Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-08-31 / 35. szám
Budapest, 1932 augusztus 31. ^tvdßosEfißatP Pesti kirakat Vita a köztisztaságról A főkapitány — hiába, új seprű, jól akar seperni vitába keveredett a köztisztaságról a fővárossal. Nagyon lekritizálta azt, ami pedig nekünk úgy általánosságban igazi büszkeségünk. Az a rész tudniillik, amely a fővárostól függ. A másik rész, amely tulajdonképpen a közönségre tartozik, a mi megelégedésünket sein vívta ki soha sem. Ez a rész azonban — bocsánat a szerény megjegyzésért — a főkapitány úr reszortjába tartozik. Az a köztisztaság, amely a köz által való tisztogatást jelenti, mintavárosnak teszi meg Budapestet. Külföldi szakemberek igen nagy elismerését vívtuk ki nem is egyszer. Ezen a téren a költségvetésben az idén huszonötszázalékos csökkentést találunk. Ennek a huszonötszázaléknak joga lenne meglátszania Budapest utcáin is, ha nem látszik meg, — aminthogy tényleg nem látszik meg, — az a főváros és a köztisztasági hivatal vezetőének külön nagy érdeme. De köztisztasági bajok tényleg v a írnak. Nehéz lenne valamennyit felsorolni, ha az ember a londoni példát tartaná szem előtt. Mert ott az emberek nemcsak a papirost nem dobják az utcára, hanem a szemeteskosárba: ott az elhasznált gyújtószálat is visszateszik a skatulyába. Hogy mi' történik ezzel .szemben a pesti utcán? Ezt mindnyájan tudjuk. Összegyűrt papírlapok, tépett staniclik, kiolvasott újságok, lábbeli-maradványok, szivarcsutkák holttestei lepik el a járdákat. A szobacicák mindén rendőri tilalom ellenére az utcára rázzák a rongyot, az erkélyeken való virágöntözés pedig olyan elánnal történik, mintha árvízzel akarnák elborítani a belvárosok területét. Hogy ne is beszéljünk a csarnokok és piacok környékéről .... A dinnyehéjakból, rothadt almákból, zöldséghulladékból álló zsardinettők valósággal rémei a budapesti életnek., De mindezt megszüntetni nem tudja a főváros, ha a főkapitány mégoly kemény kritikában részesíti is. A főváros elhordathatja a szemetet minden reggel, vagy — ha péuzt adnak rá — minden órában, de a szemetelést megakadályozni csak egyetlen embernek, a főkapitánynak, van joga és módja. A notórius szemetelőket erről a kedvtelésükről a posztoló rendőrnek kell leszoktatni. És mi tisztelettel kérjük is erre a főkapitányt annak az érdekében, hogy a legközelebbi fökapitányi jelentés sokkal kedvezőbb lehessen a — fővárosra nézve. A- läl&kolt&tottdrk Bolsevisták lennénk, ha amellett kardoskodnánk, hogy nem kell házbért fizetni és azt hirdetnénk, hogy azt sem szabad kilakoltatni, aki fizetni tudna, de nem fizet. Ennek a kilakoltatásnak azonban, amely — sajnos — túlsók áldozatot szed ma Budapesten, vannak olyan igen kellemetlen következményei, amelyeket mi szenvedünk el, akik rendesen fizetjük a lakbérünkét és így jogunk van ahhoz, hogy háborítatlanul, ugyanazon körülmények között éljünk, mint akkor, amikor a lakásunkat kibéreltük. A kilakoltatások ügye — ismételjük — más lapra tartozik. A szegényember megvédéséért eleget verekszünk mi is, mások is, de mi nem mehetünk el odáig, ahol már a társadalmi rend felborítása kezdődik. Tehát, szerintünk, igenis, vannak jogos kilakoltatások. Ezt azonban —, ha már muszáj — szenvedjék el azok, akik rászolgáltak, de ne mi, többi — hála Istennek — olyan körülmények között élők, hogy kötelezettségeinknek eleget tudunk tenni és teszünk is. Mert azok a bútorraktárak, amelyek a pesti bérházak kapualjaiban mind sűrűbben kezdenek megjelenni, nekünk {ltunkban vaginák. Amikor a lakásunkat kibéreltük,, ezek a kapualjak és folyosók nem voltak poloskás és fertőző bútorokkal eltorlaszolva. Újabban az történik ugyanis, hogy a kilakoltatás megakad, azon a ponton, hogy a bútort kihordják a lakásból és oda új lakó költözik be. A bútorokat nem lehet elárverezni, uram Isten, ki venne annyi rengeteg félig, vagy kilencvenszázalékban tönkrement holmit? A szerencsétlen ember, akié a bútor, vagy akié volt, kétségbeesve látja élete munkájának összeomlását. A kilakoltatásnak.ebből a fajtájából aztán nincs haszna a háziúrnak se. De nekünk, a ház fizető lakóinak sem, akik kénytelen-kelletlen kerülgetjük az idegen holmit, behordjuk a lakásunkba esetleg a szennyet és az egészségünket veszélyeztető férgeket. Nem, ez nem volt benne az alkuban, amikor a lakásunkat bérbevettük. Ha a háziuraknak kedvük van a kilakoltatásra, akkor méltóztassék gondoskodni a kihordott bútoroknak az útból való eltakarításáról is. Példának okáért, ha eladni nem tudják, tessék beraktároztatni. Hogy kinek a költégére? Semmiesetre sem a mienkre,, fizető lakókéra. Eredményes Inségimmka csak az állam, a főváros és a vidéki városok kooperatív közreműködésével lesz megoldható Becsey Antal nyilatkozik a főváros fürdőproblémájáról és az üdülők kulturális és higiénikus igényeinek kielégítéséről Mint lapunk más helyen részletesen beszámolunk, pénteken délben járt’le a csatornázásra hirdetett ötmillió pengős versenytárgyalás, ezt nyomon követte hétfőn a városszéli kiskevtes telepítések tervpályázatának benyújtása, míg •az. ugyancsak ötmillió pengős útépítés versenytárgyalási ajánlatának terminusa szeptember 5-ike lesz. Az út- és csatorna-építési ügyosztály és a főváros egész műszaki adminisztrációja lázasan dolgozik a beérkezett ajánlatok és tervpályázatok felülbírálásán, a költségvetések átszámításán, úgyhogy a közgazdasági és szociális szempontból egyaránt nagyfontosságú szükség munkaprogram tulaj don- képeni végrehajtása már megkezdődött. A szükség-munkaprogramról és a főváros egyéb aktuális kérdéseiről beszélgettünk Becsey Antal törvényhatósági tanácstaggal, az Egységes Községi Polgári Párt társelnökével, aki mindenekelőtt az ínségmunkákkal kapcsolatban a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Az ínség-munkaprogram első részének szánt ötmillió pengős csatornázási munkák elvégzésére beérkezett ajánlatok meglehetősen nagyszámnak és így látszólag igen eredményes a versenytárgyalás. Első tekintetre, úgy látszik, hogy a célt elértük, amit a főváros evvel a munkával elérni óhajtott. Amint azonban az adminisztráció hétfőn reggel hozzálátott az ajánlatok alaposabb átnézéséhez, rögtön kiderült, hogy számbavehető ajánlat bizony kevés akadt. A benyújtott ajánlatok legnagyobb részével komolyan még csak foglalkozni sem lehet és így a rostálás után a versenytárgyalás eredménye tulajdonképpen nem is kielégítő. Az ajánlatok jelentékeny része sem alakilag, sem lényegileg nem. megfelelő, azokat figyelembe venni nem lehet. Úgy látom, hogy az elképzelt módszer szerint áruhitel formájában a probléma százszázalékosan meg sem oldható. Nézetem szerint a régi pénzügyi koncepcióval, ahogyan eddig a közmunkákat- lebonyolítani szoktuk, tovább operálni nem lehet. A főváros legutóbbi függőkölesönének egyik fontos kikötése újabb kölcsön felvételét teljesen lehetetlenné teszi, másrészt az áruhitelezés módját sem lehet minden vonatkozásban alkalmazni. Már pedig a mostani válság megoldásának csak egyetlen orvossága van: a munkaalkalom, minél több munka- alkalom nyújtása. Munkaalkalmakat viszont pénz nélkül, illetve kellő fedezet hiányában, nem lehet. A pénzügyi fedezet problémája nemcsak a fővárosnál nehéz, hanem így van ez az államnál és a vidéki városoknál egyaránt. Már most az a kérdés, hogy milyen megoldást lehet keresni. Szerintem nincs más mód, mint az állam, a főváros és a vidéki városok pénzügyi kooperációja. Ez a megoldás egyetlen útja. Úgy az államnak, mint a székesfővárosnak, nemkülönben a vidéki városoknak van elegendő vagyona, csak mobil tőkéje nincs. A probléma az, miképpen lehetne azt az. óriási vagyont, amit az állam, a főváros és a vidéki törvényhatóságok jelentenek, mobil tőkeforrássá átváltoztatni és a mobil pénzzel a lukrativ alkotások egész sorát megvalósítani. A kooperáció lehetősége adva van, s az illetékesek szerint meg van a mód arra is, hogy alkalmas eszközökkel az állam, a székesfőváros és a vidéki városok immobil vagyonának egy részét mobil tőkévé lehessen átváltoztatni. — Az ősszel meginduló országos és várospolitikai kampány egyik legfontosabb feladatának tartom ennek a kooperációnak sürgős létrehozását, mert amíg ez nem lesz meg, addig az ínségmunkák lebonyolítása minduntalan nehézségekbe ütközik. — Örömmel hallom, hogy a kormány az egymillió pengős MABI-kölcsön felvételét engedélyezte a fővárosnak, s így a városszéli kislakásépítkezés igen hamarosan megindul. Véleményem szerint ezzel a háromszáz házzal nem szabad beérni, hanem folytatni kell az akciót, amely a kis- egzisztenciák ezreinek fordíthatja jobbra a sorsát, ámint erre a többi világvárosok sikeres és virágzó perifériális telepítéseiben láthatjuk a példát. — Jövő héten jár le az ínségmunkaprogram második részének, az útépítéseknek a versenytárgyalása, ahol több eredményt várok, mint a csatornázási versenytárgyalásnál, mert ott szélesebbkörű érdekeltségek részvételére lehet számítani. Becsey Antal ezután a főváros másik nagy problémáját, a fürdőváros kérdését hozta szóba a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: — A Fővárosi Ili rlap vetette fel első ízben — mondotta — a fürdő és forrásügyi bizottság megalakításának szükségességét, amely tulajdonképpen az illetékes ügyosztálynak kiegészítő szerve lenne, segítőtársa volna a hivatalos apparátusnak és közreműködésével annak a munkáját megosztaná. A fürdőtörvény 14, szakasza egyébként is kifejezetten kötelezővé teszi a gyógyhelyeken az ilyen 'bizottságok megalakítását. — A főváros gyógyfürdő problémáját nemcsak a meleg forrásokra és a már meglévő gyógyintézményekre kell kiterjeszteni, hanem más területek is vannak, amelyekről nem szabad megfeledkezni. Ilyen például a gyönyörű, üdülésre kiválóan alkalmasa budai hegyvidék, amely óriási erdős sétányaival, parkjaival, subalpin klímájával predesztinálva van arra, hogy Európa egyik legkedveltebb üdülővidéke legyen. Hosszas sürgetés után végre megvalósult a Jánoshegyi vízvezeték, amelyet néhány nappal ezelőtt adtak át a használatnak. Rengeteg panasz volt mostanáig ezen a téren, mert a budai hegyvidék forráshiánya, vízszegénysége nagyon megnehezítette a kirándulók ottartózkodását és a vendéglők, üdülőházak létesítését. Most azonban, hogy a vízvezeték elkészült, még korántsem oldódott meg a probléma, ellenkezőleg, most a tennivalók egész új korszaka nyilt meg. A hozzánk látogató külföldiek sokszor érthetetlenül hallották, ha a jánoshegyi -vendéglőben, vagy a hármas- határhegyi túristaházban megfordultak, hogy ezeken a gyönyörű helyeken nincs szálloda, sőt egyetlenegy szobát sem lehet bérbevenni. A főváros vezetőségének, esetleg a létesítendő fürdőbizottságnak kell majd arra gondolni, hogy a budai hegyvidéken minél nagyobb számban modern, higiénikus, de mindamellett olcsó szállodák vagy üdülőházak .létesüljenek. Meggyőződésem, hogy ilyeneknek a létesítése még; üzleti vállalkozásnak is kitűnően beválna. Nagyon sokan szívesen mondanának le külföldi, vagy távolabbi utazásról, ha a közeliben alkalmas helyet találnának. — Nem tudom megérteni, miért ne lehetne nálunk is 6—8 pengős penziókat létesíteni, üzleti alapon, ahogy azt nagyszámban találni Ausztriában, Becs környékén, Tirolban és Grác környékén, vagy Németországban. Kiveti iziiérjMelfliéf es a m kokszbeszerzés gondjaitól szabadul, ha szabadalmazott UUPIIT“ vánÉrrostélyt szereltet központi fűtésének kazánjába. Hazai olcsó, könnyen beszerezhető daraszénnel üzembiztosán működik. Rendkívül olcsó. A berendezés költsége a nagy megtakarításból 1—2 év alatt megtérül. §€é szietrol szállítható. Üzemben (bérházakban) bármikor megteldntlielő. Ajánlat, szaktanács és mérnöki látogatás teljesen díjtalan. Ganz és Társa Részvénytársaság , KŐBÁNYAI-ÚT 31. Telefon : Aut. 902-84 és Aut. 908-69.J «S EGYSÉGES KÖZ SÉGI POLGÁRI PÄRT hivatalos lapja
