Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-05-25 / 21. szám
Haszonegyedik évfolyam Budapest, 1932 május 25 21. szám Előfizetési Árt Egész évre ..... 24 pengtf Félévre .........................12 pengő Eg yes szám érái 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal i Budapest, VI., Szív-utca IS. Telefonszám : Aut 187—15. „ Csak a pedagógiai szempontok lesznek “ Petri Pál kiiltiiszállamtitkár nyilatkozik a fővárosi tanszemélyzet véglegesítésének felülbírálatl szempontjairól Megkönnyítik az állami státuszba való átlépés lehetőségét A (óváros és a belügyminiszter A költségvetés tárgyalásánál a belügyi tárca vitájáéban az idén is — mint minden esztendőben — bőven szerepelt a székesfőváros. Ezúttal két örvendetes jelenséget találunk följegyzésre érdemesnek. Az egyik Keresztés-Fischer Ferenc belügyminiszter szereplése, megnyilatkozása, amelynek pártkülönbség nélkül mindenkit ki kellett elégítenie, aki Budapestet szereti. Amióta Kerepztest-FiscJier elfoglalta a belügyminiszteri széket, számtalanszor tapasztalnunk kellett, hogy nemcsak a köteles objektivitást gyakorolja száz százalékig a fővárossal szemben, hanem azt is, hogy őszinte érdeklődéssel, rokonszenwel és szeretettel foglalkozik ennek a nagyszerű világvárosnak minden ügyével. A magyar belügyminiszter európai látókörű ember, aki ismeri kötelességeit Magyarország büszkeségével, Budapesttel szemben. KereszfSs-Fischer Ferenc azonkívül tisztán és világosan lát, nem befolyásolták egy pillanatra sem azok az alantas gondolkodásra valló, jelszavakon nyargaló lázítások, amelyek hosszabb ideig megülték a magyar politikai légkört. Ő nem ül föl rágalmaknak és demagóg áskálódásoknak: előtte tények sorakoznak, ezek a tények pedig azt mutatják, hogy az egész országban, az állam, a törvényhatóságok, a városok és falvak között egyedül csak Budapest székes- főváros őrizte meg gazdasági integritását. És a parlamenti vitának ez az a pontja, amelybe a másik, följegyzésre érdemes örvendetes jelenség bekapcsolódik. Budapest ugyanis olyan fölényesen, olyan a történelemben is maradandó módon őrizte meg pénzügyi és gazdasági felsőségét, hogy a belügyi vitában el kellett némulnia azoknak a parlagi és felelőtlen, a tényeknek ellentmondó, rosszindulatú vádaskodásoknak, amelyek a múltban — sajnos — olyan oldalról is özönével zúdultak Budapestre, ahol ennek a világvárosnak minden oka meg lett volna, hogy tökéletes védelmet várjon. Vájjon hova lettek a demagógok, akik a kormánypárt padjairól oktalan panamavádakat emlegettek? Akik valósággal a saját belügyminiszterük ellen emeltek vádat, hiszen ő a felügyeleti hatóság, akinek minden szabálytalanságot meg kell akadályozni, vagy legalább is meg kell torolni. Ma már világos, hogy a városházi „tolvajok“ és „panamisták“ netmcsak hogy becsületesen Sáfárkodtak, de egyenesen ők voltak az egyetlenek ebben a szerencsétlen országban, akik előrelátóan gazdálkodtak, akik a szörnyű világégésben úgy megmentették a fővárost, hogy még oáak a ház teteje 'sem pörkölödött meg. Tessék csak föllapozni az egy év előtti belügyi vitát: tajtékzottak az indulatok, röpködtek a felelőtlen vádak és Budapest képviselőinek elkeseredett küzdelemmel kellett kivédenie a demagógok offenziváját. Az idén ezeknek az uraknak bizony illett felállaniok és egész férfiakhoz illő módon elégtételt kellett volna szolgál- tatniok. Szerencsére, sokkal nagyobb súlya van annak, hogy maga az ország kiváló belügyminisztere, Keresztes- Fiecher Ferenc mondott elismerő szavakat a főváros gazdálkodásáról. De a belügyminiszter annak is tudatában van, hogy az az autonómia, amely szembe tudott szállni a világválsággal, az meg tud állni a lábán, az méltó arra. hogy önállóan intézze a főváros ügyeit. És a belügyminiszter felszólalásában kétségtelen jelét adta annak, hogy tökéletes tiszteletben kívánja tartani Budapest autonóm jogkörét. Különösen hangsúlyozta ezt, amikor a főváros üzemeiről beszélt. Viszont a főváros is tökéletesen megbízhatik abban a belügyminiszterben, aki legutóbbi beszédében is kijelentette, hogy „nem lehet a nagy értékeket, amelyek a közüzemekben fekszenek, egyenesen a szemétdombra hajítani“. Nagy szükség volt a belügyminiszternek ezekre az erélyes szavaira, mert az utóbbi időben a főváros üzemeivel szemben nemcsak jogos magánérdek, hanem egyenesen a rombolás szelleme is jelentkezni szokott. Pedig lehet szó arról, hogy a fölösleges és a nem rentábilis üzemeket megszüntessék; I de azok, akik az iizemellenes jelszavakról megkótyago- sodtak és legdrágább kincseinket akarják ebek har- mincadjára dobni, azok a közvélemény élén Magyarország belügyminiszterét is ott fogják találni. Legutóbbi számában jelentette a Fővárosi Hírlap, hogy a tanügyi választások közvetlen küszöbön vannak, amelyeknek kimenetele felé ezúttal nemcsak az érdekelt tanszemélyzet tekint felfokozott' érdeklődéssel, hanem az egész város- politikai élet. A nagy várakozást az magyarázza, hogy most nyer elsőizben alkalmazást az új fővárosi törvénynek az a rendelkezése, amelyik kimondja, hogy a tanács részéről megválasztottak névsorát a kultuszminiszterhez kell felterjeszteni megerősítés céljából. Ennek a kapcsán általános érdeklődésre számíthat, hogy a kultuszminiszter elbírálása milyen szempontok szerint fog' igazodni és hogy e réven nem alakulnak-e olyan esetek,- amelyek a tanítóságra és az autonómiára esetleg sérelmet hoznak. Erről a kérdésről folytattunk beszélgetést Petri Pá) dr. kultuszminiszteri államtitkárral, aki Karaffiáth Jenő dr. kultuszminiszter felhatalmazására a következő nyilatkozatot tette a Fővárosi Hírlap munkatársának : — Előre kell bocsátanom, hogy tudomásom szerint a fővárosi törvénynek a tanügyi választásokra vonatkozó rendelkezései tekintetében mindmáig nem jött még ki a végrehajtási utasítás. Hozzá kell ehhez a kijelentésemhez tennem még azt is, hogy ez nem a közoktatásügyi minisztérium dolga, hanem a belügyminisztériumé. A belügyminisztérium fogja tehát a törvény értelmezésére szolgáló rendelkezéseket kiadni ■és a közoktatásügyi minisztérium a kiadásra kerülő rendelkezéseknek megfelelően fogja a reá háramló felül- bírálatát a tanügyi kinevezések kapcsán megtenni. Az a bizottság, amelyet a törvényhatósági közgyűlés küldött ki a nyári ínségmunkák megindításának előkészítésére, nagy szorgalommal dolgozik a lehetőségek biztosításán, azonban munkájának konkrét eredményeit még mindig nem tárta az illetékes szervek elé. Amint előrelátható volt, a gátló akadályt a pénzügyi fedezet hiánya idézte fel. A szükséges összegek biztosításáról az elmúlt napokban is mélyreható tanácskozások folytak a kormány és a főváros képviselői között és ennek során szóbakerült az a 11.7 millió pengő, amellyel az államkincstár tartozik a fővárosnak különböző címeken. A bizottság tárgyalásairól és a főváros álláspontjáról nagyérdekességíí nyilatkozatot tett Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselő, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A kiküldött bizottság a törvényhatóság megbízásából sűrűn tárgyal az állam képviselőivé], hogy biztosítsa a nagyarányú ínségmunkára szükséges összegeket. Tagadhatatlan, hogy a parlamentben is ismertetett 11.7 milliós tartozás fennáll a főváros javára és ha a főváros érdekeit valóban szívünkön viseljük, nem foglalhatunk el más álláspontot, mint hogy ezt az össze— A törvény szellemét és intencióját természetesen ismerjük. A mi eljárásunk alapja tehát tisztázva vám. Mi elsősorban azt fogjuk vizsgálni az elébünk terjesztendő kinevezések kapcsán, hogy a főváros miképpen kezelte és bírálta el a kinevezések dolgát. Ha aggályunk van, élni fogunk vétójogunkkal. Azt fogjuk tehát nézni, hogy a kinevezésre ajánlottak milyen pedagógiai eredményéket értek el. Nem érvényesül-e arra érdemes és kinevezésre jogosan számot tartó tanítóval szemben valamilyen sérelem, vagy mellőzés. Régi, érdemes tanszemély kinevezéséről van-e szó, vagy pedig olyan személyt akarnak álláshoz juttatni, akinek pedagógiai pályafutása még nem teszi indokolttá a véglegesítést. Ezenfelül a városi és az állami oktatás együttműködését is lehetővé akarjuk tenni. Nevezetesen azt, hogy ha annak szüksége felmerül vagy pedig a lehetősége fennáll, az átlépést az egyik státusból a másikba elősegítjük és megteremtsük. * Amint látható, az illetékes kormányzati szervek jóindulattal és megértéssel kívánják mérlegelni az eléjük terjesztendő névsort. A kultuszállamtitkárnak az a kijelentése, hogy kizárólag csak a pedagógiai szempontok jöhetnek figyelembe, megnyugtathat mindenkit afelől, hogy politikum nem avatkozik be a tanszemélyzet életbevágó fontosságú ügyeibe. get a fővárosnak feltétlenül meg kell kapnia. A lehetőséget erre abban látjuk, hogy a kormány az elmúlt év őszén kivetette és behajtotta a szükségadót, amelyről el kell ismerni, hogy háromnegyed részben a főváros adózó polgárainak pénzéből tevődött össze. Ha már most a főváros ínségmunkát akar indítani, hogy ezzel a kenyérnélküli tömegeken segítsen: nem fordulhat újra polgávtbmak adófizető készségéhez, amikor ezen a címen az adót már egyszer lerótták. Általában szükséges új megállapodást létesíteni az állammal az adókérdések mikénti megosztására vonatkozólag, mert most került napirendre a borfogyasztási adónak a megváltoztatása, ami Budapest adóbevételeit érzékenyen érintheti. Ugyancsak küszöbön van a forgalmi adó fázis- rvndszerének általános bevezetése, ami azt jelenti, hogy ipartelepeknek a termékei utáni forgalmi adót a gyártelepen kell' leróni, azon a. gyártelepen, amelyek túlnyomórészt a főváros területén kívül fekszenek. Nagy eltolódások következhetnek be, Fenntartja igényeit a főváios az államkincstártól járó követeléseire Az inségmiiIlkákat enélkiil nem lehet megindítani — Rendezni kell a kincstár és a főváros adórészesedésél
