Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1932-05-18 / 20. szám

Huszonegyedik évloíyam mmm Budapest, Í932 május Í8. ■Éwesas i r i&saas^a 20. szám Előfizetési ári E(|ész évr© .........24 pengő Fé lévre „ „ • ® . » » 12 pengő FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megfelenife minden szerdán SixorkíasatöséíJ és kiadóhivatal i Budapest, VI., Szív-utca i@. Egyes saárn áras 50 fillér A TÓUL URAI A kultúra számára nincsenek országhatárok és mégis vannak. Most;, hogy a Pen Clubok kongresszusa Buda­pesten ülésezik, százszorosán ereznünk kell ezt. A nagy magyar szellemek alkotásai nem állanak meg a haza határainál, a Jókaikat, Petőfiket, Adykat, Munká- csykat, Liszt Ferenceket az egész világ ismeri és magasz­talja. De nem tagadja senki, hogy egy nemzet kultúrája igazi színeiben, igazi pompájában, igazi életerejében csak a haza anya földjében virul. És azt sem lehet mondani, hogy egy nemzet kultúrája kimerül a legnagyobbakkal. Nemcsak az egyedülálló, égbetörő hegyóriások előtt ál­lunk meg szépség-lenyügöizfe csodálkozással, hanem a kisebb csúcsok bájos csoportja is őszintén gyönyörködtet. Nemcsak az országhatáron átvilágító szépségek teszik egy nemzet kultúráját , hanem a lelki, érzelmi, művészi alkotásoknak akár porszemeiből összeállított egység is, amely a maga konglomerátumos egészében adja az or­szág alkotóerejének, legrejtettebb érzésvHágának őszinte képét. A magyar kultúrát a maga egészében és a maga igazá­ban szintén nem lehet megismerni a világnyelvekre le­fordított költői remekekből, vagy a világ minden táján felhangzó örökeletű melódiákból. A magyar kultúrát igazán csak itt közöttünk, Budapesten, Szegeden, Deb­recenben, a magyar rivaldával szemben, a magyar dirigensi szék mögött, a magyar múzeumokban, a ma­gyar vezető-elmékkel való személyes érintkezésben és a magyar levegő belélegzése közben lehet igazán megis­merni. És mindehhez kettős, feledhetetlen keretet adnak a magyar föld csodálatos természeti szépségei és ezeknek a szépségeknek a magyar kéz és a magyar technikai tu­dás által való kiművelése. Aki a magyar kultúra csodála­tos hagyományait már régebben megismerte, annak igazi, tökéletes, felejthetetlen gyönyörűsége csak akkor lesz, ha a dombokat és völgyeket, az apró virágokat és a csak itthon kitáruló magyar lelket is megismeri. Ezért van rendkívüli jelentősége, hogy a Pen Clubok kongresszusa Budapesten ülésezik és a magyar földön ismerkedik a magyar kultúrával.'Nekünk nagyon szíve­sen látott vendégünk mindenki; mii olyan elhagyottak vagyunk, hogy nekünk a legkisebb, a legjelentéktelenebb, jószándékú külföldi látogató is csak használhat. Most azonban minden nemzetek legkimagaslóbb szel­lemei jöttek el körünkbe. A toll urai, az irodalom elő­kelőségei, akiket nemcsak hazájukban, de az egész vilá­gon tisztelnek és akik meggyőződésüket varázslatos gyor­sasággal é- csodálatos mélyen tudják átplántálni az em- ' beriség szívébe. Bizalommal és hittel nézünk az itt töltött napok eredménye elé és azzal a meggyőződéssel látjuk a világ kultúrájának a magyar firmámén tűm alatt való ölelkezését, hogy az emberiség mellett ez a szegény ma­gyar föld is igen nagy hasznát látja majd annak. Nem lehetnek kétségeink. Hiszen valamennyien va­kon bízunk a magyar kultúra lenyűgöző erejében, amely a világ legfogékonyabb leikeire nem lehet hatás nélkül. Tudatában vagyunk annak, hogy természeti szépségeink, Budapest környékének álombéli gyönyörűsége feledhe­tetlen lesz mindazok előtt, akik rajongói, magasztaléi, költői az Isten csodálatos alkotásának. De meg vagyunk arról is győződve, hogy a toll urai ritka elragadtatást visznek magukkal, amely elragadtatást a magyar világ­város szépsége, intézményeinek a Nyugatot megszégye­nítő tökéletessége kelt bennük. A kommunális élet olyan kiváló szakértői, mint Alexandria és Bukarest főpolgár­mesterei, csak a napokban látogattak meg bennünket és elragadtatással szemlélték Budapest intézményeit. Nem lehet hatástalan tehát ez a fiatal, friss1 világváros az irodalom előkelőségeire sem, akik annyi nemes, felejt­hetetlen impressziót gyüjthettek itt, mint ritkán máskor és máshol életükben. Végül pedig lehetetlen, hogy a Magyarországgal, a magyar nemzettel történt rettenetes, a történelemben is példátlanul álló igazságtalanság örök sikoltása el ne jutott volna fülükbe. Most már tudják, miért kell Ma­gyarországnak igazságot szolgáltatni és ha tudják, szent­nek kell annyira tartaniuk a saját tollúkat, hogy köve­teljék is ezt az igazságot. Passzívát eredményezett a városháza márciusi gazdálkodása, többletbevételt az idei év első negyedének a mérlege A törvényhatósági tanács nagy elismeréssel vette tu­domásul a pénzügyi vezetés előrelátó munkásságát A törvényhatósági tanács a, múlt év végén azt a nagy- érdekességű határozatot hozta, hogy minden hónap gazdál­kodásáról pontos kimutatásban számoljon be az adminisz­tráció. Ez a rendelkezés azt a kétségtelenül fontos érdeket tartotta szem előtt, hogy a legfőbb intézőszervnek minden­kor módjában legyen bepillantást nyerni a háztartás mene­tébe és a szükséges intézkedéseket azonnal megtenni, mi­helyt azokat ,a változott körülmények megindokolják. A januári jelentés némi passzívát eredményezett, a februári jelentés azonban már közel hétmillió pengő többletbevételt mutatott ki. Ennek a kedvező eredménynek a kialakításá­hoz elsősorban a házbérnegyed járult hozzá, amikor is a házbéradón kívül az ingatlanokkal! kapcsolatos további adó­nemek is esedékessé váltak. A februári kimutatás kisérő jelentése hangoztatta, hogy a jelentékeny többletbevétel megszokott eseménye a februári hónapnak és ebből a további hónapok pénzügyi ered. .«V pernek alakulására kö­vetkeztetéseket levonni nem lehet. A márciusi jelentés az elmúlt héten került a törvényhatósági tanács elé, amelyik a várako­zásoknak megfelelően körülbelül 300 ezer pen­gős passzívát eredményezett. Ezt az átmeneti deficitet azonban már előre fedezték a feb­ruári többletbevételből és így a főváros háztartásának nor­mális menetében természetszerűleg semmiféle meglepetés sem következett be. Ugyancsak a tanácsülés foglalkozott az első évnegyed pénzügyi eredményeinek felül­vizsgálatával, amelyik minden vonatkozásban kiprovokálta a legnagyobb elismerést. Az évnegyed pénzügyi helyzetének alakulása jelentékeny aktívákat tárt elő, aminek hátteréről illetékes helyen a következőket mondották a Fővárosi Hírlap munka­társának: — Minden évben az első hónapok sokszor jelenté­keny többleteket produkálnak, aminek az a magyarázata, hogy a kiadási olddjloln csak mérsékelten történnek az utalványozások. A költségvetés érvénye január 1-től szá­mítódik és természetes, hogy például a közmunkákra fel­vett összegek felhasználása a téli hónapokban szünetel, tehát ezek az összegek még, mint meglévő fedezetek jut­nak kifejezésre. Az első évnegyed költségvetési pozití­vuma megváltozik a második évnegyed folyamán, amikor a munkálatok elvégzésének évadja veszi kezdetét és a fedezeteket megfelelő be­osztással az előirányzott munkálatok le­folytatására fordítjuk. A második évnegyedben jelentkező nagyobb terheket azonban ismét paralizálja a májusi lakbéres negyed, amikor újból esedékesek a különféle adók címén befolyó összegek., A legmesszebbmenő gondosság uralja a költség­vetésnek a főváros háztartási egyensúlyához simuló alkal­mazását és ezért bizonyos, hogy a zárószámadás annak­idején a pén&ügyi egyensúly megnyugtató képét fogja föltárni. A Fővárosi Hírlap értesülése -szerint az április hónap­ról szóló jelentés is elkészült, amelyik azonban már passzív tétellel zárult. A jelentést a legközelebbi tanácsülés fogja tárgyalni. Az elmaradt fizetésekért tíz« miül® pengőnél |®wal többet követel a főváros az államtól Á hetes bizottság* feladata a követelés jogosságáról a kincstárt meggyőzni A törvényhatósági tanács legutóbbi ülésén Kosma Jenő, IVolff Károly, Ugrón Gábor, Homown'ay Tivadar, Friedrich István, Peyer Károly és llassay Károly személyében hetes bizottságot delegált azzal a megbízatással, hogy az állam és a főváros között fennforgó összes függő kérdéseket tisz­tázza, illetve letárgyalja. Túlnyomó részben pénzügyi ter­mészetűek ezek, amelyeknek rendezése a mostani súlyos vi­szonyok között elemi érdeke a fővárosnak. Érdeklődésünkre, hogy melyek azok a fontos függő kérdé­sek, amelyeket a hetes bizottságnak az állammal tisztázni kell, beavatott helyen a következőket mondották a Fővárosi Hírlap munkatársá­nak: — A tavaly likvidált kórházi problémához hasonlóan még- számos függői ügy vár rendezésre az állam és a fő­varos között. Csaknem valamennyi anyagi természetű. Tízmillió pengőt jóval meghaladó összegről van szó, amely különböző kisebb-nagyobb tételből tevődik össze. Nehéz volna minden egyes tételt most pontosan és adat­szerűén felsorolni, ezért csak a szembeötlőbbekről teszünk említést. Számottevő összegre rúg as ingatlantulajdonos kincstár, bivrkptási- és cäßtoijrrhdsi járulékából származó tartozás. Megvitatás tárgya, hogy a Fővárosi Vegyészeti Intézetnek járó vizsgálati díjak évek sbrán több, mint egymillió pengőre szaporodtak fel. A törvény értelmében ugyanis az élelmiszerellenőrzés vegyvizsgálati díjai min­den esetben az államkincstárt terhelik és a vegyvizsgálati díjakat a terheltek csak akkor kötelesek megfizetni, ha hamisítás történt. Félmillió pengőnél többre rúg a hon- tajánná nyilvájiítptt szegényházi gondozottak ápolási díja. Másfélmillió pengő körül mozog az állam és az állami in­tézmények víz- gáz- és villanytartozása. Félmollió pengő a főváfod követelése a kincstáron az országgyűlési képvi­selőválasztások költségei címén, amit a főváros előlegezett. Hatalmas összeget képvisel azoknak az iskoláknak és kul­turális intézményeknek fenntartási -költségeihez való hoz zájcirulás, amelyeket a főváros tart fenn az állam, helyett, Hosszú idő óta elszámolatlan a Fertőtlenítő Intézet fenn­tartási költségeiből törvényesen az államot terhelő fele- rjész, nagy összegre rúgnak az évek óta elmaradt színház- bérek, az állam helyett fenntartott betorkoló irszágutak Jcarbantatási díja és még sok más egyéb fizetési köte­lezettségnek az elmaradása.

Next

/
Thumbnails
Contents