Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-08-31 / 35. szám
Budapest, 1932 augusztus 31. 25.000 VÁMOSI HÁZ LONDON HATÁRÁBAN A városszéli telep 110.000 lakosával ötször akkora^ mint Vác Ahogy megbeszéltük, Bull kapitánytól, a County Council elnöki osztályának vezetőjétől már másnap a következő (level éikezelt hozzám: London County Council.-J394Ü The County Hall, Westminster Bridge, S.E.l. 29tti July, 19J2. .nth reference to your call at this office on the 57 «> metánt, I have to intőn, you that the Council will be pleased for you to visit its housing estate at Becontree on Wednesday next, the ;rd proximo, The Valuer to the Council, who is responsible for the »on^e ent 01 the swellings, will communicate fith you as to the arrangements for the visit. I an, Sir, Your obedient servant, Aeslstantfilerh of tne Council. (A levél azt mondja, hogy a város vezetősége szerdán, augusztus 3-án szívesen látja látogatásomat a Becontree Estate megtekintése céljából. A városi házak gondnoka majd külön értesítést küld, hogy miként történjék a látogatás és hogyan jutok el a telepre.) A jelzett levél a „Valeur“-tói, a telep gondnokától még aznap megérkezett. Az állt benne, hogy Mr. Frank Hunt szívesén lát a Becontree Estate megtekintésére. Levelét, amelyben közölte velem a látogatás dátumát és azt, hogy milyen úton juthatok fd a londoni városi házakhoz, itt mutatom be: London County Council UMtra i^Jahng to Hotwio* fej to be addressed (o THt VALUES (HOUSING) m/ajc Valuation, Estates and Housing Department, The Old County Hall, J»|L 'Spring Gardens, Charing Cross, S.W.l. "9th July, 1332, Dear Sir, Bssontrea Estate. I understand that you are desirous or visiting this estate oo Wednesday oext, and I have pleasure In Informing you that I have made arrangements for my representative of the estate to meet you on that day end he .vlll arrange to take you over the estate and give you euch information regarding It as he la able. The depot can be reached by a 3hort walk from the Chadwoll Heath Station on the London and North Eastern Railway from llverpool Street Station, or. ir you travel by road, It is reacnea via Barking Station, Longbrldge Road ami Becontree Avenue This route Is the one followed by bus No. 12b from Charing Cross A rs faithfully. VALUER, A Liverpool Street Station-ról tíz percenkint helyiérdekű vonatok indulnak London déli környékére. A vonat kirobog' a város belterületéről, gyárak és ipartelepek között halad, majd lassan-lassan kertekbe és parkokba épült villasorok közé ér. Negyedórái utazás után elhagytuk Stiattfordot, Ufordot cs Chadwell Heath következett. Ez az a városszéli telep, ahol kizárólag London város as háziúr. Megvallom őszintén, hogy a’z első pillanatban azt hittem, hogy nem jól értettem Bull kapitány szavait. 22.000 városi ház... Ez olyan fantasztikus számnak tetszett, hogy nem restelem bevallani: meg voltam róla győződve, hogy Bull kapitány 22'OO-at mondott és én rosszul fordítottam le magamnak. Amikor azonban a pályaudvarról kiléptem, rögtön megállapítottam, hogy itt semmi tévedés nem történt. Itt csakugyan monumentális háztömeggel állok szemben. Domfotalan, sík területen, messze, ameddig' a szem ellát, egyenes utcasorok, pirostetejű, kisebb-nagyobb, angol stílusban épített villák. A házak előtt kis kert, A keitekben virágok. Az ablakokban virág, rengeteg játszadozó gyermek., remek aszfaltozott utcák, minden modern és tiszta és szinte kiabálja az egészséget és a munkás,jólét nyugalmát. Semmi kétség. Ez itt nem csak egyszerű telep. Ez nagyarányú önálló város, ötször akkora, mint például Vác, ahogy az első pillanatban úgy hirtelen kiszámítottam. * Pár pere múlva a Becontree Estate központi hivatalának előszobájában' vagyok. A helyiség • zsúfolva, nyilván lakókkal. Ma szerda1 van, az utolsó terminus a heti lakbér befizetéséhez. Az egyik asztalon ott látom Mr. Frank Hunt levelét, amelyet egy notórius későn- fizetohcíz írt. Körülbelül az van a levélben’: Mr. Fiánk Hunt mélységesen sajnálja, hogy figyelmeztetni kell a tisztelt lakót arra, hogy elfelejtett házbért fizetni. Mr. Himt reméli, hogy a legmélyebben tisztelt lakó a levél vétele után nem fog megfeledkezni ártól, hogy bizonyos lakbérhátralékkal még mindig tartozik. Semmi fenyegetőzés. Hogy ma'j'd így lesz és úgy lesz. Hogy milyen hatása van az ilyen levélnek, azt rögtön alkalmam is van megállapítani. Az egyik későn- fizető éppen most kér bocsánatot1 a tisztviselőtől: — Weekenden voltunk és nagyon jól mulattunk. Egészen megfeledkeztem a házbérről. Ne haragudjék élte . . . — All right, — mondja a hivatalnok és mindketten jóízűen nevetnek. Ugyanez a tisztviselő megkérdezi tőlem, hogy van-e valami -levelem, vagy pár ajánló sor, hogy a városi házakat megtekinthessem? Átadom neki Mr. Hunt meghívását. * Egy pillanat és egy mosolygó hivatalnok szobájában ülök. Ez Mr. W. W. Hanrington, a város helyettes gondnoka, aki közli velem, hogy Mr. Frank Hunit szabadságra ment, de utasítás szerint, majd ő fogja megadni a szükséges felvilágosításokat. Még egyszer elolvassa Mr. Hunt levelét, azután biztonság okáéit Bull kapitány sorait is és miután látja, hogy csakugyan az vagyok, akit várt, szinte megnyugodva kijelenti, hogy mindent el fog mondani, amire kiváncsi leszek. Rögtön nagy térképet hozat a szobába és mutogatni kezdi a Becontree Estate nevezetességeit. Különböző irányú magyarázatai után én is kérdezek tőle néhány dolgot. Első kérdésem: — Hány házból áll ez a telep? — Ebben a pilkmatbml 22.000, — feleli Mr. Harrington. — Nem 2200 ? — Dehogy kérem. Pontosan 22.000, de még az idén 25.000-re emelkedik ez a szám, mert most is állandóan építkezünk és ezt mindaddig folytatjuk, anűg a házak számát huszonötezerre növeljük. — Hány lakosa van a telepnek? — Körülbelül 110.000 embert számláltunk össze legutóbb. — Milyen foglalkozásnak? — Tisztviselők és munkások vegyesein A legtöbbje Londonban dolgozik, ahonnan bárom különböző vasútvonal bonyolítja le a közlekedést. Ezenkívül van még három autóbuszjáratunk is, úgy hogy a Becontree Estate legfeljebb egy órányira van a londoni Citytől. * A térképen különböző színfoltok jelzik a városban levő iskolákat, templomokat, parkokat. Mr. Harrington ceruzájával mutogat és magyaráz: — Ezek a vörös foltok az iskolák. Huszonöt különböző típusú alsó- és középiskola van a városban. Ezenkívül van 20 templom, mindenféle felekezet számára, továbbá sportpályák, gyermekjátszóterek, fürdők és két nagy mozi. Színházunk nincs. A zöld foltok jelzik a parkjainkat. A város közepén most képezünk ki egy óriási parkot, amely eddig még azért nem készülhetett el teljesen, mert a Becontree Estate mindössze csak tízéves. Tíz évvel ezelőtt ezen a helyen még alig néhány ház volt. — Milyenek a lakások — kérdeztem tovább Mr, ITa.rringtontól, — Különböző típusúak és nagyságúak. A legki-ebb lakás kétszobás, a legnagyobb ötszobás. Természetesen mindannyija a legmodernebb berendezésű. Mindegyik lakásnak, még a legkisebbnek is van fürdőszobája és minden egyéb mellékhelyisége. — Mennyi a házbér? — A legkisebb, tehát kétszobás lakás heti bére 10 és fél shilling (a font mai állása szerint körülbelül ugyanannyi pengőnek felel meg), a legnagyobbé 25 shilling- hetenkint. A házból t heten kint kell fizetni éspedig hét- főn, kedden, vágy legkésőbb szerdán. — Pontosan fizetnek a lakók? — Nincs jelentékeny fennakadás. Kisebb zavarok előfordulhatnak itt is, mint bárhol másutt, általában azonban házbérfizetési zavarokról nálunk nem igen lehet beszélni, mert a város csak kellő információk beszerzése után adja bérbe a lakásokat, úgyhogy, aki ide kerül, az rendszerint pontosan fizet. * Ezekután a szakszerű magyarázatok után Mr. Harrington meginvitált, hogy mindazokat, amiket elmondott, megmutatja a valóságban is. London város rendelkezésünkre bocsátott egy autót, miután a Becontree Estate kerületének a rádiusza (íz kilométer, úgy hogy ezt a hatalmas háztengert még autóval is csak hosszabb idő alatt lehet bejárni, ha az ember mindent látni akar. A városi autó végigrobog velünk az utcákon. A téglából épült házak közölt láttam faépületeket b. Mr. Harrington .rögtön magyarázattal szolgált: —- Ezeket a faházakat kezdetben építettük, amikor gyorsan és sok lakásra volt szükség. Ilyenekben vannak a legolcsóbb lakások. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ezek a faépületek kényelem, tartósság és lakhatóság szempontjából éppen olyanok, mint a téglából épült házak. Amint az autó robogott az utcán, egymásután váltakoztak a képek. Utcák, villasorok. Egy-egy utcán végig csupa üzlethelyiséget lohet csak látni. — Ezek a kereskedők és iparosok utcái, — mondja Mr. Harrington. — Minden üzlet magánkézben van. — A város nem tart itt közüzemeket? — Nem. A város élelmezése és minden egyéb szükségletének ellátása, a vizen kívül, magánkézben van. London városa csupán csak háztulajdonos. Beszedi a ház- béreket, vigyáz a rendre, tisztaságra, egyébbel nem törődik. Mr. Harrington megmutatott égy lakást, amely éppen most készült él és várja a lakó beköltözését. Kis előszobából egy hálószobának megfelelő helyiségbe, lépünk. A másik oldalon van a konyha gázkályhával és mosókatlannal. Az első emeleten van még egy lakószoba, fürdőszoba és az egyéb mellékhelyiségek. Ezért a lakásért tíz és fél shillinget kell fizetni hetenkint. Tökéletes modern szobákat kap a bérlő, tágas, világos ablakokkal, a ház előtt kis kert, a ház mögött park és mindez tíz és fél shillingért, ami a Nemzeti Bank mai értékelése szerint körülbelül 11 pengő hetenkint. Ezéit a pénzért az angol munkás „egyedül“ lakik az egészséges, tiszta kis házban, amely a legnagyobb és legmodernebb kényelmet nyújtja neki és családjának. Láttam az iskolákat. Mind modern stílusban épült, csupa ablak és világosság. Elől virágoskert, mögötte megint csak park és zöldfüves játszótér. Levegő, fa, virág és zöld fű mindenütt — heti tíz shillingért. df Amikor másfélórás út után visszakanyarodott az autónk, Mr. Harrington bocsánatot kért és a Westminster Bank egyik fiókja előtt megállíttatta a kocsit. Bement a bankba és kihozott 16 darab postazsákot. És magyarázatképpen így szólt: — A hetenkint összegyűjtött házbéreket ezekbe a zsákokba tesszük, lepecsételjük és minden szerdán behozzuk ide a bankba, ahol felnyitják a zsákokat, átveszik a pénzt és továbbítják rendeltetési helyére. Az e heti házbér már Londonban van ... Ezzel a kis intermezzóval ért véget látogatásom Londonnál, mint háziúrnál, akinek valóban —• zsákszámra hordják a pénzt hetenkint. . Érdekes megfigyelni, hogy a város példája milyen hatást gyakorolt a magántőke tevékenységére. Nagy- London perifériáján, köröskörül a város határában, gombamódra szaporodtak a városszéli lakótelepek. Az utóbbi tíz évben száz és százezer kertes, villaszerű ház épült 'és a belterületről milliószámra vándoroltak ki az emberek az Estate-okba, iából saját házaikban zavartalan otthont teremtettek. Persze az ilyen telepítéseknek az első föltétele, hogy az építésvállalkozó a beépítendő telket szabályozza, parcellákra osztja, közművekkel, csatornázással, világítással látja el. Már a puszta telep centrumában aztán megjelenik az Underground, (iái földalatti vasút) vagy más közlekedési eszköz (hév. vasút, esetleg autóbusz-vonal.) Mikor a telep így lakhatásra alkalmassá válik, akkor a. vállalkozó fölépíti ia|2í eső shouhouse-t, a mintaházat. Minthogy pedig a nagy biztosító társaságok életbiztosítási alapon 10—30 évi részlettörlesztésre folyósítják a házvétel árút, a vállalkozó egy-kettőre eladja a házakat, amelyek boszorkányos gyorsasággal fölépülnek és az új telep néhány hónap alatt benépesüli. így terpeszkedik hihetetlen arányokban Nagy-London és valóra válik minden angol ember álmai: Az én házam, az én yáram.., (D. E.)
