Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1932-08-17 / 33. szám

huszonegyedik évfolyam Budapest, 1932 augusztus 17. 33. szám Előfizetési Ar i Egész évre .........24 pengő Fé lévre ............................12 pengő j Eg yes izám árai KO fillér j FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán 8z«rkesztÖ0Íg ém kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-ntea Ift. T«Iefor>**;ém j Aut- 187—IS. Országmentés Ne mondja senki, hogy egyetlen ügyről sokszor és so­kat beszélünk. Ne mondja senki, hogy a főváros inség- munka-akciójárói már eleget hallott, mert erről a példát­lanul nagy áldozatkészségről, a szociális gondoskodásnak erről a gyönyörű rekordjáról nem lehet eleget írni és ele­get olvasni. Nem lehet egy akkora kommunitásnak, mint Budapest székesfőváros, egyetlen akciója,, egyetlen gesz­tusa sem, amelyet ne lehetne és ne kellene megkritizálni. Mindig és mindenben adódhatnak és adódnak is ellen'argiu- mentumok; itt azonban el kell némulnia minden kritiká­nak. Nem lehet eleven lélek, aki kifogást emelhetne az el­len, hogy Budapest székesfőváros, ha erőinek végsőig való megfeszítésével is, mindenáron meg akarja óvni — nem Budapestet — az országot -— a megrázkódtatásoktól. A főváros tízmilliós inségmunkája, amelyből jórészt már ki is adtak, és amelynek nagyobbik része most kezdő­dik, gépi pontossággal vág »elébe a veszedelmeknek. Lehet­nek vakmerőén optimista lelkek, amelyek a ránkszakadt válság sötét felhői mögül máris látják előbukkanni a mo­solygó napot, de ezek sem kárhoztathatják azt, hogy a fő­város áldozatkészség ének maximumát viszi harcba\ az or­szágmentés érdekében. Lehet, hogy máris virrad valamer- ről; de ha virrad, annál inkább segíteni kell az éjszakát eloszlatni. És ha tényleg már a közeljövőben jobb idők virradnának ránk, akkor annál könnyebben heverjük ki az áldozatokat, amelyeket most hozunk. De régi dolog, hogy jobb félni, mint megijedni. Olyan időket élünk, amikor onnan is villámok cikázhatnak, ahonnan senki sem várja, de meg amíg az árvizet, lecsa­polja az ember, sok-sok idő múlik el és sok-sok szomorúsá­got kell addig is az útból eltávolítani. Mindenkép helyes tehát, ha a főváros védekezik és a gátakat, amelyeket gondosan megépített, mindaddig le nem rombolja, amíg) a vizek rendes medrükbe meg nem térnek. Ettől pedig még nagyon messze vagyunk. Ugyanakkor azonban, amikor a főváros mindent elkövet az országmentés érdekében, joggal követelhetjük meg, hogy mindenki megtegye a magáét, senki gáncsot ne vessen, senki a más nyomorúságán aratni ne próbáljon. Nagyon helyesen és tökéletes joggal teszi tehát a főváros, ha árgu\s szemekkel vigyáz a közgazdasági életre és arra, hogy a fa­lat kenyeret, amelyet ő ad a szükölködők kezébe, senki emberfia ki ne csavarhassa onnan. Itt az egész polgárság filléreiről van szó, amelyek nem fölösleges, hanem a szá­juktól elvont, kulturigényeik kielégítésére szánt fillérek. Mindenki szívesen adja, mindenki verejtékezve dolgozik ma azokért, akik munka után vágyakoznak. De a felügyelet, ■amelyet a szájunktól elvont fillérek fölött gyakorolunk, nem szünhetik meg akkor, amikor az inségmunka szegény ro- botosai megkapják azt. Mi vigyázni akarunk arra is. hogy a tegnap még munkanélküli inségmunka betevő falatján, életszükségletének kielégítésén senki ne keressen többet, mint amennyit a jóerkölcs, a tökéletesség, a becsület meg­enged. Vigyáznia, kell a fővárosnak arra, hogy a kenyértől kezdve fölfelé semmi, de semmiféle életszükségleti cikken senkinek ne lehessen jogosulatlan haszna. De minden más illetéktelen aspirációt is le kell törni, lehetetlenné kell tenni. Az a pénz, amelyen most az inségmunka megindul, Budapest szegénységének megsegíté­sére szolgál. A főváros itt nem lehet szentimentális és nem lehet gavallér. Ennek az összegnek a budapesti munkásság­hoz kell eljutnia. Hányszor, de hányszor mondták el, hogy Budapest a forradalmak fészke, hogy mi rontjuk meg a vidéket. Nos, ha ez így lenne, aminthogy nincs így, akkor sokszorosan fontos lenne, hogy Budapesten kell kezdeni, az országmentést. Ez a város legyen nyugodt, ez a város elég áldozatot hoz, hogy itt ne legyenek éhezők: mi elintézzük a magunk dolgát, lokalizálunk minden veszedelmet, de a tűz­oltóit cskendőket nem adjuk ki a kezünkből. Rakovssky Iván dr.: „Az Andrássy-út meghosszabbí­tásának pénzügyi nehézségeit valószínűleg el lehet hárítani" A csonka Nagykörút folytatása, az újj tabáni sugárút és egyéb aktuális kérdések a megvalósulás előtt Az amerikai tempóban terjeszkedő Budapest fejlődé­sének lendületét megakasztotta ugyan a gazdasági vál­ság, de nem bénítota meg. Az élniakarás ereje legyűri a gazdasági válságot és valóban, napról-napra. szemünk előtt zajlik le a város fejlődésének egy-egy újabb eseménye. Ennek a fejlődésnek részben az irányítása, részben pedig az adminisztrációja tudvalévőén a Közmunkatanács kezé­ben van, éppen ezért ide fordultunk felvilágosításért: me­lyek azok a folyamatban levő, vagy tervbevett munkák, amelyek a Közmunkatanács programjában jelenleg sze­repelnek? Bakovszky Iván, a Közmunkatanács elnöke» je- lenleg szabadságát tölti geszti birtokán, ahonnan mind­össze egy napra jött fel Budapestre, hogy sürgős hiva­tali ügyeket elintézzen. Ittartózkodása napján nyúli- utcai villa-lakásában fogadta a Fővárosi Hírlap munka­társát •** Bakovszky Iván dr., aki a folyamatban levő munkálatokat a következőkben is­mertette. — A Közmunkatanács jelenlegi munkái közül be­fejezésihez közeledik a\ Lá\gynúcínyosi-tó amígi részének fel­töltése, cmelg az építéndö Horthy Miklós-híd budai feje körül terül el. Annakidején abban a tudatban fog-1 tünk hozzá a terület beépítésre alkalmassá való tételé-' hez, hogy a híd hamarosan felépül és az építkezések meg is indulnak. A köz,bejött események azonban fel­borították ezt az elgondolást. Még. hosszú időre lesz szük­ség, amíg a híd elkészül és itt új városrész fejlődhetik. Budapest jövendője szempontjából igen jelentős pedig az üt alcikidó új városrész: a Nagykörút egyenes folytatása lesz az az út­vonal, amely a hídon át a Villányi-út felé vezet. De nem kevésibbé fontosak lesznek azok az utak is, ame­lyek a Nagykörút felől jövő forgalmat Budafok irányába lesznek hivatva elvezetni. A szabályozási tervek éppen ezért megkülönböztetett gonddal készülnek. A híd meg­építésével kapcsolatban pedig úgy kell beállítani a munj kálatokat, hogy eiek a ndgyértékű telkek mielőbb beépül­jenek. Nagyszabású, de . nem kivihetetlen terveket kell készíteni, hogy a jelenleg csonka Nagykörút életének ez a ter­mészetes folytatása és egyúttal Buda és Pest sík részeinek összekapcsolódása mennél gyor­sabban kialakuljon. Azokkal a hírekkel kapcsolatban, amelyek az új Lipótvárosi Park magyar katonai emlékművekkel való benépesítésével forgalomba kerültek, Bakovszky Iván a következőket mondotta munkatársunknak: — Folytatjuk a Lipótvárosi Bark ültetését. A par­kírozás egy része már készen van. A szorosan vett ker­tészeti munka a jövő év tavaszán teljesen befejezést nyer. Minthogy az egész kert a francia architektonikus kertek stílusában van elgondolva, némi szobrászati díszítésre is lesz szükség, amely­nek megvalósítására az első lépéseket meg­tettük. A kertben létesítendő futórózsa-füzérek találkozási pont­jaira ,olcsó, de művészi hatású mükőváfzákat tervezőink. Művészileg megtervezett padokat állítunk föl. Mindezt jelenleg szerényebb keretek közt óhajtjuk megvalósítani és csak későbbi időre, jobb anyagi körülmények korszakára tervez­zük, hogy a teret a magyar katona évezredes életéből vett szobrokkal is díszítsük. Az összhang kedvéért azonban már most, a vázákra kiírt versenytárgyalásokénál is ugyanebből a gondolatkörből vett motívumokkal díszített vázákat írunk elő. Egyéb­ként a téren tervezett két gyermekjátszótér munkálatai is folyamatban vannak. Az egyikben homok-, a másik­ban pedig vízmedence áll az ott játszadozó gyermekek rendelkezésére. Végül bejelenthetem, hogy a parknak a Pozsonyi-úttól kelet felé eső ré­szét miár a napokban ideiglenesen át is adjuk a közönségnek. A Fővárosi Hírlap munkatársa ezután kérdést intézett Bakovszky Ivánhoz: mi igaz az Andrássy-út meghosszabbításának a, közeljövőben meginduló mun­kálatairól elterjedt hírekből. — Ennek a tervezett nagyarányú munkának — válaszolta — pénzügyi lebonyolítását, most készítjük elő. Kétségtelen, hogy itt még mutatkoznak némi nehézségek, ame­lyek azonban valószínűleg elháríthatok lesznek. Az új útvonal végleges megnyitásához technikai szem­pontból elsősorbán szükséges lesz egy átjáró létesítése ct MÁV ceglédi vonalán. Az úttestet magát, kifelé haladva, fokozatosan építenénk meg, hogy így a mutat­kozó építkezési kedv lendületéhez alkalmaz­kodva, valóban be is épüljenek és ne teremtsünk olyan útvonalat, amely rendelkezésre áll ugyan, de nzt az élet igénybe nem veszi. . Az Erzsébet-sugárút megnyitásának elhúzódá­sával kapcsolatban . Bakovszky Iván a következőket jelentette ki: — Ezzel a kérdéssel is állandódul foglalkozunk. Ami azonban pár évvel ezelőtt könnyen megvalósíthatónak látszott, nagyon is nehezen megy a mostani súlyos viszo­nyok közt. Tőke kellene ide: közpénz a megnyitáshoz és vállalkozó szel­lemű magántőke a beépítéshez. Már pedig egyik sincs. Nem kell mondanom, hogy annál szívesebben vinnénk dűlőre ezt a kérdést, mert annak megvalósítása nagyszabású munkaalkalmakat jelentene. Az egyéb aktuális problémákat a következőkben ismertette a Közmunkatanács elnöke: — A Tabán szabályozási tervei is most vannak revízió alatt. Olcsóbbat akarunk készíteni, mint ct régi tervek, de számolni kell azokkal a követelményekkel is, amelyek a budapesti fürdőnegyed gondolatával merül­nek föl. Máris megvan állapítva annak az útnak végleges vo­nalvezetése, amely az Erzsébet-hídtól kiin­dulva, a tabáni temető érintésével a budai hegyvidék felé vezet. Ennek az útnak építését a főváros már megkezdte és ez rövid időn belül a közönség rendelkezésére fog állni. — További konkrét kérdés, amellyel intenzíven fog-

Next

/
Thumbnails
Contents