellemes tervet, ha amerikai stílű ötletnek neveznénk csupán. Sokkal több ez annál: pompás fejezet, vagy legalább is álmélkodtató epizód a jövő század regényéből. Miről is van hát szó tulajdonképpen? Alig két hete, hogy a Szent István-heti ünnepségek sikerével kapcsolatban a Fővárosi Hírlap hasábjain felvetettük a gondolatot: a főváros illetékes tényezőinek újabb vonzó ötletekkel keilend előállni, hogy a magyar főváros szépségei, érdekességei minél kihangsúlyozottabban táruljanak a bámuló idegen 'Szeme elé. Magunk sem hittük, hogy kívánságunk ily hamar teljesül. Tény az, hogy két héttel a Szent István-heti ünnepségek lezajlása után Kovácshúzy Vilmos tanácsnok, a főváros idegenforgalmi p ropagandáj án ak irányító ja olyan tervet kíván megvalósítani, amely kétségtelenül élénk csodálkozást fog kiváltani egész Budapest közönségéből, főleg pedig a hozzánk jövő idegenekből. Bizonyos az is, hogy ennek a szellemes pesti ötletnek híre hamarosan bejárja a világot és ahol megvan a módja, utánzásra is talál. Kovácsházy Vilmos ötletének kiinduló pontja a főváros sanyarú pénzügyi helyzete volt. Tudvalevő, hogy a nyári Budapest idegenéit leginkább elbájoló attrakciója a budai hegyvidék festői épületcsoportjainak esti díszkivilágítása. A fehér fényárban úszó Citadella, a G-ellért- szobor és a Halászbástya olyan tündén látványosságok, amelyeket az évek hosszú során sem tudott megszokni', vagy megunni a közönség. Sajnos azonban, különösen az idén, már meglehetősen gyéren jutottunk ehhez a látványossághoz, mert a főváros pénzügyi helyzete nem engedte meg, hogy napról-napra. kivilágítsák a budai hegyeknek ezeket a koronáit. így aztán csak egész ritkán, hetenként egyszer- kétszer, de maximum háromszor volt részünk ebben a mindig frappáns látványosságban. Még nagyobb baj, hogy nemcsak mi, budapestiek vesztettük el a nyári éjszakák e vonzó szépségét, hanem elsősorban a külföldiek, akik közül az idén már nagyon sokan egyáltalán nem is jutottak hozzá ebhez a látványossághoz. Gyakran megtörtént, hogy szombaton, vasárnap és csütörtökön volt kivilágítás, így aztán azok a külföldiek, akik véletlenül hétfőn, kedden, vagy szerdán fordultak meg a magyar fővárosban, még csak rövid ízelítőt sem kaptak ebből a csodálatos attrakcióból. A főváros Idegen- forgalmi Hivatala, amely számontartja a külföldi csoportok érkezését,, irgyancsak nem nagyon tudott segíteni a bajon, mert a takarékossági megszorítások során odáig jutottak az állapotok, hogy minden egyes esti díszkivilágításhoz külön polgármesteri engedélyre van szükség. Ez pedig a legjobb akarat mellett is bizonyos bürokratikus hosszadalmassággal jár, ami leheteti énné teszi a szükségletekhez mért gyors intézkedést. Ezekből' a nehézségekből indult ki Kovácsházy Vilmos tanácsnok, amikor olyan szerencsés megoldást sikerült találnia, amilyenre a világon nem volt még példa. Arra gondolt, hogy a hatásvilágítást a közönséggel kellene megfizettetni, ezáltal a főváros mentesülne tekintélyes kiadásoktól. Ezt a költség-áthárítást azonban olyan szellemes, mulatságos formában kell véghezvinni, hogy a publikum örömmel vállalja. így keletkezett aztán az az ötlet, amely szerint automatákat kellene a pesti Dunaparton felállítani, és az automatákba dobott pénz ellenében bizonyos rövid időre fényár öntené el a budai hegyvidéket. A tanácsnok nyomban megkezdte a tárgyalásokat a postavezérigazgatósággal, amely hajlandónak mutatkozott az automaták elkészítésére. 'Kalkulációt is készítéttek, amely szerint a terv megvalósítása már akkor gyümölcsöző, ha egy pengő bedobása ellenében három percre kigyulladnak a Citadella, a Geilért-szobor és a Halászbástya reflektorai. Háromfajta tikettet készítenének, amelyek közül az egy- pengős tikett három percre, a kétpengös tikett hat percre, a hárompengős tikett pedig tíz percre bontaná fényárba ezeket az épületeket. A számítások szerint ilyen tarifák mellett nem csupán a világítás költségeit fedeznék és az automaták előállítási költségét amortizálnák, hanem olyan jelentős bevételekhez is jutna a főváros,. hogy azokból újabb idegen- forgalmi látványosságokra is futná. A Fővárosi Hírlap munkatársának értesülése szerint az automaták gyártását már a legközelebbi jövőben megkezdik és a jövő szezonban már fel is állítják ezeket a készülékeket a Parlamenttől az Erzsébet-hídig terjedő pesti Dunaparton és természetesen nem hiányoznak majd ezek az automaták a dunaparti nagy szállodák kávéházaiból sem. Mondani sem kell talán, hogy az automatákat nemcsak az? idegenek fogják igénybe venni, hanem elsősorban maguk' a pestiek. Végre is nem utolsó szórakozás, hogy ül az ember a dunaparti kávéházban, kiolvasta az esti lapokat,, megfejtette a keresztrejtvényeket, megúnta az összes színésznők strandfotografiáját, kegyetlenül unatkozik, de még csak éjfélre jár az idő, a kánikulában nincs szíve hazamenni, lefeküdni. Mit csináljon ilyenkor a szegény unatkozó pesti ember? Vált egy pengős zsetont, bedobja az. automatába, a kapcsolószerke'zet fogaskerekei csikorognak, a következő pillanatban pedig szemben vele, a Duna másik partján fehér fényáradat önti el az éjszakát és a hegyek ormán lenge-könnyedén, kacsalábon forgó., süvegeukorból épült tündérkastély módjára a sötét firma- meritumon lebegni kezdenek a Halászbástya könnyed tornyai és a Citadella súlyos bástyái. A G-schwindt-féle Szesz-, Élesztő-, Likőr- és Rumgyár Rt. igazgatósága, felügyelő- bizottsága, tisztviselőkara és összes alkalmazottai mélységes1 megrendüléssel jelentik, hogy a vállalat elnök-vezérigazgatója méltóságos győri Gschwindi Ernő úr, m. kir. kormányfőtanácsos, v. országgyűlési képviselő, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Gyáriparosok Országos Szövetsége, azO.szágos Szeszértékesítő r.t és a Magyar Vegyészeti Gyárosok Országos Szövetségének igazgatósági tagja, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara szesz-szakosztályának elnöke, tőzsdetanácsos stb. stb. életének 51. évében, alkotóerejének teljében, rövid szenvedés után váratlanul elhunyt. Vállalatunk súlyosan érzi a mérhetetlen veszteség nagyságát, mert az elköltözött kora ifjúságától nemes, puritán, munkás életét fáradhatatlan buzgósággal és nagyvonalú céltudatossággal a vállalat felvirágoztatásának szentelte és elhunytéval mélységes gyászt borítva vállalatunkra, betölthe- tetlen űrt hagyott maga után. Emlékét mindenkor tiszteletteljes kegyelettel fogjuk megőrizni. Budapest székesfőváros VI. kerületi elöljáróságának tisztikara mélységes fájdalommal jelenti, hogy hosszú esztendőkön át szeretett kartársuk, majd szeretve tisztelt és közbecsü- lésben álló vezetőjük nyilhegyi Rupp László m. kir. kormányfőtanácsos, nyug. székes- fővárosi kerületi elöljáró folyó évi szeptember hó 1-én, délelőtt 9 órakor, munkás és áldásos életének 66-ik évében el- kúnyt. Huszonnyolc esztendőn keresztül munkálkodott fáradhatatlan szorgalommal, kitűnő hozzáértéssel, önzetlen buzgalommal, példás tisztességgel, mindenki által hálásan elismert eredménnyel Budapest székesfőváros VI. kerülete polgárságának értékes szolgálatában, jeles emberi és tisztviselői erényeivel úgy a kerület polgársága előtt, mint a főváros egész társadalmában közbecsülésben állott, az a tizenhét esztendő pedig, amelyet a kerület elöljáróságának vezetésében töltött el, felejthetetlen korszaka lesz a kerület igazgatásának. Kitűnő munkássága mindenkor példaképünk marad, áldott emlékét hűséges szeretettel fog« juk megőrizni. Budapest, 1932. évi szeptember hó 1.
